Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

1993. július 17., szombat Hazai tükör 3 Nyugtaadás Miklóson Nyugodt kedélyek Nagy István: - Méltánytalan­ságnak tartják a kereskedők Az APEH régen kavarta fel úgy a lakossági kedélyeket, mint a nyugtaadási kötelezett­ség bevezetésével a piacokon. Az eladók adminisztrálnak, a vevők kínos mosollyal vára­koznak. A törökszentmiklósi Akiknek nem kell számlát adniuk piaccsamok zöldségkereskedő­jének, Vékony Józsefnek sem más a véleménye.- Ha meg kell csinálni, meg kell - mondja a zöldséges -, de azt nem értem, hogy egy egyfo­rintos paprikáról miért kell egy 1.70-es nyugtát adni? Rögtön buktam az üzleten. Alsó határ­hoz kellene kötni a nyugtaadási kötelezettséget. A másik gondom az, hogy két vevővel tudok foglalkozni egyszerre, ha már négyen van­nak, kettő elmegy oda, ahol ak­kor éppen nincs senki. Arról nem is beszélek, hogy míg én a nyugtát töltögetem, sajnos lop­nak. A beszélgetés után kerestük fel Nagy Istvánt, a piac felügye­lőjét.- Különösebb felindultság nem volt a kereskedők között, a vélemények azonban megosz­lanak - jegyzi meg a felügyelő -, és nem kis méltánytalanságot feltételeznek az árusaink, hi­szen a tőlük pár méterre áruló idegen állampolgároknak nem Vékony József: Alsó határt kellene szabni a nyugtaadásnál kell nyugtát adniuk. Ez már sérti a piacon a kereskedőinket, hiszen őket a fokozott adóellen­őrzés sújtja a nyugtaadással. (Fotó: Novák) Az élelmiszeripar katasztrófája Az új áfa-törvény és a mezőgazdaság Az áron aluli privatizáció va­gyonvesztésre kárhoztatja azo­kat a cégeket, amelyek vala­mely gyárukat, illetve gyáregy­ségüket értékesítik, ez azzal magyarázható, hogy hazánkban a belső piac beszűkült, a lakos­sági vásárlások az elmúlt négy évben töredékére estek vissza a korábban megszokottnál. Ezért a vállalatok talpon maradásu­kért küzdenek, és így érthető, hogy a privatizációra jelentkező vásárló, mivel ő sem számolhat nagy nyereséggel, csak a tény­leges érték feléért hajlandó megvenni egy-egy üzemet. A Szolnoktej Rt. például a tényleges könyv szerinti értéké­nek feléért tudná csak eladni a perifériális üzemeit, mint pél­dául a kisújszállási vagy a kar­cagi sajt- és tejüzemet. A válla­latnak az elmúlt három évben lényegesen csökkentenie kellett tejfelvásárlásait, hiszen a ko­rábbi európai normáknak meg­felelő 200 liter/fő évenként tej- fogyasztásunk lassan alig ha­ladja meg a száz litert. A most megszavazott áfa-törvény még tovább mérsékli majd a boltban kapható tejtermékek utáni igényt. Az élelmiszer-ipari kutatóin­tézet felmérései szerint ennek következménye lehet, hogy a lakossági élelmiszer-fogyasztás további 10 százalékkal csökken. Na, ez nem azt jelenti, hogy ennyivel fogunk kevesebbet enni, hanem áfát kikerülve a la­kosság jó része közvetlenül a termelőtől fog vásárolni. Akkor pedig az amúgy is financiális gondokkal küzdő élelmiszer- gyártó üzemeink, főleg a me­gyében, ahol a lakosság jelentős része faluhoz kötődik, becsuk­hatják a kaput. Különösen érvényes ez a hús­termelőkre, mert mint ahogy a Solami Rt. egyik vezetője fa­nyarul megjegyezte, „a budiaj­tón levágott disznó biztos hogy olcsóbb, mint a gyárban előállí­tott termék.” Mert üzleteinkben a húskészítmények eladása is drasztikusan csökkent, és érde­kesség, hogy az olcsó és a drága készítményeket keresik a vásár­lók. A középső árkategóriába tartozó termények forgalma esett vissza a legjobban. Az élelmiszeriparban a belső piacot nem lehet pótolni. Főleg olyan gazdaságban nem, ahol nincs pénz az export finanszíro­zására. Ennek ellenére kor­mányzatunk gazdaságpolitikája még mindig ott tart, hogy az adóprés növekedésével próbálja meg költségvetési deficitjének mérséklését. A játék rendkívül veszélyes, hiszen ha nincs vá­sárlóerő, illetve az a második vagy nevezhetjük nyugodtan láthatatlan gazdaságba tolódik át, akkor az államháztartást még jobban terhelhetik a fenntartási, támogatási, illetve a szociális kiadások milliárdjai. Az is elképzelhető, hogy a mostani forgalmi adó növeke­dése bumerángként üt vissza az államháztartásra, hiszen a szo­ciális kidásokkal együtt meg­szavazott törvény kiadási oldala érvényesülni fog, ugyanakkor a bevétel oldalon a csökkenő ke­reskedelmi helyen történő vá­sárlás a tervezett áfabevételek töredékét éri majd csak el. A pénztelenség tönkreteheti élelmiszer-ipari vállalatainkat is, hiszen az így is értékesítési gondokkal küzdő mezőgazda­ság és feldolgozóipar helyzete csak még tovább romlik, mert egy-egy ágazat legfőbb támoga­tója a vásárló. A mezőgazdasági tárca sem gondolta át ennek a törvénynek a következményeit, hiszen vár­hatóan a 10 százalékos élelmi­szer-áremelkedés nem teszi le­hetővé a mezőgazdasági termé­nyek felvásárlási árának emel­kedését, hiszen ebből az amúgy is pénztelenségük miatt is ide­ges emberek botrányt csinálná­nak, pedig a mezőgazdasági termények árnövekedése elke­rülhetetlen, hiszen csak így le­het kompenzálni az ipari nyers­anyagok, üzemanyag és öntö­zővíz többletköltségeit. Kor­mányzatunk és parlamentünk 54 százaléka - azt hiszem - sa­ját magára mért huszonötöt, és dobott ki még egy lapát földet a romokban heverő gazdaságunk egyre mélyülő sírjából. -s­Mostanság Változó időben Az idő mibenlétét sok bölcselő próbálta meg­határozni. Pontos és érthető magyarázat nincs, az idő elmúlik, és múlása nyomokat hagy az ember világában. Generációk váltják egymást, mindannyian megöregszünk, és azzal vigasztal­juk magunkat, hogy bölcsebbek lettünk. Az időt csak mérni tudjuk, gyorsítani vagy lassítani mú­lását nem vagyunk képesek. Mégis néha úgy tű­nik, hogy tőlünk függetlenedő világunk dolgai manipulálni kezdték a mutatókat. Eleinte nap-, homok- és vízórákkal próbál­koztak a pontosságra törekvő elődök. A korai Róma fontos hivatalnoka volt a Clavi Figendi Causa Dictator - vagyis a szög beverés ügyét végző diktátor-, aki minden esztendőben bevert egy vasszöget a nagy évszámláló farönkbe. Aki kíváncsi volt, hányadik esztendő telt el a kezde­tektől, megszámolta a rozsdás szögfejeket. Saj­nos ezt az állami hivatalt már vagy kétezeröt­száz éve nem töltik be, pedig némi gyakorlással magam is be tudnék verni évenként jó pénzért egy vassszöget. A középkori ember, főként a városi polgár már fogaskerekes órán figyelte, hogyan múlik az idő. Mérni kezdték az órákat és a perceket. Műszakbeosztások, munkarendek, menetrendek pontosan meghatározott időpontjai változtatták az újkor emberének életét lüktető városi nyüzs­gésre. Később már idők szavát hirdették a bros- súrák, és mindenki azt mondta: eljött a mi időnk. Bekövetkezett a nagy közép-európai fel­ismerés, beköszöntött a Tudományos Technikai Forradalom, röviden a TTF. Könyvsorozat indult Gyorsuló idő sorozat címmel. Gyorsul az idő, mert egyre több tudo­mányos felfedezés segíti az emberi életet. A tu­dásanyag megsokszorozódik és jórészt kicseré­lődik. Egykor szerzett tudásuk néhány évtized alatt korszerűtlenné válik. A Tudományos Technikai Forradalom prob­lematikáját gyorsan elkezdte feldolgozni a tár­sadalomtudomány akkor divatossá váló terü­lete, a szociológia. Az idő más léptéket öltött, nagy idők jöttek, gyorsan történt minden a politikában. Kizöldült a négy évtized alatt rózsaszínűre fakult nagy, vörös keleti világ. Ismét felgyorsultak az ese­mények. Az új világ új nulla kilométerköveket jelölt meg saját érték és mértékrendjének meghatáro­zásához. Az átmeneti, mintegy tíz esztendeje zajló és egyre testközelibb gazdasági romlás új komponensekkel egészíti ki időképünket. To­vább gyorsul az idő, hiszen például gyorsabban elfogy a szolidan inflálódó, majdnem konverti­bilisforintban kapott fizetésünk. Volt idő, mikor a tárgyhó 27-28-as sorszámú napjáig kihúztuk belőle. Mostanság már csak a hónap feléig tudjuk belőle finanszírozni háztartásunkat. Tehát 15-16-ig gyorsan múlik az idő, innen a követ­kező fizetésig lassul. Ez az idő a holtidő, amikor ritkán kapaszko­dunk kedvenc söröskorsónk fülébe, egyszerűen sovány a kutya. A sok szabadidő egykoron a kötetlen munka­időben dolgozó, megbecsült értelmiségiek és anyagbeszerzők kiváltsága volt. Ők és a dél­utáni műszakba járók látogatták például a dél­előtti mozielőadásokat. Az akkori tömegkommunikációs szakemberek sokat köszörülték a tollúkat és nyelvüket a ráérő embereken. Sőt a gyárkapukon belüli munka- nélküliség is örökzöld téma volt. A sűrű elfoglaltság napjainkban nagyon ele­gáns dolog. Ha valaki folyton ráér, könnyen ki­derülhet róla, hogy nincs munkahelye és meg­ingott az egzisztenciája. Ezért a munkahellyel még rendelkezők egyre elfoglaltabbak, minden gesztussal a lázas tevékenységet és a nélkülöz­hetetlenséget igyekszenek mímelni. Mindenki rohan, ideges és szitkozódik, ha va­lami nem menetrendszerűen alakúi A tömegközlekedés menetrendjéhez képest az érkezési idők éppen olyan hozzávetőlegesek, mint húsz esztendeje, de mindezt többszörös vi­teldíjért viseljük el. A tudomány és technika fejlődése által meg­bolygatott időfogalmunkat mindenestől átstruk­turálta társadalmunk nagy részének elszegé­nyedése. Bizonytalanul beállított kvarcórákkal a csuklónkon időzünk évek óta a létbizonytalan­ság peremén. Várjuk, hogy ugyanúgy működjön minden, mint tőlünk nyugatra, hisz már azonosak de­mokráciáink alapelvei. Egyetlen dologról feledkeztünk csak el: má­sik időzónában élünk. Gambrinus Bruttó hazai termék „A válaszadás nem kötelező” A Központi Statisztikai Hiva­talban elkészültek a múlt évi bruttó hazai termékkel kapcso­latos számítások. Ennek megfe­lelően 1992-ben 2805 milliárd forint volt a bruttó hazai ter­mék, szemben az előző évivel, amikor ez 2346 milliárd forintot tett ki. Kiszűrve az áremelkedé­seket, megállapítható, hogy a GDP tavaly nem növekedett, hanem reálértékben 4,5 száza­lékkal csökkeni 1991-hez vi­szonyítva. A legnagyobb csök­kenés a GDP termelésében a vállalatoknál következett be. Ez elérte a 6,9 százalékot. Ezzel szemben az egyéni vállalkozók jelentősen növelték hozzájáru­lásukat a bruttó hazai termék­hez. 1991-ben 200,6 milliárd forintot állítottak elő, tavaly pe­dig produktumuk elérte a 290 milliárd forintot. (MTI) Országszerte több ezer mun­kanélkülinek visz ezekben a na­pokban kérdőívet a postás. A kísérőlevélben arra kérik a cím­zetteket, hogy a díjmentesített borítékokban kitöltve küldjék vissza a kérdőíveket. A kérdések arra vonatkoz­nak, milyen egzisztenciális hát­térrel rendelkeznek a munka­nélküli-járadék folyósításának lejárta után a rendszerből kike­rülők. Találtak-e munkát, kap­hatnak-e jövedelempótló támo­gatást stb. A megkérdezettek küzül so­kan talán felteszik a kérdést, miért érdekli mindez a munka­ügyi központokat, ha járadékot már nem folyósítanak. Többen talán nem is vála­szolnak, hiszen a kérdőíven is feltüntették: „A válaszadás nem kötelező”. Talán így lehetett volna folytatni a mondatot: „... nem kötelező, de hasznos”. Hi­szen a Munkaügyi Miniszté­rium és az Országos Munkaügyi Központ követéses vizsgálatá­nak éppen az a célja, hogy a munkanélküli-járadékra vagy -segélyre már nem jogosultak sorsának további alakulását nyomon kövesse. A munkaügyi központok ugyanis fontos fel­adatuknak tartják, hogy a segé­lyezési időtartam lejárta után is biztosítsák mindazokat a mun- kaerőp-iaci szolgáltatásokat, amelyek segítségével javulhat­nak az újrakezdés esélyei. Eh­hez természetesen elengedhetet­len az elhelyezkedni kívánók együttműködése. Ami ezáltal e kérdőív pontos kitöltésében nyilvánulhat meg. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ IBUSZ-utazási ajánlatok Ősztől tavaszig külföldön-belföldön Megjelentek az IBUSZ Rt. őszi és jövő év tavaszi program­füzetei, már a turisztikai fősze­zon közepén tervezhetnek az egyedülállók és a családosok. Az ország legrégibb utazási iro­dája számottevő forgalomnöve­kedést ért el ’93 első felében - mondotta tegnap Tóth László megyei igazgató. Tavaly 14,5 millió forint értékű utat adtak el, idei bevételük meghaladta a 20 milliót. Az arányok jelzik, hogy korábbi utasaik továbbra is ragaszkodnak a céghez, sőt sikerült bővíteni az ügyfélkört. Tájékoztatóján Tóth László kö­szönetét fejezte ki a bizalomért. Elsőként az olasz, osztrák és horvát városlátogatási utakat emelte ki. Tavasz a télben programjaik­kal a tehetősebb réteg érdeklő­désére számítanak. Tetszés sze­rint választhatnak a Kanári-szi­getek, Hawaii, a Maldive-szige- tek, esetleg Amerika között. Eddig is népszerűek voltak az általuk szervezett karácsonyok és szilveszterek. Tájékoztató­jukban külön fejezetet szentel­tek ezeknek. Unikumként szól­tak egy hajóútjukról, melynek végállomása Miami és a Ba­hamák. A novemberi-decem­beri bámulással kecsegtető út ára 150 ezer forint. Mivel az utóbbi években fel­erősödött az iskolai csoportok nyelvtanfolyamok iránti érdek­lődése. az IBUSZ Angliába és Németországba szervez ki- lenc-tizennégy napos progra­mokat. Az idősebb korosztály­nak, a nyugdíjasoknak négyna­pos utakat ajánlanak. Gondoltak azokra, akik nem szeretnek csoportosan utazni. Az „Egyénileg, de nem egye­dül” utazók nyolcvanöt ország, illetve város közül szemelhetik ki a legmegfelelőbbet. Az rt. szállást, ellátást, vásári belépő­ket biztosít. Éppen ezért a vál­lalkozóknak javasolják ezeket a megoldásokat. Belföldi áraik olykor-olykor olcsóbbak, mint amelyeket a szakszervezetek biztosítanak. Az érdeklődés növekedése itt is figyelemre méltó, hisz tavaly egész évben kétszázkilencven utat kötöttek le, idén már há­romszáznegyvenet. A tapasztalatok szerint a Forma-l-re a futamok előtti utolsó héten ugrásszerűen meg­ugrik az érdeklődés. Az IBUSZ még a rajt napján, augusztus I3-án is tud belépőket adni. A margitszigeti Atilla-kon­cert jegyei 700-1400 forintba kerülnek. Az augusztus 27-28-i előadásokra az irodáknál váltha­tók jegyek. A legkeresettebbek a spa­nyol, olasz és a horvát utak vol­tak. A balkáni háború miatt visszaesett a görög forgalom. Várható, hogy az ősszel olyan számítógépet telepítenek, amely a kapcsolatban áll a repü­lőgépjegyek eladását összehan­goló és a világot behálózó rend­szerrel. Miután beindul, Szol­nokon közvetlenül lehet repülő­jegyet váltani. Sz. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents