Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

1993. július 17., szombat Megyei tükör 5 A részleteket fizetik ■ bútor még nincs A televíziót időközben megkapták A Tisza-parton a legolcsóbb nyaralni... Ha egy önkormányzat és egy alapítvány összefog Itt még épülőben a tábor Amikor 1992. október 10-én Tóth Károlyék Kisújszálláson szerződést kötöttek Mónika lá­nyuk nevére a MITAX Organ Kft.-vel, azt gondolták, megfog­ták az isten lábát. Miről is volt szó tulajdonképpen? Nem más­ról, mint a kft. közreműködésé­vel vásárolnak egy televíziót, továbbá ülőgarnitúrát. Nem készpénzre, nem hatalmas ka­matra felvett kölcsönre, hanem részletre, két évig fizetik a havi 4 ezer 29 forintot, amely később 4 ezer 501 forintra emelkedett. A csoportjukban összeen ki- lencvenhatan vannak, és a szer­ződésnek az a lényege, hogy ha szerencséjük van, jóval hama­rabb is a keresett termékhez jut­hatnak. Hogyan? Egyszerű en­nek a módja, akár a rétesevés... Minden hónap utolsó vasárnap­ján tartanak Szolnokon egy csoportgyűlést. Itt a számítógép először a kilencvenhatból, majd egyre kevesebből kidob két ne­vet. Ők örülhetnek, mivel a szerződés értelmében a televí­ziót attól a naptól számítva négy hétre, a bútort két hétre vihetik haza. Ez eddig tiszta sor. Mit mutat viszont a gyakor­lat? íme két panaszos esete. A kisújszállási Tóth Mónika nevét Nincs új a nap alatt, - mond­hatnánk néhány régi bűnper ira­tait olvasva. „Kunhegyesi Szabó Sándorné Mészáros Er­zsébet kisdedölő mint alperes” ellen indított perben például az derült ki, hogy .....törvénytelen á gyból fogantatott gyermeket szült, ’s azt mindjárt születése után...egy rossz ólban elte­mette.” Mindez úgy derült ki, hogy .....a kutya egy gyermek f ejét hozván, a tanú a kutyától azt elvette." A bűnös asszony büntetéséé: „...hetenként két napi böjttel eltöltendő félévi rabságra ítéltetett.” A lótolvajoknak, orgazdák­nak se szeri, sem száma nem volt a büntetőperek jegyző­könyvében 1850. december 1-én megörökített ítéletét: „Bállá Mihály és K.Hegedüs Imre Kunszentmártoni lakosok orgazdaként a mezőtúri Csekő Gergely felszólítására öt lovat Csorbán, a kunszentmártoni ménesben őriztek, ezért egy évi vasban, közmunkában, heten­ként böjttel, a dolgoztató inté­zetben eltöltendő rabságra, egyenként 36 forint rabtartási költségre, plussz „az elhará­csolt csikó 10 ft-ra határozott árának a letéti pénztárba megfi­zetésére ítéltettek. ” Tragikomikus esetek is elő­fordultak. Az 1850. december 1-én Kunszentmártonban tartott fenyítő törvényszéken Katona Bálintné Bérezi Ráchelt két heti fogságra, egy forint rabtartási, 2 ft orvoslási, 3 ft fájdalomdíjra ítélték, mert: „Katona Bálintné...rossz hírű Ducza Erzsókkal együtt ki in­dult a Túrkevei erdőbe, ottan Erzsébet napját Fábián András csősz házánál meg ünnepelen- dők. Útközben a magokkal vitt kulacsból kelletinél többet iszo­gatván, mámoros fővel, a két asszony össze perelt, 's egymást kurvázták; - mikor pedig a csősz házhoz ki értek, a szóvitát tettleges dulakodásra fordítván, öszvedőltek, s egymást a földre lenyomván, tépték, harapdálták és fojtogatták. Mit is látván az Erdő csősz felesége, az erdőből férjét be hívta a csősz házhoz, hogy a dulakodókat egymástól el választván; - ki is be jővén, midőn a földön fetrengő asszo­nyok szavára nem hallgatónak, őket egy fazék vízzel leöntötte, hogy felingerelt dühöket ezáltal lecsillapítaná. De mivel e’ sem használt, a Ducza Erzsók lábait meg fogta, és azt Katona Bá­lintné alól kihúzván, véget vetett az asszony-háborúnak. - Azom­például május 2-án dobta ki a számítógép. Mindebből logiku­san következik: rá négy hétre meg kellett volna kapnia televí­ziót, hét hétre pedig az ülőgarni­túrát. Az utóbbi lett volna fon­tosabb, hiszen az ifjú hölgy es­küvőjére készül, és kellene a bútor. Rövidre fogva: eltelt a négy hét, tévé meg sehol. Öt, hat is múlt: az apa hol szemé­lyesen, hol telefonon érdeklő­dött. Bent is járt a megyei köz­pontban Szolnokon, és mindig későbbi ígéretet kapott. Még jú­lius 5-e is szerepelt, amikor fi­noman fogalmazva hangosab­ban reklamált, mire végre július 13-án vihette a Samsungot. Noha azóta a bútort is régen meg kellett volna kapnia, az még sehol. Talán augusztus ele­jén. Még rosszabbul járt a szin­tén kisúji Daku Mária: az ő ne­vét május 28-án dobta ki a szá­mítógép, és noha fizeti a részle­teket, ottjártunkig, július 13-ig semmit sem kapott. Felkerestük Szolnokon a Somogyi Béla úti megyei iro­dát, ahol az illetékes vezető el­mondta: a késedelmeknek az az oka, hogy a szerződést kötöttek egynegyede nem fizeti a havi részleteket. Már pedig ők a be­ban amikor az asszonyok feltá- pászkodtak, mindketten Fábián Andrásnak támadtak, ez pedig levévén az ajtóról korbácsát, asszony vendégeit jól megütö- gette, s házából ki verte." Pár nap múlva Fábián András Túrkevén időzött Ábrahám Já­nos házánál, mit megtudva, kés­sel a kezében oda rohant Katona Bálintné, s az általa megtáma­dott Fábián Andrást védő Ábra­hám Jánost súlyosan megszúrta. Ilyen az élet. Néha a vétlen ém- ber húzza a rövidebbet. A Bach-korszakban vétekhek számított a Kossuth-bankók rej­tegetése is. Kunszentmártonban ezért került a bíróság elé 1850. december 17-én Horváth József és Hangya Bálint. Olcsón meg­úszták, „...tekintve az eltitkolt 130 v. forint csekélységét, Tör­vényszék elibe állításuk bünte­tésül betudván, megdorgálás mellett szabadon bocsáttatni rendeltetnek, kötelezvén 1 forint 20 kr kísértési díjat egyetemle­gesen megfizetni. ” Az a kifogás, hogy „ő kezdte a verekedést”, nagyon régi ke­letű. A jászfényszarui Kada An­tal például 1851 -ben megverte a tápisági Polacsek Antalt. Sej­tette, hogy ezért nem jár dicsé­ret. Gyorsan meg is írta a kö­vetkező kérelmet: .....a legmé­l yebb alázatossággal vagyok bátor a Tekintetes Törvényszék előtt az iránt esedezni, hogy kö­vetkező fontos okaimat meg­hallgatni, s azok figyelembe vé­tele mellett ez igaztalan vád alól felmenteni legkegyelmesebben méltóztassék, ugyanis...az emlí­tett Izraelitának általam tett megveretése nem szándékosan történt, hanem Polacsek alá­való intézkedései s goromba­sága által mint egy ön maga in­gerereit, s kezdette el a civó- dást...s maga megverettetésével mint egy alávaló kereskedést űz.” Egyszerű okfejtés ugye: van aki szándékosan megveretteti magát, csakhogy fájdalomdíj­hoz jusson. A „Jászberényi CS.K.l-ö Oszt. Társas Járásbí­róság" nem méltányolta a ké­relmet, s a következő ítéletet hozta: „ Verekedéssel vádolt Kada Antal a’ mai naptól számítandó negyvennyolez órai magános fogságra ítéltetik, - Polacsek Antal izraelita részére öt pfrot fájdalom 5 pft gyógy költségek díjjának megfizetésében ma­rasztaltatván.” Abban az időben is hiába ma­rasztaltak el verekedésért né­folyt törlesztésekből biztosítják a bútorok, műszaki cikkek árát. Miért nem fizetnek ezek az em­berek? Több ok lehet: vagy túl sok részletet vállaltak; esetleg időközben állástalanokká vál­tak; mások megbetegedtek és még hosszú a lista. Igen ám, de akik becsülettel törlesztik a rá­juk kirótt részt, a számítógép kidobja a nevüket, de mégsem kapnak a határidőn belül árut azt mondják: nem érdekli őket, ők a MITAX Organ Kft.-vel kö­töttek szerződést, nem egy má­sik emberrel. Ezért jogosan kö­vetelik a jussukat. Ugyanakkor az is tény, a kecskeméti bútor­gyár - a garnitúrák szállítója - két-három hétre a nyári szabad­ságolások miatt jószerével le­állt. Ezért csúszik az ígért szállí­tás. Egy biztos, akik nem kapták meg időben az egészet, nem ép­pen hízelgő szavakkal illetik a kft.-t és esküvel fogadják: még egyszer nem ugranak be. Sokan elégedettek, mert a cég már kö­zel félezer emberrel áll üzleti kapcsolatban, aki viszont elé­gedetlen, okkal. Elvégre ahogy mondják: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Gondolom, ez a szerződésekre duplán vo­natkozik. D. Sz. M. hány embert, mindig volt olyan, akinek okkal, ok nélkül viszke­tett a tenyere, s meggondolatla­nul ütött. A nők sem maradtak le ebben a tekintetben. Kasza Gáspámé például azért fordult a jászberényi városilag kiküldött bírósághoz, mert sógorasszonya úgy megverte, hogy 23 napig „munka tehetetlenné lön.” Jajj volt annak a védtelen személynek, aki egy ilyen har­cias amazon kezébe került. Sántha Anna tizenhat éves jász­berényi szolgáló leány ugyan­ezen bíróság előtt „...az elkö­vetkezendő panaszt adván elő: most múlt pénteken gazda asz- szonya Csőke József úr hitvese azért mivel a takarék tűz helyen egy fazekat a lyukon betett, és azt ki nem lehetett venni, kény- teleníttettvén azon fazekat ösz- szetörni, nékie mint szolgálló- jának ezt bűnül róta fel, szolgá­latából elcsapta, sőt azon felől a kamrába pofon verte, és a la­pos kötéllel érzékenyen meg ütögette.” Voltak persze ennél sokkal súlyosabb esetek is. Schwartz Jakab „házaló izraelita” meg­gyilkolásáért például 1855-ben a jászberényi cs. kir. polgári rögtönítélő bíróság elé kerül az árokszállási Juhász Ökör And­rás, Szabó Medencz János; Fa­ragó Apollónia (Szabó Me­dencz János neje) és Szabó Anna (Juhász Ökör András neje). A felsorolási sorrendben az első és másodrendű vádlottat kötél általi halálbüntetésre, a harmadrendű vádlottat 20 évi, a negyedrendűt pedig 15 évi sú­lyos börtönre ítélték. A lopások meglehetősen gyakoriak voltak a szabadság- harc leverése után is. „Kisúj­szállás Városa Tanács Gyűlésé­nek” jegyzőkönyvéből is követ­keztethetünk erre (1849. októ­ber 23.) „Jegyző Pólya Bálint Úr elő­adja, hogy a mezőkön mint a ta­nács is tudhatja, a tolvajlás annyira elhatalmazott, hogy már eddig is felette sok károkat kellett szenvednie lakosainknak, ’s félő, hogy ha ennek meg gát­lására minden módot fel nem használunk, rablásá is fajul: ugyanezért indítványozza, hogy lovas felügyelőket, kik éjjel nappal a határt kerüljék, fogad­jon a Tanács.” - A tanács dön­tése: „...elhatároztatott, hogy két lovas kerülői állomás állít­tassák fel" (Következik: Ökrökből lovat) Simon Béla A rákóczifalvi polgármesteri hivatalban ült le a tábor elgon­dolását megvitatni, s kézzelfog­hatóvá tenni Mező Katalin, a pro-FITT Alapítvány kuratóri­umi elnöke és Bodács István, Rákóczifalva polgármestere. Velük beszélgetve körvonala­zódott egy olcsó, a rákóczifal- vai Tisza-parton létesítendő tá­bor terve. Nyaralni - olcsón?! Kedves Barátunk! Örömmel tudatjuk, hogy ala­pítványi programunk nyári üdültetési lehetőségekkel bő­vült. A program lényege: hátrá­nyos helyzetű, nevelőotthoni gyermekek igazi gyermektábor­ban felejthetetlen nyári élmé­nyekhez juttatása, valamint azoknak a lehetőségeknek a fel­kutatása, melyek egy nagycsa­lád számára is biztosíthatnak közös nyaralást - elérhető áron. Rákóczifalván (Szolnok mel­lett), mesés környezetben a Ti­sza-parton, helyi önkormány­zati segítséggel 100 fős sátortá­bort működtetünk július 19-től szeptember 30-ig. A táborban nagycsaládosok részére 5 fős, illetve csoportok részére 10 fős sátrak állnak rendelkezésre, ágyakkal. Egy-, illetve kéthetes turnu­sokra van lehetőség heti 2000 Ft, azaz kettőezer forintért (ön­költségi áron). Ez az összeg magába foglalja a szállás és a napi háromszori étkezés (azaz teljes ellátás) költ­ségeit. A tábori programok: tábor­tűz, számháború, horgászver­seny, sportlehetőségek, műso­ros programok stb. közül lehet választani igény és tetszés sze­rint. Bízva abban, hogy új prog­ramunk sok fiatal számára örömteli üdülést biztosít, tiszte­lettel: pro-FITT Alapítvány A pro-FITT Alapítvány Az alapítvány hátrányos helyzetű fiatalok, egészségká­rosult emberek támogatására jött létre. Egészségügyi, mun­kaügyi, szociálpolitikai és kör­nyezetvédelmi programok me­nedzselésével foglalkozik. Hogy egy példát mondjak rá: a fővárosban égető probléma, hogy nem tudnak mit kezdeni a vissza nem váltható üvegekkel. Ezeket az üvegeket ők vissza­váltják, és környezetvédő, hasznos cikkekké dolgozzák fel (például súrolóport készítenek belőle). Ezzel mondjuk 100 embernek munkát adnak. S rögtön látszik, hogy mi módon tudnak egyszerre mű­ködni az egészségügyben, munkaügyben stb.: munkát biz­tosítottak az embereknek - ez munkaügy, környezetbarát árut hoztak létre - ez környezetvéde­lem, „fizetésképpen” súroló­port, szappant adnak az üveg­visszaváltó embereknek - ez szociálpolitika. Ami haszon pe­dig származott a. dologból, azt beruházzák az egészségügybe, vagy létrehozzák a rákóczifalvi tábort. S bezárult a kor. Nem tettenk szert anyagi haszonra, mégis mindenki jól járt. Segítőkészség, tenni akarás Az első találkozás az alapít­vány és Rákóczifalva között akkor jött létre, amikor a rákó- czifalvai nagycsaládosok klubja segítséget kért tőlük. A segítség villámgyorsan megér­kezett, nem várt mennyiségű ruha és élelmiszer formájában. A kapcsolat tehát ezóta áll fönn, s úgy látszik, hogy tábor formájában virágoztatni is tud­ják. De honnan jött az ötlet? Rákóczifalvának gyönyörű Tisza-partja van - kihasználat­lanul. Az országban egyre ke­vesebben tudnak eljutni nya­ralni, a hátrányos helyzetben lévők pedig egyáltalán nem. A két dolgot összekapcsolni nem volt nehéz feladat, de a megva­lósításban azért merültek fel akadályok: A legnagyobb akadályt az je- - lentette, hogy az a festői táj, ahol a tábor létesül, nem az ön­kormányzat, hanem a NEFAG tulajdonában van. A tulajdonvi­szonyok tisztázása azonban na­gyon sok időbe telhet, a NE­FAG (amelyet Horgasi Zsolt erdőgazdálkodási főmérnök képviselt) segítőkészségét bi­zonyítja viszont az, hogy a le­hető leggyorsabb megoldást ajánlották fel: földcserét. A másik akadály az idő rö­vidsége volt: alig két hónap állt a rendelkezésükre, hogy a tá­bort felépítsék, a felszerelést beszerezzék. A harmadik gondot pedig az étkeztetés megoldása okozta. Megoldást itt gulyáságyú for­májában találtak. És megmutatkozott az embe­rek tenni akarása is: voltak, akik a munkájukat ajánlották fel, mások anyagi segítséget adtak. Az első felajánlást egy külföldi kft. tette meg; egy másik cég adta a festéket a vaságyak lefes- téséhez; a MAHART tiszti sap­kákat adott a versenyek díjazá­sához; a katonaság evőeszközt, tálcákat, egyéb konyhai felsze­reléseket adott; Cserfalvi Jó­zsef a Helyőrségi Klubtól a programok megszervezésében vállalt feladatot. De ki hinné, hogy a párnák beszerzése már nem is olyan könnyű feladat? Egy párna bolti ára: 1000-2000 Ft körül van. Ez pedig százezres nagyságrendű kiadást jelentett volna. Végül kitalálták, hogy törmelékes szivacsból fogják készíteni őket (így egy párna körülbelül 30 forintba kerül), at­tól kezdve az alapítvány dolgo­zói párnahuzatokat varrtak, csak varrtak ... Megéri Rögtön felmerül a kérdés, miért éri meg a községnek, hogy tábor létesüljön a Ti­sza-parton? Elsősorban: munka- lehetőséget kínál; másodsorban, mert az őstermelőktől akarják fölvásárolni a táborozok szá­mára a zöldséget, gyümölcsöt, savanyúságot, befőttet és min­dent, amit a falubeliek elő tud­nak állítani. Tehát piacot is je­lent; harmadsorban pedig a köz­ség jövője is előnyösen alakul­hat, hiszen, mint Bodács István polgármester mondja, a turiz­mus fellendülése a község fej­lődését is jelentheti hosszú tá­von. Tanulóidő A tábor megnyitásakor, július 19-én Ózdról, Budapestről: a Ferencvárosból és a nyolcadik kerületből jönnek nyaralni a gyerekek, de itt tölti a nyári szünet két hetét a határon túl élő magyar gyerekek egy csoportja is. A gyerekek, akik eljutnak ide, minden bizonnyal jól fog­nak szórakozni, hiszen a lehető legváltozatosabban állítják ösz- sze a programokat. Szívügyük­nek tekintik a tábort a rákóczi- falvai klubok, többek között a nyugdíjasklub. Szó esett arról is, hogy a könyvtár könyvsátrat állítana fel a tábor területén, így az olvasni vágyók sem marad­nak betű nélkül. Mező Katalin a beszélgetés közben többször is elmondta: „A segítőkészség mindenkiben megvan, nem lehet, hogy ne jöj­jön létre ez a tábor!” S most, két nappal a nyitás előtt be kell látni: neki volt igaza (szeren­csére). Az idei év amolyan „tanuló­idő” lesz a tábor életében, hi­szen itt dől el, mit tud nyújtani ez a létesítmény a gyerekeknek, az alapítványnak, az önkor­mányzatnak. Nem ez az alapítvány első próbálkozása ezen a téren, hi­szen tavaly Gárdonyban már szerveztek tábort Down-kóros és a Siketek Intézetéből érkező gyemekeknek. És azt mesélik, hogy öröm volt nézni a lurkók felszabadultságát, igazi nyara­lását .. . Ilyen nyári élmények­hez szeretnék a gyerekeket jut­tatni az idén is. Aki tud segíteni... Ezúton szeretne megkérni az alapítvány mindenkit, akinek le­hetősége van segíteni, tegye meg. Hiszen 2000 Ét egy gyermek egyheti nyaralását biztosítaná. (Az alapítvány javára felajánlott összeget le lehet vonni az adó­alapból.) A felajánlók segítségét előre is megköszönik mindazon gyerekek nevében, akik ebből a pénzből jutnak el (talán először) nyaralni. Az alapítvány címe: Bp„ 1035, Szentendrei út 32.(18—88—539) Cs. Csáti Réka Jászkunsági cellatitkok (15. rész) Dáridó és következmény Rákóczifalvának gyönyörű Tisza-partja van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents