Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-29 / 175. szám

1993. július 29., csütörtök Szolnoki Extra 7 „Nagy művész ő, a fő hajszobrász...” Fél évszázad a szakmában Beszélni, tenni, cselekedni Alapítványi táborok a nemzeti tudatért Találja ki! Folytatódik játékunk, mely­ben olvasóink feladata az, hogy kitalálják, mely régi vagy vala­mikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fo­tóművész gyűjteményéből származó felvételek. Legutóbbi feladványunk helyes megfej­tése: a ’20-as években készült képen, a neobarokk stílusban épült Nerfeld-palota látható. Az épület 1969. április 11-én haj­nalban, egy hősugárzó miatt le­égett. Ezen a héten a rengeteg megfejtő közül öten nyertek: Gömöri Zoltán Jászboldog- háza, Vitek Andrásné Tószeg, Ferenczi Zoltán, Pelyhe Mik- lósné és Dandé Sándorné Szolnok. Vidéki olvasóink nye­reményüket postán kapják meg, a szolnokiak szerkesztőségünk­ben vehetik át a Szolnoki Mo­zaik című kiadványt és a bele­való képecskéket. Regensburgtól Szolnokig sodródott az árral Dusty Fleming, Vidal Sas­soon nemzetközi hírű fodrászok pályatársa. Több, mint 44 évet dolgozott a szakmában, Szol­nokon. Móra János 1976-ban ment nyugdíjba.- Kezdetben cukrásztanuló akartam lenni, később pedig műszerész. Édesanyám azonban azt monda: van 3 fodrász nagy­bátyád, jól fizetik őket, jelent­kezz tanulónak a városházán, Várady fodrászmestemél. így kerültem fodrászinasnak. 1933 novemberében Balázs Zoltán férfifodrásznál szabadultam, 6 pengő heti fizetéssel. Később női fodrász is lettem, s már ilyen képesítéssel dolgoz­tam egy évi Kisbéren. 1938-ban, a volt Tünde cuk­rászdával szemben, a mai totó­zónái megnyílt az Aranka fod­rászüzlet. Hívtak, hazajöttem. A háború szele elől 1944 őszén Pestre mentem. Azt hit­tem, hogy a fővárost majd fel­adják a németek. De Budapest körül szorult a hurok. Az orosz körgyűrű bezárulása előtt el­hagytuk Budapestet. Kiugrá­sunkhoz fiatal nyilasok is csat­lakoztak. Én egészen Regens- burgig sodródtam az árral. Má­jus elsején itt amerikai fogságba estünk. Furcsa, de én a fogságban szerettem meg a szakmát. Egy borotva, egy szappan és egy ecset segítségével újra embert faragtam megfáradt bajtársaim­ból. Ebben a táborban később az amerikaiakat is nyírtam, bo­rotváltam. Egy hónap 3 nap fogság után visszakerültem a régi munkahelyemre, Szol­nokra. A szövetkezet 1950-ben elvette Aranka üzletét, az árát azonban kifizette. Ezek után mi a fodrász szövetkezet köteléké­ben dolgoztunk tovább. Átlag 30-40 vendégem volt naponta, pedig nem voltam olyan tekin­tetben jó fodrász, hogy sokat beszéltem volna. Hogy ki a jó vendég? Aki' rábízza magát jól ismert fodrászára. A női fodrá­szat szépségét éppen a mindig megújuló kuncsaft adja. Úgy érzem, hogy ez örökké így lesz. / Árnyékos városkép Megállók a minap a Gábor Áron téren, a húsbolt mellett. Európai településünk egyik leg­szebb környékéről, a Ti- sza-partról hazatérők romos belsőt, üres, bedeszkázott abla­kokat láthatnak. A falon egy kis táblácskát pillantok meg. Rajta a megoldás: társasház építésére partnereket keresünk. Ä telek gondolom már adott, kellő számú társ azonban még nincs. A társasházépítés malmai lassan őrölnek. Pedig sietni kellene, hogy gyorsan eltűnjön ez a rom a környékről. A tiszaföldvári Hét Vezér Alapítvány a Honfoglalás 1100. évfordulójának méltó megün­neplésére szerveződött. Az expo évében meghirdetnek pél­dául egy olyan történelmi ver­senyt, amelyre a világ bármely pontjáról is nevezhetnek ma­gyar származású középiskolás diákok. A nagyszabású vetél­kedő a magyar nép történetét öleli fel. Ez a témakör azonban országonként változó szinten je­lenik meg a történelem oktatás­ban. Az ismeretek egységesíté­sére az alapítvány felkészítő tá­borokat szervezett. Tavaly egyet, ebben az évben már ket­tőt. Most Földvár mellett, a másik helyszín Szolnok.- Idén már 140, határainkon túl élő középiskolás korú diák gyarapítja majd ismereteit tör­ténelmünkből, hogy megfele­lően felkészülve tudjon indulni az 1996-ban sorrakerülő vetél­kedőn - mondja Petraskó Ta­más, kuratóriumi elnök. A teljes költséget mi álljuk, de a szol­noki tábor támogatói között sze­repel a városháza, a levéltár, a Hild Viktor Városi Könyvtár, a Jászkun Volán Rt. és a Víz- és Csatornamű Vállalat. Az augusztus elsején meg­nyíló tábor szolnoki koordiná­tora Pókász Endre, a Pálfy Já­nos Szakközépiskola történe­lem tanára.- Iskolánkat az alapítvány ke­reste meg. A határokon túli ma­gyar fiatalok a magyarság 1301-ig, az Árpád-ház kihalá­sáig tartó történetét tekintik át neves előadók segítségével. A nyitó előadást Fodor István, a Nemzeti Múzeum főigazgatója tartja, de jönnek még előadók a Damjanich Múzeumból és a debreceni Kossuth Tudomá­nyegyetemről is. Természetesen iskolán 3 történelemtanára is tart majd előadást. Szabadidős programjainkból kiemelném az ópusztaszeri ki­rándulást. A tábor egyébként vetélkedővel zárul. A 30 leg­jobb részt vevő jövőre meghí­vást kap a Hét Vezér Alapít­vány felkészítő táborának kö­vetkező szakaszára.- Melyik az az ország, ahon­nan a legtöbben jönnek a tá­borba?- Szolnokra 73, 13-16 év kö­zötti tanuló érkezik. A legtöb­ben (50 fő) Romániából jönnek, Kis-Jugoszláviából 14 vajda­sági magyart fogadunk, Szlová­kiából és Kárpátaljáról hét, il­letve két fiatal érkezik. Én úgy gondolom, hogy ezek a számok elsősorban a gyereket tanító tör­ténelem tanártól függnek. Kreatív munkája megalapoz­hatja a gyerek kötődését a ma­gyarság kultúrájához, történel­méhez. Úgy hiszem, hogy Szatmárnémetiben, ahonnan ha­tan jönnek, ilyen kollega dol­gozhat, de kiemelném egy Brassó megyei szórványtelepü­lés, bizonyos Négyfalu történe­lem tanárát is. Az érkező gyerekek névsorát böngészve, jó ízlelgetni a ma­gyaros hangzású keresztneve­ket: Ignác, Kinga, Emese, Bo- tond és Armella, mind-mind ismert és ismeretlen keresztne- vek.- Ón szerint mi a jelentősége az ilyen táboroknak?- Úgy gondolom, hogy a ma­gyar identitás megalapozásának ez az egyik legjobb módja. Mindezt mi - senki érzékenysé­gét nem sértve - politikamen­tessé tehető történelmi korsza­kok tárgyalásával segíthetjük, s ezt én, ha rajtam múlik, jövőre is szívesen csinálom. Válságban? A skorpió megette a magyar filmet reggelire Tavaly 25 magyar filmet mu­tattak be a mozik. Ebből mind­össze 4 - a Csapd le csacsi, a Skorpió megeszi az Ikreket reg­gelire, az Édes Emma, drága Böbe valamint a Zsötem - érte el a 10 ezer nézőt. A dobogó csúcsára 121 ezer nézővel a Csapd le csacsi c. produkció ke­rült. A magyar mozikban, 1992-ben bemutatott - vagyis: nemcsak a 25 új - magyar film­nek 867 ezer nézője volt. - közli a tényt egy most kezembe került minisztériumi statisztika. Megoldás? Pragmatikusnak tűnhet az az alapállás, amely szerint, ha a moziban nem, ak­kor a tv-ben majd megnézi a polgár a magyar filmet. A Duna TV-nek többek között ez a stra­tégiája. A mozi sem akar azon­ban lemaradni. A Sose halunk meg c. Koltai-film a tavalyi év végén biztatóan kezdett, s a né­zőszáma országosan már 200 ezernél tart. A fővárosi, 600 főt befogadó Uránia mozi napokig teltházzal játszotta. A filmet megyénk - Szolnok- film által üzemeltetett - mozija­iban eddig 1058-an látták. Ez a film az utóbbi idők leglátogatot­tabb magyar filmje - mondják a szolnoki Tisza Moziban. Eddig filmszínházunkban 958-an te­kintették meg. Látható, hogy nem kell feltétlenül a magyar filmgyártás csődjéről beszél­nünk. A Levente utca és az Eöt­vös tér sarkán tatarozzák a kápolnát. Talán a bokrok vagy a felállított állványok rejtik el a munkálkodók szeme elől a T-alakúvá csonkult feszületet? Ter­mészetesen fontos a ká­polna, vallási szertartása­ink színhelye. Ugyanakkor mi lesz azzal, amiben hi­szünk? Hajtsuk szét az ágakat? Közel hétszáz kilométer naponta Történetünk főhőse most a szolnoki Élker Kft.-nél dolgo­zik. De Nagy Gábor megelőző­leg vasúti büfésként rótta a ki­lométereket. Konzerv- és sütői­pari technikusként végzett. Az évek során azonban vendéglátós gyakorlatra is szert tett. Az Uta­sellátóhoz barátai révén került, s ’89-től mozgó büfésként dol­gozott a vonatokon. „A dolog pikantériája az volt, hogy akkor még a mozgó büfé­seket nem jelentették be a tb-nek. Feketén dolgoztunk, s még így is komoly pénzeket kellett hagynunk a büfékocsiban csak azért, hogy dolgozhassunk.” Fá­rasztó munka volt. Reggel a Rákóczi induló fújta az ébresz­tőt, s gyakran csak a híradó vé­gére ért haza. Naponta közel 700 kilométert utazott Budapest Nyugati és Záhony között. „Általában persze csak Ceg­léden szálltam fel a vonatra, a visszaúton, a forgalom függvé­nyében mentem Pestig.- A vonaton az vásárolt, aki lusta volt magának összepa­kolni egy szendvicset. Irtózatos áraink voltak. Nem tudom, mi­ért lett a büfékocsi kiemelt má­sodosztály, ami lényegében első osztályú áraknak felel meg. Voltak törzsvendégeink is. Pél­dául az ingázók között. Nagyon megéreztük azt a bevételekből, hogy a munkahelyi elbocsájtá- sok őket érintették először. Volt olyan péntekünk, amikor 600 üveg sör fogyott el Záhonyig. Közben Nagy Gábor megnő­sült. A családot ritkán látta.- Változtatnom kellett. A for­galom csökkent, már nem érte meg ennyit dolgozni. Az ember szerette volna jobban csinálni az utas ellátását, de egy mű­anyag pohárral nem lehet meg­teríteni. 1992 tavaszán volt egy balesetem is. így még tavaly otthagytam a vonatot. 168 óra nyaralás Egy középosztálybeli ma­gyar egy éven át gyűjtögeti pénzét, majd zötykölődik 36 órán át egy Ikaruson, hogy el­jusson Hispániába. Mikor megérkezik a kiszemelt kem­pingbe, 168 órája van, hogy megismerje Katalóniát, pihen­jen, szórakozzon, lebarnuljon. Az ember vérmérsékletétől függően választ a szórakozás vagy városnézés között. Barcelonát senki sem hagyja ki. A városon 12 óra alatt végigrohan, a legtöbb időt az olimpiai stadionokban tölti el. Kellemes, bizsergető érzés­sel sétál a lelátókon és itt büszke rá, hogy magyar. Az­tán néhányan elzarándokol­nak a Picasso Múzeumba. A leleményes magyar turista 2 perc alatt bejut és megpró­bálja „átélni” Picassót.De az idő erre is borzasztó kevés, s aztán inkább futószalagon nézi a képeket. Aki a szórakozást választja éjjel él, nappal alszik. Aki a tengert és a napsütést, az tettét rettenetesen megbánja, mert éjjel csak bőrnyugtató krémek segítségével tud álmot vará­zsolni a szemére. Talán az jár a legjobban, aki városnézésre megy. Nem ég le, nem tér el itthoni idő­beosztásától és lát valamit Ka­talánjából. A 168 óra eltelik, a magyar turista felül a buszra és másfél napon belül eléri a Kár­pát-medencét. A nagy utazás­nak vége. Itthon rokonok, ba­rátok várják az úti beszámo­lót, s újabb 168 óra eltelik, mire mindenkinek elmeséli mi történt vele „ott kint, Spa­nyolhonban”. Csillagszemü Frappáns csevely Este. Unalom. Zötykölő- dés. Személyvonat. Néhány mazochista utas. Beszélgetés­kezdemények. A párbeszédet akár egy Móricz novellából is idézhetném.- Maga hová utazik?- Már bocsánat - kezdi a hetvenes éveit taposó öregúr - , azt sem mondja, hogy „agyon isten” ... egyébként hazafelé. Bartára.- Esegetett maguk felé?- Hát maguknál?- Csepegetett.- Na látja. Nálunk is. Szerkesztette: Szarvák T. Fotó: Imre L. és Novák K.

Next

/
Thumbnails
Contents