Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-22 / 169. szám
1993. július 22., csütörtök Szolnoki Extra 7 Gyertek ti is színházat játszani Máriapócson a Madonna már csodát is mívelt. Minket robogó gyorsvonat vitt a faluba, útban arrafelé az ablakon kifelé bámultunk, hogy fut a táj, egymást vizsgáltuk, miközben gyöngyfehér fogainkat mutogattuk, hencegtünk, és olyan marha nagyvilágiak voltunk, vajon a másik mi csodát mívelhet a színpadon. Tud-e más lenni, valami egészen más, mondjuk vén apóka, ki az erdőt járja, vagy mesebeli vízitündér, vagy lobogó hajú csataló, vagy világszép nádszálkisasszony, vagy gonosz, vén, vasfülű bába, szóval, valami egészen más, mint önnön maga. Esetleg marad az, aki volt, s teljes, változatlan léte egy valót betöltő álom - a fényben. Nemsokára kezdődik az előadás, az ügyelő már sürget, a közönség kenetteljesen várakozik, egy székben ül és nézi, mit játszanak neki. Tetszeni akarunk. Mulatságos képünkre mulatságos maszkot festünk - egy lánynak pont cicabajusza ne legyen? A lámpagyújtogató fél arca fehér - ez a holdnak szól - , fél arca ébenfekete - ez az éjjeli felhőknek, amelyek elhallgattatják a magányosan üvöltő farkasokat, ne riogassák a kisgyerekeket. Még néhány simítás, és szemtől szemben állunk majd önmagunkkal, néhány perc múlva Mari nénivel, Pistikével, az apukájával, a sarki ószeressel és a kocsmárossal, akik bizony könnyen kritizálnak majd, mint minden teljesen normális közönség. Esetleg azt mondják: már az . első két percben unatkoztam, szörnyű volt ez a gesztus, ez a jelenet, az egész darab, és akkor csendben kiosonnak a jegyszedő néni mellett, és csodáért elmennek a Madonnához. Vagy sikerül könnyeket és nevetést fakasztani, szerezni néhány, egyébként teljesen mindennapi, izgalmas, színházon kívüli pillanatot, és akkor taps lesz, fergeteges tapsvihar, ováció. Mi ezt zsebre vágjuk, szűk farmerzsebbe, el ne szaladjon, hazahozzuk a Széchenyi gimibe, megmutatjuk nektek, hogy gyertek ti is színházat játszani jövő nyáron Máriapócsra. Bogyó Vera, Finta Andrea, Csányi Erika élményeit át- érezte: B. G. Filmterjesztőképzés Új tanév, új szak a Kereskedelmi Főiskolán Ősztől filmterjesztő szak indul a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán. Az ötlet nem új, hiszen Debrecenben és Egerben is létezik már ez a képzés. A stúdiumok szolnoki jellegzetességéről a szak gyakorlati referensét, Demeter Istvánt, a Tisza Mozi Kft. vezetőjét kérdeztem:- A szak beindításának terve a főiskolai napok itt, a Tisza moziban tartott rendezvényén merült fel. A hallgatók egy színvonalas filmes progjamja után megkérdeztem őket, hogy lenne-e kedvük bekapcsolódni a Tisza mozi üzemeltetésébe. A pozitív válasz után Péter István főiskolai adjunktussal konzultálva döntöttünk úgy, hogy a szolnoki képzés anyagát - követvén a mozis szakmát - a kereskedelmi mozizás felé toljuk el. Ilyen jellegű képzés még nincs az országban. A főiskola egy alapítványának támogatásával a kereskedelmi mozizáshoz szükséges gazdasági hátteret, és - külső oktatókkal megerősítve - a mozis szakmai ismereteket is tudjuk oktatni. A gyakorlati képzés helyszíne pedig a Tisza mozi lesz. A képzés a közművelődésben dolgozók számára is nyitott - zárult Demeter István válasza. Sz. T. Az oldalt szerkesztette: Blahó Gabriella Kedden az IPOSZ-Magyar Kézműves Kamara szervezésében regionális tájértekezletet tartottak hat megye ipartestületének részvételével Szolnokon. Az ipartestületek képviselői kételyüket fejezték ki amiatt, hogy a kamarákban a tagságot kötelezően előírták, ugyanakkor emellett egy érdekvédelmi szervezetbe is ajánlatos egy-egy vállalkozónak részt venni. Mindez ugyanis költségnövekedéssel jár, amit nem biztos, hogy a vállalkozók még „dalolva” elviselnek. Szűcs György, az IPOSZ-MKK elnöke hangsúlyozta, mivel a kamarák állami szerepet is átvállalnak, ez nem járhat költség- növekedéssel a tagjainak - így az államnak kell biztosítani a kamarák működésének költségeit. Viszont a kamarákra szükség van, hiszen ma a feketegazdaság becsült termelési értéke több mint 500 milliárd forint, ami a hazai GDP (bruttó nemzeti termék) közel 25 százaléka. Ezt mindenképpen vissza kell szorítani. Emellet az érdekvédelmi szervezetek is kellenek, hiszen a kamara érdekvédelemmel nem foglalkozik.- Látnak esélyt a feketegazdaság visszaszorítására a kamarák létrehozásával? - kérdeztük Szűcs Györgyöt.- Úgy hisszük, ha a kamarák betöltik a felvázolt szerepüket, akkor mindenképpen. így Magyarországon gazdasági tevékenységet csak legális körülmények között lehet majd végezni. Látszólag ez egy olyan lépés, ami a gazdálkodók érdekében fog megszületni, valójában azonban az egész magyar gazdaság miatt szükséges.- Egyben a gazdálkodók ellen is, hiszen nagyon kemény feltételeket ír elő, oktatással, ellenőrzéssel együtt.- Az elmúlt három évben nagyon sok vállalkozás született szinte ismeretek nélkül. Tudomásul kell venni, hogy egy-egy magángazda a teljes vagyonával felel, és az ismeretek hiánya súlyos tragédiákhoz vezetett.- Ma egy legálisan működő vállalkozás is „hibázhat".- Sajnos a gazdasági szinte ad hoc módon működik. Utalok itt az elmúlt hetekben megszületett év közi áfa-törvényre. Ugyanis a technikai betartásáról szó sem volt, akár a sajtót, akár bármilyen más kormányzati megnyilatkozást nézek. A kamarák szerepe ekkor jön, hogy adott esetben minderről tájékoztassa a vállalkozókat. Mindemellet a jelenlegi statisztika sem tökéletes, ennek legnagyobb baja, hogy ebből következően születnek hibás gazdasági döntések. Ebben is segítséget nyújthatnak a kamarák. Az IPOSZ örökös elnökévé választották Kurucz Zsigmon- dot, aki a megszüntetett KI- SOSZ utolsó - megválasztott!) - elnöke volt. Tőle arról érdeklődtünk - 37 évi iparosi tapasztalat után -, hogy hogyan látja a mai magánvállalkozók jövőjét.- Még soha ilyen bizonytalan helyzetben nem voltam. Most nem látok jövőt, nincs meg az iparosoknak az erkölcsi elismerése. Erre példát is mfmdok. Az egyik alkálmazottam OTP személyi kölcsönt kívánt felvenni. Mint köztudomású, ehhez kezes szükségeltetik. Megkért, legyek a kezese. Sajnos azonban nem vállalhatok kezességet, mivel én kisiparos vagyok. Viszont aki munkaviszonyban dolgozik, az vállalhat kezességet. Egy másik példát említek még. Gépet kívántam vásárolni, viszont a bankoktól kölcsönt nem kaptam. így bevittem zálogba néhány értéktárgyamat, amiért összesen 300 ezer forintot kaptam. Minden egyes tétel - mondjuk - 100 ezer forint, és kölcsönt nem adnak rá, csak 40 ezret. Most jön a „poén”: ötvennyolc százalék kamattal. Hát mi ez, ha ,nem uzsorakamat? Nem beszélve arról, hogy zálogba főleg a kisemberek viszik dolgaikat, akiknek a megélhetés jelent gondot. E. Z. „Szabad élet, szabad madár...” ... azaz távol a tábor a városi nyártól A gyermekváros lakói közel harmadik hete élvezik a nomád élet minden örömét (és persze ürömét). Az intézmény igazgatója - Szügyi Csongor - és néhány vállalkozó szellemű nevelő kezdeményezésének köszönhetően tavalyi tapasztalatokkal gazdagodva az idén igazi nomád hangulatú tábort alakíthattak ki maguknak a gyerekek. A Tisza csöndes, távoli, homokos partszakaszát tavaly nyáron fedezték fel egy vízi túra alkalmával, s most, júliusban Fodor György - csoportvezető - maroknyi csapatával megszállta a területet. A Szakképzőiskola és Gyermekotthon biztosítja a- személyi és tárgyi feltételeket, az anyagi fedezet pedig a gyermekek napi élelemnormájából, az önkormányzattól pályázat útján nyert összegből és a csapat év közben összegyűjtögetett pénzéből tevődik össze. A tábor lakói kenuval érkeztek a helyszínre, és már a kezdetek kezdetén szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy valahol aludni, valamit enni, valahogyan közlekedni és valahogyan szórakozni kell, de mindezt maguk és természetesen maguknak. így hát ösvényt vágtak az erdőn át az út felé, felállították sátraikat, konyhát kerítettek el botokkal, hűtőnek gödröt ástak a homokba, levelekkel, ágakkal beárnyékolva, és természetesen zászló jelzi a táborhelyet. Kenu- és úszóversenyeket tartanak egymás közt, vízi kirándulások tarkítják a - most már - forró nyári napokat. Ha az étrend túl egyhangú? Jöhet a horgászás! Mindez a spontaneitás, az önállóság, az élet-tanulás, az intézménytől való zökkenőmentes elszakadás segítése jegyében. A csapat 14 tagja közül a legtöbben már 18 évesek, és utolsó nyarukat töltik az intézmény keretei között. Rövidesen önálló életet kezdenek. A táborozás a fiúknak nyári időtöltés, spontán események derűs egymásutánisága, a nevelőnek azonban tudatos pedagógiai tevékenység, és nem utolsósorban nagy felelősség. Fontos, hogy a táborlakók megtapasztalhassák, az önállóság szabadságot, de ugyanakkor számtalan tenni- és tudnivalót is jelent. Lehetőségük van megélni, hogy ha éhes vagyok főznöm kell, ha fázom, tüzet kell gyújtanom, és amire szükségem van, be kell szereznem. A cél tehát élni tanulni, megélve minél többet. A tábor, a túrák és a tapasztalatszerzés sem tréning jellegűek. A szabad akarat és a józan belátás válik a döntések és tevékenységek mozgatórugójává. Át lehet menni a túlsó partra (Szajol) diszkóba, de mindenki tudja, ha leül a tábortűz mellé este, sok mindent megtud a töb- biekről, és sok mindent elmondhat nekik. „Jobban megismerkedünk egymással, barátok leszünk - mondták a tábor lakói - sokat elárulunk magunkról...” „Este a tábortűznél - a legjobb program.” „Fel kell találni magunkat. Aki feltalálja magát, az jól is érzi magát.” Báli Erzsébet ■'IfÉ I 1 "Wj ___f ..mir:, m ...... i Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, hogy találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: az 1910 körüli fotón a Gorove és a Szapáry utca sarkán lévő, harsogó feliratokkal ellátott üzletsor. A rejtvényt helyesen megfejtők közül a szerencsések: Jászné Polgár Mária és három kicsi leánya (Mezőtúr), Tóth Ibolya, Bozsó Barbara, dr. Császi Ferenc, Kelemen Katalin. Mezőtúri olvasónknak nyereményét postán küldjük el, a szolnokiak szerkesztőségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való képecskéket. Reggeli imádság A z én kedves, ősz hajú nagymamám tegnap, hogy olyan hosszú idő után végre elvetődtem hozzá, meleg vacsorát adott nekem, üldögélt mellettem, nézte, hogy burkolok, sóhajtott egyet, és azt mondta, jaj, milyen aranyos kislány voltam. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy már nem vagyok aranyos kislány az ő szemében, mindenesetre kislányságom idején történt meg, hogy nyáron, amikor a szüléink dolgoztak, mind a hat leány unoka ott tölötte napjait a hatalmas diófa alatt, a kerti lugasban és a homokozóban, szóval nyagyánk védőszárnyai alatt. Éjjel aztán mindannyian egy ágyban aludtunk, a nagyágyon, egyikőnk lába a másik nyakában ... és a nagymamánk reggeli és esti imádságra tanított bennünket abban a rendszerben. Ott térdepeltünk az ágy mellett sorban, szöszke, pelyhes hajú kisleányok, így tettétek össze a kis kezeteket - mondta, a nagymamám, és egyszerre suttogtuk az imádságot, hogy „Én Istenkém, felébredtem, te őrködtél énfelettem, köszönöm, hogy megtartottál, felettem virrasztónál. Óvj meg ma is szent kezeddel, szent kezedből ne eressz el, vedd oda, mint akit szeretsz, ó hallgasd meg kérésemet.” És akkor valamimelyikünk, a nagymamám már nem is tudja melyik volt az, az ima végén egy kicsit méltatlankodva mondta, mert biztosan olyan nehéz lehetett megjegyezni:- Mama, ez olyan hosszú! Kócos „A feketegazdaság termelési értéke 500 milliárd”
