Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

Sportextra 1993. július 19., hétfő Labdarúgás, megyei másodosztályú helyosztók Tiszaföldvár Alattyánban szerezte meg az aranyérmet Alattyán-Tiszaföldvár 2-2 (1-1), tizenegyesekkel 3-4 Alattyán, 500 néző, vezette: Inges Alattyán: Pesti-Mosonyi J., Nyeste, Szabó, Balogh G., Mosonyi L., Darie, Bujáki, (Tóth Gy.), Szabó S., Mosonyi Cs., Fekete. Edző: Major An­tal. Tiszaföldvár: Hernek-Ko- vács, Herkó J., Nagy (Dut- kon), Kántor, Szikora, Gál (Bíró), Járai, Herkó Z., Ba­logh J., Kecskés (Pataki). Edző: Hegedős Ferenc. 3. perc: Az első ziccert Fe­kete hagyta ki, miután Mosonyi L. indítását közelről a kapusba vágta. 4. perc: Bujáki szögletét Fe­kete fejelte kapura, Mosonyi Cs. a kapu torkában próbált „be­leszúrni” a labdába, de Hemek sikeresen avatkozott közbe. 8. perc: Szikora előreívelé- sének alászaladtak a hazai vé­dők, a szabadon maradt Gál az ötösről emelt fölé. 21. perc: Herkó Z. ügyetlen­kedett a büntetőterületen kívül, Mosonyi L. lecsapott a labdára, ám mielőtt lendült volna a lába, a jó ütemben érkező Hemek is­mét hárított. 23. perc: Szabó és Nyeste egymásnak futott a tizenhato­son, a nevető harmadik, Gál a tizenegyes környékéről a bal sa­rokba gurított, 0-1. 28. perc: Fekete bal oldali bejátszását Mosonyi Cs. sarok­kal maga elé tette, és öt méterről elegánsan továbbított a jobb alsó sarokba, 1—1. 54. perc: Mosonyi Cs. meg­iramodott a jobb szélen, cente­Kétórás csata után bajnokként tért haza a Tiszaföldvár rezését testvéröccse, Levente vágta a kapuba, 2-1. 60. perc: Szikora tálalt „fo­rintos” labdát Balogh J. elé, akinek első lövése kipattant ugyan Pestiről, de másodszor már nem hibázott a földvári csa­tár, 2-2. 70. perc: Kántor harmincmé­teres szabadrúgása a jobb felső sarok felett centiméterekkel zú­gott el. 79. perc: Herkó Z. a mérkő­zés legtisztább helyzetét hibázta el, tíz méterről senkitől sem za­vartatva Pestit találta telibe. Következett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás, amelyben továbbra sem sikerült dűlőre vinni a dolgot. A büntetők során aztán kiütközött az alattyániak idegi fáradsága, öt tizenegyes­ből csupán Mosonyi Cs. tudott betalálni, míg a másik oldalon Kántor és Szikora volt eredmé­nyes. Az első mérkőzés alapján sokan a hazaiak győzelmére tippeltek. Úgy is indult, hogy Alattyán simán nyer, ám ki­hagyott helyzetei a vendége­ket nem sokkolták, sőt egy védelmi hiba nyomán a veze­tést is megszerezték. Bár az egyenlítés hamar megtörtént, számottevő hazai fölényről nem lehetett szó. A második játékrészben jókor jött a ve­zető gól a vendéglátók szá­mára, akik láthatóan már ek­kor zsebükben érezték az aranyérmet. Tiszaföldvár nem adta fel, védelme satbillá vált, a középpályán Szikora és Kántor okosan játszották meg a labdákat. Előbbi megállás nélkül zakatolta végig a 120 percet, cipelte a „zongorát”, és mellette szervezte a játékot, fazont és tempót kölcsönzött együttesének. Nem szabad el­feledkezni Hernek kapus ki­magasló védéseiről, nem be­szélve arról, hogy a hosszab­bítás után „lélekölő” tizen­egyest is hárított. Alattyán támadói elszürkültek a máso­dik játékrész derekától, a kö­zéppályások pedig nem tud­tak már újítani. A látottak alapján Tiszaföldvár megér­demelten nyerte meg a baj­noki címet, de ellenfelét is di­cséret illeti, hiszen egy héttel korábban éppen idegenben bizonyította, csoportelsősége nem véletlen. Major Antal: - Gratulálok Tiszföldvámak. Hegedűs Ferenc: - Nagyon sajnáljuk, hogy az első mérkő­zésen becsaptuk lelkes szurko­lóinkat, itt azonban bizonyítot­tak a fiúk. Köszönöm a csapat­nak, Alattyánnak pedig elisme­résemet fejezem ki. Néder Túrkeve- Jászboldogháza 0-3 (0-0) Túrkeve, 200 n., v.: Török Túrkeve: Katona-Sárkány, Homoki, Ökrös, Kánya, Kiss, Fekete, Barna, Kalmár, Gaál, Takács. Edző: Kormos János. Jászboldogháza: Gál-Rácz, Kárpáti, Benkó (Csinger), Medjánszki, Tűri, Varga, Fo­dor (Farkas), Tóth M„ (Tóth L.), Mednih, Kisbalázs. Edző: Gömöri Béla. 47. perc: Jobb oldalról be­ívelt labdára Tóth M. jó ütem­ben érkezett, és senkitől sem zavartatva fejelt a hálóba, 0-1. 62. perc: Kiss ügyes csellel gólhelyzetbe hozta magát, de 6 méterről a keresztlécet találta el. 63. perc: Tóth M. ezúttal bal oldali beívelés után volt ered­ményes, 0-2. 84. perc: Formás támadást vezetett a vendégcsapat, mely­nek végén Kisbalázs fejjel szer­zett gólt, 0-3. Az erősen tartalékos hazai­aknak esélyük sem volt. A tuda­tosabban játszó és egységesebb jászsági együttes megérdemel­ten nyert és került magasabb osztályba. Jók: Homoki, Gaál, ill. Med­jánszki, Tóth M., Tűri, Varga, Mednih. Kormos János: - Gratulálok a jászboldogháziaknak, és sok sikert kívánok nekik a megyei I. osztályhoz. „Köszönjük” a szö­vetség hercehurcáit, és azt, hogy vezetői nem tettek eleget kérésünknek. Gömöri Béla: - Boldog va­gyok. gratulálok játékosaimnak. Remélem, a következő idény­ben is megálljuk a helyünket. Ifi: Túrkeve-Alattyán 2-1 Márki Fővárosi nagycsapatok mint kupaellenfelek a megyében Száz éve született Glykais Gyula Szolnok kétszeres olimpiai bajnok kardvívója Az MLSZ kupabizottsága el­készítette a labdarúgó Magyar Kupa sorsolását. A legjobb 64 közé jutásért augusztus 8-án, vasárnap 16.30 órától kell pá­lyára lépniük a csapatoknak. Lehetőség van arra, hogy az ér­dekelt együttesek megegyezze­nek az időpont-módosításról, így ha az augusztusi vasárnap nem megfelelő terminus szá­mukra, úgy legkésőbb szeptem­ber 1-jén, szerdán kell futbal­lozniuk egymás ellen. Ha a rendes játékidőben dön­tetlen születik, akkor kétszer ti­zenöt perces hosszabbítás jön soron. Elődordulhat, 120 perc után is döntetlenre állnak a csa­patok, ekkor büntetőket kell rúgniuk. A 11 kezdőjátékoson kívül két csere szerepeltethető, a mérkőzés kezdete előtt a jegy­zőkönyvben öt cserejátékos neve tüntethető fel. A kiírás ér­dekessége: a kupatalálkozó nettó bevételének 60 százalékát a továbbjutó, a 40 százalékot pedig a vesztes, a kieső klub kapja. Az összecsapásokon sárga lappal figyelmeztetettek felké­szülhetnek arra, hogy a lapok beszámítanak az 1993-94-es bajnoki „rendtartásba”. Kiállí­tás, rendbontás után fegyelmi tárgyalásra is sor kerül. Ha ilyesmi előfordul, akkor a „bű­nösök” augusztus 10-én, ked­den 15 órakor az MLSZ fe­gyelmi bizottsága elé kerülnek. A legjobb 32 közé jutásért szep­tember 22-én, szerdán játszanak a csapatok. A sorsolás: Mélykút SE - PMSC-Fordan, Ámor Harka „Y” SE - Hódmezővásárhelyi LC, Bátyai Mgtsz SE - Szegedi Dózsa, Bolti FC - Szentendrei PHSE, Pécsi PTSE - Szek­szárdi PSE, Felsőszentmártoni TSZSE - Siófok, Pécsi Zsolnay SE - Nagyatádi VSE, Szentlő­rinci SE - Kaposvári Rákóczi FC, Mohácsi TE - Ercsi Kini­zsi, Egerági SE - Marcali SE, Bóljü SE - Nagykanizsai ŐSE, Somogyvár SE - Tapolcai Bau­xit ISE, Balatonlellei SE - Honvéd Szondi-Velence SE, Tabi MSC - UTE, Nyírbátori FC - Kazincbarcikai VSE, Ib- rányi TSZ SC - FC Hatvan, Ti- szalöki SE - Borsodi Építők Volán, Vásárosnaményi SE - Debreceni VSC, Baktalóránt- házi TSZ SE - Kábái ESE, Se- nyői TSZ SE - Diósgyőr, Újfe­hértói SE - Békéscsabai EFC, Nyírcsaholyi SE - Miskolci VSC, Gérce-Vásárosmiskei SE- Rába ETO FC, Szeghalomi VSK - Szeged SC, Békés CO­LORS SE - Kiskőrösi Petőfi LC, Borsodszentgyörgyi SE - Derecskéi FC, Halmaj TSZ SE- Vác FC-Samsung, Felső­hegyközi TSZ SE - Salgótarjáni BTC Sportalapítványa, Cserép­falui KSE - Pásztói SE, Do­rozsmai Egységes SK - Mező- kovácsháza, Szentesi Kinizsi -DEKO TC, Gyulai FC Pol- gárdi SE - MTK, Pusztaszabol­csi MÁV Haladás SE, Veszp­rémi LC Kisláng TSZ SK - Aj­kai LC, Csákánydoroszlói SE - Soproni Távközlési SE, Galya- menti SE - Győri Dózsa, Pápai SE - Haladás VSE, Tapolcai IAC - EMDSZ-Sopron LC, Porcelán SK Herend - Zala­egerszegi JE, Hegyhát SE - MOTIM, Lébényi SE - Kis­pest-Honvéd FC, Herényi SE - Szentgotthárdi MSE, Soproni FAC - Körmend, Győrsövény- házi KSE - Linde SE Répcelak, Speditőr SE Sáránd - Kisvár- dai, Pétervására SE - Edelény, Tenk SE - Tiszakécskei LC, Jánoshida Községi SE - Cse- pel-Kordax, Kisújszállási ESE - BVSC-Dreher, Mart­fűi Városi SE - Vasas-Smir- noff, Oroszlányi Bányász SC - BETKA MÁV DAC, Budaörsi SK - Balatonfüred, Gyömrői SE - REAC, Farmosi Vas Mű­szaki KSK -Tatabányai, Péteri Petőfi SK - III. kér. TVE, Süly- sápi KSK - Multi Rocco, Túrái KSK - Pénzügyőr, Tököli KSK- ESMTK, Dabas SE - Füzes­abony, Szokolyai SK - Balas­sagyarmat, Salgótarjáni Kohász- Ferencváros, Nagybajomi SE- Keszthelyi Haladás, Toponár SC - Videoton-Waltham, Bar­csi SC - Beremendi Építők SK. Glykais Gyula, a kiváló vívó 1893-ban Pomázon született. Görög származású volt, bár csa­ládja századok óta Szentendrén élt. Tizenhat éves korában fo­gott először kardot, valószínű­leg az 1908. évi londoni olim­pián fölényes győzelmet arató kardvívóink hatására. Akkor dr. Fuchs Jenő arany-, Zulavszky Béla ezüstmérmet, míg csapa­tunk is olimpiai bajnokságot nyert. Glykais első mestere Ge- rentsér László dr. volt, őt San- telli követte. Mesterei már ak­kor a jövő nagy vívóját látták benne. Elsőéves műegyetemi hallgató korában győzött a főis­kolások József nádor-emlékver­senyén. Első nemzetközi sikerét az 1912. évi bécsi főiskolai ver­senyen aratta. Az első világhá­ború félbeszakította sportpálya- futását. Az olasz fronton fog­ságba került, megkínozták. Tes- tileg-lelkileg megtörve került haza. Csak hosszas unszolásra vette elő újra kardját. A bécsi nemzetközi verseny igen erős mezőnyében, 33 évesen, 1926-ban Terstyánszkyt meg­előzve szerezte meg az első he­lyet. Idehaza állás nélkül ma­radt, az álláskeresés sok idejét lekötötte. A nagy hagyomá­nyokra visszatekintő, de a vi­lágháború alatt elsorvadt Szol­noki Vívó Club új elnöke, Ale- xender Imre akkoriban igyeke­zett talpra segíteni. Buzdításul vívóakadémiát rendezett, meg­bízott élgárdabeli vívókkal. Köztük volt Glaykais Gyula és Hajdú János dr., a kitűnő sport­diplomata is, aki nemzetközi zsűritag volt, és aki a párbajtőr hazai meghonosításában is ko­moly érdemeket szerzett. Glykaisnak megtetszett a szol­noki fogadtatás, meg a város is, Alexender Imrének és a klub­nak pedig Glykais. Neve, tudása pezsgésbe hozná Szolnok város vívóéletét - gondolták és mond­ták. Hajdú dr. és a klub elnöke támogatásával Glykais munka­helyhez jutott. Letelepedett Szolnokon. A klub szerződtette az évek óta hazánkban oktató szicíliai mestert, Alaimót. Glykais hét közben vele, szom­batonként Pesten, Santellinál 1928-ban és ’32-ben aranyérem gyakorolt. Az ő termében vég­kimerülésig asszózhatott a vele „egyenrangúakkal”. Ott edzett Doros György, Garay János, Gerevich Aladár, Gombos Sán­dor, Petschauer Attila, és gya­korta voltak mások is. A győzelmes magyar vívás eszköze kimagaslóan a kard volt. A szúrófegyver még ide­gennek hatott. A kevés jó tőr- és párbajtőrversenyzőnk is jobbára kardvívóversenyen mozgott otthonosabban. A kardozókból könnyen lehetett volna két-há- rom olimpiai győzelemre esé­lyes csapatot kiállítani, a szúró­fegyverekben meg egyet is ne­hezen. Glykais soha nem vett tőrt a kezébe, párbajtőrre sem lehetett rábeszélni. Érdekes - mondta róla Hajdú dr. -, hogy szúrásra mégis jól használta kardját, mestere volt a feltartó szúrásoknak. Glykaist szomor­kás embernek tartották, nagyon szerény volt, ha tehette, háttér­ben maaradt. Nagy szenvedélye a vívás volt, bámulatos szorga­lommal, energiával végezte munkáját. Az 1926-1932 kö­zötti idők hat legjobb magyar kardvívója közé sorolták. Az 1921-1936 között megrendezett vívó Európa-bajnokságok a vi­lág legjobb vívóinak a vetélke­dői voltak, hiszen Európán kí­vül nem volt számottevő ver­senyző. (1973-tól kezdve EB helyett világbajnokságot ren­deznek.) Vívóink, mint a világ­háborúban vesztes ország fiai, csak 1925-től vehettek részt az EB-ken. Attól kezdve a magyar kardozóknak „bérelt” helyük volt a dobogó legfelső fokán, mind egyéni, mind csapatver­senyben. Glykaisnak semmit nem adott a sors olcsón, minde­nért szívósan kellett megküzde­nie. Az Európa-bajnokság győ­zelmi emelvényét is fokról fokra haladva érte el. 1925-ben még helyezetlen, 1926-ban a hetedik, 1927-ben a harmadik helyre tört előre, végre 1929-ben, a Nápolyban meg­rendezett EB-n, hármas holtver­senyben Petschauer Attilát és az olaszok kedvencét, Marzi Gustavot is legyőzve lett a kon­tinens bajnoka. A Szolnoki Újság 1928. jú­lius 12-i száma hírül adja, hogy Szolnok, mint kis vidéki város, három olimpikont adott az or­szágnak. Glykais Gyula kardví­vásban, dr. Hajdú János tőrví­vásban és dr. Szűcs József ke­rékpározásban indul az olim­pián Amszterdamban. A magyar kardvívócsapat százszázalékos sikert ért el, mind a húsz ellenfelét legyőzte. A Szolnoki Újság 1928. augusz­tus 23-án arról számol be, hogy Glykais Gyula, a szolnoki államépítészeti hivatal tisztvi­selője olimpiai bajnok lett. Szolnok lakossága lelkes fogad­tatásban és meleg ünneplésben részesítette. A vasútállomáson Alexender Imre alispán, a Vívó Club elnöke és dr. Tóth Tamás polgármester fogadták és kö­szöntötték. Este 120 terítékes banketten a Tisza Szálló étter­mében ünnepelték a versenyzőt. Dr. Tóth Tamás méltatta a város lakossága nevében Glykais eredményeit, majd Alexender Imre köszöntötte. Bosnyák Ist­ván a MÁV Sportegyesület ne­vében gratulált és adott át aján­dékot, majd a Milleniumi Da­lárda adott műsort. A harmincöt éves Glykais nem hagyta abba a vívást, ké­szült a következő versenyekre, Európa-bajnokságokra és a Los Angeles-i olimpiára. 1932. má­jus 24-én a Szolnoki Újság írja, hogy „Glykais Petschauer és Gerevich után 3. lett, és beke­rült a Los Angeles-i olimpián a kardcsapat tagjaként javaslatba jöhető versenyzők közé”. Július közepén Glykais - a közel 40 éves sportoló - az Empress of Britain óceánjárón már Los An­geles felé utazik. A magyar kardcsapat Los Angeles-ben is a legjobbnak bizonyult. A Gere­vich, Glykais, Kabos, Nagy, Petschauer, Pillér összeállítású csapat olimpiai bajnok! Az egyénit Pillér György nyerte. 1932. szeptember 6-án, ked­den délelőtt 11.40 órakor érke­zett Szolnokra Glykais Gyula immár kétszeres olimpiai baj­nokként. A város hivatalosan fogadja. Első útja a Hősök szobrához vezetett. Szeptember 16-án este a Tisza Szálló étter­mében meleg ünneplésben ré­szesítették. A banketten Al- mássy Sándor főispán, dr. Ke­rekes Sándor főjegyző, Varga László MÁV-műhelyfőnök és dr. Sebestyén Mihály köszön­tötte. Az olimpia utáni években még ott van Glykais Gyula a vi-' lágversenyeken, de néhány év elteltével lemond a versenyzés­ről, a vívótermeknek azonban látogatója marad. 1948. június 12-én, ötvenöt éves korában Cegléden hunyt el. Tetemét Budapesten helyez­ték örök nyugalomra, ott piheni 40 évi dicsőséges sportpályafu­tását. Emlékét Szolnokon is igyekeznek megőrizni. 1958 decemberében a Móricz Zsig- mond Kultúrotthonban rendezte meg a Szolnok Megyei Vívó Szövetség évi utolsó versenyét az elhunyt olimpiai és Éu- rópa-bajnok kardvívó emlékére - adta hírül a Szolnok Megyei Néplap december 30-i számá­ban. 1992. július 25-én Szolnok megyei jogú város önkormány­zata márványtáblát avatott a vá­rosháza előcsarnokában Szol­nok olimpiai bajnokai tisztele­tére. Azt hirdeti, hogy a város polgára, Glykais Gyula 1928-ban Amszterdamban és 1932-ben Los Angeles-ben olimpiai bajnokságot nyert csa­pat tagja. Szabó József V

Next

/
Thumbnails
Contents