Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
Irodalom — művészet 12 ...mellékelten küldök néhány olyan iratot és levelet, amelyek befolyásolhatják az ügy kimenetelét, és a bírósági ítélet milyenségét. Az iratokat - lehetőség szerint - időrendben állítottam. 1. Tisztelt Rendőrség! Alulírott Paulin Elek, bejelentéssel fordulok a T. rendőrséghez. Remélem, hogy ezt a bejelentést állampolgári hűségem teljes bizonyítékaként fogja fel a T. rendőrség, és ezért felment a felettem gyakorolt rendőri felügyelet alól (kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam, tisztelettel). A bejelentés és az általam gyakorolt állampolgári hűség a következő: Tegnap este (21-én) a Kert utcában mentem hazafelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház kerítésén egy bűntényre jyanús személy mászik át. Állampolgári minőségemben én is átmásztam a fakerítésen, és tetten értem egy Krasznai Dénes nevű, saját bevallása szerint tizenkilenc éves egyént, amint a málnáskert bokrai között üldögélt. Az elfogás és az azt követő vallomástétel zajára előjött a házból özv. Presse Béláné, és tulajdonosi minőségében jajveszékelni kezdett. Ezt én, tekintettel az ügy fontosságára, azonnal megtiltottam neki. Krasznai Dénest a fő- kapitányságra kísértem, ahol előzetes letartóztatásban részesült. Megismétlem a fontosabb adatokat: Krasznai Dénes, a főbűnös, Presser Béláné, a kerítés tulajdonosa, Szolnok, Kert u. 17., a bűntény helye, végül jómagam, az elfogó és bejelentő állampolgár: Paulin Elek, kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam. Kérem a T. rendőrséget, hogy vegye figyelembe tettemet, mint az állampolgári becsületesség mintapéldáját, ennek megfelelően a január óta alkalmazott rendőri felügyeletnek véget vetni szíveskedjék. Tisztelettel, Paulin Elek, Szolnok, Kert u. 81., hátul az udvarban. 2. F. Hó'3 F7-*éfPRklt Megkeresésükre válaszolva közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év máj. 16. óta áll vállalatunk személyi állományában, mint szállítási előadó. Ezen beosztását az általunk meghirdetett pályázat útján nyerte el, a következő szempontok figyelembevételével: Ad. 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkalmassá tette a szállítási előadói munkakör betöltésére. Ad. 2. Iratai között semmiféle bűntényre vagy letöltött büntetésre utaló adatot nem találtunk. Ad. 3. Szolnoki lakos. Ad. 4. Ő volt az egyetlen pályázó. Munkatársai szerény, csendes, kissé zárkózott embernek ismerték. Munkáját kifogástalanul végezte. megmondtam őszintén, nem nagyon őrizgetem őket. Jön a levél, elolvasom, tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két lvél valahogy megmaradt, Szónokról írta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek biztosan jók lesznek további lélektanulmányok- hoz. Mellékelem a két levelet, addig is maradok Krasznai István. Kedves Apuka! Ma volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki rólunk, elsősökről beszélt, még az igazgató is. Azt mondta, hogy négy kemény eszK.: Nem, dehogy. V.: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? K.: Mikor-hogy... V.: Ezek szerint többször is bemászott oda? K.: Igen. V.: Más kertekbe is? K.: Néha. V.: Hová? K.: Nem tudom a címüket. V.: Elvitt valamit ezekből a kertekből? K.: Nem. V.: Pressémétől sem? K.: Nem. V.: Gyümölcsöt sem fogyasztott? K.: Néha ettem egypár szem málnát, de nagyon keveset. V.: Hányszor mászott be Pressémé kertjébe? K.: Úgy negyvenszer... Lehet, hogy többször, nem tudom pontosan. Inkább csak vasárnaponként vagy szombat éjjel. V.: Miért éppen akkor? K.:... V.: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? K.: Tíz-húsz percet, nem tudom pontosan. V.: Mit csinált ez alatt az idő alatt? K.: Semmit. V.: Hogyhogy semmit? K.: Semmit. Ültem a málnabokrok között. V.: Evett a málnából? K.: Ritkán. Ha megláttam egy szemet a sötétben. V.: Mikor járt először Pressémé kertjében? K.: Hát... úgy másfél évvel ezelőtt, amikor otthagytam a gimnáziumot. V.: Miért hagyta ott? K.: ... V.: Van valami hozzátenniva- lója az elhangzottakhoz? K.: Nincs hozzátennivalóm. 5. Tisztelt Pszichológiai Úr! Előző levelében a fiam leveleit kérte. Nagyon szégyellem, hogy csak kettőt tudtam küldeni, ezért mos elküldöm azt is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizsgálófogságból küldte. Tisztelettel, Krasznai Istvfm. Apuka! Itt vagyok a főkapitányságon, előzetesben. Tessék feljönni hozzám Dénes. U.i. Csomagot is tessék hozni. Ha lehet, málnát is, legalább fél kilót. Bolya Péter: A kert Mellékeljük az önéletrajzot, amelyet Krasznai juttatott el hozzánk a meghirdetett pályázat kapcsán. Staub István igazgató s.k., Patai Imréné szem. oszt. vez. s.k. Önéletrajz Nevem Krasznai Dénes, 1970. jan. 5-én születtem Jászapát in. Apám Krasznai István, jelenleg állatgondozó. Anyám szül. Dabasi Rozália, 1974. márc. 6-án meghalt. Általános iskoláimat Jásza- pátin végeztem, majd Szolnokra kerültem középiskolába. Negyedikes gimnazista koromban az apám kitiltott otthonról. Nem sokkal ezután - anyagi helyzetem miatt - abbahagytam középiskolai tanulmányaimat, s azóta a szolnoki MAV-nál dolgozom, anyagraktárosi beosztásban. Úgy gondolom, hogy hároméves gimnáziumi végzettségem és raktárosi gyakorlatom alkalmassá tehet az Önök által , meghirdetett állás betöltésére. Tisztelettel, Krasznai Dénes, Síblnok, Dariijdniéh ú. 4‘. 3. Tisztelt Pszichológiai Úr! Nagyon köszönöm kedves levelét, és örülök, hogy lélektanilag foglalkozik a fiammal, ha már fogságba került az a hülye. Ön, tisztelt pszichológiai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én tendö áll előttünk. Sok szülő volt itt, kár, hogy Apuka nem. A kollégium is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biztosan jól kijövünk fnajd egymással. Hogy van, Apuka? Hét végén megyek haza. Van még málna? Remélem. Sokszor csókolja Dénes. Apa! Az, hogy elzavart hazulról, rendben van. Csak az nincs rendben, hogy a felesége miatt, aki - ezt fenntartom - egy szemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyek haza. Éljetek ahogy tudtok Dénes. U. i. A legnagyobb disznó- sága mégis az, hogy veteményt akar a málnáskert helyébe. Azért a néhány forintért, amit a piacon kapna a szaros paprikáiért? 4. Kihallgatási jegyzőkönyv Krasznai Dénes (többrendbeli magánlaksértés) Vizsgáló: dr. Béres r. alhdgy. Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor beszászott Pressémé kertjébe? Krasznai: Nem. V. : Miért mászott be az említett kertbe? K.: Csak. V.: El akart vinni valamit? 1993. július 3., szombat Kiss Benedek: Tombol a kánikula Nagy már fiam, elutazott, és róla semmi hír. Nem ír levelezőlapot, egy árva sort sem ír. Lányom is nyaral valahol - hát vele mi lehet? Az asztalán levélhalom - szerelmeslevelek. Tombol a kánikula, forr a Dunában a víz. Ha várnának rám valahol, elmennék magam is. De senki nem vár, egyedül anyám, szegény, talán. A pincéjében dinnye hűl, tej alszik asztalán. L.Kirschner rajza: Beszélgető nő és férfi -1912 Törő István: Repít Mikor útra kelsz, s azt hiszed, tied lesz minden égitest, rád vár az égzengés, a zápor, és minden szem neked viháncol, mint gyermek, akit anyja rángat, nem látsz türelmet és csodákat, kinek ha eljön tiszta perce, áll tudatlan, nincs élni mersze, úgy rontasz te is önmagadra, hibád s erényed összerakva, arcodnak tükrét felborzolja mielőtt vallatóra fogna, hűséged folyton számonkéri, van miért szólni, nemzedéknyi a kiáltás, mi elmaradt, nem oldják ismét csak szavak, mégha sörényed békülékeny, agyad nem lapul észrevétlen, elhagyott tárgyak sincsenek, zavarosok és intelmek, és bölcsek száján a példa-ár, bugyog, befon, mint folyondár, miközben jó időre várnak, akik padokon éjszakáznak, repít városi egyveUg, akarsz? nem akarsz? egyre-megy! Novák Béla Dénes: Melankólia valami hitet és vágyat kutatva elidőzöm furcsa ábrák előtt panel-szeretőt mind lerontanék valami hitet és vágyat kutatva * szétszóródunk mint ezek a betűk ha nagyot akartam mondani gondolunk háborúra korsó sörre szétszóródunk mint ezek a betűk malasztot ropogtatunk és ölelkezünk forradalmunk gyógyfürdőben ázik kiváltjuk patikákban aznapi magunk malasztot ropogtatunk és ölelkezünk Temesi Ferenc: Kasza, embör Nagyon lázították a port a Kácsa utcában a gyerekek: a méta nevű játékban, amelynek legközelebbi rokonai a baseball és a krikett, bizony sokat kellett futni. De hiszen mi volt ez a porfelhő a tengődi esőhöz képest, mely néven a táltos széllel érkezett homokvihart illették azok, akiknek esztendőnként részük volt benne. Mint ennek a három alaknak is ni, akik nagyon célirányosan lépkednek a porlódi utcán, melyet a várost elnyelő árvíz előtt titokzatos módon még Liba utcának hívtak volt. Messze-é kenyér né’kű’? A kérdés egy napsugárdíszes ház előtti pádról érkezett, egy deres harcsabajusz alól. Csak ide, Becsey uramhoz kaszáé’, felelte az egyik tengődi ember, akinek szalma volt tűzve a kalapja mellé. Meg is álltak mindjárt a következő háznál, ahol egy esőverte, napszítta kasza hirdette a vasárus dicsőségét. Nézhetöm a métát, kérdezte a gyerek, aki nagyon formázott az alacsonyabbik férfihoz. Nézhedd, hangzott a felelet. Szívem szerint ezt a kaszát vönném mög, mondta a fiatalabb férfi. A szalmaszálak megrezdültek a kalapján. Csak olyat tösznek ki, ami jó. Félig mán mögötte a rézsda, legyintett a másik, és belépett az ajtón. A szalmás kalapú követte: nem azért hívta ide kaszaválasztónak Tóth Jánost, mert annyira biztos lett volna dolgában. A takácsmester, aki mindinkább ara- tógazdai keresményéből és tekintélyéből élt, megvárta, míg előkerül a vasboltos, aki ugyan nem hallott még harangozni egy Mikszáth, nevű, modernista íróról de annál jobban üsmérte Tóth uramat. Kaszát gyüttünk nézni, mondta köszönésképpen Tóth János. Ami azt jelentette: De nem biztos, hogy vöszünk is! Hát nézzenek csak körül kendtök, mondta a kereskedő, és visszament a raktárba. Nem az ő idegeinek való volt, ami ezután következett. A fiatalabbik férfi folyan gondolomformán kiválasztott egyet a mezők kardjainak rengetegéből, a szájához emelte, és rákiáltott: Hukk! De bizony a kaszapenge nem szólt vissza. Már nyúlt is a következőért. Letört a kalapja mellé tűzött szalmából egy gyufaszálnyit, megnyá- lazta, keresztben a kasza ormára tette - szépen hosszára fordult, mint a parancsolat. János bátyám, ezt nézze mög!, mondta bizakodón. Tóth János elővett a zsebéből egy krajcárt, lapjával végighúzta a kasza élén - az érme többször is megszaladt. Mindenesetre nem ragadt. Ennél még éggy sarló is jobb, Mátyás, adta ki a verdiktet. Némi kedveskedés is volt e szóban, mert a kaszavásárlót eredetileg Mihálynak keresztelték. Belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg a nevét Hugyozó Mihályról Hugyozó Mátyásra. Más baj nem volt véle. Én azért bízok hozzá, erős-1 ködött a Mihályból lett Mátyás, de nem tudom möghatározni magamat, mögvögyem-é vagy sé. Ezért vagyok én itt, gondolta Tóth János. Mög azér’ mer’ a kendörvászon rőtjiér’ mán két kiló rozsot sé adnak, mondta benne egy másik hang. Lekapta a kalapját, a pengét lapjával a fejére tette, és szó nélkül meghúzta a két végénél. A kasza elgörbült. Válasszon kend, János bátya. Hugyozó Mihály belenyugodott sorsába. Pedig hasonlatos volt ez ahhoz, mintha feleséget választana neki az aratógazda. Tóth János méltósággal nyomta a fejébe a kalapot. Hosszasan szemrevételezte a pengeerdőt. A szeme megállapodott egy fehéren csillogó kaszán, amely egy árnyalatnyival világosabb volt a többinél. Kézbe fogta, óvatosan végighúzta az ujjait az élén meg a fokán. Az arca nem árult el érzelmeket. Váratlanul rácsapott vele egy üllőre, és földobta a levegőbe. A penge tiszta, magas hangon zengett, mint az elsőáldozó lányok kórusa a templomban. Tóth János lehajolt érte az olajos, fűrészporral beszórt padlóra. Ez lössz a’, mondta. Erre a szóra a boltos is előkerült. Hogy adi?, kérdezte Tóth János. Ahogy tavaly. A vaskereskedő ezzel útját állta minden alkudozásnak. Mit volt mit tenni, fizetni kellett. Mán tavaly is nagyon főcsapta az árát ez a vasáros, mondta odakünn az aratógazda az újkaszásnak. Mintha még picillötte is vóna érte a pénzt! Hugybzó Mihály Mátyás az orvénál fogta a vállának támasztott pengét, akár egy kardot. De evve’ e’vághatnád a csontját is, mondta a kaszaválasztó. Odaértek a métázókhoz. A régibül fűrészt csinyálok, mondta a megszépült nevű Palkó! A gyerek az első szóra hozzájuk futott. Nem kérdezett semmit, akinek volt szeme, láthatta a kaszát, meg a tulajdonos büszke arcát. Akarsz-é vasáros lönni, Palkó?, kérdezte Hugyozó Mihály, illetve Mátyás. Akar a ménkű, mondta fiú óvatosan. De magában egy nótát dúdolt imigyen: Én mán többet nem kapálok, bótosinasnak állok... Hát hunn lössz az áldomás, Mátyás, kérdezte az apja. Mög né bántódjék kend «rte, de odahaza a Masa szülém bormérésibe. Nagyon möglelkölt a feleségöm, hogy még napszál lat előtt otthon lögyek! Tóth János megvetően hallgatott. Amikor elindultak, Palkó közbekottyintotta: És mi vóna, ha ez a kasza mégsé vágna majd röndösen? Az apja kész volt a felelettel: Ha nem úgy vág, ahogy köll, akkor vagy a kasza, vagy a kű, vagy az embör, vagy a fű az oka. Hogy kétség ne maradjon, az embör szóra tette a hangsúlyt.
