Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-29 / 175. szám

Ivólevek házi készítése Milyen kártevőkre, betegségekre számíthatunk? Aktuális növényvédelem Az ember már az ősidők óta igyekezett különböző eljárá­sokkal élelmiszereket tartalé­kolni. A népi módszerek közül ma is használunk többet: sózás, aszalás, füstölés, gőzölés. Mára korszerű technológiával és fel­szereléssel külön iparágak jöt­tek létre és végzik a konzervá­lást. A házi tartósítás főleg fal­vakban, kerttel rendelkező vá­rosi lakosoknál nem mellőz­hető, hiszen olcsóbban jobb mi­nőség jut a család asztalára megtermelt gyümölcs-és zöld­ségfélékből. Azért szólok erről, mert szeretném bátorítani a gazdasszonyokat, kerttulajdo­nosokat. A kert kincsesbánya, ha jól gondozzuk és minden terméket feldolgozunk. A rostos ivólevek, a szörpök készítéséről szólok. Nem va­gyok ellensége a gyári üdítők­nek, de a házi ivólevek, szörpök a természet ajándékai. Tartal­mazzák a szervezetünk számára fontos anyagokat. Sajnálatos, hogy a családokban divat lett a sokféle mesterséges üdítők fo­gyasztása. A kert „mellékter­mékei" pedig még most is sok helyen veszendőbe mennek. Az ivólevek bő választékban otthon is elkészíthetők, az alap­anyag rendelkezésre áll. Az ivóié és szörp készítésének megvannak a szabályai, melyek betartása esetén kapunk jóízű, tiszta, kellemes aromájú hűsítőt. A legfontosabbak:- egészséges, teljesen meg­érett nyersanyag;- alapos mosás, tisztítás;- teljesen tiszta üveg és dugó;- a romlást előidéző károko­zókat elpusztítása;- a sok vizet tartalmazó pu­hahúsú gyümölcsöket (málna, eper, szeder, ribizli) kézzel zúz­zuk össze, vagy házi paszírozón áttörjük és ritkaszövésű vász­non préseljük ki;- a keményebb húsúakat (alma, körte, birs) szeletekre vágjuk és gyümölcspréssel ki­sajtoljuk. Prés híján jó szolgála­tot tesz a csigás paradicsom pa- szírozó, a háztartási robot, a mixer vagy a centrifuga. Ez esetben azonban néhány perc előfőzés szükséges. Az első préselésből nyert lé az anyaié, a legtöbb gyümölcsfé­lénél a „törkölyt” másodszor is kipréselhetjük, (60-70 fokos vízzel felöntjük és 2-3 órát pi­hentetjük). A kapott utánpréslé általában az anyaléhez kever­hető. Ivólevet nemcsak préseléssel kaphatunk, hanem „meleg” úton is. Ez esetben a gyümöl­csöt hámozatlanul felfőzzük kevés vízzel. Főzés után a levet sűrű szövésű szitán vagy géz­vásznon átforgatjuk. A főzés a könnyebb lékinyerést segíti elő főként a kajszi- és őszibarack­nál, a birsnél, a szilvánál, az al­mánál és a körténél. Az így nyert levek általában zavaro­sabbak, ezért szűrést, tisztítást igényelnek. A lékinyerés módja mindig a gyümölcs víztartalmá­tól, állományától függ. Egyes gyümölcsökből a következő lémennyiség nyerhető száza­lékban:- alma 60-65%- cseresznye 70-75%- pöszméte 65-70%- málna 70-75%- meggy 55-65%- ribiszke 65-70%- eper 70-80%- szeder 70-80%- szőlő 65-70% A zúzással, préseléssel nyert gyümölcslé, vagy folyékony gyümölcs nem mindig alkalmas fogyasztásra ebben a formában. Egyik savanyú, másik túl sűrű. Ezért hígítani, édesíteni szüksé­ges. Hogy az egyes gyümölcs- levekhez mit és mennyit adagol­junk, az egyes szakácsköny­vekben található receptekben megtalálhatjuk. Ivólevet készíthetünk sárga­répából is. A levek azonban ja­vítást igényelnek ( uborka, pa­radicsom, tök, sárgarépa ). A feljavítást sóval, cukorral, fű­szerekkel érhetjük el. A fűszer- növényeket turmixolva adagol­juk. A nektáritalok az összezú­zott, finomra áttört vagy tur­mixolt gyümlcsökből készül­nek cukor, citromsó és szódavíz hozzáadásával. A kertben ter­mett vagy erdőben szedett gyümölcsökből készült ivóle­vek tartósítása többféle képpen történhet. Az úgynevezett natúr levek esetében a gőzölést al­kalmazzuk, erre jól bevált mód­szer ehhez a kukta edényes gő­zölés. Az értékes íz és aroma anyagok, illetve a vitaminok kevésbé károsodnak. A csírátlanítás történhet kén­savas készítményekkel is. A szalicil nem ajánlott egészség károsító hatása miatt. Helyette a jól bevált nátrium-benzoátot használjuk. Az előírt mennyisé­get tartsuk be, mert túladagolás esetén az íze kiérződik. B.I. A házikertek növényvédelmi munkavégzésénél is egyik leg­fontosabb szempont a tudatos­ság. Nem szabad programsze­rűen védekezni, hiszen nem biz­tos, hogy az elmúlt évek ha­sonló időszakában végzett keze­lés most is időszerű. Más volt a károsítok felszaporodását ki­váltó tényezők hatása, és nem biztos, hogy most is azok ellen a károsítok ellen kell védekezni. Mindezt azért jegyzem meg, mert találkoztam olyan kister­melővel, aki a szőlő védelmét úgy oldja meg, hogy valaki ké­szített számára egy három szer­ből álló kombinációt, amit programszerűen használ. Mind­ezt úgy teszi, hogy nem ismeri a szer milyen károsítóra hat. Ez a jelenlegi körülmények között pénzpazarlás és felesleges kör­nyezetszennyezést is jelenthet. Az idei tavasz nem kedvezett a gyökérzöldség-féléknek. Na­gyon sok termelő - kertész - panaszkodik, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon hiányo­san kelt ki a sárgarépa, petrezse­lyem és paszternák mag. A fo­gyasztónak azért mégiscsak ne­hezen érthető, hogy miért kerül egy csomó (5db) sárgarépa 30 forintba? A gyökérzöldség-félék mag- vai nehezen csíráznak. A ben­nük lévő éterikus olaj ugyanis nehezíti a vízfelvételt. Ezért a kelés, illetve a csírázás ideje alátt kevesebb vízzel, de sűrűb­ben kell öntözni. A kelesztő ön­tözést finom lyukú rózsával vé­gezzük, hogy a apró magvakat ne mossuk ki. Ajánlatos a mag­takaró földbe rostált homokot keverni, hogy a cserepesedést megakadályozzuk. A területről lekerülő előve- temények - saláta, spenót, hagyma stb. - helyére még biz­tonsággal vethető a rövid tenéy- szidejű sárgarépa és petrezse­Egy-egy kezelés végrehajtásá­nál tehát feltétlenül szükséges, hogy milyen károsítok ellen vé­dekezünk. Ismerni kell azok megjelenési idejét, milyen kör­nyezeti tényezők hatására vár­ható olyan mértékű felszaporo­dása, amely már védekezést igényel. Ismerni kell a károsítok növényvédőszerekre legérzéke­nyebb fejlődési állapotát, hogy a legkisebb felhasználási költ­séggel lehessen ellenük véde­kezni. Az előbbieken kívül rendkí­vül fontos, hogy a lehető legna­gyobb biztonsággal meg tudják különböztetni a kertben károsító betegségeket és rovarkártevő­ket. Ezt is azért jegyzem meg, mert tapasztaltam, hogy a kert­tulajdonos a szőlőben pero- noszpóra ellen védekezett, és a szőlőben a gubacsatka károsí­lyem. A területet a letisztítás után nagyon jól elő kell készí­teni - mély lazítással és megfe­lelő tápanyagellátással. Nitro­génből 0,8-1 dkg, foszforból 0,5 dkg, káliból 1 dkg hatóanyag adagolandó négyzetméteren­ként. Mivel egyes termelők a magvak csírázóképességét von­ják kétségbe, ezért ajánlatos ve­tés előtt próbacsíráztatást vé­gezni. Ennek legegyszerűbb módja az, amikor itató, vagy új­ságpapírra 2x100 darab magot - a tasakból válogatás nélkül - egy tálcára helyezünk és a pa­pírt megnedvesítjük. A próba­csíráztatást homokban is elvé­gezhetjük. A kicsírázott mag­vak átlaga adja a csírázási szá­zalékot. Amennyiben hiányos a csírázás, úgy a vetőmagszük­ségletet megemeljük, azaz sű­rűbbre vetjük (0,5-1 gr/négy- zetméter). A sortávolság 15-20 cm. A tőtávolságot 2-2,5 cm-re állítsuk be, hogy a répatestek kifejlődhessenek. A vetési mélység 1,5-2 cm legyen. Na­tott. A gombabetegségek elleni szerek htástalanok a rovarkárte­vők ellen (némi gyérítőhatást kivéve) és fordítva is igaz ugyanez. Nem volt szerencsés (az előző példánál maradva) az időpont megválasztása sem. Éppen ezért hangsúlyoztam a növényvédőszeres kezeléseknél a tudatosságot, hogy mindig tudjuk, mikor, mi ellen és mivel kell védekezni. Mindezt azért írom le, mert az elmúlt időszak­ban jó néhány negatív példával találkoztam. Cikkeinkkel a tu­datos növényvédelmi munkák alkalmazásához szeretnénk to­vábbra is segítséget nyújtani. Ez azonban nem helyettesíti a helyi megfigyeléseket, mert előfordulhat olykor mikro-kör- nyezet, amely kisebb mint egy megye, kiválthatja egyes károsí­tok magasabb egyedszámú fel­gyon mélyre ne vessük, mert a mag nem kel ki. A területet ál­landóan gyommentesen kell tar­tani, de nem vegyszerrel. A szükséges öntözést el kell vé­gezni. A répatestek fejlődésé­nek utolsó harmadában azonban a lökésszerű túlöntözéssel vi­gyázzunk, mert a répatestek könnyen felrepednek. Néhány szót a fajtákról. Má­sodvetésként természetesen csak a rövid tenyészidejű fajták jöhetnek számításba. A nemesi- tők jóvoltából ma már minősé­gileg kifogástalan, hengeres testű, szép piros színű hibridek állnak rendelkezésre. Ilyen pél­dául a Clairon FI fajta, amely Nanti típusú, hosszú, hengeres, sima-héjú, sima színű gyökere­ket fejleszt. Tenyészideje 100-105 nap, tehát a hidegek beálltáig még kifejlődik. Ha­sonló jó tulajdonságú az Al­maró FI, amely zöldvállúságra nem hajlamos. A répatest hosz- sza 20 cm, ezért igen bő termő. Dr. Tamcsu József Gazdahumor A traktoros irgalmatlanul káromkodik. Meghallja az ag- ronómus, és nem tetszőén csó­válja a fejét:- Ejnye, szaktárs, hol ta­nulta ezt a rettenetes beszé­det? A traktoros kidüllesztett mellel mondja:- Nem lehet ezt tanulni, ké­rem, erre születni kell. * * * Egy hölgy megkeresi az or­vosát:- Igaz, doktor úr, hogy az uborka Ievétől elmúlik a szeplő?- Igaz, de csak egy esetben.- Mikor?- Ha a szeplő az uborkán volt. * * * Mihály gazda háromezer fo­rinttal tartozik ügyvédjének. Amikor az ügyvéd fizetésre szólítja fel, a gazda panaszko­dik:- Nincs nekem annyi pén­zem, tönkre mentem. Két sza­már az összes vagyonom.- Akkor elveszem az egyik szamarát - mondja az ügyvéd. Mire a gazda moslyogva:- Azt nem bánom, ügyvéd úr, legalább fiskális lesz az egyik vejem. Vannak rövid tenyészidejű fajták Vessünk újra sárgarépát! Az idei tavasz nem kedvezett a gyökérféléknek Időszerű tennivalók a kertben Fenyők és örökzöldek Kertjeink szépsége Hogyan válasszunk? Gyümölcstermesztés - korszerűen Öntözni esőztetően, csepegtetve vagy locsolva Kimozdulva hazánkból szá­mos nyugat-európai országban gyönyörűen rendezett kerteket, szép fenyőket és örökzöldeket láthattunk. Mára számos hon­polgár szintén követi a példát, bár korábban is, és most is, ha­zánkban is lehetett több helyen - főleg a nyugati országrészben, illetve egy-egy arborétum von­záskörzetében - fellelni hasonló kerteket. A faiskolák is felismerték a növekvő igényeket, mostanra választékuk örvendetesen nö­vekszik. Ám nem mindegy, hogy hogyan választunk ki ker­tünkbe egy-egy növényt, hiszen tudni kell róla sokmindent ah­hoz, hogy majdan a kis csemete kertünk dísze legyen. Ne pusz­tuljon ki idejekorán, talán azért mert túlöntöztük vagy éppen meg sem „kínáltuk” vízzel. Esetleg mi sövénynek szántuk és a nyírást nem viseli el. Mindebben segítséget nyújt egy nemrég megjelent könyv, melynek címe „Fenyők és örök­zöldek”. A könyvet Czáka Sa­rolta írta, míg Rácz István fotói díszítik. A bemutatott 115 nö­vény közül 70 fenyő és 45 örökzöld lomblevelű szerepel színes fotókkal illusztrálva, egyben ötletet is adva a kertben való elhelyezésre. A könyv be­vezetőjében számos szempontra felhívják figyelmünket, melyet érdemes betartani, hiszen ha­zánk szárazföldi éghajlatát na­gyon sok egzotikus növény nem tudja elviselni. „A fagytűrő északi fenyők számára száraz és meleg, a szubtrópusi és mérsékelt égövi örökzöldek számára száraz és kevés a páratartalom, a mediter­ránból származó, jó szárazság tűrőknek pedig hideg. Nem vé­letlen. hogy a fenyőknek mind­össze négy faja honos hazánk­ban: a feketefenyő, az erdeife­nyő, a közönséges boróka és a közönséges luc.” A könyv végén táblázatot ta­lálhatunk a növények várható kifejlett méreteikről, örökzöld­jellegeikről, igényeikről, vala­mint díszértékeikről. A könyvben minden egyes növény faj részletes ismertetése mellett kitérnek különleges igé­nyeire, érzékenységeire, to­vábbá az ápolási tennivalókra is. A kötet végén további infor­mációkat kaphatunk az ültetés, telepítés és az ápolás fortélyai­ról, a megfelelő talajról. Ugyan­így megtudhatjuk, hogy mikor és milyen tápanyagot adhatunk növényeinknek.- ez ­Zöldségesben: Nagyon fon­tos a másodvetések gondozása. Öntözés után azonnal lazítsuk a talajt. Az őszi ültetésű fok­hagyma szedhető, a külső pik­kelylevelektől megtisztítva a gyökeret fél centiméterre vissza­vágva füzért készíthetünk és az eresz alá függesztjük. Gondos­kodni kell a szamóca helyének előkészítéséről is. Amennyiben az előző növény trágyázásban nem részesült, ez esetben szerves trágyát (8-10 kg/m2) beásunk. Az ásást gereblyézéssel lezárjuk. Káposztaféléknél, de a zöld­paprikánál is a levéltetvek károsí­tása megelőzhető csapdázással is. A tetvek vonzódnak és előszere­tettel repülnek a sárga színre. Ezt a ,jó szokásukat” ismerve sárga lapokat helyezünk ki, amelyeket előzőleg ragasztóanyaggal be­kentünk. A rárepüléskor -a la­pokra ragadnak. Ä ragasztóanyag házilag is elkészíthető: 2,5 liter repceolaj, 20 dkg sertészsír, 2,5 liter terpentin, 20 dkg gyanta kell hozzá. Elkészítése: a repceolajat a zsírral összefőzzük és állandó keverés közben hozzáadjuk a ter­pentint és a gyantát. Olyan sűrűre keverjük, hogy ecsettel a sárga lapokra (30X25 cm) könnyen felkenhető legyen. Gyümölcsösben: A további viharkárok megelőzése érdeké­ben a termés súlya alatt lehajló ágakat támogassuk alá (alma, őszibarack, szilva). A vihar által elszaggatott kötéseket kössük újra. A fejlődő hónalj hajtásokat egy-két levélre csípjük vissza. A keletkezett zöldet ne égessük el, hanem 15-20 cm-es dara­bokra vagdossuk és komposz­táljuk. A gyorsabb érést segít­jük elő, ha nitrogénes vízzel be­öntözzük. Borászat: Vigyázunk arra, hogy a pince levegője ne me­legedjen fel. Ha szükséges, akkor éjszaka szellőztessünk, így hűvös levegőt juttathatunk a pincébe. Daraban bort ne hagyjunk, mert melegebb hő­mérsékleten károsodás gyor­sabban bekövetkezik. Nagyon fontos szabály a szívócsövet használat után azonnal mossuk el. Dísznövényesben: Az elvi- rágzott bokor- és futórózsák vi­rágzatának visszavágását cél­szerű elvégezni, mert így újabb virágokat kapunk. Ellenkező esetben termést érhet el virág­zás helyett. A visszavágást álta­lában a virágtól számított 3-4 szemre végezzük. így késő őszig, több esetben fagyokig nyílnak. B.I. Gyümölcskertjeink öntözési módjának megválasztásához három alapvető tényezőt kell fi­gyelembe vennünk: az elképzelt öntözési célt, az öntözéshez rendelkezésre álló vízkészletet és annak minőségét, valamint a beruházás lehetőségeit és korlá­táit. Esöztetö öntözés: mivel a természetes csapadékhoz a leg­jobban hasonlító öntözési mód, ezért a legsokoldalúbban hasz­nálhatjuk fel, nem véletlen te­hát, hogy ez a legelterjedtebb még mindig napjainkig. A be­rendezés lehet állandóan telepí­tett: stabil, illetve kivitelezhető áthelyezhető módon, tehát mo­bil. Á stalil rendszer a drágább beruházás, de korszerűbb, a mobil olcsóbb, viszont az áthe­lyezés folyamatos munkát igé­nyel. Ha a stabil rendszert vá­lasztjuk, akkor a telepítés előtt helyezzük a talajba a vezeték- rendszert, és a felszálló veze­tékre helyezzük el a hidrámso- kat, úgy, hogy a szórófejek kö­zépmagas törzsű ültetvénynél a koronaszint alá legyenek elhe­lyezhetők, míg sövénynél, kar­csú orsónál vagy a szuperinten- zív ültetvényeknél a szórófej a koronaszint fölé legyen elhe­lyezhető. Csepegtető öntözés: elterje­désének fő indoka a roppant víztakarékos volta, hiszen nem a teljes terület kerül alkalmazá­sával öntözésre, csupán kb. 15-30 %-a, az viszont pont a gyökérzónánál. Hátránya, hogy maga a beru­házás drága, és az öntözővíznek csapvíz tisztaságúnak kell len­nie a biztos üzemeltetés miatt, így legtöbbször elkerülhetetlen a szűrőberendezés beállítása is. A jól oldódó műtrágyák is kijut­tathatok vele, további előnye, hogy folyamatos és teljesen au­tomatizált vízpótlás biztosítható a berendezéssel. Hátránya, hogy a talaj feletti vezeték - melyet legtöbbször a törzsre vagy a támberendezésre erősítenek fel - sokszor akadályozza a gépi és a kézi munkák elvégzését. Felületi öntözés: igen nagy a vízszükséglete ezeknek a legő­sibb öntözési módoknak, me­lyek közül a legelterjedtebbek a gyümölcsösök esetében az árasztásos és a barázdás öntö­zés. Az árasztásos módszernél a teljes felületet, utóbbinál a sor­közöket lehet vízpótlásban ré­szesíteni, de a két módszer csak vízpótló öntözésre alkalmas. Buzássy Lajos Az oldalt szerkesztette: Vági E. Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents