Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-16 / 164. szám

1993. július 16., péntek Riport Startol egy AN-26-os szállítógép MI-8-as szállító helikopterek Nagy József őrnagy: Fedélzetünkön a MIG-29-es állomány Belépés behívóval Bemutatkozik a Szolnok Vegyes Szállítórepülő Dandár A Magyar Honvédség legnagyobb repülőalakulata állomásozik a szolnoki katonai repülőtéren. A lakosság nap mint nap figyelemmel kíséri a dandár szállító repülőgépeinek, helikoptereinek égi útját, mégis vajmi keveset tud az alakulatról - bár aziránti érdeklődése sohasem lanyhuló. Ez a tény készte­tett bennünket arra, hogy az egység tisztjeinek segítségével legalább vázlatos képet rajzoljunk erről, a megyeszékhely életéhez szervesen kötődő alakulatról. A tiszek szavaiból áll össze a kép: Békési József ezredes, dandárparancsnok: Széleskörű tevékenységet fejtünk ki AN-26-os szállító repülő­gépekből, MI-8-as szállító heli­kopterekből és MI-2-es könnyű helikopterekből áll dandárunk gépparkja. Személyi állomá­nyunk mind hazai, mind kül­földi szállításokra képes. Rend­szeresen részt veszünk a nem­zetközi légiforgalomban. Heli­koptereinkkel személy- és te- herdeszantolási feladatokat haj­tunk végre. Itt említem meg. hogy a pápa őszentségét is mi szállítottuk magyarországi tar­tózkodása idején. Helikoptere­ink nemcsak szállítással foglal­koznak, hanem a jászkarajenői templom megsérült templom- tornyának rendbetevéséhez nyújtott segítségtől kezdve, igen sokrétű tevékenységet fej­tenek ki. Évi repülési időnk 10-12 ezer órát tesz ki. Ez azt jelenti, hgy a szolnoki repülőtér esetenként nagyobb forgalmat bonyolít le, mint a ferihegyi. A dandár állományának átla­gos életkora huszonnyolc év. A pilótaállomány nyolcvanöt szá­zaléka két idegen nyelvet - oroszt és angolt - ismer. Kikép­zettsége a nemzetközi szabvány szerint jó. A MI-2-es helikopte­rek beállítása új színfoltot jelen­tett a dandár életében. Az emlí­tetteken túl különböző speciális feladataink is vannak. Dandá­runk biztosítja például a légi utazó szolgálatot, ami azt je­lenti, hogy ha az ország terüle­tén bárhol bajba kerül egy repü­lőgép vagy repülőszerkezet, an­nak mentését biztosítanunk kell. Állományunk felkészült az ilyen feladatokra is. Annakidején munka, lakás, iskola, óvoda tekintetében jól előkészített volt a dandár Szol­nokra való telepítése. Zökke- nőmenesen illeszkedtünk a vá­ros életébe. Példaértékű az a se­gítség, amit Szolnok vezetőitől kaptunk. Lakáshelyzetünk átla­gos. Közülünk huszonnégyen várnak lakásra. Helyzetünk sem jobb, sem rosszabb mint az át­lagpolgáré. Az illetmény tekin­tetében vannak gondjaink. A fi­atal állományunk a létminimum alatt él. Átlagfizetése 12-14 ezer forint között mozog. A dandár mintegy 40-42 százaléka él így. Mindennapi megélhetési gondjai vannak. Nagyon remé­lem, hogy elöljáróink rövidesen változtatnak ezen a helyzeten - elsősorban a fiatal, kezdő állo­mánynál. Annál inkább szüksé­ges a változtatás, mivel a leter­heltség igen nagy. Van olyan hajózónk, aki ebben az évben már tizennégy hétig készültség­ben volt. A kül- és belföldi szállítások, deszantolások mellett feladat­körünkbe tartozik még a Szol­noki Repülőtiszti Főiskola heli­koptervezető hallgatóinak gya­korlati képzése. Ez nagy ener­giát köt le. Célszerűnek tűnik ennek a képzésnek a főiskolára való áttelepítése - de mint tud­juk: minden pénz kérdése. Szappanos József őrnagy: Pedagógia, pszichológia is kell A főiskolai hallgatók heli­koptervezető kiképzésével fog­lalkoztunk a közelmúltban, most pedig jövendő helikopter­vezető tiszteket képzünk, bizo­nyos kiáramlási folyamatok pót­lására. Hogy miben különbözik munkánk a dandár egyéb fel­adataitól? Nevelés szempontjá­ból öszetettebb. Nemcsak repü­léstechnikai feladatokat kell el­sajátíttatni, hanem az emberi vonatkozásokat is előtérbe he­lyezni. Itt egy kicsit több peda­gógiára, pszichológiára van szükség. Ezért úgy igyekszünk összeválogatni az oktatási állo­mányt, hogy meg tudjunk fe­lelni ezeknek a feladatoknak. A nevelés folyamatára na­gyon ügyelnünk kell, mert re­pülni viszonylag rövid idő alatt meg lehet tanulni, de sokkal hosszabb távú folyamat egy olyan szemlélet kialakítása, ami a repüléshez kell. Ebből adó­dóan - én legalább is úgy érzem -, felelősségteljesebb a mun­kánk, mert itt alapozzuk meg a repülőcsapatok jövőjét. Ami­lyen embereket képzünk, ami­lyen lesz a felfogásuk a szak­mával, az élettel összefüggés­ben, olyan lesz majd a jövő. A honvédség anyagi helyzete nem valami rózsás, így mi sem dúskálunk a különböző javak­ban. Elmondhatom, hogy az ok­tatói állomány (26-28 év körü­liek) a repülési pótlékkal együtt 22-24 ezer forintot kap kézhez. Azok a hadnagyok, akiket most képezünk, 17-19 ezer forint kö­rül keresnek. A kötöttségek, az elvárások ugyanakkor nagyon szigorúak. Csoda, hogy vannak még emberek, akik ezt csinál­ják. A repülési idő is kevés, a nyugati hadseregekének egy- harmada. Tavaly Németország­ban egy olyan amerikai bázison jártam, ahol helikoptervezetők dolgoznak. Nálunk a repülési idő 70 és 100 óra között volt ta­valy. Odakint viszont fél év alatt 100-120 órát repülnek a helikoptervezetők. Ebből adó­dóan beidegzett minden mozdu­latuk. A kevés repülési idő a biztonság rovására megy, de sajnos ilyenek az anyagi lehető­ségeink. Karlovits Sándor őrnagy: A műszakiak munkája az alap A műszakiak feladata cseppet sem látványos. A repülési fel­adat vérehajtása közben nem láthatók. A kívülállók nem tud­ják, hogy a műszakiak a repülés kezdete előtt már három-négy órával megkezdik a gépek elő­készítését, s a repülési feladat végrehajtása után csak két-há- rom óra múlva mennek haza. A hibajavítások pedig nem látvá­nyosak. A műszaki munkának talán abban rejlik a szépsége, hogy - bár a háttérből - mi is látjuk az általunk felkészített gép felszállását, s tudjuk, hogy bármilyen nehéz is ez a szol­gálat, nélkülözhetetlen, mert ez az alap, ebből indul ki re­pülés. Ha mi nem vagyunk, repülés sincs. Mégis azt ta­pasztaljuk a sajtóorgánumok­ban, hogy a műszakiakról ke­vés szó esik, pedig a polgári életben is tudni kellene, hogy egy-egy gép felszállásában minimum nyolc műszaki munkája rejlik. Ez a szám természetesen a különböző feladatok függvényében nö­vekszik. A repülés előkészítésében részt vesz a sárkányhajtómű­ves, akit az autómotor és ka­rosszéria szerelőhöz tudnám hasonlítani. Közreműködik az elektromos-oxigén szakág. Ez a műszerekkel, elektromost berendezésekkel, oxigén fel­szerelésekkel foglalkozik. A rádiótechnikai szakág nem­csak a rádiót, hanem az egyéb műszereket, például a rá­dió-magasságmérőt tartja rendben. S mivel katonai ala­kulatról van szó, nélkülözhe­tetlen a fegyver szakág köz­reműködése is a repülés elő­készítésében. Sokoldalú, öszehangolt munka előzi meg tehát a repülést. Az 1. vegyes szállítórepülő szá­zad kiképző főtisztje vagyok. A pa­rancsnok távollétében helyettesítési munkát látok el. Feladataink - a polgári és katonai szállítások vo­natkozásában - meglehetősen szé­leskörűek. Felsőbb utasításra mi is szállítunk civileket. Útjaink kelettől nyugatig mindenhová vezetnek. Legutóbb például a MIG-29-es va­dászgépek átképző állományát szál­lítottuk Krasznodárba. Századpa­rancsnokunk pillanatnyilag Hol­landiában, egy NATO támaszpon­ton, repülőbemutatón rész részt. Feladatainkat - mint minden szakágnál - sok minden nehezíti. Közéjük sorolom a nem egészen ki­forrt szervezési problémákat. Ter­mészetesen pozitív élményeink is vannak. Sok nyugati légibemutatón veszünk például részt. Eszközök és szervezettség tekintetében sok ta­pasztalatot szerzünk. Szilágyi Pál őrnagy: A pápa „otthonosan” repült kopter vezetésében ez a tudat nem okozott feszültséget, hiszen a korábbiakban már kellő rutint szereztem. A pápa is jól bírta a repülést. Minimális fáradtságot lehetett csak észrevenni rajta. Jól érezte magát, s rendkívül ottho­nosan mozgott a helikopterben. Mintha ismerte volna ezt a típust. Nagyon barátságos volt, mind ér­kezéskor, mind távozásakor kezet fogott velünk. Repüléseim- közül a pozsonyi, a temesvári és az aradi az emlé­kezetes. Itthon szállítottuk Göncz Árpád köztársasági elnököt (több helyre is) és Antall József minisz­terelnököt úgyszintén. Külföldi utasaim között voltak finnek ku­baiak, indiaiak, vietnamiak. A megkülönböztetett repülés, az utasokkal való előzékeny bánás­mód tekintetében tehát a pápa lá­togatása előtt gazdag tapasztala­tokra tettem szert. Attól függetle­nül benne volt az emberben, hogy megmutassa mit tud, hogy a pápa jól érezze magát. Nyitott lett Európa 1991 augusztusában II. János pápa magyarországi repülő szállí­tási feladatait végezte a dandár. Négy napon át biztosítottuk a pápa és kísérete légi szállítását. Azt megelőzően pedig a kor- mánybiottság által kijelölteket szállítottuk szemrevételezésre, leszállóhelyek kijelölésére. A pápával tíz órát repültünk. Felemelő érzés volt. Tudtuk, hogy a világ odafigyel. A heli­Szabó Péter főhadnagy: Ami pedig a polgári jellegű szál­lításokat illeti: vittünk már például magasrangú állami vezetőket, szál­lítottunk naposlibát Bulgáriába, s Oroszország északi részébe rend­szeresen szállítunk a szolnoki ola­josok megbízásából. Európa szinte minden orszá­gában megfordulnak a dandár repülőgépei. Nekem most - mint ügyeletes repülésirányító­nak - az a feladatom, hogy a dandárnál repülésmentes nap lévén - irányítsam az átmenő, il­letve leszálló gépeket. Ez első- soran katonai gépekre vonatko­zik. A polgári utasszállítók nagy magasságban repülnek, azokkal nemigen van kapcsola­tunk, de a kisebb, például me­zőgazdasági repülőgépek is be szoktak jelentkezni. Megadunk nekik is minden segítséget - például az időjárás jelentést. A szandai sportrepülőtérrel is tart­juk a kapcsolatot, a közelség miatt koordináljuk a munkát. Van olyan - a dandár szempont­jából „repülésmentes” - nap is, amikor 20-21 gép is megfordul itt. Amikor pedig a dandárnak kiképzési repülése van, akkor az irányítótoronyban a kikép­zési repülésvezető veszi át a te­repet, s ő irányítja a repülést. Az oldalt készítette: Simon Béla Fotók: Imre Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents