Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-28 / 174. szám

4 1993. július 28., szerda Gazdasági tájoló Napjaink egyik legnépszerűbb fogalma a lízing A lízing története A gazdasági növekedés min­den társadalom, minden gaz­dálkodó alapvető célja. Gazda­sági felemelkedés beruházások nélkül nem képzelhető el. A be­ruházások elsősorban azokná a gazdálkodóknál szükségsze­rnek. akiknek a versenyképes­ségük csökkent, vagy megszűnt, hogy jól célzott beruházással, - korszerűbb, gazdaságosabb fel­tételek megteremtésével - újra versenyképesek legyenek. A beruházás tőkeigényét éppen ilyen, saját tőkével nem rendel­kezőknek a legfontosabb, de egyben a legnehezebb előterem­teni. Már az ókorban előfordult, hogy a rabszolgákat az észako­lasz márványbányák nem vették meg a rabszolgakereskedőtől, csak „bérbe” vették a munkae­rőt. Hasonló tőkekímélő meg­oldás volt, amikor a hajósok a drága hajóhorgonyokat nem vá­sárolták meg, csak „bérbe” vet­ték. A Bell Telefon Társaság ké­szülékeinek tulajdonjog meg­szerzése nélküli használati joga (vételár kiegyenlítés nélkül, bérleti díj ellenében) hasonló pénzügyi manőver volt a múlt század végén. * Az USA-ban a FORD cég a személygépkocsik iránti keres­letet, egyben saját forgalmát lendítette fel az 50-es évek ele­jén egy olyan jogintézménnyel, mely megtalálta a kivezető utat az anyagi fedezettel nem ren­delkező „vásárló” réteg és a gyártó (kereskedő) érdekeinek megfelelően. Ez a jogintézmény a lízing. Az első társaság az UNITED STATES LEASING CORPO­RATION (alapítója: Henry Schoenfeld) 1952-ben alakult az USA-ban ezen ügyletek le­bonyolítására. A 60-as években Európában elsőként NSZK-ban, Olaszországban és Franciaor­szágban terjedt el a lízing és az­óta egyre nagyobb teret kapott a beruházás (eszköz vásárlás) összvolumenében. A lízing jelenleg már általá­nosan elterjedt, mondhatni a vi­lág minden országában alkal­mazzák, mint a nemzetközi tő­keáramlás egyik új jogi lehető­sége, -kerete; nemzetközi szer­vezetei alakultak (LEASEU- ROPE, ASIALEASE, stb) és már általános törekvés van arra, hogy minden ország saját jog­rendszerében önálló jogszabá­lyozással szabályozza a lözing- tevékenységet. Törvényi szabályozás hiá­nyában lízing esetében a szer­ződési jog szabályainak analóg alkalmazásával biztosítható a szükséges jogi keret. Az adás-vétel, a bérlet, a vállalko­zás, a hitelszerződés, a bizo- mány jogi szabályozottsága ad lehetőséget hazánkban is a lí­zingtevékenységre, a lízing- szerződések jogi keretek közé szorítására. Elengedhetetlen a gazdasági rendszerváltás után a lízing önálló szerződéstípuskénti el­ismerése, annak speciális jogi természete és az egyes elemei­nek jelenlegi hazai szabályozat­lansága miatt. A lízing megjelenése Magyarországon A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején főként a beruházási célprogramok ered­ményeként a magyar gazda­ságra jellemző extenzöv fejlő­dés a nyolcvanas évek közepé­től megtorpant. A gazdasági felemelkedés beruházások nél­kül pedig el sem képzelhető. A jelentkező szerkezetátalakítási igény, a beruházásokhoz szük­séges tőke hiánya különböző pénzügyi fedezet források ho­nosítását, a piacgazdaságokban sikeresen alkalmazott módsze­rek hazai bevezetését tették szükségessé. A lízingre Ma­gyarországon először a pénz­ügyi szakemberek figyeltek fel, majd hamarosan a beruházást pótló jellege miatt egyre széle­sebb körben terjedt el. A Privát Profit című folyóirat egyik cikke 1991-re 100 milli­árd forint lízingügylet megköté­sét prognosztizálta. A lízingelt termékek értéke 60-70 milliárd Ft volt és a beruházások 8-15 százaléka lízingből valósult meg. Már 1991. év közepén mintegy 20 nagy és több, mint 100 kis lízing cég működött Magyarországon. Ezek egy ré­sze bankrészleg, vagy banki ér­dekeltség, míg a többi külön­böző lízingtársaság (vegyesvál­lalat, külföldi lízingtársasághoz kapcsolódó társaság, Kft-k, stb.) A lízing típusai A lízingnek sokféle típusa alakult ki a külföldi és hazai gyakorlatban. A különböző lí­zingformákat több rendező elv alapján lehet csoportosítani:- A lízing tárgya, jellege sze­rint: ingó-, ingatlan lízing; be­ruházási javak-, fogyasztási ja­vak lízingje- A lízing tárgyára vonatko­zóan a lízingbe vevő célja sze­rint: elsődleges a használati jog megszerzése (működési lízing); elsődleges a tulajdonjog meg­szerzése (pénzügyi lízing); el­sődleges a pénzügyi problémák áthidalása (visszlízing).- A jogügyletben résztvevő felek kapcsolata szerint: közvet­len lízing; közvetett lízing. A szerződéstípusok eltérő, fő jellemzői alapján bemutatok néhány lízingformát: A működési lízing (Operating-Leasing) A lízingbe vevőnek nem célja, hogy a tulajdonjogot megszerezze, helyette az adott ingó vagy ingatlan meghatáro­zott időszakra történő használati joga áll a középpontban, meg­határozott időszakonként (ha­vonta, negyedévente, félévente, évente) a használatért a lízingbe vevő díjat fizet. Az operatív lí­zing olyan bérleti szerződés, melyben kikötik, melyik az az időpont, ami előtt a megállapo­dás nem mondható fel, és utána a bérbe vevő eldöntheti, hogy tovább bérli-e az adott ingó vagy ingatlant, avagy lemond annak használatáról. A lízingbe adó így máshová adhatja bérbe, illetve értékesítheti a lízing tár­gyát. Az újrakihelyezés lehető­ségéből következik, hogy a lí­zingelési idő alatt a szóbanforgó eszköz nem használódhat el tel­jesen, ennek megfelelően a lí­zingdíj csak az amortizáció egy részét tartalmazza. Beszámít­ható viszont a díjba az újrakihe­lyezés kockázata. Az operatív lízing nagy elő­nye, hogy a hazai szabályzók szerint bérbeadásnak minősül, így a mindenkor esedékes tör­lesztés, mint bérleti díj, kötött­ségek nélkül költségként elszá­molható. A felhasználó szem­pontjából olyan berendezések, eszközök lízingelése jár külö­nös előnnyel ennél a lízingfor­mánál, amelyeknél a technikai fejlődés viszonlag gyors, tehát a például 3 éves szerződés lejár­takor az addig használt beren­dezés, eszköz már technikailag avult és nem érdemes megtar­tani, így helyette inkább kedve­zőbb „újabb generációs” termék ismételt lízingbe vétele. A működési lízing a ’’kínálati oldal”-hoz kapcsolódik; az ér­tékesítési formák bővítését szolgálja, de a „keresleti ol- dal”-nak is van motivációja, mivel eszközszükségletét gyor­san tudja kielégíteni, nem tőke­igényes és mérsékli a beruhá­zási kockázatot. A pénzügyi lízing (financial-leasing) A lízingbe vevő végső célja a lízing tárgya tulajdonjogának a megszerzése. Alkalmazása ak­kor célszerű, amikor a szüksé­ges pénzügyi források hiánya miatt közvetlen vásárlásra nincs lehetőség, vagy a lízinghez kapcsolódó különböző előnyök miatt ez a kedvezőbb. Ellentét­ben az operatív lízinggel a fi­nanszírozási lízingnél a beren­dezés egyetlen szerződés ideje alatt teljesen, vagy majdnem teljes mértékben amortizálódik. Amennyiben a lízingbe vevő számára az a legfontosabb, hogy az általa befizetendő tör­lesztő részletek még az adott évben költségként elszámolha­tók legyenek, akkor a lízingbe adó által megadott fizetési üte­mezés szerinti 34 hónapos fu­tamidőt célszerű választani. Magyarországon leginkább el­terjedt lízingforma a pénzügyi lízing. A hatályos hazai jogsza­bályok szerint a legrövidebb fu­tamidő 366 nap­A lízingdíjat úgy állapítják meg, hogy egyrészt fedezze az eszköz árát, másrészt a lí­zingbe adó költségeit és nye­reségét. A szerződésben kikötik, hogy a futamidő lejártakor meghatározott megváltási díj (maradványérték) fejében a lízing tárgya átruházható a lí­zingbe vevőre, vagy az gya­korolhatja elővásárlási jogát. (A megváltási díj a hazai gyakorlatban a berendezés ér­tékének 0,5-10 százaléka.) A finanszírozási lízingnél a kockázat elsősorban a lí­zingbe vevőt terheli, aki pél­dául köteles a szerződés ide­jére biztosítást kötni és a biz­tosítási kötvényt a lízingbe adóra engedményezni. A pénzügyi lízing a „keresleti oldal”-hoz kapcsolódik, a lí- zinbe vevő pénzügyi problé­máit oldja meg, közép- vagy hosszú távon. Gyakorlatilag tőkebiztosítási lehetőség, de mégsem hitelezés, mert a lí­zingtárgy tulajdona a futam­idő alatt a lízingbe adónál ma­rad, de a tulajdonos a jogait, kötelezettségekkel együtt a lí­zingbe vevőre ruházza át. A visszlízing (sale- and lease back) A lízingbe vevő saját tulajdo­nát képező eszközt adás-vételi szerződéssel eladja a lízingbe adónak és ugyanakkor lízing szerződéssel, mint lízingbe vevő használatba veszi azt. Privatizációs lízing (új lízingforma) Csaknem két éves előkészület után 1992-ben született az Ál­lami Vagypmügynökség új pri­vatizációs finanszírozási esz­köze, a privatizációs lízing. Jellegében ugyanolyan lí­zingforma, mint akár a gépkocsi lízing (a futamidő alatt a lí­zingbe vevő csak használója a lízingbe vett vagyontárgynak, de a futamidő elteltével a va­gyontárgy a lízingbe vevő tulaj­donába megy.) A privatizációs lízing alapvető célja, hogy a belföldi tőkehiányos gazdaság­ban mégis fizetőképes kereslet indukáljon. A lízingkonstrukció ajnos csak a kevésbé kelendő cégekre ad privatizációs lehetőséget, mivel csak maximum 500 mil­lió forint tőkéjű állami vállalat, üzletrész, tulajdonjog lízingel­hető, de azok is csak abban az esetben, ha azokat előzetesen nem sikerült értékesíteni. A lí­zingbe vevő csak természetes személy lehet. Sajátos módon lehet egyébknt a privatizációs lízinghez jutni:- az ÁVÜ pályázatot ír ki tu­lajdonrészek privatizációjára, lízing formában,- a privatizációt biztosító lí­zinget pályázni kell,- a pályázatnak tartalmaznia kell a lízingdíjra vonatkozó ajánlatot, a reorganizációs ter­veket, a tulajdonszerzés jogi fel­tételeinek rendelkezésre állását (50 százalék saját tőke + 1 sza­vazat), kisbefektetők körét (kárpótlási jeggyel rendelke­zők), foglalkozási-, vagyonme- gőrzési garanciákat. A futamidő 50 millió forintig maximum 5 évig, 100-500 millió forint kö­zött maximum nyolc évig ter­jedhet. Egy éves lízingdíj ösz- szegéig a privatizációs lízing­hez ingatlan, értékpapír, üzlet­rész, vagy bankgarancia szük­séges. T.I. Nem csak az égben köttetnek A tőzsde varázslatos világa (részlet egy sikeres államvizsga dolgozatból) A tőzsdék történelmi fejlődéséről nincsenek pontos adataink. A működését meghatározó alap­elvek az ókori múltban gyökereznek, ezek a ke­reskedelem mind hatékonyabb szervezésére és szabályozására irányuló törekvések, amelyek az 1700-as évek végén kibővültek, az árukockázat elhárításának, illetve kihasználásának egyre nö­vekvő igényével. A középkorban, a kereskedelem gyújtópontjában keresték fel egymást a kereske­dők, így Ausburgban, Amsterdamban, valamint Ulmban. Abban az időben a kereskedők közös raktárakat létesítettek, felhalmozták áruikat és az­után eladták. A tőzsde nevét sokan a latin bursa szóból szár­maztatják, mások azt állítják, hogy a név Brügge városából, a Hanza kereskedelem központjából származik és eredetét a Van der Bürse családnak köszönheti, akiknél össze-összegyűlnek a keres­kedők. Léteznek olyan nézetek is, amelyek szerint az említett úriember házának kapuján kell keresni a megfejtést. A családi ház homlokzatán három pénzerszény vagyis bourse volt címerül festve. Egy újabb forrás szerint a tőzsde neve az Antwe- reni Bessenstheatre utcából ered, ahol a kereske­dők gyülekezni szoktak. A középkor leghíresebb tőzsdéje Antwerpenben működött, amely 1531-ben jött létre. Már a XVII. században a tőzsdék nyilvános intézményjelleget nyertek azál­tal, hogy az állam elismerte, illetve az állam maga állította fel azokat. Az utóbbi eset különösen a francia tőzsdére igaz, amely már a XIV. század­ban fennállott. Angliában, pontosabban London­ban voltak rendes gyűlések, de külön épületet a gabona forgalom részére 1749rben, az értékpapír­forgalomnak 1802-ben állítottak fel. Németországban, Hamburgban létesítették az első tőzsdét 1558-ban. Bécsben 1759-ben merült fel először a tőzsde gondolata a kereskedelem fej­lesztése érdekében, de ténylegesen csak 1771-ben történt meg a bécsi tőzsde megnyitása. Magyarországon a kereskedelem és a forgalom évszázados tespedése után a XIX. század elején kezdett élénkülni. A források szerint az 1840-es években vált érezhetővé, hogy egy forgalmi köz­pont létesítésére nagy szükség van, de ez csakis az áruforgalomra vonatkozott. Az 50-es években, amikor kereskedelmi egyesületek keletkeztek és az akkori abszolitikus kormány egy ideig kísérle­tet tett, hogy a politikai és az egyéni szabadság hi­ányát az ország anyagi érdekének istápolásával pótolja, próbáltak a tőzsdéhez hasonló intézményt létesíteni, ez a pesti Lloyd Társulat volt. A pesti Lloyd Társulat 1863-ban kapott hivatalos felszólí­tást, hogy a tőzsde végleges felállítása végett te­gye meg a szükséges intézkedéseket. A mai tőzsde elődjét, a Budapesti Áru- és Ér­téktőzsdét 1864-ben alapították. Virágzott az üz­leti élet, áru- és értékpapírkereskedelmet egyaránt folytattak a börzén. 1948-ban az ismert okok mi­att bezárt az intézmény. A tőzsde lényege A tőzsde térben és időben koncentrált piacot te­remt nagytömegű, forgalomképes, helyettesít­hető, viszonlag stabil minőségű árucikkek szá­mára. Koncentráltságával, a nyilvánosságot biz­tosító kereskedelmi, ár(folyam) alakítási rendsze­rével lehetőséget ad a gazdaságilag korrekt érté­ken történő adásvételre és a gyors, biztonságos lebonyolításra. A tőzsde egyben információs köz­pont is. Az ott kialakuló árfolyamok a tőzsdei üz­letekben kötelezőek, de a nem tőzsdén lezajló forgalom számára is irányadóak. Ezen túlmenően persze a tőzsde magában foglalja a tőzsdén keres­kedő, üzletelő alkuszok önkormányzatát is, amely független testületként jogosult a tőzsde működési rendjét kialakítnai, illetve a tőzsdét működtetni. A tőzsde rendje, a tőzsdetaggá válás feltétele orszá­gonként, sőt sokszor országon belül tőzsdénként is eltérhet. A tőzsde nem profitérdekelt intézmény, a tagok nyeresége nem a tőzsdétől, hanem a tőzsdei üz­letkötések hasznából származik. A tőzsdei al­kuszcégek érdeke tehát egybeesik a gazdaság ér­dekeivel, hiszen a forgalom, az üzletkötések szá­mának, vagyis a tőkeáramlásnak a növelésében érdekeltek. Jogállásuk szerint a tőzsdéknek két alaptípusát különböztetjük meg: az európai (kontinentális) és az angol-amerikai. Az európai kontinentális tí­pusú tőzsde közjogi jellegű, az állami gyakorol felette felügyeletet. Á tőzsde szabályozása alap­vetően törvényszintű, törvényszintű, általános ér­vényű törvényben szabályozott. Az angol-ameri­kai tőzsde magánjogi jellegű intézmény. Az ál­lami kormányzattól függetlenül keletkeztek és működnek. Természetes vagy jogi személyek szabad társulása, amelyek általában részvénytár­saság formájában tevékenykednek. Az árutőzsde Az árutőzsde fizikai áruk koncentrált adásvéte­lének színhelye. Ezek lehetnek általános árutőzs­dék, ahol mindenféle árucikkel kereskednek; vagy speciális árutőzsdék, amelyek vagy csak meghatározott árucsoporttal (pl. gabonafélékkel) vagy csak egyetlen termékkel foglalkoznak (pl. gyapottőzsde, kávétőzsde). Magának az üzletkö­tés tárgyának nem szükséges az adásvételi ügy­letnél jelen lennie. A tulajdonosok többször is vál­tozhatnak anélkül, hogy valóságos árumozgás végbemenne. Az árutőzsdék fontos szerepet ját­szanak a kereskedelmi szabványok kialakításában és a világpiaci árak formálásában. Az értéktőzsde Az értéktőzsdén az értékpapírokban megtestesülő tőkebefektetések cserélnek gazdát. Az értékpapír tőzsde döntően a hitelviszonyt megtestesítő (köt­vényfajtájú) és a részesedési, tulajdonosi jogvi­szonyt megtestesítő (részvényfajtájú) értékpapí­rok másodlagos forgalmazásának színtere. A tőzsdén csak az úgy nevezett „nyilvánosan kibo­csátott” értékpapírral lehet kereskedni. Országon­ként eltérő, hogy a nyilvánosan kibocsátott érték­papírok mekkora hányada kerülhet tőzsdére, mi­lyen többletkövetelményeket kell teljesíteni a tőzsdei jegyzéshez illetve forgalmazáshoz. A kibocsátónak megfelelő nagyságú alaptőké­vel kell rendelkeznie, és ennek az alaptőkének egby meghatározott része nyilvánosan kibocsátott legyen. Követelmény, hogy a nyilvánosan kibo­csátott hányad viszonylag sok kézben legyen, hi­szen ekkor várható belőle a tőzsdén forgalom. 7. A külkereskedelmi áruforgalom alakulása, 1992 (folyó áron) Kivitel Behozatal milliárd 1991 milliárd 1991 Ft %-ában Ft %-ában Energiahordozók, villan»« energia 22,8 168,4 1275 100,0 Anyagok, félkész termékek, alkatrészek 2955 102,1 322,2 101,2 Gépek, szállítóeszközök, egyéb beruházási javak 101,1 105,0 181,6 104,1 Fogyasztási iparcikkek Élelmiszeripari anyagok, 2215 128,1 195,1 105,4 éló illatok, élelmiszerek 202.7 105,7 51,7 104,2 összesen: 844,0 110,4 8705 102,7 Forrás: KSH. 8. Bruttó adósságállomány 1973 1980 1986 1988 1989 1990 1991 1992* Bruttó adósságállomány (mtlli6 $) 2118 11455 16 907 19603 20 390 21270 22658 22 000 Nettó adósságállomány (millió S) 805 7571 10668 13 967 14 900 15 938 14 559 13 200 Folyó fizetési mérleg egyenlege (millió 5) 53-733-1495-4107-1437 127 267 350 Adósságszolgálati ráta (1) (96) 27,6 41,4 75,1 46,7 38,5 45,5 32,0 29,2 Kamauzolgálati ráta (2) (%) 5,8 17,8 17,8 14,9 15,7 16,4 11.4 .10,9 • Várható. (1) Adósságszolgálal/árv- él szolgáltatásexport. Kivéve: 1973,1980, ahol: adóssigszolgilal/ámesport. (2) Nettó kamat/iru- és szolgáltatásexport. Kivéve: 1973,1980, ahol: nettó kamatßruexport. Forrás: Népszabadság.

Next

/
Thumbnails
Contents