Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-06 / 155. szám

1993. július 6., kedd Hazai körkép 5 Hetvenkilenc éve történt Magyar volt az első hősi halott Szomorú időszserűséget ad ennek az írásnak, hogy a Balká­non ismét dúl a háború. Hogy hányadik az ember megjelenése óta, azt csak az Úr tudja, úgy­szintén az áldozatok számát is. Az első világháborút kirobban­tók lelkét terheli, hogy hozzáve­tőleg tízmillió ember halt meg előbb, mint békében kellett volna meghalnia. A tömegmé­szárlás első halottja magyar fia­talember volt, az abádszalóki Kovács Pál. Falujáról annyit, hogy ma virágzó nagyközség a Tisza-tó partján. _ Az alábbiakat dr. Dömötör Ákos, dr. Antal Károly, Csicze József monográfiájából tudjuk. A müvet a szolnoki Damjanich János Múzeum adta ki, 1961-ben. 1914-ben kitört az első világ­háború. Abádszalók fiai a 68. közös gyalogezredben, a 13. közös huszárezredben, a 29. honvéd gyalogezredben és az 1. honvéd huszárezredben szolgál­tak, és jóformán a háború min­den frontjára eljutottak. A 68. gyalogezred Zimonyban volt, amikor a trónörököst meggyil­kolták. Az első ladikkal mentek át a Száván, és hárman haltak meg, amikor kiszálltak. Kovács Pál apja dohánykertész-kukás volt Szapáry grófnál, a réti tanyán, majd bejöttek lakni a faluba. Lovászhátról vonult be Kovács Pál, mert Lovászháton laktak akkor szülei. Szokoly Endre kutatásai sze­rint az első világháború első veszteséglistáján három halott és négy sebesült szerepelt. A 68. gyalogezred katonái 1914. június 28-án indultak el a zimo- nyi kaszárnyából Burmára, a Száva partjára. Ott feküdtek egész nap, az előre elkészített lövészárokban. A napnyugta még békés volt, azonban hajnali fél egykor óri­ási robbanás hallatszott: felrob­bant a két országot összekötő híd, és nyomban megkezdődött az ellenségeskedés. A Kali- megdánról szerb lövészek heves puskatűz alá vették a Száva bal partját, ahol a 68-asok 3. zász­lóaljából all. század 2. szaka­sza tartott őrséget. Reggel felé - már június 29-én - fogytán volt a muníció. Az őrs parancsnoka Kovács Pál és Bíró Gábor közlegényeket a közeli fináncőrházhoz küldte, hogy hozzanak egy láda töltényt az árokba. A két katona golyó­záporban futva hozta el a nehéz láda töltényt. Bíró Gábor beug­rott az árokba, hogy majd bee­meli, a másik katona pedig ab­ban a pillanatban végigzuhant a láda mellett. Kovács Pál közle­gényt, aki 1892-ben született Abádszalókon, pontosan a hom­loka közepén érte, és azonnal megölte a golyó. Erre Bíró Gá­bor kiugrott az árokból, behají­totta a ládát, közben azonban egy golyó átfúrta a tüdejét, és egy óra múlva meghalt. Kétség­telen tehát, hogy az első világ- háborús halott Kovács Pál volt, mert sem nálunk, sem a szer- beknél nem volt más halott azon a reggelen. Az első világháborúban ele­sett abádszalóki hősök emléké­nek a község lakossága emlék­szobrot emelt, mely a zászlóra vigyázó honvédet ábrázolja. A honvéd arca Kovács Pál fény­képe alapján készült. Rokonai­hoz is hasonlítanak a szobor arcvonásai. A szobor Kemény Simon szobrászművész alko­tása. 1924-ben leplezték le. Amikor a monográfia megje­lent, kerestem rokonságát. De hiába, nem találhattam volna rá­juk esztendőkkel a második vi­lágégés után... Borváró Zoltán „Okosodó tábor” A szervezett gyermeknyaral- tatás gyakorlatilag megszűnt: az önkormányzatok eladják tábor­helyeiket és a szakszervezeti gyermeküdültetés lehetőségei is jelentősen csökkennek vagy na­gyon sokba kerülnek. Az MSZP Csillebércen úgynevezett „Okosodó táborokat” szervez, s ezek az idei nyári szezonban 2000 gyereket fogadnak majd. Míg három évvel ezelőtt a gye­rekek 40 százaléka, addig - a becslések szerint most már csak 8-10 százaléka jut el a külön­böző táborokba. Ennek oka azonban nem csupán a táborok megszűnése, hanem a gyerekek szűkös anyagi lehetősége is. A legszomorúbb az, hogy a lege­lesettebbek már a támogatott nyaralásokon sem tudnak részt venni. A csillebérci 10 napos tábor 3000 forintba kerül, ami 45 szá­zaléka a teljes költségnek. (MTI) Közgazdasági nyári egyetem Kéthetes nemzetközi köz- gazdasági nyári egyetem kez­dődött hétfőn a fővárosban. A világ minden részéből - például Amerikából, Iránból, Japánból, Olaszországból, Görögország­ból, Svédországból, Hollandiá­ból, Dániából, Norvégiából - érkezett hallgatóság előtt a ha­zai tudományos élet képviselői tartanak előadásokat a magyar és a kelet-európai gazdasági helyzet sajátosságairól Moder­nizáció a volt szocialista tömb országaiban címmel. A július 16-ig tartó rendez­vény a Budapesti Ismeretter­jesztő Társulat 21. kéthetes nyári egyeteme. (MTI) FAZEKASHÁZ A Malom utcai házban a tiszafüredi fazekasok két kiemelkedő képviselője élt és dolgo­zott: Nyúzó Gáspár és fia, Gáspár. A népi műemlék- házat valószínűleg még az idősebb Nyúzó Gáspár (1839-1912) építette 1870 után. A ház eredetileg la­kóépületnek, műhelynek és raktárnak épült, de hátsó, udvar felé eső ne­gyedik helyiségét, a raktárt még 1950-ben elbontották. A múzeumjellegű épület május 1-től folyamatosan várja a vendégeket. A tu­ristaszezonban főleg kül­földi csoportok és a Ti­sza-tó partján üdülő ven­dégek látogatnak el a táj­házba, ahol a füredi faze­kasság tárgyi emlékeit és a hagyományos népi élet­forma használati eszközeit nézhetik meg. (Szöveg: P.M., Fotó: I.CS.) Felnőttként kezelik őket Fogyatékosok védett környezetben „Az idő, amit velük töltesz, az teszi igazán fontossá őket.” - ez a mottója a karcagi Értelmi Fogyatékosok Napközi Ottho­nának. A napközi 1989 október else­jén kezdte meg működését, Horváth Csabáné vezetésével, aki azóta is a szívén viseli a fo­gyatékos gyerekek sorsának alakulását. Az eltelt időszakról, a tervek­ről beszélgettem vele:- A napközit elsősorban szü­lői kezdeményezésre kezdtük működtetni, de a Kisújszállási úti Általános Iskola is támoga­tott bennünket - mondja. A szülők sokkal nyugodtab- ban tudnak dolgozni, hiszen ad­dig bezárták a gyerekeket a la­kásba. Tíz fővel indultunk, az­óta is ennyien vagyunk. Célunk a fogyatékosok sze­mélyiségfejlesztése, a gondo­zást vállaló családok tehermen­tesítése.- Ön korábban óvónőként dolgozott, hogyan élte meg a váltást?- Abból indultam ki, hogy én is anya vagyok, tudom mit je­lent kilenc hónapig várni a ba­bára, majd dajkálni, nevelni... s mikor kiderül nem egészséges; iszonyatos dolog. Itt csak teljes empátiás gondolkodással lehet dolgozni. Ez nem egy olyan sikeres szakma, mint az óvónőé, ahol látványos, eredményeket lehet elérni a gyerekekkel. Ezeknél a felnőtt embereknél a szintentar- tás, a gondozás a fontos. Kiala­kítjuk náluk a mindennapi élet­hez szükséges szokásokat, elsa­játítják a kulturált önkiszolgá­lást.- Hogyan fogadják el egy­mást ezek a gyerekek-felnőttek, hiszen más-más fogyatékossá­gúak?-Megmagyarázzuk nekik, ő így született, édesanyja így sze­reti, ti is fogadjátok el. Az alap­elvem, amit eddig még sikerült megvalósítanom: felnőttként kezeljük őket, egyenrangú felek vagyunk. Ők is az embert látják bennem, nem a vezetőt. Gondozottaink közül többen ingerszegény környezetből jöt­tek. Ezt a napirend összeállítá­sánál figyelembe vettük. Ez elősegítette, hogy biztonságban érzik magukat, tudnak tájéko­zódni. Ezen a kis „békeszige­ten” védve érzik magukat, de még sincsenek a környezettől elzárva.- Hogyan telik egy napjuk?- Igyekszünk gyakori moz­gáslehetőséget biztosítani szá­mukra. Gyakran megyünk ve­lük sétálni, az udvaron kialakí­tott virágos- és konyhakertet közösen gondozzuk. A saját gyerekeink elfogadták őket, le­ülnek velük beszélgetni, ját­szani. Társasjáték, konstrukciós já­ték, sporteszközök is vannak, most vettünk egy ping-pong asztalt, ezen szívesen játszanak a súlyosabb sérültek is. Hall­gathatnak kazettát, lemezt, van tévénk, videónk is. Az idén 386 ezer forintot fordíthatunk dologi kiadásra, ebből csak a legszük­ségesebbekre futja.- A legutóbbi önkormányzati ülésen Ön beszámolt tevékeny­ségükről. Egy képviselő java­solta: vizsgálják meg pnnak a lehetőségét, hogy az ÉNO-t az Egészségügyi Gyermekotthon­ban el lehetne e helyezni. Mi lesz, ha átkerülnek oda?- Én akkor is elmondtam, hogy nekünk „értelmes embe­reknek” kell képviselni az ő ér­dekeiket Itt már kialakítottunk egy életvitelt, amit megszoktak. Szerintem az intézménynek lét- jogosultsága van, évtizedekre megoldja a családok gondjait. A fejlődés útja: egy alapít­vány létrehozása, egy kialakítása. A napköziotthon felett van egy csodálatos nagy padlástér, ahol ki lehetne alakí­tani két-három személyes kis szobákat. így nappal itt lenné­nek, este ott. Gondolni kell arra is, hogyha az idős családtagok elhalnak, mi lesz a fogyatéko­sokkal. Az örökségük fedezné a költségek egy részét, így nem kellene elszakadniuk a megszo­kott kis közösségüktől. Ez a jövő útja, nem az, hogy egy száz fős szociális otthonban él­jék le életüket. Bízom abban, hogy nem kell elköltöznünk. D.E. Jászkunsági cellatitkok (5. rész) „Elillantott személyek” Abban az időszakban gyakori volt a tömlöcökből való szökés. Az okok szerteágazóak voltak. A jász-kun kerületekben sem volt ritka az olyan eset mint ami Biharban megtörtént: „...a te­kintetes nemes Bihar vármegye epres kertjéből az hajdú Osváth Mihályt az földig levervén, élet s halál között hagyván elszökte- nek" - mégpedig mind a négy zsivány „az lábon lévő Nagy Vassal együtt." Olyan eset is előfordult, mint. a szegedi Strängen Mátyás börtönőré, aki „az italnak adta magát és szál­lása átengedésével különféle nemi büntettek elkövetésére adott helyet és lehetőséget”. A kunmadarasi Gyűjtő Mihály a bírónak arra a kérdésére, hogy „miképpen szabadultál ki?” - azt felelte: „Elsősorban az Egri Tömlöczből ki eresztettem, má­sodszor mivel az hajdukot meg vertem, megpálczáztattam, az kardszagi Tömlöczet pedig több rabokkal együtt ástuk ki.” Ilyen esetek után kérték a börtönök gazdái: „hogy a Bosz- szu-álló Igazság is ki ne játsza- doztasson, s a példát a Büntetés által a' Társaság bátorságosít- tasson, az elillantott Személy­nek köz hírré leendő ereszteté- sét alázatosan kérjük." A börtönből, a közmunkáról való szökés vagy a büntetés le­töltésének idején elkövetett bűntett újabb szabadságvesztés­sel járt. A magzatölés és ismé­telt szajhálkodás miatt kegyelmi büntetésként kapott három évét töltő „nagy természetű” Szilá­gyi (másképpen Finta vagy Csík) Sára 25 éves szolgáló­lányra azért szabtak ki újabb egy évet, mert a közmunka vég­zése során, 1782 június 4-én „szajhálkodást kísérelt meg.” Nerrf volt ritka az olyan dön­tés sem, miszerint az elítélt ad­dig maradt a börtönben, amíg adósságát nem tisztázta. Tokaji János, a jász kerület 62 éves jászberényi hajdúja a korabeli ítélet szerint „mindaddig bör­tönlakó lesz, míg szélhámos­sággal csinált adósságát a köz­munkáért járó napi 9 krajcárok­ból le nem törleszti.” Ugyanígy döntött a Nagykunság is Sör Nagy András 26 esztendős ki­sújszállási ökörpásztor külön­féle csalásokkal szerzett 45 fo­rintnyi kötelezettségének levo­násáért, s ráadásként 30 ostor­csapást is kirótt rá. Annak ellenére, hogy a felvi­lágosult abszolutista koncepci­ókat valló kormányzat arra tö­rekedett, hogy a bíróságok pénzbüntetés helyett áristom- mal vagy kényszermunkával büntessék a vétkeseket, a Nagykunság ítélkezésében még a XVIII. század végén is divat a „bikapénz” - olykor egyedüli elmarasztalásért tíz forintra büntették, Kálmán József ne­mest pedig verekedésért 12 fo­rintra. Ám ha valahol feszítő munkaerőhiány volt, esetenként komolyabb következményekkel nem járó verekedésért is évekre megfosztották szabadságától az elkövetőt. A Kiskunság ítélő­széke például Szilák János 23 éves jászapáti legényt és társát, a 25 éves Nagy György János 23 éves jászapáti legényt és tár­sát, a 25 éves Nagy György Já­nost verekedésért egyaránt há­rom évi közmunkára ítélte, me­lyet a kunszentmiklósi templom építésénél kellett letölteniök. A gondatlanságból elkövetett emberölésért vérdíjat kellett fi­zetni a XVIII. században. A 13 éves Kiss Imre jászberényi gyermek például (aki hasonló korú társának halálát okozta), a 25 vesszőcsapás elszenvedése után 10 forint vérdíjat volt köte­les fizetni a jász kerület tör­vényszékének ítélete alapján. Megdöbbentő, de a börtö­nöknek az 1700-as években zárt elmeosztály szerepük is volt. A korabeli ítéletekben ilyen dön­tések olvashatók: „...elméjének megbomlása miatt nem kerül elbocsájtásra, örökké börtön­ben tartatik fogva." 1785-ben Kovács János karcagi lakost is erre ítélték. A XVIII. században eseten­ként mellékbüntetéssel is súly- tották az elítélteket. Ilyeneket szabtak ki rájuk: lovat nem tart­hat, nem lehet pásztor, szabadu­lása előtt kopaszra nyírták, megbélyegezték, vagy böjtre, szigorú böjtre ítélték. Akinek egészségügyi okokból nem al­kalmazhattak testi fenyítést, gyakran pellengérre állították. A városi magisztrátust szidal­mazóknak esetenként még azt is előírták, hogy rendszeresen ver­jék a szájukat. Figyelemreméltó, hogy a jász és a kun kerületek bíróságai (sok más törvényszék gyakorla­tától eltérően) vélelmek alapján házaságtörők ellen nem hozott ítéletet. Például az egyik ügy­ben „a tanuk csak azt tudták bi­zonyítani, hogy a gyanúsítottak együtt voltak egy sötét szobá­ban, és közben nyikorgóit az ágy, azt azonban nem tudták bi­zonyítani, hogy az aktus való­ban megtörtént-e” - ezért a jászberényi bíróság a bizonyíté­kot nem tekintette teljes értékű­nek. így a vádlottak közül a nő mindössze egy hónap áristomot kapott (heti két böjttel), A férfit meg szabadon engedték - bár figyelmeztették: ne járjon ehhez az asszonyhoz, mert 12 korbá­csütést fog kapni a bíróságtól. A jász és kun kerületekben egyébként dívott az a szokás is, hogy ha a nő nem követett el házasságtörést, akkor csak a férfit büntették, mert „a nő asz- szony és ezért gyengesége miatt könnyebben hajlik a rosszra.”. Bizonyítékok hiánya miatt nemcsak házasságtörési, hanem más ügyekben sem hoztak ítéle­tet a jász és kun kerületekben az 1700-as évek végén. Néha több hónapos vizsgálati fogság után engedtek szabadon valakit. A kunhegyesi Zsurki János ju­hászt például, aki gyújtogatás gyanújával fél évet töltött a Nagykunság börtönében, „a börtönélet keserveinek beszámí­tásával” bizonyítékok hiánya miatt engedték ki a börtönből. A börtönbüntetés általánossá tétele ellen a nemesség lázado­zott. Inkább a régi gyakorlat­hoz, a halálbüntetéshez, illetve a testi fenyítéshez ragaszkodott. Nyomására 1790-ben az igaz­ságszolgáltatásban visszaállott az 1780-at megelőző helyzet. A tereziánus eljárási reformok - például a kínvallatás tilalma - érvényben maradtak. így érkez­tünk el a századfordulóra. A XIX. század igazságszolgáltatá­sát és börtönviszonyait a követ­kezőkben tárgyaljuk. (Következik: Börtönreformok a valóságban) Simon Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents