Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
1993. július 15., csütörtök 5 Kultúra A tévé képernyője előtt Ismétlés a tudás anyja - meg a televízió megváltója nyáridőben! Persze az ismétlés még nem szentségtörés, vajon nem vesszük-e újra meg újra kezünkbe kedvenc olvasmányainkat is? Éppen ezért taps a televíziónak, nem általában véve műsorának, kivételesen annak, hogy nem engedi veszendőbe menni - tehát megismétli - egy igen színes egyéniségű rendező életművét; egy televíziós művészét, aki szigorúan elkötelezte magát a magyar klasz- szikus értékek mellett, s évtizedeken át népszerűsítette őket a televízió filmvásznán. A fekete város meg a többiek Zsurzs Éva ő, akinek egyik legemlékezetesebb alkotását épp az elmúlt hét keddjén tűzte műsorára a televízió, a hétrészes Fekete várost kezdte sugározni a késő délutáni órában. Mikszáth történelmi regényének jelenetei újra megelevenednek tehát a képernyőn, feldereng a kuruckor harcos világa, s benne egy különös küzdelem, a nemesi Görgey Pál és a polgárváros Lőcse ádáz konfliktusa és vele együtt egy tündérszerelem, a fiatal Fabríczius és az elbűvölő Otrokóczi Rozália szerelme. És élvezhetjük olyan kiváló színészek varázsos játékát mint Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, hogy csak néhány nevet említsek; köztük olyanokét is, akiket már csak régebbi filmek ismétlésekor láthatunk, hisz eltávoztak közülünk az idők során. Kijár a taps természetesen a Világló éjszaka megújrázásá- ért is, mely szintén Zsurzs Éva nevéhez kötődik, s amelyben Tamási Áron négy elbeszélése fénylik fel a kamerák tüzében. Ezt a tévéfilmet vasárnap délutánra szánták nekünk szórakozásul. Itt azonban egy pillanatra meg is állnék, s halkan kérdem: ezek az időálló értékek, melyek egyes nemzedékek számára már akár új alkotás számba is mennek, mehetnek, hisz az említett televíziós művek is már több mint húsz éve születtek, előkelőbb helyet vajon nem érdemelnének a műsorok rendjében? Nem lehetne-e sugározni például A fekete várost a sorozatok előkelő helyén, kedd este, fő műsoridőben? Ahol most épp egy kalandfilmet indítottak útnak A zöldszemű lovasokat, amelynek már az első darabja is elárulta, hogy a kosztümös kalandfilmek szokványos fajtájából való. Bár mi tagadás, Irene Papas szereplésével némiképp bizsergető élmény. Görög tragédiák tragikasze- replőjeként vált világhírűvé a színésznő, s férfias keménységével, személyiségének komor méltóságával önkéntelenül is mindig tiszteletet parancsol, emlékezetünkben úgy élhet mint egy szál fa, mely áll a szirttetőn. Most Anastha- sie-ként jelenik meg a fran- cia-brazil-spanyol-belga együttműködéssel készült filmsorozatban. Némán, mozdulatlanul is döbbenetes erővel szólal meg. Kipling filmen Apropó: kalandfilmek; ilyenkor nyári hónapokban számuk általában megszaporodik, a könnyed szórakoztatás eszközei ők. Mint a szombat este látott Aki király akart lenni is, a Kipling - elbeszélés nyomán született angol film. A dzsungel könyvének szerzője szolgáltatta az irodalmat és John Huston készített belőle látványos filmet, kihasználva a téma egzotikus voltát, látványosat, amerikai módra. Huston kalandos életű művész, volt profi bokszoló, szolgált ezredesként a lovasságnál, írt regényt, novellát és újságot s játszott színházban, filmen - s a fordulatos történetek kedvelője. Megemlítendő, hogy a Biblia az ő filmrevitelében épp úgy tükrözi mély vonzalmát az úgynevezett szuperprodukciókhoz, mint ez az 1976-ban készült munkája is, mely gyönyörű totálképeivel, tágas, mozgalmas jeleneteivel valóban szemkápráztató - ha drámai ereje, emberi mélysége nem is áll arányban vizuális szépségeivel. Ártatlan mese - mondhatnánk - két angolról, aki fejébe veszi, hogy egy ismeretlen, távoli világban megteremti a királyságot. Csakhogy korántsem ártatlan, mert e két angol hódító kísérletében nem nehéz felfedezni a Kiplingre is oly jellemző „birodalmi gondolatot”, melyben ott húzódik meg a fehérember felsőbbrendűségének érzése, tudata, küldetéstudata, hogy tudniillik neki kell segítenie a leigázottakon, elmaradottakon. Igaz, ez a tudat itt kellő mérséklettel, némi iróniával jelenik meg, de megemlítendő azért, mert érdekes példája ez annak, hogyan lehet „ideologizálni” még egy ártatlannak tűnő kalandfilmben is. Grammy-díj ’93 Nem feledkezhetünk meg a zenei élet tengerentúli nagy eseményéről készült beszámolóról sem, három este, a zenei Oscarról, melyet épp oly ünnepélyességgel nyújtottak át a kitüntetetteknek, mint a filmesek világdíját. Minden egyes nyertes egy csinos kis tölcsé- res gramofont vett át, néhány szavas köszönet kíséretében. Számontartani aligha lehet, hány talált gazdára a csinos jelképekből, záporoztak a díjak. Nagy ország, sok díj meg széleskörű a zenei világ, s a zeneművek népszerűsítésének módja is, a hanghordozók szerepe alaposan megnőtt a zenék megszületésében, illetve továbbításában. A magamfajta laikus, aki bizonyos Clapton urat is csak most látta és hallotta először - ő aratta ezúttal a legnagyobb sikert, több díjat is besöpörhetett magának -, csak mint műsorról vélekedhet és benyomásairól szólhat, általában. Nos, a felhajtás valóban ünnepi volt, a képernyőn is átsütött az ünneplés heve-tüze; a ceremóniamester iróniája pedig kedvesen kontrázta meg az olykor túlságosan is ünnepélyessé váló esemény édes hangulatát, kesernyés ízeket lopva hangulatába, Garry Shandling igazi showman! És ami ez alkalommal is megmutatkozott, még a nem beavatottnak is, hogy tudniillik a könnyűzenének vannak igen is valódi zsenijei, akik nem alaptalanul váltak sztárokká. így mindenekelőtt Mick Jackson, aki élő legenda, s akinek gyönyörűséges húga adta át a „legendáról” szóló díjat. Jackson olyan szívhez szólóan nyilatkozott meg prózában is az ünneplés pillanatában, ahogy zenéjében, ami jól mutatta meg, hogy nemcsak egy kivételes zenei tehetséggel állunk szemben, ő emberi nagyságával is kiemelkedik a sokszor üzletiessé alacsonyodó könnyűzenei világból. A Grammy-díj átadásának pillanatai alkalmat nyújtottak az érdeklődő nézőnek, hogy részt vehessen a legnépszerűbb énekesek, zenészek seregszemléjén. Röviden Egy igazi angol puccs - az elmúlt hét különleges filmcsemegéje, mai témájú, politikai kalandfilm; nem megtörtént eset feldolgozása, pusztán fikció, a képzelet szüleménye, így is történhetett volna, mi több, történhetne is, hisz az alkotók olyan elemekből építkeznek, a politika olyan működését veszik célba, szemügyre, olyan tapasztalatokból gyúrják egybe elképzelt történetüket, melyek a valóságból közismertek, azaz a puccs természetrajzát adják rendkívül szórakoztatóan. Valkó Mihály Gecse Árpád festőművész képei között Ettől a tájtól nem lehet szabadulni Itt Alattyánban másképp kel fel a nap - formálta képekben erős ragaszkodását szülőföldjéhez Gecse Árpád festőművész. - Alattyánban a legszebb - tette hozzá. A Jászság festője a múlt héten ünnepelte kilenvenharmadik születésnapját. A társadalom és a művészet mozgalmas korsz- kait élte át. Szelleme, gondolkodása, munkakedve továbbra is töretlen.- Hol lesz a legközelebbi kiállítása - kérdeztük Gecse Árpádtól, az ünnepség után.- Erre azért nehéz válaszolni, mert többfelé hívtak már. Úgy vagyok most mint az eladó lány: többen is kacsingatnak. Mindenesetre nagyon örülnék, ha ősszel, Franciaországban, Boulognéban sikerülne kiállítanom. Egyébként nemrég zárult Jászdózsán egy kiállítás, Szolnokra a Triennáléra három képemet küldtem el.- Dolgozik-e most? Meddig lehet - a saját megelégedésére is - alkotni?- Mindig, mindig. Folyamatosan, rendszeresen dolgozom. Abban a helyzetben vagyok, hogy kilencvenhárom évesen szellemileg és testileg - nem tudom, hogy a magyarok istenének vagy a radnai szent különös kegyelméből - a legteljesebb egészségnek örvendek. Még most tanulok egy újabb nyelvet - a franciát.- Említette: a jászok festője. Mennyiben látja másként ezt a tájat, mit jelent a jászok festőjének lenni?- Szoros kötődést jelent. Nem csak azt, hogy lélekben művész vagyok, hanem a szülőfölddel kialakult szoros kapcsolat is bennefoglaltatik ebben a fogalomban. Itt születtem ebben a községben, ebben a házban. Az épület több mint száz éves. Múzeum lett. Van itt legalább tíz Tóth vezetéknevű család én mégis tudom, kinek, mi a keresztneve. A dolog lényege - ahogy Vágó Pál első mesterem mondotta -, hogy aki itt született, az ettől a tájtól nem tud szabadulni.- Olyan szép bárányfelhős ég, mint a jászsági nincs másutt. Vágó Pálhoz Jászapátiba mentem növendéknek, tőle hallottam először: ilyen sík tájat, ilyen felhőket csak itt lehet festeni. Dolgos nép él itt. Testi- leg-lelkileg kötődöm hozzájuk. Sokat festettem arató embereket, a mezőn és otthon dolgozó parasztokat. A sík tájjal úgy vagyok mint Petőfi - ezt nem lehet pótolni. Szurmay Fotósok kiállítása Három nemzedék címmel Fiedler János, valamint veje, idősebb Zaránd Gyula és unokája ifjabb Zaránd Gyula fotóiból nyílt kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban. A tárlat fekete-fehér képei a XIX. század végétől napjainkig nyomon követik a francia és a magyar történelmet is. Idősebb Zaránd Gyula a fény és az árnyék játékával örökítette meg az 1920-as és 30-as évek Párizsát. De láthatók a kiállításon zsánerképek és fotómontázsok is tőle. Ifjabb Zaránd Gyula pályáját Budapesten kezdte az 1950-es években, 1971 óta él a francia fővárosban. Számos magazin munkatársa volt, készített portré- és divatfotókat. Fiedler János nem hivatásos fotóművésztől pedig aktképek és portrék tekinthetők meg a tárlaton. A magyarországi Francia Intézet támogatásával létrejött kiállítás - amelyet ez év tavaszán Párizsban is bemutattak - augusztus 15-ig látogatható. (MTI) Jászkunsági cellatitkok (13. rész) Az emberibb bánásmód jelei Mörbischi játékok Július 16-án nyitja kapuit Ausztriában a Mörbischi Nyári Ünnepi Játékok - mondta Harald Serafin, a rendezvény intendánsa a budapesti sajtótájékoztatóján. Az előadássorozatra több országból érkeznek előadók, többek között Magyarországról és Szlovákiából. A szomszédos országból a Pozsonyi Filharmónia Zenekara vendégszerepei. Az ünnepi játékokat 1954 óta rendezik meg, főként operetteket adna); elő. Az idén a Víg özvegy című operett kerül bemutatásra. A jövő évben a Győri Balett meghívását tervezik. A helyszín 4000 ember befogadására képes, ezzel Ausztriában a legnagyobb szabadtéri színpadok közé tartozik. A magyar és a szlovák érdeklődők 25 százalékos kedvezménnyel juthatnak hozzá jegyekhez a saját országukban. Magyarországon jegyeket a Blaguss Utazási Irodánál lehet vásárolni. (MTI) Műemlékek felújítása Felújítják Szentendre híres Fő terét, ahol például a nyári napokon húsz-harmincezer turista is megfordul. A szentendrei városi önkormányzat döntése szerint a nagyszabású munkálatokat elsősorban esztétikai megfontolások indokolják, szeretnék a város e központi helyének eredeti hangulatát visz- szaállítani. Ehhez régészeti kutatásokat, előtanulmányokat végeztek, s pályázatot írtak ki a tér arculatának megtervezésére. Az előtanulmányok során kiderült, hogy a teret borító összefüggő aszfalt alatt még ott húzódik a múlt században lerakott kockakőburkolat, s a XVIII. században a pestisjárványtól megmenekült elődök által hálából felállított, ma is ott álló pestiskereszt tövében egy rég betemetett kutat is újra feltárnak. A teret övező házak egyik-másika most visszakapja igazi arcát, a képtár épülete például valójóban öt egymáshoz ragasztott kis házat rejt, a mindent egybeolvasztó homlokzati falat lebontják, az eredeti házakat helyrehozzák. A tér hangulatához pihenőpadok, ide telepített növények is hozzájárulnak majd, s különleges világítótestek adják az esti fényeket. A város terének felújítása a közeljövőben, az idegenforgalmi szezon lejárta után, ősszel kezdődik. (MTI) A vitathatatlanul kemény ítéletek mellett a törvénysértőkkel való emberibb bánásmód jelei is kézzel foghatók a XIX. század első évtizedeiben. Az 1700-as években a börtönöknek zárt elmeosztály szerepük is volt. Akinek az agya megbomlott a fogházbeli viszonyok, a családtól való elszakadás következtében, az nem látta meg többé a szabad napvilágot. A XIX. század eleje - mint sok minden másban - változást hozott az elmebetegek megítélésében is. A korabeli jegyzőkönyvekben ilyen tény is olvasható: „Síje Kata rab asszony, a’ki esztendei rabságra, és fertály esztendőnkét szenvedendő 25 páltzákra ítéltetett, minekutána már egy fertály esztendeig a Ju- risdictiónál szenvedett volna, elmélyében megtébolyodott, ezért is hat aprós gyerekeire te- kéntve őtet gyógyítás végett a’ jelentő Fiscalis Úr haza bocsáj- totta: azonban továbbá mitévő légyen véle, a’ Törvény Székiül utasítást adatni kér.” Az utasítás így szólt: „Minekutána a nevezett Rab asz- szonynak régi egészsége helyre fog állani, ötét jelentő Fiscalis Ur a még hátra lévő Rabságának ki töltésére kötelezze.” Az emberibb bánásmód jeleként könyvelhető el a következő bírói döntés is: „Az Intans Raboknak beteges sorsa tekintetbe vétettván, megengedtetik, hogy az alsó Tömlöczökből más felső, s egészségesebb árestonba tétessenek által, úgy mind azáltal magukat egész csendességei vi- sellyék, különben ismét le fognak zárattatni, valamint ennek utána a szabad levegőre is naponként két óráig bocsájtassa- nak ki; a'mi pedig feleségeikkel, vagy házi cseléggyeikkel való beszélgetés eránt kért engedel- met illeté ezennel meg engedtetik, hogy a’ Castellanusnak, és Temlecztartónak jelenlétében azokkal értekezhessenek." A betegség nem jelentett teljes feloldozást - még gyermekek esetében sem. Egy 1822— ben Kunszentmártonban készült jegyzőkönyvben például ez olvasható: „Matolcsy Imre .. .chirurgus Fodor Mihály gyermek, és Jurisdictionális Rabnak beteges állapottya eránt tudósítás tévén, jelenti: hogy a nevezett gyermeket elkerülhetetlen szükség gyógyítani, minthogy nála az úgy-nevezett nehéz nyavalyának jelei mutogattyák magukat.” Erre így reagált a bíróság: „Ezen jelentésnek következésében a’ fölül nevezett Fodor Mihály beteges gyermek gyógyítás végett ezennel haza bocsáj- tatni rendeltetik, elkövetett vétkéért rendelt Testi büntetését felgyógyulása után elszenvedni köteleztetvén.” A reformkorban mindinkbb tért hódított az a felismerés, hogy a tétlenül összezárt rabok csak rossz hatással lehetnek egymásra, s ablakon kidobott pénz az, amit tartásukra fordítanak. Ezért született meg a dologház létesítésének gondolata. A Jászkun kerületben már 1830-ban felvetődött egy dologház építésének terve. Egy olyan intézményé „ . . . melly- ben a Fenyitő Törvény ellen vétett, s ezáltal annak büntető súlya alá esett hosszabb időre ítélt gonosztevők a’ munkára köteleztetvén, önmagok érdemellyék meg azt, amit eddig helyettek ezen Kerületek külön házi pénztárai tetemes sérelmekkel fizetni kéntelenítettek. ” Ezt a célt azonban nem volt könnyű elérni. Az erre irányuló munka .......egész az 1837-ik é vig szunnyadozó állapotban maradt, a mikoron egy szerent- sésebb idő pont a' kerületeknek ezen czélra törekvő szándékát újra feléllesztve mind a rabtartási költség meg kíméléséből mindazon sokkal nemesebb czélból, hogy az emberiségben az emberi méltóságot tekéntve, azon gonosztevők kik az emberi jobb érzést ki vetkezve tapasztalás szerint a’ henyélésből, és a lelki oktatás hiányából eredeti vétkeik miatt szoktak leginkább a Fenyitő törvény súllyá alá esni fogságok ideje alatt a’ folyamatos munkához, és jó rendhez szoktatva, az erkölcsiség, és vallás szelidebb ösvényére vezt- tetve, annak eltelése után mint megjobbult emberek adattassa- nak vissza a Polgári társaságnak, arra bírták a T. Jász és a két Kun Kerületeket hogy ezen eddig csak tengetett tervhez tettlegesen is hozzá nyúljanak, honnan lön, hogy még ez évben a' rab dolgoztató és javító ház eránti Terv egy Tiszti küldötség által ki munkáltatván, annak a’ szerinti felépítése Fenséges Nádor Ispány Eö. Császári Királyi Fö Herczegségének az 1838-ik évben érkezett kegyes enge- delme mellett egy olyan pénztárból . . . melly ezen hármas kerületek minden renden és rangon lévő földbirtokos Polgárai évenkénti adózásából gyűlt össze sikerébe vétetett, annak talpköve az 1838-ik évi Kis Asszony Hava hatodikán letétevén, a kettőztetett szorgalom által oda vitettetett, hogy Jászberényben, a Kerületek közönséges udvarában most már e czélra egy emeletes épület elkészítve áll.” Ilyen bűnök, büntetések és börtönviszonyok között köszöntött be az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszaka. Az országot lelkesítő nemes eszmék nem mindenkit ragadtak magukkal. Sokan csak önző indulataiknak, egyéni érdekeiknek hódoltak akkor is. 1849 júniusában például ilyen ügyekben indítottak büntető eljárást: „Orosz István, mint vétkes gondatlansága által halált okozó Jászfény szarui lakos" - „Nemes Horváth Jósef, és János marhás levelek vétkes kezellői” - „Seres Mihály tag csonkitó Berényi lakos” - Czigány István tolvaj és Csábi Kata orgazda Berényi lakosok— „Agóts Ignác vérengző Árokszállási lakos” ellen. Nem a dicső napokhoz méltó a következő, 1849. április 15-én történt eset sem, melyet igy örökített meg a bírósági jegyzőkönyv. „Turkeve városból önkéntesen vállalkozó ujonczok a Csillagos nevű korcsmában ősi szokás szerint tánczzal és boritallal mulatoztak mit meg sejditván ezen rosszaságairól ismeretes vasban álló (Bedő Zsófia), a mulatozóknak magát utánuk vetette, velők együtt tánczolr és borozott, - a’hol és Kovács Imre, nevezett Bedő Zsófit borral kinálgatta, jól tudván, hogy kinálgatásával ennek kedves dolgot cselekszik, s a kínál gatás közben minden hang nélkül néhányszor vasban állót megle- gyintette. - Vasban álló okos lényhez nem illő dühbe és bosz- szúállásra gerjedt, nem rossz szándékból történt meg ültetéséért elannyira, hogy egy nála lévő bicskával Kovács Imre ujonczot keresztül döfni nem iszonyodott." „Kebelriasztó volt a gonoszság, mellyet vasban álló elkövetett, melyről borzalommal fordul el minden emberi érzésű szív” - mondta erről az ügyész, megemlítve, hogy tetteiért majdnem halállal fizetett a vádlott, mert a helybeliek önbíráskodásuk következtében sebeibe kis híján belehalt. Hat évi dologházi rabságra ítélték. A szabadságharc leverése után gyökeres változások történtek a törvényszéki hálózatban, de a bűnözés jellegét és nagyságrendjét az sem befolyásolta. Erről a következő fejezetben szólunk. (Következik: Bíráskodás a szabadságharc után) Simon Béla