Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
4 1993. július 1., csütörtök A szerkesztőség postájából Nincs béke a meggyfák alatt Többször leírtuk már egy-egy ügy kapcsán: Rossz szomszédság - török átok. Esetünkben azonban átvitt értelemben beszélhetünk szomszédságról. V. T. - panaszosunk - házát 1982-ben életveszélyessé nyilvánította a Szolnok Városi Tanács műszaki osztálya. Elhelyezték őt egy állami bérlakásban, a házat pedig lebontották; a telekre építési tilalmat rendeltek el. Akár pontot is tehetnénk a történet végére, de még csak most kezdjük el históriánkat. V. T.-t ugyanis tíz év után is visszahúzza a szíve volt otthona színhelyére. Érthető! Nem? Csakhogy nem a régi jó szomszédokat látogatja, mint azt naivan elképzelnénk. Nem. A most 71 éves G. I.-t azzal vádolja: nem vásárolt magának konyhakertet, inkább a háza előtt lévő, sőt az ő telke előtti területet is „elfoglalta”, s bekerítette. Lucernát, gyümölcsfákat, miegyebet telepített bele. Betonjárdát is készített, hogy nagyobb záporok idején is be tudjon menni lucernát kaszálni, meggyet szedni. „Nem tudom, kinek fizet érte bérleti díjat és mennyit, de az tény, hogy a telkemre az utcáról való bejárást megszűntette.” Súlyos vádak - lennének. Ezzel szemben mi a valóság? És ezt bírósági végzés, több jegyzőkönyv „hitelesíti”. Amióta V. T. kiköltözött házából, az ingatlan rendszeres karbantartásáról, műveléséről nem gondoskodik, esetenként két méter magasra nő a gyomnövényzet. Megesett, hogy az eredménytelen hatósági felszólítások után a városi költségvetést terhelő közérdekű védekezést rendeltek el a telken. A pénzbírság sem serkentette tettekre a tulajdonost. Az elhagyatott telek kártékony rágcsálók búvóhelyéül szolgál, a szomszédok gondosan művelt növényzetét, gyümölcsfáit veszélyezteti levéltetvekkel, kártevőkkel. Éppen hat éve, hogy úgy tűnt: megnyugtatóan rendeződik a vita. Az akkor VT. Közterületfenntartó Intézmény Városgondnoksági Iroda megbízta G. I. nyugdíjast, hogy a háza előtti, valamint a V. T. telke előtti közterületet társadalmi munkában gondozza. „Tevékenységébe a zöld terület ápolása, fák, bokrok karbantartása tartozik...” A megbízás a várospolitikai célkitűzések jegyében, a „Tiszta, virágos Szolnokért” mozgalom jegyében köttetett - tűnik ki a megállapodásból. Aki azt hiszi, hogy ezzel minden rendben, téved! Mert nem a háza előtti, s a volt szomszédja telke előtti terület gondozója jött a szerkesztőségbe panaszkodni! ... íme a ház, s előtte a közterület. Kétségkívül igaz, G. I. elkerítette az általa rendben tartott területet. Na, nem kőkerítéssel, mindössze néhány szál drótot húzott ki - a kutyák grasszája miatt! V. T. bármikor, bármilyen gépkocsival bejuthat a telkére. Sajnos, nincs béke a... meggyfák alatt, körül... Mert valóban vannak meggyfák is, csak azok ezen a felvételen nem láthatók. Adná az ég, hogy Szolnokon, és másutt is minél több ilyen, virággal, gyümölcsfával teli, gondozott közterület lenne. Hajói megnézzük, van ám munka vele, ráadásul a drága vízzel locsolni kell néha. - És ebbe is „beleköt” valaki. Inkább köszönet jár(na) a jobb- és a bal oldali szomszédnak. Ketten, közösen irtják ugyanis a gazt a „gazdátlan” telekről. Hogy védjék a magukét! - fj Lassú-expressz! Meglehet, a jelző kissé profán, de esetünkben arról van szó, hogy egy expressz-levelet késve vittek ki a címzettnek! Pedig az expressz = soron kívül továbbítandó postai küldemény. T. M. törökszentmiklósi olvasónknak egy-egy levél összekötő kapocs Szegeden tanuló leányával, aki június 11-én is így adott hírt magáról. Június 13-án hiába várta édesanyját, ő nem tudhatta, hogy a „gyerek” hívja! Június 14-én kapta csak meg a levelet. Szaladt vele a postára. A küldemény ráadásul zsírpecsétes is volt. Kiderült: 1. a kézbesítő megfeledkezett róla, hogy az expressz levél a táskájában lapul; 2. vajat vásárolt, amelyet valahová el kellett raknia ... így lett a levél va- jas-expressz! T. M. leánya hiába kapta vissza Szegeden a feleslegesen kiadott 30 forintját! Többet nem ad fel expressz levelet! K. I.-né-t - a hírlapkézbesítőt - hiába vonta felelősségre a hivatalvezető: a „lánc” elszakadt. Felháborító? Felháborító! Ez év január 7-én Felháborító! címmel jelent meg az a panasz, amelyet huszonhármán írtak alá. A szolnoki Ku- rucz-, Garibaldi és Ceglédi út által határolt közterületen lévő játszóteret - amelyet társadalmi munkában készítettek - a Kurucz utca 18. szám alá költöző már-már kisajátítja. Képet is közöltünk a helyszínről, s a polgármesteri hivatal állásfoglalását: a játszótér helyreállítására, az engedély nélkül épített garázs és kerítés lebontására kötelezték az illetőt. Június 15-én érkezett hozzánk az újabb levél: öt teljes hónap telt el a panasz benyújtása és az újságcikk megjelenése óta, de semminemű változás nem történt. Érthető, hogy az érintettek ezek után nem csak felháborítónak tartják az esetet, hanem: „...mélységes csalódásunknak is hangot adva követeljük kérésünk és a polgár- mesteri hivatal által ígért játszótér helyreállítását, mivel a közbelépésnek nyomát sem látni! Nem ígéreteket, hanem konkrét intézkedést kérünk. Joggal kérdezzük tehát (nem Önöktől!): hogyan kötelezte a polgármesteri hivatal az engedély nélkül épített garázs és kerítés lebontására az „illetőt”? Mezőgazdaságunk Nem kerülhet ebek harmincadjára Kiszámíthatatlan, hogy a mezőgazdaság eladósítása milyen következményekkel járna a parasztságra, s az egész magyar társadalomra. Azt mondja egy régi közmondás, hogy: „Akinek nincsen esze, annak fejlett az ösztöne!”. Ezzel az ösztönnel érzem én, hogy ha a sorsunkat intézők elfogadják azt az egyre sűrűbben hangoztatott kívánságukat, hogy a bankok adhassanak hitelt a termőföldre, nemsokára oda jutunk, mint a harmincas években: megütik a dobot a földjeink felett és úgy rántják ki a talpunk alól, hogy hatot bukfencezve, a semmiben kötünk ki! A leghatározottabban tiltakozom a termőföldre adható - még kamatmentes - hitel nyújtása ellen!!! Tiltakozom az ellen, hogy mezőgazdaságunk ebek harmincadjára kerüljön! Gondolom, senki nem akarja, hogy az 1930-as évek nyomorúsága megismétlődjön. Hogy egy hitelbe vásárolt fogasos vetőgépért 15-20 holdat árverezzenek, és így tovább... És csak a parasztokét. Mert az úri birtokokat 500 hold felett védetté nyilvánították! Az immáron teljesen kopaszra nyírt mezőgazdaságunkat a sorsunkat intézők ne a termőföld külföldieknek történő eladásával állítsák talpra, mint azt a földművelésügyi államtitkár nemrég javasolta. Szerinte másképp nem lehet hatékonnyá tenni a mezőgazdaságot. Aki csak ebben látja a kivezető útat, azt én nem tartom igazán alkalmasnak az országos ügyek irányítására! Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Műemlékezés „Demokratikus egyszerűséggel” kiiktatták Úgy tűnik, amnéziás zavaraink nem csupán a közelmúlt időszakára és beidegződéseire terjednek ki, hanem a legfrissebb időkben is tetten érhetők. Mint a Műemlékbizottság egyik tagja, a minap különös érdeklődéssel hallgattam, illetve néztem a Szolnoki Városi Televízió egyenes adását a városi önkormányzati ülésről, és ezen belül a II. világháborús emlékmű pályázatról. Jelen voltam az e témában sokat ülésező-munkál- kodó emlékmű-pályázat bíráló bizottságában, s ily módon részese és felelőse is lettem a döntéseknek. Nos, ebben a bizottságban nem csak két pályázatról volt szó, ahogyan ez a tévé adásából kitűnt, hanem végig háromról. Meglepett és bántott, hogy a harmadik szobrot és alkotóját nem is említették a műsorban, pedig ezt a művet a közönség fele és a bíráló bizottság is többre értékelte az anonymitás- nál. A sportban a harmadik helyezett még dobogós, az ön- kormányzati döntéseknél bizonyára nehezíti a szavazást, ezért „demokratikus egyszerűséggel” kiiktatták, ahelyett, hogy azt is legalább kiállították volna, mert bármennyire is kisebbbségbe szorult szavazatainknál - a közönséget leszámítva - a bíráló bizottságban sorrendben a harmadik mű, azért mégis csak létezett, és felelősségteljes döntéseknél nem árt a legjobbnak tartott háromból választani. Főképp akkor, ha azt - amint az a tévé-adásból egyébként szintén kiderült - jórészt a nép közadakozásából akarjuk kivitelezni. Oly esetben különösen tanácsos a figuratív, és nonfiguratív alternatívája mellett a laikusok tetszési indexét is rögzíteni, ha mást nem, legalább megemlíteni. Horváth Attila Sikeres tanévzárás után Megérdemelt kikapcsolódás í. A szolnoki Fiumei úti iskola nevelői ismét gazdag szünidei programot szerveztek tanulóiknak. Mintegy négyszáz gyermek vesz részt a négy tábor programjában. Az első lehetőség - amely immáron az intézmény koncepciójában rangos helyet foglal el -a nyári erdei iskola. Ezt másodízben szervezik meg, a tavalyi jó tapasztalatokra alapozva. Június 23-30 között a bükkszentkereszti Ifjúsági Táborban töltenek nyolc napot a diákok. A Bükki Nemzeti Park alapos megismerése mellett az anyanyelvi ismeretek ápolására, az idegennyelvi tudás mélyítésére, a gyakorlati matematika alkalmazására, a számítógép, a videokamera kezelésére is mód nyílik. Délutánonként szellemi vetélkedők, sportversenyek színesítik az időtöltést. A második „erdei iskola” megvalósítását az intézmény „Művelt emberfőkért” Alapítványa, a diákönkormányzat, a Közokatásfejlesztési Alap, a Szolnok Városi Oktatási Kulturális Alap, az Ifjúsági Alapítvány támogatásai, az Állami Biztosító és a Bottyán Kft. támogatása tette lehetővé. A segítséget - mindenkinek! - az iskola nevében köszöni: Sulák Istvánná igazgatóhelyettes. 2. Az Abonyi úti Álalános Iskola is eredményesen zárta a tanévet. A tanári kollektíva több pályázaton vett részt, s ezzel 300 ezer forinthoz jutottak. Ebből a pénzből valósíthattak meg több elképzelést. Június 14-től 20-ig az első-negyedik osztályos tanulók Füzérradványban nyaralhattak kedvezményes térítés ellenében. Az egy hét alatt a gyermekek megismerkedtek Szerencs, Kéked, Hollóháza, Széphalom, Kőkapu, Sárospatak és Monok nevezetességeivel. Felszabadult, családias légkörben töltötték napjaikat a nebulók. A gazdag programról hat tanár gondoskodott, s mindennap más-más meglepetésről is! Á gyerekek szívesen gondolnak vissza a vakáció első napjaira. - Mindezt H.F.-né szolnoki szülő írta meg szerkesztőségünknek. 3. Kemény munkával, s örömökkel telt a tanév a Mátyás Király Általános Iskolában is. A tanulók és a dolgozók nevében dr. Miskolczi Tamásné igazgatónő köszöni a támogatást, amely hozzájárult az eredményes oktatáshoz. A diákok emlékezetében örökre megmaradnak a 20 éves jubileum alkalmából rendezett események. A tanulmányi- és sportversenyeken nagyszerűen szerepeltek a „mátyásos” diákok: matematikából, kémiából, anyanyelvből, történelemből, tornából, különböző atlétikai számokban országos döntőkön álltak rajthoz, ahol dobogós helyezéseket értek el, vagy az előkelő középmezőnyben végeztek. „Eredményeink további erőfeszítésekre sarkallnak minket. Célunk az, hogy még jobbá tegyük feltételeinket, és az eddigiekhez hasonlóan lehetőséget biztosítsunk minden tanítványunknak képességei maximális kibontakoztatására” - írta többek között dr. Miskolczi Tamásné igazgatónő. A gazos kertek, földek / Es a bosszankodó szomszédok i Küldjön egy képet! „Községünkben a nagy létszámú iparosság meglehetősen fontos szerepet töltött be a kultúrális életben is. 1936-ban a színjátszócsoport egy székelyföldön játszódó történetet mutatott be. A darab címére már nem emlékszem, de visszagondolva az akkori időkre, tisztelettel adózom az elhúnytakra és a még jelenleg is élőkre, mint egyik szereplője az előadásnak”. - Ezt Lovas Ferenc írta Kunmadarasról. Sajnáljuk, hogy nem jelölte meg: hol fedezhetnénk fel a képen őt? „Dohányosok” Ez a fénykép 1951-ben készült az ún. Búzakalász területén, Kunszentmártonban, ahol a nagyapám, B. Kovács József dohánykertészként (kukás) dolgozott. A kép bal szélén a második a nagyapám, pipával a kezében. Körülötte: a munkacsapata - emlékezik szívesen Fejes László kunszentmártoni olvasónk. Kunmadarast színjátszók Levélíróink gyakran teszik fel a kérdést: mit tegyenek, ha nemtörődöm szomszédjuk, vagy egy-egy, félig-meddig gazdátlan telek miatt saját kertjüket, gyümölcsfáikat is alig képesek rendben tartani. A kis kertek tulajdonosai - tudjuk - egymásnak sorolják sérelmeiket, buszmegállókban, a kapuk előtt tárgyalják bajaikat. Át- mentileg ez megnyugtatja ugyan őket, de térülnek-fordul- nak, s ismét a szomszéd kert ágas-bogas gyomnövényeit látják „lelki szemeikkel”. B. I. szolnoki olvasónk is e gondjával keresett fel bennünket. „Megnyugtatjuk”, hogy nem csak Szandaszőlősön bosszantják az embereket a gondozatlan telkek, kertek. A többször módosított 1987. évi I. Törvény rendelkezik a földről, és végrehajtásáról a 26/1987. (VII. 30.) MT, valamint a 8/1987. (XI. 1.) MÉM rendeletek tartalmaznak előírásokat. E helyen természetesen nincs módunk fenti jogszabályokat részletesen ismertetni, csupán néhány mondatot ragadunk ki belőle, azt is „ömlesztve”, a jogszabály-hely megjelölése nélkül. Némi „kapaszkodót” talán így is nyújthatunk az érdekelteknek. A törvény hatálya kiterjed - az erdő kivételével - az ország területén lévő minden földre. E törvény a föld tulajdonára, használatára, hasznosítására és forgalmára, továbbá a földvédelemre vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. A föld fekvése szerint belterületi vagy külterületi föld lehet. A tulajdonos köteles a földet rendeltetésének megfelelően használni vagy hasznosításáról gondoskodni. A használó köteles a termőföldet a művelési ágának megfelelően hasznosítani, és a föld termékenységének fenntartásáról, illetőleg növeléséről gondoskodni. Nem jelenti a hasznosítási kötelezettség elmulasztását, ha a termőföldet - termelés folytatása nélkül - termőképes állapotban tartják. A termőföld termelékenységének megóvása érdekében a használó köteles többek között a természeti adottságoknak megfelelő talajvédő művelést folytatni. A hasznosítási kötelezettség teljesítését a mezőgazdasági nagyüzemek kivételével a megyei földművelésügyi hivatal ellenőrzi. Földvédelmi bírságot köteles fizetni az, aki neki felróhatóan a termőföldet nem hasznosítja, a termőképes állapotban tartást elmulasztja, valamint a művelési ágnak megfelelő növényápolási és növényvédelmi munkát időben nem végzi el. A földvédelmi bírság évi egy alkalommal szabható ki. A földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság fizetése alól felmentés nem adható és kedvezmény sem engedélyezhető. A földhivatal kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszi azt a termőföldet, amelynek hasznosítását, újrahasznosítását a használó felróhatóan elmulasztotta és ezért vele szemben öt éven belül két alkalommal földvédelmi bírságot szabtak ki. E rendelkezést alkalmazni kell a belterületen levő, 1500 négyzetméternél nagyobb, olyan beépítetlen földre is, amelyen mezőgazdasági művelést kell folytatni. A földekkel kapcsolatos ügyekben - ha a törvény és más jogszabályok eltérően nem rendelkeznek - a következő hatóságok járnak el: első fokon az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatal; másodfokon a megyei földhivatal. Kérjük, hogy olvasóink ezen hatóságokat keressék a témával kapcsolatos panaszuk, észrevételük rendezése érdekében. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
