Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
1993. július 21., szerda A Tisza-tó mellett 9 Hagyományőrzés és pedagógia Felnőttek a babák Abádszalókon, az általános iskola folyosóján mostanában sokan megfordulnak. A látvány csalogatja be őket: eredeti nemzeti viseletbe öltöztetett babák látványa. Nem is hinné az ember, hogy ezek a „művek” az itt tanuló gyerekek alkotásai. Steighauf Józsefné, az iskola tanára a rendszerváltás utáni időkben - az úttörőmozgalom megszűnése után - keresett egy olyan fogódzót, amivel közösségben, alkotó módon tudja foglalkoztatni a gyerekeket. Jobbat nem is találhatott volna ki, mint ez a babaszakkör! Kezdetben a gyerekek saját babájukra varrtak új ruhákat a tanárnő segítségével. Eredeti, Szalókon fellelhető minták után. Anyukák, nagymamák, dédnagymamák féltett kincsei kerültek elő a ládikók, a szekrények zugából. Nem túlzás állítani, hogy a 10-12 gyereket foglalkoztató szakkör ma már nagyon is igényes színvonalon dolgozik. „Tavaly a Budapesti Tavaszi Fesztivál zsűrije azért pontozott le bennünket, mert a babatestek nem feleltek meg az igényeknek. Ezért ma már a mezőkövesdi Matyóházból rendeljük a babákat, amiket művészeti zsűri hagy jóvá” - említi ennek egyik okát a tanárnő. Később azt is megtudtam tőle, hogy nagy terveket szőnek. A gyönyörű, népviseletbe öltöztetett babákat a szalóki gyerekek készítették Az expo idejére az összes magyar nyelvterületen fellelhető népviseletet szeretnék bemutatni babáik segítségével. Ez 7-800 baba elkészítését jelenti. A határon túli népviseleteket maguk a szalóki gyerekek készítik el, az országhatáron belülieket - pályázat útján - felajánlják a többi magyar iskolának. A tanárnő ezért is levelez. Szponzorokat keres, mert a Szakkör mind színvonalában, mind anyagi vonatkozásban kinőtte már magát. Szerencsére már akadt támogatójuk is. A Szerencsejáték Rt., a helyi Hubertus Vadásztársaság, és a német Götz babacég magyarországi képviselete - Bozai Mária vezető révén - jelentős támogatást nyújtott nekik. A református püspöki hivatal pedig a régi szalóki iskolát ajánlotta fel. Füzessy Anikó, a tiszafüredi múzeum igazgatónője - megtekintve a babákat - további munkára biztatta a tanárnőt és lelkes gyerekeit. Mára már nehéz a babaszakkörbe bejutni. Valóban érdem itt dolgozni! A tanárnő gyerekeivel együtt bújja a szakkönyveket, a szakirodalmat, és terveket sző. Aki augusztus 22-ig megtekinti ezt a kiállítást, biztos, hogy méltányolja ezt a lelkesedést, mert amit csinálnak nem csak szép, hanem felbecsülhetetlen értékű és pedagógiai szempontból is hasznos. Nem csak Abádszalókon. Az oldalt szerkesztette, fotók: Percze Miklós Kriyanand a tiszaörsi fürdőben Bár a cégére Trabant Jóga: út az élethez Night club lett a Józsa-kúria Úgy hiszem, még Józsa Gyuri, a híres-hírhedt, a tiszafürediek által a mai napig is emlegetett bohém földbirtokos sem gondolt arra életében, hogy kúriájában egyszer night klub fog üzemelni go-go görlökkel, sztriptíztáncosnőkkel és bűvészekkel. Pedig így történt. Bruzsa Géza mezőkövesdi vállalkozó áprilisban járt feleségével Tiszafüreden. Csupán egy Adidas cipőt akartak vásárolni, de visszafelé a régi 33-as úton utaztak. És az út mellett ott „pompázott” a gyönyörűen felújított Józsa kúria. A látvány nekik is megálljt parancsolt, és miután belülről is megtekintették, úgy döntöttek, hogy belefognak egy vállalkozásba. Miután az épület az áfész tulajdonában volt, ott érdeklődtek. Erre azonban már csak májusban került sor. Később megszületett az egyezség. Bruzsa úr elővásárlói joggal, két évre bérbe vette az épületet, amit röpke tíz nap alatt berendezett, és június 4-én nyitott ki. Miután a vállalkozó 18 éve zenészként, diszkósként és vállalkozóként is komoly tapasztalatokat szerzett az éjszaka világában, úgy gondolta, hogy Füreden is lesz „keletje” egy ilyen bárjelleggel funkcionáló, varietéműsoros night klubnak. Főleg a 30 feletti korosztályt várják ide. Nem titkoltan számítanak a nyugati turistákra is. Ilyen szempontból valóban hiánypótló ez a hely. A mindennapos műsort és a hétvégi extra programokat egy miskolci menedzseriroda biztosítja. A diszkó itt nem csak a tizenéveseknek „dübörög”. A Beatles zenéjén felcseperedett korosztálynak is szól itt a ritmikus blues és a rock. És belül nincsenek asztalok. „Remélem, az az elképzelésem, hogy telt ház esetén az asztal itt felesleges, és csak a helyet foglalja, beigazolódik” - magyarázta Bruzsa Géza. Persze azt is hozzátette, hogy az „újdonság” keresettsége, sikere határozza meg a jövőt és a műsorok színvonalát. Most már csak az a kérdés, hogy mennyire prűd a füredi ember? Hát ami a fizetéseket illeti ...?! Az itteni szolid árak ellenére is hatszor meggondolja, hogy mikor múlatja az időt egy éjszakai klubban. De ez már egy egészen más téma. Nagy i vány on A tábor vezetője, Zoltai Miklós nemrég megjelent könyvét dedikálja az egyik táborlakónak A nagyiványi mezőgazdasági szövetkezetnek ma 306 tagja van. Közülük csupán 150 aktív dolgozót tartanak nyilván. Az aratás idején ebből a létszámból is alig több mint negyvennek tud a téesz folyamatosan munkát biztosítani. Mindezek mellett Nagyivány igen sajátos helyzetben is van, mert nincs földalapja, amit kioszthatna a kárpótlásra jogosultak között - ezért nem is volt talán egyéni kiváló a tagok közül - mert a vonatkozó törvények szerint a földterületet állami tulajdonba kellene adni, ám a területre jogosult Hortobágyi Nemzeti Park sem földterületet, sem pénzt nem tud ennek fejében biztosítani. így patthelyzet van Nagyiványon. Mindenki vár egy olyan megoldásra, ami feloldaná ezt a lehetetlen állapotot. Ám most a szövetkezet vezetőinek a fenti gondok mellett leginkább az aratás miatt fáj a feje. „Hiába gyomirtóztunk és műtrágyáztunk, hiába vetettünk időben, a téli fagy és a májusi szárazság szinte kilátástalan helyzetbe sodort bennünket. A búzát 450 hektáron már learattuk. Hektáronként 30 mázsás átlagot terveztünk, de csak 12 mázsa lett a valóság. A remélt 130 vagon helyett így csak 50 vagon búzánk lett, ami önmagában 5,5 milliós árbevétel-kiesést jelent. Az ősziárpa-táblá- kon (100 hektár) is befejeztük a munkát. Itt egy kicsit kedvezőbb a helyzet, mert terveinkkel egybeesik a hektáronként 28 mázsás termésátlag. Hátra van még 310 hektáron a zab. De ezek a táblák is nagyon szomorú képet mutatnak. Hasonló a helyzet a tritikáléval (rozs és búza keverék) is - beszél erről - láthatóan elég komoran Lajtos István, a szövetkezet elnöke. Szó ami szó, van is oka az aggodalomra, mert éves jövedelmük nagy részét a kalászosok termelték volna ki. Ottjár- tunkkor kezdték el vágni a tavaszi árpát. Az elnök kíséretében néztem meg a kombájn próbavágását. A gép alig járt pár percig. A satnya, alacsony növésű árpa ráadásul még nedves is volt. Várni kell tehát a 100 hektár aratásával! Ám az már itt is megjósolható, hogy a tavaszi árpa sem hozza majd az elvárt eredményt. Nagyiványi nyár 1993. Szomorú aratás, nem csekély aggodalommal. Horváth Györgyné, a füredi áfész dolgozója átadja a tele palackot Oláh József helyi lakosnak A fenti állítás a tiszaörsi fürdő lakói közül ma több mint 270-en vallják: jógázók ők, akik az ország szinte minden pontjáról érkeztek ide. Kicsik és nagyok, családosok és egyedülállók, akik jól ismerik vagy éppen itt Tiszaörsön kezdik el gyakorolni Swami Maheshwara- nanda, a Bécsben élő indiai mester: „Jóga a mindennapi életben” elnevezésű jógarendszerét. Hogy miért is látogattak el a jógázók megyénkbe? Egyrészt azért, mert évente - csendes nyugodt környezetben és mindig más-más helyen - keresik az alkalmat, hogy találkozhassanak. Másrészt, mert szeretnének pontos ismereteket kapni arról, hogy mi az élet célja, valamint azért is, hogy megtanulják, mit kell tenniük annak érdekében, hogyan kell viselkedniük, hogy boldogan, saját örömük fellelésével érjék el ezt a célt. A jóga nyelvezetében ez azt jelenti, hogy a tudatban lévő információk - magyarul : tudattartalmak - milyen formában segíthetik elő az élet igenlését, az életörömöt, valamint a totális egészséget. Közben választ kapnak arra is, hogy ezek akadályoztató tényezői hogyan hozzák létre a különböző testi-lelki betegségeket, amiket szerintük nem regisztrálni, hanem megelőzni kell. Ezen az úton Kriyanand, alias Zoltai Miklós debreceni jógamester segíti nekik az eligazodást, aki a tábor céljáról még a következőket mondta: „Rá kell döbbennünk, hogy nekünk itt Magyarországon kell élnünk és boldognak lennünk. Nagyon jó lenne, ha az ország vezetői is rájönnének arra, hogy testi-lelki beteg emberekkel nem lehet eredményeket elérni.” Ezt a gondolatot erősíti meg, legutóbb megjelent könyvének zárósoraiban is: „Vannak, akik a sötétségből a sötétségbe mennek, Vannak, akik a sötétségből a fénybe mennek, Vannak, akik a fényből a sötétségbe mennek, Vannak, akik a fényből a fénybe mennek Légy Te, az utóbbiakhoz hasonló. Úgy érzem nagyon sokan szeretnének ennek az elvárásnak megfelelni kicsiny hazánkban. Ezért bátran le merem most írni: én egyetértek Kriyamand- dal. Józsa Gyuri meglepődne, ha ma láthatná kúriáját Szép és kelendő Az „Abádszalókért Szabadidős Egyesület” jóvoltából mutatós programmal gazdagodott a „Szalóki Nyár ’93” programja: az 1947-ben, Debrecenben született festőművész, Bihari Sándor 22 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők július 10-e óta a helyi általános iskola aulájában. A tájképek, csendéletek, portrék, aktok színvilága, „harsány” ecsetkezelése fantáziapezsdítő és érzelemdús. Talán ez is teszi oly népszerűvé. Sok helybéli, de még több nyaraló - hazai és külföldi turista - tér be most az iskolába, hogy megnézze a kiállítást. És a képek kelendőek. Már 13-nak van új gazdája. A vendégkönyvben is szaporodnak az elismerő mondatok. Nem sok jóval kecsegtet a termés Szomorúak az aratók Megoldódott Kócson egy gond Gáz, ha nem is vezetékes Tiszafüred-Kócsról nem túlzás azt állítani - nagyon remélem a helybeliek nem haragszanak meg rám, - hogy isten háta mögötti település. Évtizedes késéssel, topogva, tipegve igyekszik lépést tartani a magyar átlagvalósággal, ami helyzetéből, fekvéséből adódóan szinte reménytelennek látszik. Sokáig még a gázpalackok cseréje sem volt megoldva. Több mint másfél évig, keddenként várták a Hajdúszoboszló Tigáz autóját, hogy megoldják a palackcserét. Ami hol délelőtt jött, hol estefelé, de volt olyan is, hogy elfelejtett bekanyarodni a Tiszafüred felé vezető útról. Hiába várt tehát a többségében nyugdíjas lakosság. 10-12 órát is a „megváltó” palackoskocsira. Ha jutott, jutott, ha nem, nem. A kutya vacsorájának biztonságával ért fel ez a helyzet. Korábban ugyan volt a kócsi- aknak tárolójuk, de a rozzant, igen szellős, drótfonattal védett tároló a tolvajok kedvenc célpontja volt. Hatvan gázpalack tűnt el innen, ami arra késztette az üzemeltetőt, hogy bezárja azt. Keddenként maradt tehát a Tigáz autója, ami után néha még futottak is a „kisportolt” kocsi nyugdíjasok. Szerencsére ez az állapot ma már a múlté. A füredi önkormányzat új helyen, az előírásoknak megfelelő konténeres tárolót épített, amit a tiszafüredi áfész üzemeltet. 1993. július 13-tól - itt egyáltalán nem szerencsétlen ez a szám - megoldódott a kócsiak egyik feszítő gondja: a hét minden napján, s annak minden órájában cserélhetnek gázt, ami az ittenieknek nagyon nagy szó. Gondjuk azért még maradt elég.
