Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
1993. július 15., csütörtök Szolnoki Extra 7 No nem az egész. Csak öt- százmillió értékben. A fennmaradó rész számokkal nem mérhető és teljesen más természetű érték. Egyszóval, a vagyoni törvény értelmében a helybéli választott önkormányzaté egyes belterületi földek tulajdonjoga, értékpapír formájában, mely papír- tömeg megtölt néhány vasszerk- rényt, és ott nyugszik. Nem kell senkinek. Ugyanis egyes szavahihetetlen gazdasági szakértők elterjesztették, hogy az egész egy kalap szamócát nem ér. A szigorú közgazdasági metodika úgy rendelkezik, hogy ezen értékpapírok nem tőzsdeképesek, éppen ezért igazi értéküket - mivel szegényeket kizárták a piac szédületes versenyéből -nem lehet meghatározni. Szabó Iván kamarillisztikus pénzügyekért felelős miniszter elképzelései szerint az eladogatott részvényekből származó horribilis összegből (ötszázmillió valóban gengszteri összeg) kellene megelőlegezni a vidéki pedagógusok, orvosok és egyéb közalkalmazottak fizetésének emelését. Ez egyelőre nem megy, mert nincs ki megvegye a várost. S aki nem az almáriumban, vagy dunyha alatt tartja lapos kis erszénykékben, borítékokban ku- porgatott vagyonát, hanem egy mozdulat, és előhúzza mellény- zsebéből a hitelkártyáját, és ettől ő a király, talán azt gondolja, ez nonszensz, manapság nem lehet csak úgy várost venni. Tényleg nem, engem is meg kellene kérdezni, milyen feltételek mellett adom el. B.G. Szerkesztette: Blahó Gabriella Tábor a Búbánatban Közel ötven zsenge hajtás bukott az Esztergom közeli völgyek egyikének. Nevezetesen a Búbánat völgynek. Szolnoki ifjak tudásszomjukat csillapíthatták a július másodika és kilencediké között lebonyolított olvasótáborban. Neves előadók, úgy mint - Grandpierre Attila, Szőnyi Magdolna stb. - szerepeltek a meghívottak listáján. A közölt programban délelőtti előadások magasröptű gondolatok és az esti tévémaci helyett filmnézések szerepeltek. A már megnevezett előadókon kívül megtisztelte táborukat még dr. Vukán György. A további nagy előadók, homályba burkolt indokok miatt tartották távol tudásukat a nemcsak szolnoki fiúktól és lányoktól. Miután a napi teendők rögzítődtek a konyha előtti lambérián, minden táborozó kíváncsian várta az előadók megjelenését, mindaddig, amíg a házibácsi meg nem kocogtatta a vályú oldalát fakanalával, jelezve, hogy a máj - a házibácsi minden húst májnak nevezett, amely pedig rendszerint sertéshús volt rántva, avagy sütve - tálalásra vár. Mikor pedig meghallottuk az amúgy kecsegtető zenebonát, elszomorodtunk, hogy bizonyára közlekedési balesetbe magával vitte tudását az aznapra kiírt szellemi fejlődésünk mestere. De sebaj, hiszen mikor a második, harmadik ilyen eset megtörtént, feltaláltuk magunkat. Ki-ki végezte dolgát: az osztályfőnökök összehívták kis csoportjaikat, és furfangos cselszövéseket agyaltak ki mások megtréfálására. S azért, hogy áldozzunk a hegyek sámánjának egy késő délutáni órán a táborvezető, Baricz Péter rövid bevezetőszöveget intézett hozzánk, ami pedig arra ösztönzött, hogy csoportok készítsünk néhány négyzetméter papírból, temperából és fonalból misztikus hangzású sámándobokat. Aztán az emberek hosszú, tömött sorba rendeződtek, s a helység lakosait artikulálatlan hangokkal, és eredetien ható arcjeleikkel rémisztgették, és a menet elején világító egy szál fáklya fényében hömpölygött az ifjúság. Érintve a misztikusan csillogó gyertyák mindegyikét, megpillantottuk a hegyekkel körülvett sámánmáglyát. Miután rálátást nyertünk a búvóhelyre, megpillantottuk a megtestesült sámán halk, rítu- sos dobpergés áhítata közben. Mikor meghallotta jöttünk, megkínált az őslevesből, ami a háttérben csobogó forrás volt következtetéseink szerint, némi oxigénnel és hidrogénnel tömte be a szánkat. Majd egy-egy totemet vihettünk haza, amit még Toldi Miklós is megirigyelhetett volna. így tiszteletet adva a hegyek démonjának, a táborban igazi totemet faragtunk az ősbunkókból. A tábori gyerekek alkotásai az utolsó délután egy kiállítás keretében megtekinthetők voltak. Ilyenek például a gyöngyfűzések, nemezek és kétfejű textilbabák, amelyeket az őskori kutatások szerint a Bűbánat-völgyi civilizáció emberei saját maguk mintájára formáztak, a totemek és sámándobok némi térképmaradvány a vadász útvonalakról és táplálkozási szokásaikról, néhány dobozka és még szamócadzsem keveredett a feltárt leletek közé. De mint hallottuk, a kutatások még nem zárultak le, és féltve őrzött kincsei a múzeumnak talán nem elegendő az ősi civilizáció megértéséhez. B.Ciy. Hosszú út Fotó: Illyés Csaba Három hétig városunkat szé- pítgetik dunántúli fiatalok az önkormányzat által szervezett környezetvédelmi építőtáborban. Munkatársunk a Széchenyi lakótelepen dolgozó csoportot kereste fel. A fiatalok a beszélgetés idejére letették a kapákat, lapátokat.- Kaptok fizetést ezért a munkáért?- Pénzbeli fizetést nem kapunk, csak az elláttást - mondja a baseballsapkás fiú -, viszont a Kishalra vár a gólya a tiszai horgászok között Szabadság vagy szabadosság? Szolnokon gomba módra szaporodnak a vendéglátó egységek. Talán nem véletlenül, hiszen ez a legjövedelmezőbb üzletág a kereskedelmen belül. A számtalan helyen megnyíló „szórakozó" helyeken mindenki kedvére töltheti szabadidejét pénztárcájának vastagságától függően. Hogy sokan vannak? Ma ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen a vállalkozások korát éljük. Szabadon megvalósíthatja elképzeléseit mindenki, aki csak teheti. De még menynyire! Nos olyannyira, hogy bármily kereskedelmi egység megnyitásának néhány szakhatóság szabhat csak határt. Ezek közé azonban korántsem tartozik az önkormányzat. Ugyanis egy italkimérésnek vagy zenés szórakozó helynek a megnyitását csak be kell jelenteni. Semmi egyéb! Ha a tűzoltóság, a tiszti- orvosi szolgálat engedélyt adott ki - és még további „szervek” is - a polgármesteri hivatal tudomásul veszi: eggyel több van a városban. Netán mindez nem tetszik a környék lakóinak? Mehetnek panaszra, ahova akarnak. Szívesen meghalgatják őket bárhol, de gondjukon segíteni nem tudnak. A hivatal tehetetlen, nem áll rendelkezésére jogszabály, így az „esetleges lakók” panaszainak érvényt szerezni nem tud. Ha egyáltalán akarna is. Valaha az átkos tanácsi rendszerben - félreértés ne essék, nem volt jó - engedélyt kellett kérni egy üzlet megnyitásához. A nagyhatalmú hivatal pedig mérlegelte: ad vagy nem ad. Ma legfeljebb saját magát mérlegelheti a városrendezési tervével együtt. Meg azt, vajon a törvényi szabályozás nem esett-e át a ló túlsó oldalára és szabadság helyett már szabadosságot adott ezen a területen (is). Ha pedig már tárva-nyitva áll egy - nyugodtan lehet kocsmának nevezni elég. sok vendéglátó egységet - mindenki tűrje el az ezzel járó bonyodalmakat. Ha a kapujába vagy ablaka alá mocskolnak, hogy záróra előtt és után hangoskodnak, és még lehetne sorolni. Mindezt tetézheti egy hangos zene-bona. Márpedig ha valaki nem tud aludni emiatt, az hűtse le magát - ha máshol nem, a zuhany alatt. Hiszen tehetlen. -vágiTalálja ki! Folyatatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. A legutóbbi feladványunkra ösz- szesen két helyes megfejtés érkezett. A képen az egykor Ferenc József gyalogos laktanya látható, amely később szovjet katonákat szállásolt ideiglenesen a József Attila utcán. Az alábbi szerencsés nyertesek kapják meg a Szolnoki Mozaik kiadványt és a belevaló képecskéket : Dandé Sándorné, és Szend- rey Elekné. A helyes megfejtéshez gratulálunk, nyereményeiket a szerkesztőségünkben átvehetik. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést. Eladó a város Ifjú környezetvédők Szolnokért délutáni programjainkat nagyon jól megszervezték, tuti a hangulat.- A Széchenyi lakótelepet, mint jelenséget, milyennek találjátok?- Ez ugye adva van. - mondja gesztikulálva a másik fonyódi fiú - szép kocka, köny- nyű volt papíron megtervezni, aztán lakni benne, az egy másik ügy- ott van az a mászóka - szól közbe valaki - az egyik korlátja hiányzik, vagyis nem lehet rá felmászni, nem csodálkozom, hogy nem nagyon játszanak itt a kisgyerekek.- Gondolom, ha jelenkezte- tek egy ilyen jellegű építőtáborba, akkor a környezetvédelem ügye jelent valamit nektek.- Végül is nemcsak ezért jöttünk. Persze az embernek maga körül, hogy úgy mondjam, a háza táján akkor is rendet és tisztaságot kellene tartania maga körül, ha ezért nem is fizetnek. Szolnokra így, akárkit el lehet hozni. És szolnokiak ugyanígy eljöhetnének Fonyódra, akkor okéban lennénk. Megismernénk egymás városát, satöbbi. Mészáros Balázs, nyugdíjas, a csoport vezetője: »- Meg vagyok velük elégedve, szorgalmasan dolgoznak. Csak a viharos szél egy kicsit mostoha hozzánk, szétviszi az összehordott szemetet, a homokot. Visszatérve a játszótérszépí- tőkhöz:- Mit csináltok, amikor nem dolgoztok? Vagy múzeumba, strandra megyünk, vagy egyszerűen beülünk a szobába kártyázunk és őrült jól elvagyunk.- A szolnoki lányokat láttátok már?- Mi az hogy! Fantasztikus lányok vannak errefelé. <3&. Kovács ezúttal révbejut M int többször szóba hoztam már, Kovács nem sokban különbözött a többi fiatalembertől, nevezetesen szerette a lányokat. Már az oviban is így volt ez, s az iskolában folytatódott, annál inkább, minél jobban látszott a süldő leánykákon, hogy itt-ott már domborodnak, s Kovács ezt a jelenséget olyan bájosnak találta, hogy úgy mondjam, a tanulással egyáltalán nem törődött. Kovács pedig mostmár, hogy nemsokára huszonkettő lesz, élénkebben foglalkozik az említett domború jelenségekkel, s egyszer a nagybetűs véletlen összehozta egy lánnyal, akibe nem is tudja hogyan, de beleesett. És ostromolta. Nagyon és kitartóan, mert az ifjú hölgye- mény igencsak tartózkodó volt, Kovács elég sokáig dörömbölt azon a jelképes ajtón, mígnem megunta a dolgot, és lógó cigarettával a szájában odavágta:- A végén Zrínyi Ilona is megadta magát. A történet folytatásáról Kovács szerint költő sem tudna szavakban szólni, éppen ezért egy vidéki firkász mégcsak nem is próbálkozik. (Csak magyarázatképpen fűzöm hozzá, hogy ez volt az egyetlen dolog, melyre Kovács történelemtanulmányaiból emlékezett.) Kócos
