Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03 / 153. szám

1993. július 3., szombat Hazai tükör 3 Már kétszázan csatlakoztak a felhíváshoz Kinek jár a végkielégítés? Júniusban érdekes hirdet­mény jelent meg a tiszafüredi Szuperinfó újságban. Szűcs Ist­ván, a Ganz Danubius Daru- és Gépgyár Rt. volt gazdasági igazgatója felhívással fordult az rt. volt dolgozóihoz, azokhoz, akik idén májusban nem kaptak végkielégítést. Kérte őket, hogy amennyiben igényt tartanak a végkielégítésre, tömörüljenek egy „Hitelezői Választ­mányba”. E sorok megjelenése­kor már több mint kétszázan csatlakoztak a felhíváshoz. Szűcs Istvánt a felhívásáról faggattam.- Miért csak most hozakodott elő ezzel a felhívással?- Egyáltalán nem akartam kellemetlenséget okozni azok­nak, akik - szerencsére - idén májusban felvehették a pénzü­ket. Megvártam, míg felveszik a járandóságukat.- Ők még akkor is a gyárban dolgoztak, mikor 1991 nyarán megjelent a kollektív szerződés, amely rendelkezett a végkielégí­tésről. Ebben az állt, hogy ez az összeg azoknak jár, akik a KSZ életbe lépése után is aktív dol­gozók. Akikhez írásban fordult, azoknak még ezelőtt felmondtak vagy kiléptek. Kinek jár ezek szerint pénz?- Én úgy hiszem mindenki­nek, aki 1989. január 1-től, az rt. megalakulásától a gyár dol­gozója volt. Éppen a Marschik féle (Marschik Iván az rt. utolsó igazgatója volt - szerk.) kollek­tív szerződésre tudok most hi­vatkozni. Abban ez áll:- „A munkavállalót végki­elégítés illeti meg, ha a társaság felszámolásra kerül, és jogutód nélkül megszűnik”. Ez most fe- héren-feketén bekövetkezni lát­szik, hiszen a társaság felszá­molása a befejezéséhez közele­dik.- Ez idáig rendben is lenne, de az a kollektív szerződés a ha­tályba lépésétől garantálja a végkielégítést. Nem így van?- Korábban sem jogszabály, sem pedig a gyári kollektív szerződés nem rendelkezett er­ről, és ha így van, én úgy gon­dolom, hogy valamennyi, volt rt.-dolgozóra az általam idézett kitétel az érvényes. Függetlenül attól, hogy mikor kapta kezébe a munkakönyvét. Volt például olyan is, aki a kollektív szerző­dés megjelenése előtt egy nap­pal lett felesleges.- Szerkesztőségünkbe is érke­zett ilyen panasz. A vonatkozó utasítások eléggé egyértelműen rendelkeznek. Időhöz kötik szi­gorúan a jogosultságot. Talán azt akarja mondani, hogy a kol­lektív szerződés megjelenése előtti felmondások „céltudato­sak" voltak?"- Ha így történt volna, ezt akkor sem lehet bizonyítani. Ezzel nem is kívánok foglal­kozni. Ám akik korábban kap­ták meg a munkakönyvüket, szerintem nem tehetnek róla, hogy akkor még nem volt olyan kollektív szerződés, amely ren­delkezett volna erről. Ezt jog­hézagnak tartom, amit a ké­sőbbi kollektív szerződés sem töltött ki, nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy visszamenő- leges hatállyal is érvényes le­gyen. Ez az oka, hogy felvállal­tam ezeknek a dolgozóknak a képviseletét. Garancia nincs a sikerre, de ahogy azt a felhívá­somban is írtam: ha meg sem próbáljuk, a járandóság meg­szerzésére esélyünk sem lesz.- Van felhívás, amire közel kétszázan csatlakoztak. Több­ségükben még ma is munkanél­küliek. Hogyan tovább?- Még egy kicsi időt hagyunk a további jelentkezőknek. Ez­után összehívjuk a választ­mányt. Továbbítjuk a nyilatko­zatokat a megyei bíróságra. Én mindenesetre ingyen - és bér­mentve vállalom az ügyek inté­zését és a volt rt. dolgozóinak a bírósági képviseletét.- Eddig tartott beszélgetésem a volt rt. gazdasági igazgatójá­val. A hajógyár még mindig szolgáltat elegendő témát Tisza­füreden. Több mint 400 ember már hozzájutott jussához. Akik nem, azok becsapva érzik ma­gukat. Az tény, hogy akinek a „Marschik-féle” kollektív szerződés életbe lépése előtt felmondtak, azok ugyanolyan rt.-dolgozók voltak, mint azok akik a gyár végső bezárásáig a helyükön maradtak. Helyzetük sem volt könnyebb munkanélkü­liként, mint pénzhez jutott társa­iknak. „Mi lett volna, ha ...?” - többnyire hasonló kezdetű kérdéseket tesznek fel most. Erre keresi a választ most Szűcs István is, mert szerinte ami nem létezett, arra a dolgozó nem is jelenthetett be igényt. Mindenesetre egyre többen kopogtatnak mostanság Szűcs István ajtaján. A lakása előtti gyűjtőládában is szaporodnak a panaszcédulák. Emberi sorsok írott visszajelzései ezek, a füredi munkáslét összes nehézségével együtt. Hogy jár-e nekik pénz? Ezt döntse el majd a bíróság! Am gyanítom, a legtöbben an­nak örülnének, ha mihamarabb dolgozni tudnának. Percze Miklós Megkülönböztető jelzést kaphatnak a környezetbarát termékek Parlando Patyomkin herceg árnyéka Grigorij Alekszandrovics va­lamikor a tizennyolcadik század végén kilehelte nemes lelkét, de gigászi árnya földrésznyi méretű terek fölött lebeg. A nagy knyáz szellemének fluiduma milliók lei­kébe költözött. Talán ez teszi, hogy vannak országok, vannak vidékek, melyek mintha valamely meghatározhatatlan és körvona- lazhatatlan, de küszöbön álló csá­szári látogatás örökös feszültsé­gében élnének. Ezek azok a he­lyek, ahol nem azért seprik az ut­cákat, mert tiszta környezetben élni jó, hanem hogy ne érje szó a ház elejét; nem azért készítenek statisztikát, hogy tudják, hánya­dán állanak, hanem hogy ékesen szóló számadatokat tárhassanak a megfoghatatlan, de bármikor be­toppanható Nagy Látogató elé, ar­ról, hogy mily derék alattvalók lakják a vidéket. Ha jól körülnéz az ember a Pa- tyomkin-láz sújtotta tereken, szeme előtt szépen kirajzolódik a Hatalmas Revizor helyiek által feltételezett útvonala. Néhol - úgy tűnik - a Nagy Ejtőernyős érkezé­sére várnak: egyetlen helyet tarta­nak számára rendben, azt, ahová feltehetőleg az égből leereszkedik majd, s ahol, miután konstatálta, hogy a kormányzóságban rendben mennek a dolgok, nyilván köddé foszlik. Ezeken a Patyom- kin-szindróma által dúlt vidéke­ken nem is azok a helyek az iga­zán látványosak, melyek a feltéte­lezett uralkodói látogatás útvona­lára esnek, hanem azok, amelyek­ről a helyiek pontosan tudni vélik, hogy nem esnek a Felséges Szemle színhelyére. Polarizáltak ezek a vidékek: a Látogatás kikö­vetkeztethető színterén találhatók a Tartalom Nélküli Formák, egyebütt a forma nélküli tartal­mak. Számtalan jel arra enged kö­vetkeztetni, hogy a lelkiállapot, amelyről beszélek, már a halha­tatlan nevű herceg előtt is léte­zett. Az ő érdeme mindössze, - hogy kristályos, vegytiszta formában valósította meg azt, amire elődei csak törekedtek, s ami megszámlálhatatlan köve­tőjének sem mindig sikerül: az emberhez méltó élet Tartalom Nélküli Formáját. Állítólag az ő idejében tör­tént egy uralkodói látogatás a Volgán: őfelsége hajón utazott. A folyam partján éltek ugyan muzsikok, halászok, hajósok, kereskedők, de a herceg tudta, hogy ezek életmódja nem felel meg a Nagy Elvárásoknak. Ezért - kerül, amibe kerül - ku­lisszákat építtetett a folyam partjaira, olyanokat, amelyek távolról nézve virágzó, gazdag, tiszta, egyszóval a legfelsőbb igényeknek megfelelő emberi színhelyeknek hatottak. A ku­lisszák mögött elbújtak a ko­szos, egészségtelen, elhanya­golt emberi települések. Ezek voltak a nevezetes Patyom- kin-falvak. Az uralkodói szemle-hajókázás sikerének mértékéről nincsenek értesülé­seim, ezek valahogy kevéssé érdekeltek. A közvetett, a lel- kekbe ivódott, az életformává csontosodott eredmény amúgy jól látható a Volga körül. És más folyók közelében is. Patyomkin herceg ezer alak­ban itt jár közöttünk. Ki más, mint ő hitette el vi­dékünk lakóival, hogy az Idelá­togató Uralkodó gépkocsival halad majd végig a 4-es or­szágúton? Az ezzel párhuza­mos vasúton csak mi, muzsi­kok utazunk, ott magunk között vagyunk. Magunk között, mi, a herceg cinkosai, akik úgy te­szünk, mintha nem tudnánk, hogy ami autóból látszik, az a Forma, s amit a hajnali sze­mélyvonatból mi látunk, az a Tartalom. Mintha két külön or­szágon haladna át az, aki ezt a két külön útvonalat választotta. Már akinek volt választása. Ő, a látszatok hatalmas her­cege teszi azt velünk, hogy amikor riadtan felhúzzuk a vasúti kocsi ablakát és elfordu­lunk, mert lassít a vonat és foj­togató a kintről beáramló pö- cegödör-miazma, zsigerekig felkavaró a mocsárban rothadó szeméthalom látványa, nem jut eszünkbe, hogy az állomás, hová megérkeztünk, egy újra elismert urbánus településre szolgál, amelynek kiteremtet- tézett régi-új városházát és an­nak környékét országnak-vi- lágnak büszkén mutogatta a te­levízió. De a Nagy Revizort - úgy látszik - nem a vasúton várjuk. Ő nem a kertek alján érkezik. Ott csak a mi nem em­ber szeme elé való életünk zaj­lik, százszázalékosan. Akácerdő virágzott, illato­zott bódítóan, nyár elején ama Pest megyei városka közelé­ben, ahol büszkén újságolták, hogy nagyon erős ám arrafelé a környezetvédő mozgalom. Lám, a fiatalok egy jelentős csapata nemrég százkilométe­reket autóbuszozott, hogy részt vegyen egy zöldek szervezte nemzetközi tüntetésen... Este­felé, akácillattól elbódultan, sé­tálni mentem a kertek alatt kezdődő ligetbe. De csak keve­set bukdácsoltam a rozsdás mosdótálak, háziszeméttel de­geszre tömött nejlonzsákok és soha-el-nem-porlandó autógu­mik között, mert aztán egy ku­tyatetem közelében elviselhe­tetlenné vált a bűz. Az akácillat csupán a távoli orrcimpák elől fedte el az élet valóságos aro­máit. Gyors léptekkel iszkol- tam el onnan én, a muzsik. Mögöttem lépdelt tíz öles, jó Patyomkin herceg, és harsá­nyan nevetett. Éltető József Magyarországon is bevezetik a környezetbarát termékek emb­lémáját. Erről a szaktárca elő­terjesztést készít a kormánynak - tájékoztatták az MTI-t a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztériumban. Sikeres előkészítés esetén jövő év január 1-jétől már al­kalmazható az első néhány ter­méknél a környezetkímélő jel­legre utaló ábra, felirat. Az embléma megtervezésére pá­lyázatot írnak ki grafikusoknak. Á termelők ugyancsak pályáza­ton nyerhetik el az embléma használati jogát. A pályáztatást, zsűrizést, vizsgálatokat - nonprofit jel­leggel - a pályázati és az emb­lémahasználati díjakból fedez­nék. Az elképzelések szerint körülbelül 150 ezer forintot kell majd fizetni pályázati díjként, és további 200 ezer forintba ke­rül majd az embléma két-három éves időtartamú használata. Ezeket a költségeket a nagyobb forgalomból fedezhetik a terme­lők. Hajózsilipzárlat A kiskörei duzzasztómű ha­józsilipjének ötévenkénti reví­ziós munkáit az idén, július 26. és szeptember 24. közötti vég­zik el. Július 26. és augusztus 1. között készítik elő a munkála­tokat, ekkor a vízi járműveknek hosszabb várakozási időre kell számítaniuk. Augusztus 2-ától a zsilipet teljesen lezárják. Két év híja van csak a száznak Sári Józsi bácsi még a házát tapasztotta Az elmúlt héten többen meg­állítottak. Ajánlottak egy témát: Sári Józsi bácsi a házat tapasz­totta. Hogy mi ebben a hír? Az, hogy Józsi bácsi két év híján százéves. Tavaly még maga szedte le a gyümölcsöt a cse­resznyefáról - bővítették többen az ismereteimet. Ez már ele­gendő ok volt számomra, hogy felkeressem Sári bácsit. Ä szomszédok segítségével futot­tam el a Feszty Árpád úti há­zába Tiszafüreden. Éppen déli csendes pihenője kellős köze­pén volt, amikor megzavartam.- Jó napot kívánó,k Józsi bá­csi! Zavarhatunk egy pár percre?- Mondjad hangosabban, mert nem értem. Az első világ­háborúban megsérült a fülem. Mint azt később megtudtam, az orosz fronton szerezte a sérü­lést. Lublin környékén, még 1915-ben. Több lövedék találta el Józsi bácsi arcát, mely a füle alatt okozott sérüléseket. Szani- técek halottnak is hitték sokáig. Később az elesetteknek hitt ka­tonák között adott életjelet, így került kórházba, ahol nagy sze­rencsével sikerült megmenteni az életét.- Póka Danival, Gyöngy La­cival, Bukoli Imrével és Rózsa Balázzsal szolgáltam a fronton - emlékezik erre az időre Józsi bácsi, bizonyítva memóriája élességét. Később még elme­séli, hogy ezután hadirokkant­ként leszerelték, és 1917-ben kerül haza. Ám kicsit már bi­zonytalan az évszámokkal, így jobbnak látom, hogy ha vissza­térek jövetelem eredeti céljára:- Hallom, hogy még maga tapasztja a házat!- Hát. .. belekezdtem, de a doktor megtiltotta, hogy csinál­jam. Van most nekem elég ba­jom. A szél összeborigatta a kertben a szőlőlugast, azt kellett fával kitámasztanom. Jöjjön ki, nézze meg! Kisétálunk az öreggel az ud­varra. Tényleg a lugas már jól ki van támasztva, de az udvar újabb témát szolgáltat. Az ólból báránybégetés hangzik. A kis jószág megérezte a gazdi közel­ségét.- A báránykát is maga ne­veli?- Én is, mert az a jányomé. Egyedül élek itt, de ő mindig el­jön hozzám. Mos, főz rám. A feleségem még 1974-ben meg­halt. Azóta a gyerekeim viselik gondomat. Három jányom volt, sajnos az egyik már szintén meghalt - mondja szomorúan Józsi bácsi, és közben bíbelődik a kis barival. A bárány minden lépését követi az öregnek, aki ezt meg is hálálja a csepp jó­szágnak. Cuclisüvegből itatja meg friss tejjel. Később még sokáig beszél­gettünk a két év híján százados Józsi bácsival. Elmondta, hogy 17 után főleg alkalmi munkákat vállalt. Dolgozott a Hortobá­gyon, Bánhalmán az állami gazdaságban, de volt kubikus is. Rokkantsága ellenére mindig dolgozott. Ám a múlt idő hasz­nálata - most jövök rá - felesle­ges, mert Sári bácsi még ma is tevékeny életet él. Ahogy mondja: egészsége még megen­gedi - az orvosi intelmek mel­lett - ezt. Néha meg-megiszik egy kupica pálinkát, amit el­mondása szerint, ha jó, nagyon szeret. Abban a reményben búcsúz­tam el tőle, hogy századik szü­letésnapján én is szeretnék vele koccintani. Kikisért a kertkapuig, aztán ment vissza lepihenni, mert azért hosszú már neki a nap.-percze­SZÍNES AZ ÚJSÁGJA ? LEGYEN SZÍNES A TV-JE IS! 150 színes kép - 40 színes oldal az ORSZÁG EGYETLEN, egészében SZÍNES televízió-rádió MŰSORMA GAZIN JA a Azok között, akik a mellékelt szelvényt, valamint a TVR-hét 39. oldalán lévő színes Pinocchio képet 1993. július 20-ig beküldik a szerkesztőségbe SZÍNES TV-t sorsolunk ki. Uj Néplap, HIRDETÉSI CSOPORT 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. I. sz. Irodaház, Pf.: 105. *28451/3H*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents