Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

4 1993. július 19., hétfő Miben erős a KDNP? megéri A szerkesztőség postájából Az Új Néplap július 13-i számában jelent meg dr. Varga Lászlóval, a KDNP alelnökével készült interjú, amelynek egyik központi motívuma az MSZP sajátos szempontú értékelése. Már önmagában ezért is szük­ségesnek tűnik a reagálás, de ennél sokkal veszélyesebbnek látom azt, hogy a TB-választá- sok kapcsán súlyos valótlansá­gok, s ebből eredően torz érté­kelés jelent meg. A legsúlyo­sabb ezek közül az, hogy „..ott csak a parlamenti választásokon résztvenni jogosultak 45 száza­léka szavazhatott”. Ezzel szem­ben a tények a következők. A TB-választásokon minden, sza­vazásra általában is jogosult vá­lasztópolgár részt vehetett. Ez öszesen 7,884.896 honfitársun­kat jelentette ez év májusában. Az igaz, hogy ennek 38,62 szá­zaléka vett részt a szavazáson. Kiszámítható, hogy ez 3.045.146 személyt jelent. En­nek a fele szavazott az MSZOSZ-re, amely mintegy 1,5 millió embert jelent. Varga doktor szerint „ez valójában egy törpe kisebbség”. A számok ismeretében ez a megállapítás nem több, mint Antall József kedvenc szavajá- rásának gyenge utánzata. A do­log nem is ér többet. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Varga doktor nincs megijedve, mondván, hogy ez a törpe ki­sebbség „akár relatív többséggé is válhat, ha a jövőbeni válasz­tásokat közömbösség kísérné”. Ez is közismert feltételezése a kormánypártoknak, amelyet az időközi választások érzéklete­sen cáfolnak. A választásokon nyilván nem az MSZOSZ, ha­nem az MSZP vesz részt. Nos, az MSZP eredményei egyálta­lán nem maradtak változatla­nok, sőt jól láthatóan együtt mozogtak a részvételi arányok­kal. Néhány adatot említek. Bu­dapest VII. kerületében a helyi választásokon az MSZP 1.993, az időközi parlamenti választá­sokon 4.374 szavazatot kapott. Békéscsabán ugyanez a szám 1.570 és 4.935, Oroszlányban 385 és 5.411, de említhetjük a Bács-Kiskun megyei 4. vk.-t is, ahol 1990-ben a párt 2.066 sza­vazatot, az idén pedig 4.593-at kapott. Ez azt jelzi: az MSZP-nek nincs miért félnie at­tól, hogy ha többen mennek el szavazni. Nem szokásom az MDF-et megvédeni, most mégis azt te­szem, azért is, hogy rávilágítsak Varga úr fellengzős megközelí­tésére. „A mi pártunk az elmúlt három évben nagyon megerő­södött, jobban állunk az MDF-nél.” Nos, a különböző felmérések ezt sem igazolják. A Szonda-Ipsos májusi jelentése szerint az MDF aktív híveinek aránya 6 százalék (ők azok, akik biztos elmennek választani és az MDF-re szavaznak), ugyanez a KDNP esetében 2 százalék. Ha nem is lehet egye­nes következtetést levonni ezekből a számokból, akkor is elgondolkodtatóak. Csak az összehasonlítás miatt jelzem, hogy ugyanez a szám a Fidesz esetében 15, az MSZP-nél 7, az SZDSZ-nél 6, az FKGP-nél pe­dig 3 százalék. Ezek után fel le­het tenni a kérdést, miben a le­gerősebb a KDNP, mint ahogy azt az Új Néplap cikk címe su­gallja. Feltehetőleg a nagyot- mondáson kívül nem sok min­denben. Visszatérve az MSZP-t érintő kijelentésekre, bízvást állíthat­juk a leírtak után, hogy ezek ha­sonlóak, mint amit a számok kezelése kapcsán tapasztaltunk Varga úrtól. Szerinte a szociál­demokráciát az MSZP semmisí­tette meg, elfelejtvén, hogy az MSZP 1989-ben alakult meg, s nem a negyvenes években. Az MSZP-t összekeverni az MKP-val, vagy az MDP-vel legalább akkora csúsztatás, mint ha valaki a mai FKGP-t a második világháború utáni FKGP-vel hasonlítaná össze. Ráadásul az MSZP esetében a név sem és a párt sem ugyanaz. A Varga úr által elmondottak­ból csak az derül ki, hogy nincs tisztában a fogalmakkal, s leg­kevésbé a kommunizmus fo­galmával. Javaslom, kérdezze meg erről a Szocialista Intema- cionálét. A kommunistázásba itt Magyarországon eyébként is többen belebuktak már. Ha a KDNP veszteni akar a követ­kező választáson, akkor csak javasolható ennek a stílusnak a folytatása. Ami az MSZP elszi­getelődését illeti, arról az a vé­leményem, hogy erről majd a választók döntenek. A mai helyzet is jelzi, hogy az elmúlt három évben sem sikerült ez senkinek. A lázas kísérleteket is estik úgy ítélem meg, hogy a pártok félnek az MSZP népsze­rűségének növekedésétől, ami azt jelzi, hogy amíg a pártok egy része a néptől (mily sokszor hivatkozbnak rá!) szigetelte el magát, s ezt kompenzálni sze­retnék az MSZP kiszorításával, addig az MSZP éppen hogy a választók irányába tudott útat tömi. De mint jeleztem, igazi választ csak 1994-ben kapha­tunk. Füle István MSZP megyei elnök „Ellenálló” biztonság Bosszankodva olvastam jú­lius 12-i lapjukban a Garázsok veszélyben - Sok a betörés című információt. Olyan biz­tonsági zárról, amilyen nekem van, nem sokan tudhatnak, mert akkor nem lenne olyan egyszerű dolguk a betörőknek. Azért írok, hogy minél többen meg­tudják: létezik „ellenálló” zár! Nehéz munkával megszerzett értékeinkhez ragaszkodunk. Tegyünk is valamit, hogy ne ke­rüljön illetéktelen kezekbe. Sok embernek van nyaralója, hobbikertje, kicsinyke házikó­val, amit az élete során össze- kuporgatott forintokból vásá­rolt. Vannak, akik összegüriztek egy autót és garázst. Akkor már ne sajnáljanak 7500 forintot; ennyibe kerül ugyanis az „ellenálló” zár. Annak két nyelve a betonfalba fúródik. Szolnokon jutottam hozzá, a Karczag L. út 11. H/23-ban (Széchenyi ltp., volt K.Bozsó K. út). Nekem megérte! Id. Sz. M.-né Gyors intézkedés A ravatalozó közelében lévő 10—11—12-es parcellákhoz vi­szonylag messze volt kút. A Kértük, hogy ha lehet, e három parcella közelébe is telepítsenek egyet. Nagy volt az örömünk, amikor megláttuk, hogy nem­sokára szorgos kezek munkál­kodtak. Elkészült a kút, amely­ből most már gondtalanul ön­tözhetjük szeretteink sírját. Kö­szönet érte! K. L. Szolnok Küldjön egy képet! Húsz évvel ezelőtt készítettem ezt a fotót, amikor a Ságvári (most már Szapáry) úti óvodát felavatták. Az SZMK tagjaként ibbedmagammal építettük a játszóteret. Az óvoda vezetője, Kollár Jánosné nem akart a képen „szerepelni”. Ő már nyugdí­jas; főleg neki köszönhető, hogy a gyermekintézmény mai álla­potában áll és működik. A képen Marianna lányom a felső sor­ban jobbra az első - írta Bánvölgyi Tibor szolnoki olvasónk. Hetven éves fotó „Szeretettel őrzöm édesanyámnak ezt az 1923-ban készült lánykori csoportképét - 17 éves volt rajta, s a Sárga csikó-ban szerepelt. Édesanyám balról a negyedik: Bertalan Mária, ké­sőbb Törőcsik Gézáné. Meghalt 41 éve. A háttérben bal oldalon Bertalan Istvánné, a nagymamám „kukucskál”. Ülnek: a község akkori vezetői.” - A régi-régi felvételt gondosan őrzi, s küldte nekünk: Tóth Sándomé Jászalsószentgyörgyről. Választás előtt Milyen parlamentet akarunk? A délibábot még Alapvető dolog, hogy az EMBÉR hisz! Hiszen Madách Imre is megfogalmazta Az em­ber tragédiájában: „Ember küzd, és bízva bízzál!” Katasztrofális, deklasszált ál­lapotban van Magyarország. Mindezért a Kádár-korszakot teszik felelőssé. Magyarország - írom, - ha még egyáltalán an­nak lehet nevezni. Mert kicsiny hazánkban hovatovább több az idegen nyelven kiírt felirat min­denütt, mint magyarul. A régi kormány sem „produkálta” mindazt, amit ma mi, kisembe­rek átélünk, megélünk. Nem volt munkanélküliség, nem volt ennyi bűnöző, és már-már lega­lizált a prostutíció. Fizetéstől fi­zetésig úgy-ahogy azért kijöttek a tisztességgel dolgozó emberek a bérükből. Nem volt létbizony­talanság. Egyesek szerint ez nem volt jó. Hitték, hogy az új jobb lesz. Nem lett jobb!!! (Ki­véve azoknak, akik olyan tőkét, értéket tudtak felhalmozni a Kádár-érában, amelyből a de­mokrácia égisze alatt milliomo­sokká, sőt milliárdosokká vál­tak. Butikosok, kft.-sek, ilyen rt„ olyan Holding stb...) Ki vétett, ki nem, hol, mit, ezt bizonyára nálam okosabb em­berek sem tudják, vagy nem akarják tudni. Egy biztos: min­denki keserű, elégedetlen; hely­zetét kilátástalannak látja. (Fő­leg az a 2,5 millió nyugdíjas, akiknek az Országgyűlés 16 százalékos nyugdíjemelést ja­vasolt erre az évre; ebből két részletben - éves átlagra el­osztva - 9,7 százalék lett.) Többen mondják, hogy ez a kormány még a négyéves ciklus lejárta előtt megbukik, annak el­lenére, hogy még csak a délibá­bot nem adták el a Hortobágy- ról. A jós szerepére nem vállal­kozom, az azonban meggyőző­désem, hogy bármelyik párt ke­rül is a választások után az or­szág élére, az eddiginél csak jobb lehet. Az emberek még nem adták el tűrnek. De hol van a tolerancia határa? Mi a garancia, hogy a megannyi „Tiborc panasza” egyszer orvoslást nyer? Olyan demokráciát szeretnénk „a nép nevében”, ahol a nemzet vall­hatná a Vörösmarty Szó­zatában megfogalmazott gyö­nyörű szavakat: „Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, hal­nod kell!” Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen körülmények között élünk! Olyan parlamentet akarunk, ahol a képviselők - esküjük sze­rint - nem a maguk malmára 1 ajtva a vizet, azokat a válasz- trpolgárokat szolgálnák, akik- rek szavazatai révén bizalmat 1 aptak. Nem olyanokat, akik sú­lyos százezrekért, egymás sza- \ ába vágva nyomják meg az igen vagy a nem gombot (fel­téve, ha egyáltalán az üléste­remben vannak, s közben újsá­got olvasnak, szunyókálnak, egymással beszélgetnek ma­gán-, párt- vagy üzleti ügyekről, oda sem figyelve képviselőtár- : uk mondandójára.) A jelenlegi kormány eddigi külföldi adóssága szerény becs­lések szerint kilencszer több, mint a Kádár-kormányé volt, s ezért lassan ott tartunk, ha a nem szavazzák meg az idei ! íöltségvetés pótköltségvetését, ikkor egyetlen külföldi banktól lem kapunk hitelt. Zárszóként: a Statisztikai Hi­vatal adatai szerint 25 százalé- tos az áremelkedésekből, az ífából, a forintleértékelésből izármazó infláció. Tehát olyan Darlamentet akarunk, amely tem azok pénztárcájára, bank- betéteire figyel, akiknek majd- tem mindegy, hogy egy kiló tús 300 vagy 3000 forint. Mert i létminimum alatt élő 2,5 mil­iő nyugdíjas, a 10-14-18 ezer forintot kereső aktív dolgozó, a munkanélküli szavazata nem elhanyagolható a következő vá­lasztásokon. Szilárd Ádám, Szolnok Programok, kirándulások Nyüzsgő nyugdíjasok A művelődési ház nyugdíjas klub tagjai megvagyunk, jól va­gyunk. Éltet bennünket az egymással való törődés, a szeretet, amely összeköti a szíveket. A szerdai napot mindenki nagyon várja, mind­nyájunknak közös a Barátja. Ilyenkor találkozunk „törzshelyün­kön”. Zajlik az élet nálunk. Június 23-án vendégül láttuk a jászkiséri testvérklub tagjait - évente egyszer kölcsönösen vendégeskedünk egymásnál -, akiknek üdvözlésére eljött Sziráki Benedek polgár- mester úr is. Jóleső érzés, hogy gyakran jár hozzánk, érdeklődik hogylétünk felől. Agusztus 4-én Ki mit tud-ot rendezünk, amihez a polgármesteri hivataltól 20 ezer forintot kapunk. Köszönet a gon­doskodásért! Zsűri egyébként nem lesz, ajándék se, mert nekünk, kispénzű nyugdíjasoknak nem telik rá. Patrónusunk meg nincs! Honnan szerezzünk? Pedig nagyon jó lenne, ha valahonnan kap­nánk egy kis támogatást. Örülünk, hogy legalább egy napra elfelejt­jük bánatunkat-bajunkat, vidáman töltjük együtt az időt. Említésre méltó még „szállásadónk”, a művelődési ház igazgató­nője, Major Ferencné, aki mindig udvarias velünk, megértéssel hallgatja gondjainkat-bajainkat. Tiszteletre méltó a jászladányi sü­tőüzem vezetőségének és dolgozóinak hozzáállása. Minden évben 200-250 brióst kapunk tőlük az unoka-nagyszülő találkozóra. Fél­tem, hogy mivel kft. lett, idén már nem számíthatunk rájuk. Nos, jú­lius 14-én - az idei unoka-nagyszülő bulira - is megkaptuk .járan­dóságunkat”. Még én is lehetek nagyapa! - „érvelt” az új főnök. Legyen! - kívánjuk neki őszintén, s teljen majd sok öröme unoká­jában - unokáiban. Június 8-án Bükkszéken jártunk autóbusszal, szívesen gondolunk vissza a szép kirándulásra, mindig igyekszünk kitalálni magunknak valami elfoglaltságot. Kiss Jenő Béláné Jászladány *** Nagyon sok - a világ eseményei és szép tájai iránt érdeklődő - aktív ember kíváncsisága megmarad nyugdíjas korára is. Szereti a közösséget, az értelmes, kultúrált időtöltést, kikapcsolódást nyújtó programot. Ebben nekünk sokat segít a három éve megalakult, és azóta is eredményesen működő JNK-Szolnok megyei Nyugdíjasok Kultúrális Egyesülete. Lehet, hogy sokan nem ismerik működését, pedig minden péntek délután 14-16 óra között összejövünk szép számmal a Szapáry út 19 szám alatt. Az egyesületnek - örvendete­sen - több klub tagja a megyéből. Az Idősek Népfőiskolája előadá­sai kétszer Sopronban voltak, idén - harmadik alkalommal - Szol­nokon találkoznak július 19-23-a között az érdeklődők. Vendégünk lesz kedden este Jászai Joli néni, pénteken délelőtt dr.Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgató. Ellátogatunk Lakitelekre, Kecskemétre, Tiszakürtre. Megnézzük a megyeszékhely szép ré­szeit; a Galériában lévő kiállításon Fazekas Magdolna és Meggyes László festőművészekkel találkozunk. Mindezeken kívül egyéb, ér­tékes program biztosítja a résztvevők tartalmas időtöltését. A Kultúrális Egyesület színházi látogatásokat szervezett Kecs­kemétre, van itthon is színházbérletünk. Más megyék nyugdíjas csoportjait látjuk vendégül - Miskolc, Budapest, Debrecen stb. Au­gusztus 9-én mintegy negyvenötén utazunk Erdélybe, szeptember első vasárnapján Nagybányára. Keressük-kutatjuk a minél olcsóbb utakat. Szeretnénk, ha a megyéből több nyugdíjas közösség is csatla­kozna egyesületünkhöz és a „Közösségben az erő” tartalmának megfelelően minél több nyugdíjasnak gazdagíthatnánk „gondűző” programmal hétköznapjait. F. T.-né Szolnok „Szagos lesz(tt) az utca.. Kár, hogy még nem találták fel sem a szagos fényképet, sem an­nak nyomdai „előállítási” módját. így az olvasó kénytelen elkép­zelni azt a bűzt, amit a képen látható teherautó áraszt. Az igazán kí­váncsi ínyenceknek pedig ajánlom, hogy zarándokoljanak el a me­gyeszékhelyen a Szolnok ispán körút - Ady Endre út sarkára, ahol már legalább két hónapja álldogál, és néhány hete illatozik a jármű. Kipárolgása leginkább a rothadó cefrére emlékeztet, valószínűleg nagyobb tétel gyümölcsöt felejtettek benne. Persze, a környékbe­liek már próbáltak intézkedni, telefonálni, ám a kocsi csak áll és bű- zölög jámbor ábrázattal. Akadt, aki nem restellt a szerkesztőségnek írni. Fotó: Imre Lajos Mégsem hiába... Prédikál a pap Hajlamosak vagyunk arra, hogy a körülöttünk történtekből csak a rosszat vesszük ésszre, annak kérünk nyilvánosságot. A jót pedig természetesnek véve, figyelmen kívül hagyjuk. Július 11-én, vasárnapa a 18 órai miséről indult haza a hívő nép. A Belvárosi nagytemplom közelében lévő autóbuszme­gálló még üres volt, amikor megérkezett az 1-es busz. Veze­tője azonban türelmesen meg­várta a siető idős emberreket, akiknek így nem kellett fél órát várniuk a következő járatra. Az ANU-980-as autóbusz fiatal so­főrje emberségből jelesre vizs­gázott! Hát mégsem hiába hir­deti az igét a pap, s a templom falain kívül is létezik még em­beri szeretet. Köszönet neki, az idős emberek nevében is! Sebestyén Andrea Szolnok Ságvári úti óvodások

Next

/
Thumbnails
Contents