Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-08 / 157. szám
1993. július 8., csütörtök Hazai tükör 5 „A világlátás bámulatosan fejleszti a tudatot” (Comenius) Jutalomból irány Olaszország Együtt az egész csapat a Colosseum árnyékában A szolnoki Eötvös József Általános Iskola 38 tanulója az elmúlt héten nagy utazást tett. Jó tanulmányi, magatartásbeli vagy sportteljesítményükért 8 napos olaszországi utazást szervezett számukra az Eurocontur Alapítvány Horn Gyula MSZP pártelnök támogatásával. A „nagy csapat” csak úgy kelhetett útra, hogy az Eurocontur Alapítvány anyagi támogatása mellett számos szolnoki cég is szponzorálta a világlátást. Ki kenyérrel, ki kolbásszal, szalámival, sajttal, vajjal és egyéb finomságokkal, úgyhogy nem éheztek a nebulók a 8 napos túrán. A nagy szervezési, előkészületi munkákból Bánvölgyi Ottó szülő oroszlánrészt vállalt, sőt maga is elkísérte útjára a 38 tanulót Paczona Klára és Újné Kálmándi Zita tanárnők, valamint Káplár József igazgató társaságában. Mikor mindez együtt volt, egy keddi reggelen kezdetét vette a jutalomutazás. Zita néni kiosztotta a Dea- dalon tablettákét a buszon szédülő kispajtásoknak, úgyhogy hányás nélkül úszta meg az utat még Sasa is, aki pedig eleinte sápadtsággal tűrte, ahogy tűrhette a buszozást. Az első éjszaka Velencében! A szálloda! Mennyi izgalom, kíváncsi olasz tekintetek, a szállodás néni kedvessége, csupa új, izgalmas dolog. Suttogás a hálószobákban, éjszakába nyúló kuncogások és egy rövid alvás. így együtt az egész iskola távol, idegen földön. Azután reggelre kelve, mintha nem is lett volna a hosszú utazás, frissen, mosolyogva, kedvesen ébredtek az Eötvös iskola kiválóságai. Magyaros reggeli után irány Velence! A lagúnák, középkori paloták, az itáliai kék ég, városnézés, na és a finom olasz fagylalt! Volt, akinek Velence csalódást okozott, azt mondták, a képeslapokból ítélve szebbnek, színesebbnek gondolták, de így is nagy élmény volt látni Itália egyik legszebb és egykor leggazdagabb kereskedő városát. De itt Velencében már sürgető volt a vágy: Rómát látni! Az örök várost, az egykori birodalom fővárosát, a kereszténység európai bölcsőjét. Hosszú éjszakai utazás után regei 6 órára értünk új szállodánkba a Serrone városában levő „Bel Sito”—ba. A Rómától 50 kilométerre délre fekvő hegyi városkába nagy Ikarusz buszunkkal feljutni nem kis teljesítmény volt. Jól felértünk, dicséretére legyen mondva Laci bácsinak, kedves sofőrünknek, aki ügyes lavírozásaiért meg is kapta jutalmát a 7-8. osztályos nagy lányoktól. A „Van nekünk egy nagyon frankó sofőrünk, sofőrünk” kezdetű nótával gyakran buzdították vagy köszönték meg neki kanyargós, szűk utakon tett biztonságos vezetését. Bel Sito szállodánk virágok mézédes illatával, pompás kilátással fogadott bennünket. Első nap irány a tenger, olaszországi barátunk, Gabriella vezetésével. Másnap Róma, az örök város. Nagy élmény volt, de a hosszú nap után jó volt visszatérni, friss hegyi levegőt szívni a Bel Si- toban. Az út nagy élményei közé tartozik, ahogyan az olaszok fogadták ezt a 38 magyarországi gyermeket. Bárhová mentünk, bármerre vonult az Eötvös-iskola, mindenhol mosolyogva nézték a sok kedves kisdiákot. Többször is hallottuk: soha ilyen tisztelettudó, fegyelmezett gyerekeket még nem látttak. Bizonyára minden gyennek számára bizonyára örökre emlékezetes, szép élmény marad ez a nyolc nap. A reggelek, amikor Klári néni a busz árnyékában már hajnalok hajnalán szeletelte a finom magyar szalámit, nem bánva, hogy konyákig zsíros lett, vagy a Zita néni vezette táncbemutató, vagy az igazgató bácsi megértése az olasz ifjak látogatásakor és a többi nagyszerű élmény. A közös dalok szép emléke, ahogy a buszban kissé hamisan ugyan, de szívből szállt a bella ciao, bella, ciao bella, ciao bella, ciao, ciao, ciao ... Kátai Szilvia Reggelikészítés: (balról jobbra) Paczona Klára, Újné Kálmándi Zita, Káplár József / 4 ff f >1 ji AKAR OLCSÓN NYÁRI CIPŐT VÁSÁROLNI? Ha igen keresse a szolnoki SKÁLA Áruház cipőosztályát 1993. július 8-9-10-én NŐI, FÉRFISZANDÁLOKAT 30 % engedménnyel vásárolhat, amíg a készlet tart! A nyári kirándulások élelmiszerkészletének feltöltéséhez keresse a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ SKÁLA, Széchenyi, Ifjúság, Barátság, Jóiét, Vosztok, Munkás, Bőség Szanda, Lokomotív ABC áruházakat, ahol cseh májkrém 120 gr 30,50 Ft löncshús 190 gr 49,50 Ft Marina üdítő 2 I 77 Ft Hey-Ho alma 11 49 Ft zöldborsó 5/4 üveges 36 Ft zöldborsó 1/1 dobozos 39 Ft sertés párizsi 189 Ft virsli, műbeles 229 Ft .COL és még több más árucikk REKLÁMÁRON! *29696/11 Román gyerekek Amerikába Szerdán reggel már fél 8 órakor megjelentek az amerikai családok Szegeden abban a bölcsődében, ahol március óta gondozzák az örökbefogadásra váró román állampolgárságú csecsemőket. A hét elején két apróság már útnak indult a tengeren túlra. Az illetékes szervezetek a múlt hét végén hozták meg döntésüket, miszerint a gyermekek nem haza, Romániába utaznak, hanem egyenesen azokhoz az amerikai családokhoz, amelyek a kaliforniai Adam Children’s Alapítványnak már korábban kifizették az adoptálásért a pénzt. Veress Pálma, a Népjóléti Minisztérium szóvivője elmondta: a román fél köszönetét fejezte ki a magyar hatóságoknak a gyermekekért tett humanitárius intézkedéseikért. A felek egyébként kivételes esetnek minősítették a történteket, s a román illetékesek javasolták, minél előbb szülessen magyar-román együttműködési megállapodás a hasonló esetek megakadályozására. Arról nem esett szó, hogy a Népjóléti Minisztérium és a szegedi önkormányzat kiadásait a gyermekek ellátására megté- ríti-e valaki. (MTI) Jászkunsági cellatitkok (7. rész) „Bort méretni szabad ne legyen” TEMETŐI VANDALIZMUS. A jászladányi városi temetőben ismeretlen tettesek több síremléket megrongáltak. (Fotó: I. Cs.) Maradjunk a XIX. század elejénél, s nézzük meg, hogy milyen cselekedetekért kerültek az elítéltek az imént vázolt áldatlan börtönviszonyok közé. Annak ellenére, hogy a kur- válkodás a török hódoltság alól felszabadult területeken egyre gyakoribb lett és a vendégfogadókban szinte intézményesült, sőt a XIX. század közepétől - hatósági ellenőrzés mellett - a bordélyházak is általánossá váltak, az 1800-as évek elején a jászkun kerületek „Rabokat ítélő Törvény Széke” még mindig központi témaként kezelte a paráználkodást. Erőteljesen hívta fel a helységek tisztségviselőinek figyelmét: „Tapasztalván, hogy a póráz naság, és házasságtörések a megyebeli helységekben igen eláradtak, mellynek edgyik oka az volna, hogy a helységek tisztségviselői azon gonoszságokat el nézik, és a bíróságoknak fel sem adgyák, vagy a hol fel adják is, a Bírák azoknak keltő megvizsgálását el mulasztják, és feledékenységbe hadgyák... Hogy ezen gonoszságok ezen túl hathatósan meg fojtatthas- sanak... meg hagyatik, hogy mihelyst valaki azokban akármely helybéli Tisztviselők által tapasztaltaim, azon Tisztviselők a bíráknak bejelenteni szoros kötelezettségüknek tartsák, külön a be nem jelentők szinte úgy bűntetteim fognak, mint azok a’kiket palástolnak, a Bírák pedig akárkinek bejelentett gonoszságát megtudván, semmi szín alatt elhallgatni nem bá- torkodgyonak. ” Nemcsak a fenyegetésre, a büntetésre, hanem esetenként a mai értelemben vett megelőzésre is kiterjedt a Rabokat ítélő Törvény Szék figyelme. A jászapáti vásárok alkalmával sátrakban mért bor például sok viszály forrása volt. Ezért elrendelték, hogy „ezek után ottan Sátort fel állítani és ott bort méretni szabad ne legyen.” Azzal is tisztában volt az ítélőszék, hogy azok, akik már mindenüket elkocsmázták, s hitelbe ittak, adósságukat csak lopott gabonával tudták törleszteni. Ezért döntött úgy: ....mely ro ssznak, hogy eleje vétessen.... a kocsmárosoknak átallyában meg hagyattason, s kemény büntetés alatt meg tilalmaztas- son, hogy az ilyen borozóknak hitelben bort adni ne bátorkodgyonak.” Persze - akárcsak napjainkban - nemcsak a borozókkal, hanem gyakran a kocs- márosokkal is meggyűlt a hatóságok baja. A gyors meggazdagodás vágya akkor is hajtotta az embereket. És esetenként akkor is ráfizettek. Ez derül ki a következő ítéletből is: „Ráth József volt Jász Berényi vendégfogadós ellen a hamis bor mére- tés végett indított Fiscalis pör- ben bírói kéz alá rendeltetett. 128 forintjai ... mint törvénytelenül gyűjtött pénz a Jász megyebeli Particuláris cassára fordíttatni elrendelvén." A vásári sátrakban való bormérés megtiltásához hasonlóan egyéb rendeletekkel is igyekeztek a jász és kun kerület vezető testületéi elejét venni a bűnözésnek - így például a gyakran halálos kimenetelű verekedéseknek. Az „Ezer nyoltz száz negyedik Esztendő November holnapnak 19-ik napján Tttes Nádor Ispányi Fő Kapitány Steösszel József Urnák elől ülése alatt jelen levő több ma- gistratualis Tiszt Urak a’ Nemes Nagy Kun Megye részéről Kun. Sz. Mártony Helységében tartott Rabokat Ítélő Törvény Szék alkalmatosságával” a következőket rendelték el: „Kardszagi verekedők Oroszt Andrásnak és Társainak processusából tapasztaltah'án hogy ott legények a közönséges tilalom ellen újólag ... bottal járni és az uttzákon is kóborolni bátorkodnak, ezen veszedelmes szokás újólag olly meghagyással tiltatik, hogy valaki ezen tilalmat által hágni vakmerős- ködne, minden esetben a Helybeli Bíróság által 24 pálcza ütésekkel fény dessen, me Ily határozat annak okáért az említett bíróságnak ki adatik, egyszersmind a megyében currentálta- tik. Nem volt alaptalan a Rabokat ítélő Törvény Szék aggodalma. Aki bottal jár, az könnyen üt is. Ez derül ki a törvényszék 1818. október 12. napján tartott ülésének jegyzőkönyvéből: „ Közbotránkozással tapasztalta ezen Törvény Szék melly igen elhatalmaztak légyen né- melly Nagy Kun közönségekben különösen pedig Turkeviben a korcsmái dobzódás és részegeskedés közben a vérengző verekedések, mellyekbül kevés üdő közben rendbeli erőszakos halálok történnek; Illy cégéres erőszakoskodásoknak meg zabolására nézve a közbátorság fenn tartása tárgyában költ Rendeléseknek meg ujjítása mellett ezennel el rendeltetik: hogy a Nagy Kun Közönségekben a’ botokkal és fokos baltákkal a Korcsmákban, úgy a Vásári Csapszékekben szokásban lévő megjelenés átallyában és végképpen el tiltasson: a' kik pedig ezen Rendelésnek nem engedelmeskednének, a’ vagy a megengedett üdőn túl a Korcsmákban tovább borozni tapasz- taltattnának, vagy azonnal áres- tomba be vitessenek vagy a' köz bátorságra fel ügyelő Személyek által jegyzésbe tétettvén a' Bíróságnak azonnal be jelentessenek, melly rendeléseknek által hágói minden személy válogatás nélkül annyiszor bűnhődnek, 25 páltza ütésekkel fenyitendők, sőtt a környü állásokhoz képest nagyobb Fenyítés végett a Ju- risdictióhoz is be küldendők lesznek.” A renitensek persze csak akkor voltak „be küldendők”, ha a hivatali személyek feladatuk magaslatán álltak. S mint tudjuk; a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Á jászberényi bíróság kénytelen volt megállapítani, hogy „a Váras Háza ellenében fekvő Vendégfogadóban történt meggyilkolásakor kecskés Istványnak a Váras Hadnagyai nevezetesen Kormos János és Czakó János jelen voltak akik látván a számos Alvégi, és Felvégi Legényeknek a’ bor ivó szobába való öszve csopor- toslását, fenyegetődzéseket, s' egymás ellen való törekedése- ket, azt kötelességek szerént le csillapítani, és mint tiltott órán túl éjjel dorbézolókat eloszlatni, és e képpen a nagyobb veszedelmet elhárítani nem igyekeztek." Voltak viszont olyanok, akik túlságosan „igyekeztek”. Berkes János például azt jelentette a jászberényi bíróságnak, hogy 1822. október 20-án „éjféltájban a felvégen huzamos nagy lárma esett, mellyet meg nézvén, botránkozással tapasztalta, hogy a város emberei, és a kirendelt patrolyok is a’ bortól fel lévén hevülve, egymást verték, húzták és vonták a nagy lárma között, kiket is azonnal a Városházához parancsolt lefekvés végett.” (Következik: „A czégéres fes- lettség orvoslása”) Simon Béla
