Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31 / 177. szám

1993. július 31., szombat Nézőpontok 5 Szombati jegyzet Veszteségeink Hogy valakinek az addigi életében mi az igazi veszteség, ez viszonylagos, mivel sok­mindentől függ. Erről sokszor az az anekdota jut az eszembe, amelyet Szeged környékén hallottam. Ülnek a csikósok az ivóban, az asztalfőn a szám­adóval, aki szemmel láthatóan gubbaszt. Megkérdezni a ke­serv okát nem merik, amikor hirtelen belép egy újabb fiatal csikós. Magába roskadva le­huppan a társak közé, bort kér, és a kupából egy hajtásra ki­issza. Azután maga elé me­redve a döngölt padlót nézi.- Mi baj öcsém, hogy eny- nyire búnak eresztetted a fe­jed? - így az öreg.- Nagy a bánatom, elhagyott az asszony... - válaszol végte­len szomorúsággal a hangjá­ban. Erre felfortyan az öreg és csontos öklével hatalmasat sóz a kecskelábú asztalra.- A mindönségit, az is va­lami? Neköm mög a terelőpu­lim veszött el... - és szikrázott a szeme, hiszen a nyájat, falkát őrző embernek az volt a leg­nagyobb vesztesége, ha elbi- tangolt, odalett a puli. Kissé komolyabbra fordítva a szót, ma is akadnak veszte­ségeink. Hites nejemmel a mi­nap számoltuk össze, hogy az ő, meg az én oldalomon a né­pes rokonságba közel százan tartoznak. Az ő igazi vesztesé­gük ez a világ, így is fogal­mazhatnék: a mai helyzetük. Tévedések elkerülése végett ezek az emberek soha nem voltak ilyen-olyan vezetők, irányítók, botcsinálta vagy ru­tinos politikusok. Nem, nem. Kétkezi munkások, iparosok vagy a földdel bíbelődtek. A téeszben azután gyalogmun­kások, szakmunkások, nö­vénytermesztők lettek. Úgy is fogalmazhatnék: kicsinyke ke­resetükért mindig, minden korban arcuk verejtékével, szívósan dolgoztak. Lett lé­gyen monarchia, Horthy-rend- szer, Rákosi, vagy Kádár éra. Sajnos zömüknek mára, kevés híján, már lepergett életük homokórája, hiszen jószerével mindahányan hatvan felettiek, de az sem kevés, aki hetessel vagy nyolcassal kezdi eszten­dei számlálását. Három éve a változásokra szavaztak, mert hittek valamiben. Abban, hogy előrehaladott korukra talán egy picivel jobb lesz. Akkor négy és fél - ötezer körüli volt a nyugdíjuk, most akad, aki­nek nem éri el a nyolcezret, a zömé meg a kilencet. Igen ám, de a téli tüzelő egy vagyonba kerül. A kenyér, a cukor, a vil­lany, a gáz, a tej ára sem ezek­hez a járandságokhoz, hanem a csillagos éghez igazodott, így nem csoda, hogy az áta­lakulás, a vajúdás, az előző vezetés tévedéseit, meg a mos­taniakét is ők fizetik. Vasta­gon. Mert sokat olvashattunk az elmúlt negyvenegynéhány év bűneiről, és még bizonyára fogunk is. De vajon miért nem beszélünk nyíltabban, őszin­tébben a mostani baklövések­ről? Csak egyet említek, mert az százezreket érint. Vajon miért lett az országnak 1990 óta már a harmadik mezőgaz­dasági minisztere? Komolyan kérdezem: van közöttük egy, aki érti a hivatását? Ha igen, magyarázza meg a parasztság­nak: télen miképpen volt 110 forint kilónként a hízó felvá­sárlási ára, most pedig hatva­nért a kutyának sem kell. Ha meg a kocákat levágják, úgy járunk, mint pár éve? Majd se­gítenek a csehek vagy a szlo­vákok? Tessék mondani: hol itt a szakértelem? A tervszerű­ség? Az előrelátás? Tudom, rosszak a külső körülmények. Azok. És a belsők? Annyira jók? Azért írok erről, mert a mi megyénkben a szűkös ke­reseteket, nyugdíjakat általá­ban hizlalással egészítik ki a családok. Elvégre a jász, meg a kun gazdák ehhez értenek legjobban. Pontosan: elsősor­ban ehhez. Arról nem is beszélve, hogy hetvenévesen aligha vállalko­zik másra már az ember. Úgy tűnik, ennek a vadkapitaliz­musnak elsősorban azok az igazi vesztesei, akik a korábbi évtizedekben sem dőzsöltek a javakban. Tudom mi erre az ellenvá­lasz: vegyük már észre a fejlő­dést, a változást is. Azt, hogy az ország független, idegen ka­tona nincs a földjén, a meg- hurcoltaknak igyekszenek va­lamilyen kárótlást adni, azután alakul a sajtószabadság. Ez mind igaz. Nekem csak az a gondom, meg a körülöttem élőknek, hogy ha a szabadság tartósan nincstelenséggel, sze­génységgel, a létminimum alá csúszók számának a folyama­tos növekedésével társul, ott baj lesz előbb-utóbb. Vagy a szabadság fogalmával, vagy a rendszerrel, vagy a politikával. Különösen akkor, ha számta­lan példa, bizonyítja: azért munka nélkül is remekül meg lehet gazdagodni. Természete­sen a vesztesek rovására. Már hallom az újabb észre­vételt: ez kérem demagógia, demagóg a megközelítés, hi­szen a cél érdekében áldozato­kat is kell hozni. A baj csak az, hogy nem mindenkinek, mert most is akadnak akik ebből kimaradtak, kimaradnak. Mi­közben kétmillió ember, vagy másfél, a létminimum alatt él. Levelek tucatja bizonyítja: már a gyógyszert sem tudják kiváltani, meg kell várni, hogy a postás hozza a nyugdíjat. Mi köze van ennek a létbizonyta­lanságnak a demagógiához? Ha szabad, a végére tettem egy szubjektív magánvéle­ményt, az én legnagyobb vesz­teségem nem az, hogy csalód­tam a politikusokban, vagy po­litikában. Nem tagadom, mást vártam tőlük, de a legnagyobb hiányt nekem apám nem léte okozza. Közel kilencven éve alatt temérdek szenzációt élt meg, látott, tapasztalt. Baja volt a politikával, rendszerek­kel 75 éve, 50, 30, meg 25 esz­tendeje is. Ennek ellenére soha nem cserélte fel hazáját má­sikra. Igaz, nem vitte semmire, de valahogyan mégis a leg­többre. Ember tudott maradni, miközben tanúja volt annak, hogy hatalmasokból miképpen lesznek máról holnapra sen­kik, és a semmiből hogyan ha­talmasok. Én pedig már csak annak vagyok a szemlélője, hogy rendszerváltás ide, átala­kulás oda, megint sokan, na­gyon sokan veszítettek. Közöt­tük rengetegen olyanok, akik nem ezt érdemelték, mivel nyerniük kellett volna. Félő, hogy a következő voksoláskor, megfelelő válaszként elkerülik az urnákat. Nem tudom, hogy ki, és milyen alapon feddheti meg majd őket... fialó hil/f ________ V H ML Schell üzemanyagtöltő állomás épül Törökszentmiklósnál a 4-es főútvonal mellett. A munkákat június közepén kezdték el és várhatóan október elejére befejezik. A generál fővállalkozó a pilisvörösvári Piramis Építőipari Kft. (Fotó: KÉ) Munkahelyteremtés olasz segítséggel Rövidesen megkezdődik a termelés Tatabányán abban az olasz-magyar érdekeltségű kis­üzemben, amelynek létrehozá­sára nemrég írtak alá megálla­podást. A beruházás megvalósí­tására a milánói érdekeltségű Due-Erre Fib fantázianevű olasz-magyar kft., valamint a ta­tabányai önkormányzat és a Komtávhő Rt. kötött szerződést. Az olasz partner bérbe vette a Komárom-Esztergom megyei Távhőszolgálató Rt. tatabányai telephelyén megüresedett 2000 négyzetméteres üzemcsarnokát; itt ruházati kiegészítő kellékek és különféle fémbizsuk gyártá­sára rendezkednek be. A termé­kek 70 százalékát exportálják. Az olasz présgépek a jövő héten érkeznek meg Tatabányára. A megállapodásban újszerű­nek számít, hogy a tatabányai önkormányzat, amely kezde­ményezője volt a munkahelyte­remtésnek, magára vállalta az üzemcsarnokért járó bérleti díj felének kifizetését. Az olasz partner arra vállalkozott, hogy az üzem indulásakor 25 munka- nélkülinek ad állást az üzem­csarnokban, 50 családot pedig bedolgozóként foglalkoztat. A létszámot októberig 50 főre egészíti ki. (MTI) Vasúti rendőrök fogásai Kevesebb dézsmajut a vagonok tizedelőinek Az utóbbi időszak egyik legjelentősebb szolnoki vasúti „dézsmálási” büntetőeljárása 1991-ben kezdődött. A nyomozás végére harmincnégyre duzzadt a gyanúsítottak száma. Kilencen már korán előzetes letartóztatásba kerültek. A négy, egyenként is térdig érő összekötözött irathalmaz láttán nem lehet csodál­kozni, ha az ügy napjainkig húzódott. ítélet máig nem született: a Legfőbb Ügyészségre küldték meg iratokat; a Legfelsőbb Bí­róság tesz igazságot. Változó összetételű, főként családi-ismerősi körökből szerveződött a csoport. 1990-től különösen nagy ér­tékre követtek el bűncselekményeket. Vasúti vagonokat törtek fel - magyarán dézsmáltak. A vagon rossz pályára került- A dézsmálásban járatlanok úgy vélnék, a nyomozás elindí­tása legtöbbször azzal kezdődik, hogy az arra járó ellenőr felfe­dezi, a fetört ajtót, vagy sérült plombát. De ha jól tudom ez nem minden esetben történik >gy­- E hiányok valóban könnyen észrevehetők - tájékoztat dr.Lukács Gusztáv rendőr szá­zados, kiemelt fővizsgáló. Az ellenőrzési pontokon ezekre gyakran fény derül. Bár kétség­telen vannak kifinomult mód­szerek. Akik a síneken veszteglő ko­mcsikra spécfalizáják magukat, "értenek " más^Jjűncselekmé-i nyékhez is. E sokrétűség abban’ is megmutatkozik, például, hogy az egyik fosztogatónál tar­tott házkutatást követően devi­zabűncselekményért is indult el­járás. A dolog elleni erőszak­nak, vagyis a dézsmálásnak má­sik járulékos bűncselekménye az orgazdaság. Az imént emlí­tett esetnél - melynél a vagyoni kár megközelítőleg négymillió forint volt - a harmincnégy személy többség javarésze ko­rábban már összeütközésbe ke­rült a törvénnyel. Volt közöttük olyan is, aki megelőzőleg halált okozó testi sértés miatt ült. Ügyesen siklottak a kígyózó vagonok között. Százharminc­négy rendbeli bűncselekmény szerepelt egy eljáráson belül. Egy tárgyalássorozat egy hétig tart. ítélet legfeljebb ősszel vár­ható. Az elkövetés módszerére jellemző volt, hogy miután előre megbeszélték az akciót, megfigyelők fedezték a foszto­gatókat. A munka így gyorsab­ban haladt, ezzel arányosan na­gyobb értéket is zsákmányolhat­tak. Az ellopott áruk összetétele általában vegyes. Mindennek lába kél ami értékesíthető. Egy-két dologtól eltekintve minden értékesíthető. Példának okáért idetartozik a cukor, élelmiszer, az egyébként szolid árú só, más filléres portékák és természetesen a drága műszaki cikkek. Előfordult, hogy a laká­sában, a szobában rejtekhelyei ástak ki. Értékes bútorokat tá­roltak itt. A szolnoki vasúti rendőrség munkájának kilencven százalé­kát teszi ki a dézsmálok elleni küzdelem. A fosztogató csopor­tokból olykor kiválnak a tagok, új csoportot alakítanak. A múlt évben például 460 alkalommal rendeltek el nyomozást, ebből négyszáz esetben kutattak dézsmálok és az áruk után. Az országban elsőként Deb­recenben hoztak létre vasúti rendőrséget. 1992. június elsejé­vel a - megyei hatáskörrel - Szolnokon is megalakult a vas­úti alosztály.- Esetünkben a legfontosabb a vasutasokkal kialakított kap­csolat - jegyzi meg Kócsa Já­nos rendőr őrnagy, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-Főkapitányság Vasúti Alosztályának vezetője. - Tá­maszkodhatunk rájuk. A MÁV területén vagyunk, a cég alkal­mazottaival rendszeres a kap­csolatunk. A helyiekkel, az igazgatóságokkal a vezérigaz­gatósággal is. Garázsgondjain­kat megoldották, gépjárművet is kapunk tőlük. A bűnözők helyzetét meg­könnyíti, hogy azok a szállít­mányok haladnak át leggyor­sabban, melyekben romlandó áru található. Könnyebb hozzá­férni azokhoz, amelyek ipari termékeket tartalmaznak. A technika fejlesztése azért is ajánlatos, mert ha kamionátrakó épül, akkor megjelennek a kül­földi - elsősorban keleti - bű­nelkövetők. Ezzel együtt újabb bűncselekménykategóriák je­lenhetnek meg. A hazai technika nem hason­lítható ahhoz, amellyel például Németországi kollégáink dol­goznak - mondja Kócsa János rendőr őrnagy a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Rendőr-Főkapitányság Vasúti Alosztályának vezetője. A né­metországi tanulmányútjáról nemrég hazatért alosztályvezető arra utal, hogy kamerákkal talán eredményesebben deríthetnék fel az elkövetőket.- Az az igazság persze, hogy a hatákonyság ott sem a techni­kán múlik elsősorban - jegyzi meg. - A modem eszközöknek másod-harmadrendű szerepük van. Kamerákat - melyeknek visszatartó szerepük lehet - el­sősorban nem az utascsarnok­ban kell majd elhelyezni őket. Foglalkoznak az említett fej­lesztéssel, de egyelőre nincs le­hetőség egy ilyen lánc kialakí­tására. Közismert, hogy hatal­mas kiterjedésű rendező pálya­udvar a szolnoki. A vasúti bűnelkövetők felde­rítését nem könnyíti meg sem a jelenlegi jogi szabályozás, mely az illetékesség megállapításá­nak módját írja elő, sem az, hogy nem alakult ki a vasúti rendőrségek teljes hálózata. Szolnokra például az ország legkülönbözőbb helyeiről ér­keznek a feljelentések a vagon­feltörésekről. így minden intézkedni jogo­sult hatóság munkája megnehe­zül, egyáltalán nem biztos, hogy az elkövetők itt követték el tet­tüket. Mindössze csak valószí­nűsíthető. Ennyi már elég ah­hoz, hogy itt indítsák el az eljá­rást. Ha tehát az elkövetés helye például Békéscsaba, akkor könnyen belátható, hogy majd­nem a nullával egyenlő az esély a fosztogató kézrekerítéséhez. A feljelentések legalább fele vi­dékről érkezik. A vasútállomás és környéke mindig is különbözött a város többi kerületétől. Elhagyatot- tabb, az idegen számára nehe­zen kisimerhető vidék volt. Új kolóniák települtek nem messze a sínektől, melyek sok munkát adnak a vasúti rendőröknek. Jó- néhánysor látogatnak a telepen élő családokhoz. Sajnos olykor a vasutasok is meginognak. Három büntetőel­járás indult hat MÁV alkalma­zottal szemben. Múlt év júniusában, mielőtt még nem alakult meg a szolnoki vasúti rendőrség, a kocsifoszto­gatók négy millió forint kárt okoztak a szállító MÁV-nak. 1993 márciusában 330 ezer fo­rint volt a "dézsmaérték", a rendőri munkának és a MÁV-nál bevezetett fegyveres szolgálatnak köszönhető. Szurmay Zoltán Dézsmált ülőgarnitúra. A fosztogatást nem tudták befejezni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents