Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-06 / 155. szám

1993. július 6., kedd Hazat tükör 3 TEJ DISZKONT. Jásziaóányban a piac mellett tejdiszkontot nyitott a Szolnok Tej Rt. Az áruházban nagyker plusz 6 százalék ÁFA áron kínálnak tejtermékeket. (Fotó: I.CS.) Kétlépcsős benzináremelés? Csökkenő adósságteher Abszolút értékben, s a GDP-hez képest is folyamato­san csökken az ország külföldi adósságai után teljesítendő nettó adósságszolgálat. Az el­készült kormányprognózis sze­rint jövőre 3,72 milliárd dollárt kell nettó értékben az adósság- szolgálati kötelezettségek telje­sítésére fordítani, ami több mint 100 millió dollárral kevesebb az ideinél, és 620 millió dollárral marad el a múlt évitől. Jövőre a nettó törlesztés ér­téke 2,4 milliárd dollár lesz. Az idén 2,6 millió dollár értékű hi­tel válik esedékessé, tavaly pe­dig 3 milliárd dollárnak megfe­lelő kölcsönt törlesztett az or­szág. A kamatfizetés jövőre kismértékben növekszik, eléri az 1,3 milliárd dollárt. Az ez évi kamatfizetés összege 1,25 mil­liárd dollár körül alakul, hason­lóan a múlt esztendőhöz. A GDP-hez képest a nettó adósságszolgálat aránya foko­zatosan javul. Míg a múlt esz­tendőben a GDP 12,9 százalé­kát kellett az adósságszolgálatra fordítani, addig az idén ez az arány 10 százalék lesz, jövőre pedig 8,5-9 százalék körül ala­kul. (MTI) A kormány azt tervezi, hogy jövőre két lépcsőben növelik az üzemanyagok fogyasztási adó­ját: januárban csak kisebb mér­tékben, majd július 1-jétől je­lentősebben. A jövő évi költségvetési tör­vényjavaslat értelmében az ól­mozott motorbenzin fogyasztási adója január 1-től 1 forinttal, az ólommentesé 70 fillérrel, a gáz­olajé pedig 60 fillérrel növek­szik. Július 1-jétől pedig az ól­mozott benzin adótartalma to­vábbi 3 forint 80 fillérrel, az ólommentesé 1 forinttal, a gáz­Az 1988-ban létrejött Tá­masz alapítvány az állami gon­dozásból kikerült nagykorú, de továbbtanuló fiatalok támogatá­sát pályázati rendszer keretében valósítja meg. Az alapítvány kuratóriuma minden tanév végén pályázatot hirdet azoknak a 18-30 év kö­zötti volt állami gondozott fiata­loknak, akik közép-, vagy felső­fokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatják tanulmá­nyaikat, illetve szakmai átkép­olajé pedig 3 forint 20 fillérrel emelkedik. így az ólmozott motorbenzin adótartalma 1994—ben 36,90-re növekszik a jelenlegi 32,10-ről, az ólommentesé 27,30-ról 29 forintra, míg a gázolajé 22,40-ről 26,20 forintra - ha a parlament változtatás nélkül fo­gadja el a fogyasztási adóról szóló törvény módosítását. Az üzemanyagok adótartalmát ezen kívül az útalap változtatása is befolyásolhatja, ennek mér­téke azonban még nem ismere­tes. (MTI) zésen, továbbképzésen vesznek részt. Az első két évben 28 fia­tal részesült folyamatos ösztön­díj-támogatásban. A folyósított ösztöndíjak át­lagos összege havi 5000 forint. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükségessé vált a tá­mogatások területét kiterjesz­teni a munkanélkülivé vált fiata­lok átképzési, továbbképzési és nyelvtanulási támogatására is; általában a tanfolyami költsé­gek felét fedezik. (MTI) Támasz a továbbtanuláshoz Lábai nem felejtették el a pincérmúltat Középen Dózsa Mária, aki végigjárta a szakma ranglétráját A Gyöngy presszó vezetője, Dózsa Mária 15 éves kora óta dolgozik a vendéglátó szakmá­ban. Remélem nem haragszik meg érte, ha közzéteszek egy olyan információt, melyből kö­vetkeztetni lehet életkorára: A mosolygós üzletvezető asszony a több, mint 30 év alatt valóban végigjárta a vendéglátós „sza­márlétrát”. A Nemzeti Étterem­ben kezdett, mint pincértanuló. „Olyan tanítómestereim, munkatársaim voltak, mint Er­dős Sándor, Rózsa Feri bácsi, Gulyás Ferenc és Szabó László” - emlékezik vissza, láthatóan szívesen „tanulóévekre”. Később a Délibáb presszóa kerül, ahol „viharos gyorsaság­gal”, nagyon is egyéni stílusá­val szolgálja ki a vendégeket nyolc évig. Ekkor már egyre többször találjuk a pult másik oldalán is. A hetvenes évek vé­gén kerül át a gyöngybe, ahol hamar átveszi Gulyás Ferenc üzletvezetőtől a stafétabotot. A 80-as években nyílik lehetősége arra, hogy vállalkozásban üze­meltethesse ezt az üzletet. Ezt a lépést meg is teszi. Azóta is ő a „Főnöknő” itt. Ezekről az évek­ről kérdeztem, egy ráérő idejé­ben.- Marika! Neked elég sok irigyed van Tiszafüreden. Azt mondják, hogy ebbe az üzletbe dől a pénz.- Én meg azt mondom, hogy egyre nehezebb csinálni. Egyre nehezebbé teszik a vállalkozók életét. Nem akarok én annyira panaszkodni, nem is teszem, mert ebből meg lehet élni. Nem is kezdtünk volna bele, ha nem így lenne. Ám mindig ki kell ta­lálni újat. Az irigyeimnek, ha vannak tényleg ilyenek, azt üzenem, hogy próbálják meg. Több mint harminc év van mö­göttem a szakmában. Nézd meg a lábaimat. A viszerek jelzik, hogy nem múltak el nyomtala­nul a platzon eltöltött pincér évek. Emellett most sem lehet lazítani, mert aki lemarad a ver­senyben annak nem sok esélye marad ebben a szakmában.- Te nem vagy az a tipikus „Főnöknő”. Majdnem minden beosztottad - annak ellenére, hogy úgy sündörögnek körülöt­ted, mintha az anyjuk lennél - tegez. Te vagy a „Marika”. Emellett mindenkihez van egy kedves szavad, mindig moso­lyogsz. Ennyire szép lenne az élet?- Hát azért ennyire nem szép, de ebben a szakmában én ezt tanultam. Mosolyogni, barátsá­gosnak lenni itt alapszabály. Ezt próbálom átadni a lányoknak is. Annak ellenére azonban, hogy tényleg elég közvetlen kap- csoltban vagyok velük - meg­követelem a munkát. Itt dol­gozni kell, ha nagyüzem van. Nem marad több időm fagga- tózni, mert „főnöknőt” várják a vendégek. Elnézést kér tőlem, mert hívják a pulthoz. Ez jó is, mert van vendég. Nem is kí­vánhatok mást végezetül neki. Legyen is! Legalább még har­minc évig. P.M. Vizsgáznak a taxisok A hétvégén megkezdődött a taxisok új személyszállítási kö­vetelményeknek megfelelő vizsgáztatása - tájékoztatta Pe­redi Péter, a Fuvarozó Vállal­kozók Országos Szövetségének főtitkára hétfőn az MTI-t. A jogszabályban előírt vizs­gán december 31-ig kell megfe­lelnie annak a vállalkozónak, aki január elsejétől is folytatni kívánja tevékenységét. A hétvégi 118 vizsgázó közül 32 fő felelt meg a közlekedési ismeretek követelményeinek. A taxisok részére a FUVOSZ vizsgafelkészítő tanfolyamokat indít. (MTI) Az Európai Közösség illeté­kes bizottsága július 7-ei ülésén hozza meg végleges döntését, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye két településén, májusban ész­lelt sertéspestist követő, közös­ségi intézkedésekről - tájékozta­tott a Földművelésügyi Minisz­térium Állategészségügyi Fő­osztályának illetékese hétfőn. A tárca értesülései szerint: a bizottság a hússzállítások regi­onális korlátozása mellett dönt majd. Eszerint Szabolcs-Szat­már-Bereg, Hajdú-Bihar, vala­mint Békés megye kivételével újra megindulhat a húsexport a közösség országaiba. (MTI) Gépágyúval harci repülők ellen Háborús veterán a Don vidékéről Húsembargó- döntés előtt Keddi jegyzet Várjuk a járványt? Nem tudom, hogy vámunk kell-e a járványt. Elér-e bennün­ket az idén is, vagy „megússzuk” ezt a nyarat. Csak az a baj: nem tudjuk, hogyan kellene „megúszni”. A tavaly nyári vérhasjárványról beszélek, amelyről végülis nem derült ki a nagyközönség számára, hogy mi volt az oko­zója. Gyanakodtak a tejre, a gyümölcsre, más élelmiszerekre. Voltak olyan feltételezések is (de nem cáfolták vagy erősítették meg őket), hogy az aszály az oka mindennek, amely igen erősen leapasztotta a folyók vizét. A kevesebb vízben aztán a nagy szennyeződés megtette a hatását... Miért kell ezt a témát megint elővenni? - kérdezhetné bárki. Egyszerűen azért, mert jó volna tudni, hogy az idén is tartha­tunk-e a járványtól. Mert úgy néz ki, hogy az aszály megint „összejön”... Fürödhetünk-e a folyókban? És ha igen, akkor hol? Jó volna pontosan tudni a veszélyforrásokat. Amikor elismerik, hogy járvány van és felhívják a figyelmünket arra, hogy mire kell vi­gyáznunk, az nagon sok ember számára már késő. A megelőzé­sért kellene tehát tenni valamit. De mit? Ne igyunk tejet? Ne fürödjünk? Csak nézzünk ki a szobánk ablakán vágyakozva a forróságba? Ne menjünk a me­legvizes fürdőkbe? Ne strandoljunk a folyókban, mert megint vészesen le vannak apadva? Nemrégen Tiszavárkonyban járva egy szakemberrel a Ti- sza-partot szemléltük. Ő azt mondta: itt tulajdonképpen nem is lenne szabad fürdeni, mert gyakorlatilag hígított szennyvízbe mártózik az, aki idejön. A Szolnokon a folyóba ömlő szennyvíz ugyanis nem képes ezen a rövid távon úgy megtisztulni, aho­gyan kellene... A strandon persze nem volt kitéve tiltó tábla. De vajon hány ilyen strand van a nyáron oly csábító Tisza-partján? Áhol für- denek az emberek, bár nem kijelölt hely, de nagyon klassz a homokos, sekély part? Ki gondol arra, amikor beveti magát a hűs habokba, hogy a víz mennyire szennyezett? Ki gondol rá, hogy a Tiszába nagyon sok településről még tisztítatlanul ömlik be éjjel-nappal a szennyvíz, amelyet a folyó egyszerűen nem bír „feldolgozni”? Ki gondol arra, hogy ebből a fürdőzésből még baj is lehet? Itt a nyár, és kísérőül megjött az aszály is. Valahol talán megint leselkedik ránk a veszély. Jó lenne tudni, hogy mire kell vigyáznunk. Még most, amikor semmiféle járványról nem érkezik híradás. Paulina Éva Egy könyv szerzőjével találkozni - íróemberek között - még mindennapos dolog is lehet. Nem az egy olyan szerzővel paro- lázni, aki „ ... amit átélt, az nehezen elképzelhető a mai fiatalok számára. Halála hírét keltették, tehát hosszú életű lesz.” (Rész­let Kéri Kálmán vezérezredes által a Donon innen, Donon túl című könyvhöz írt előszóból.) Előttem, az asztalon a könyve, ő maga - dr. vitéz Szi- gethy Lehel, második világhá­borús légvédelmi tüzérzászlós, ez év február 1-jétől alezredes - mellettem ül a bőrkanapén. Idestova túl a nyolcadik ikszen, fiatalosan, percnyi pontosan ér­kezett Budapestről. Felajánlot­tam, majd én utazom, ő azonban szívesen jön Szolnokra mindig, itt élt, dolgozott, 27 évig. Nézem az 1942-es Donyec menti harkovi nagy katlancsata vaskereszttel kitüntetett hősé­nek mélyülő homlokráncait. Ahány lelőtt repülő, annyi ránc? Határozott, enyhén pattogó hanghordozását figyelem - így adhatta ki a lelőtt kilenc orosz repülő végzetét jelentő tűzpa- rancsot is?- Mondja, hogyan sikerült a félelmet száműzni, ott, a gép­ágyú mellett állva, a 30-40 mé­teres magasságban, mélyrepü­lésben támadó harci repülőgé­pekkel szemben?- Van egy mondásom: bátra­kon segít a szerencse. Ha az ember merész, bátran veszi az akadályokat, a szerencse is mel­lészegődik. Magam is csodálkozom azon, milyen körülmények között fog­tak el a golyózáporban, hogyan maradtam életben.- Olvastam, a harckocsi is átment akkor Ön felett.- Igen. Azon a napon minden összejött. Zavart a kegyetlen hideg és nagy hó. A harckocsik ellen kellett védekezni gép­ágyúval, amire az nem volt al­kalmas. Angol vickers gyárt­mányú ötven tonnás tankok vol­tak. A hemyóláncon is erős páncélzattal. Tíz méterről tüzel­tünk páncélgránáttal, de meg se kottyant nekik. A kör bezárult. Menteni kellett az embereket. Huszonhat katonámnak kiad­tam a parancsot a visszavonu­lásra. Egyedül maradtam az össze­tekercselt német nyeles kézig­ránátokkal, és már dobtam is. A harckocsi mögött robbant, hó­felhőt kavarva, a következő lá­tását akadályozva. Az út szélén álltam, beledobtam magam a hóval telt árokba, s a tank már húzott is el a fejem fölött.- Ekkor jelentették a Magyar Vöröskereszt felé az elestél. . .- Embereim menekülés köz­ben látták a harckocsival való elkeseredett csatározásomat. „Hősi halálomat” jelentették a felsőbb parancsnokságnak. Bu­dapesten, a Nádasdy-laktanyá- ban adták át öcsémnek a hősi halálomért járó legnagyobb ki­tüntetést: a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a kardokkal.- írja a könyvében, hogy amikor a repülőgépeket egymás után lőtték le, fellelkesülten harcoltak. Végül is egy Ön által elkövetett parancsmegtagadás hozta a sikert. A feltétlen enge­delmességet tekintve renitens- kedett.- Ha nem a dombhajlatba megyünk, hanem a tetőre, ahogy ezt az ütegparancsnok, egy iszákos, süket pesti száza­dos parancsba adta, kiirtanak minket. Nem lehet ész nélkül cselekedni a katonának. Mindig tovább kell gondolni a helyze­tet, és úgy kell dönteni. Amikor megláttak minket a repülők a dombhajlatban, 20-40 méter alacsonyan már nem tudták a célzáshoz megbillenteni a gé­pet, mert lezuhantak volna. így mi szedtük le őket a gépágyú­val. Az üteg négy gépágyúja ösz- szesen húsz repülőt lőtt le, eb­ből csak mi, tizenkettőt. An­gyalföldi, vagány gyerekek vol­tak beosztva hozzám, bátor, be­levaló katonák.- Akárcsak a hadszíntereken kifejtett tevékenysége, a hadi­fogsága sem volt kevésbé ese­ménydús.- Szaratován, Moszkván ke­resztül, a szuzdali mintafogoly­táborba vittek, majd a Mari köz­Dr. vitéz Szigethy Lehel: „Nem lehet ész nélkül csele­kedni a katonának... én visz- szajöttem a pokolból.” társaságba, egy őserdei táborba. Voronyezs következett, majd a szúrni börtön. Az itt hozott, há­borús bűnösnek kijáró halálos ítéletet 35 év börtönbüntetésre változtatták át. A büntetést nem vettem tudomásul, éhségsztráj­kot kezdtem, ugyanis a cseka ítéletét megelőzően hadbírósági felmentésem volt. Miután meg­ígérték, hogy rendezik ügyemet és hazakerülök, az éhségsztráj­kot felfüggesztettem. Börtön­vonaton Harkovba, onnan Sztá­lingrád mellé vittek egy munka­táborba. Itt értem meg ’53-ban Sztálin halálát. Ezután felgyor­sultak a házatérést elősegítő események, amnire tizenkét évi távoliét után sor kerülhetett. * * * Szigethy lehel írja könyve zárszavában: „Isteni csodának lehet tekinteni, hogy azok után, amiken keresztülmentem, élet­ben maradtam. Nem ért gránát­szilánk, nem ért az ellenség „megváltó” golyója, csupán a lelki megrázkódtatás él még bennem. A háború nem társasjáték, ahol a vesztett játszma után egyszerűen feláll az ember, és mindent újból kezdhet élőiről. Nem követhetünk olyan eszmé­ket, amelyek nem a mi népünk javát és céljait szolgálják. Én visszajöttem a pokolból, de má­sok, önhibájukon kívül, annak martalékaivá lettek.” Simon Cs. József Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents