Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-09 / 158. szám
Oh, nagymami, drága nagymami... „Nagy örömömre szolgál a Szupemagyi sorozat.” - kezdi levelét Kardos Jánosné, majd leírja, hogy Kardos Istvánné az anyósa, Füri Györgyné az édesanyja, özv. Béres Meny- hértné pedig a nagymamája, aki már az idén 80 éves lesz. Mint írja, mindhárman nagy-nagy szeretettel nevelik az unokákat. „A világ egyik legjobb nagymamájáról küldi a nyolc unoka a képet.” S ő Rácz Fe- rencné. Küldi: Szilvia, Ilona, Erika, Zsanett, Georgina, Ferenc, Barbara és Zsoltika. Homonnainé Püspöki Julianna írja: „Püspöki Lajosné, az én édesanyám minden munkáját félretett, ha unokáinak szüksége volt - van - rá. Rengeteget dolgozik, mégis az unokái az elsők.” Homonnai Péter és Zsolt írják: „Szeretnénk, ha legdrágább nagymamánk képe születésnapjára (júl.31.) belekerülne az újságba. Soha nem tudjuk meghálálni, amit eddig értünk tett.” Kovács Jánosné leveléből idézünk: „Mivel nem tudom nyíltan kimutatni szeretetemet, nagy öröm számomra, hogy lehetőséget adtak a Szupemagyi pályázatban arra, hogy megüzenjem drága édesanyámnak - Tóth Lászlónénak - mennyire szeretem és hálás vagyok neki mindazért, amit értem és az apa nélkül felnőtt két unokájáért önzetlenül tett. Meleg szívvel, soha el nem múló szeretettel gondolunk rá. Közelgő születésnapja alkalmából a jó Istent arra kérjük, tartsa meg őt egészségben, boldogságban még nagyon sokáig. Szükségünk van mamára és szeretjük! Üzeni lánya, Marika és unokái, Muci és Anita.” Bene Orsolya ezt írja: „Az én nagymamám - Koczka Lászlóné - mindent megtesz értünk, igazi szupemagyi. Most 57 éves, két gyermeket nevelt föl. Nagyon sokat dolgozik.” „Annyira örülök, hogy indítottak egy olyan sorozatot, mint a Szupemagyi.” - írja Szabó Erika, majd így folytatja: „Nagyon szeretem a mamámat, Sütő Gábomét. Én vagyok az első unokája. Ő már 62 éves lesz, és - hál’ Istennek - még mindig jól tartja magát. Szereti a fiatalokat, és nagyon szerény, kedves. Nagyiméknak egy gyermekük van, az én anyukám. Nagy segítség, hogy itt lakunk együtt, mindig finom, meleg főtt étellel vár haza. „Örülök, hogy nagymamám fényképét viszontláthatom lapjukban.” - írja Fenyves Józsefire. „Ő - Ulviczki Józsefné - nehéz körülmények között nevelte fel két gyermekét, de mindig örömet talált gyermekeiben, unokáiban. Igazi fáradhatatlan szupemagyi. Az idén tölti 82. életévét. Két gyermeket, öt unokáját, három dédunokáját a mai napig megörvendezteti valamivel.” „Örömmel fedeztem fel a lapban a Szupemagyi oldalt, hisz öröm látni azokat, akiket legjobban szeretünk.” - írja Doroginé. „A mamákról: ők aztán bármit tesznek, ott mindig az áll előtérben, hogy az unokáknak a legjobb legyen! Azt az önzetlen szeretetet, amit az unokák a két mamától (s a papától) kapnak, szavakkal nem igazán lehet megköszönni! S talán meg is haragudnának, ha ezt tennénk. így elfogadják a köszönetét! Ok aztán tényleg megérdemlik azt, hogy hálából, szeretetből mindenki láthassa a képeiket! A két mama neve: Nagy Jánosné, Dorogi Pétemé. Nekünk egyformán kedvesek.” Kopasz Károly és Milán leveléből idézünk: „Az én nagymamám 71 éves, de olyan fiatalos, mintha 21 esztendős lenne. Nagyon szereti az állatokat, még vadlűdja és lovai is voltak. A legkedvesebb lováról, Valiról mesélt nekem legtöbbet. Testvéremmel együtt nagyon szeretjük őt, reméljük, még nagyon sok nyáron mehetünk hozzá nyaralni.” A világ legkedvesebb nagymamájának, Fogarasi Fe- rencnének írják az unokák e verset: „Ő a mi Nagymamánk, / fáradhatatlan a keze, / mindig mosolygós a szeme. / Kicsi, mindig tettrekész termete. / Bátorít, erőt ad az ő jó szíve. / Segít bármiben, ha akarom, / Elmondhatom a bánatom. / Ha már fáradt leszel, vigyázok Rád nagyon. Sok szeretettel unokáid: Edina, Adrienn; lányaid: Erika, Margó.” „Olvastuk és láttuk a Néplapban a Szupemagyi oldalt. Mi is élnénk az újság adta lehetőséggel, hogy így nyilvánosan fejezzük ki szeretetünket és hálánkat Pók Imrénének, a mi drága édesanyánknak, nagymamánknak, dédnagymamánknak, aki nemrég töltötte be 80. évét. A mi nagymamánk, dédnagymamánk mindig önzetlen, gondoskodó, meleg szívű és ott segít, ahol tud. Sok szeretettel köszönti két lánya, veje, két unokája, dédunokája. A fényképet meglepetésnek szánjuk. Égyik lánya: Molnár Istvánné.” Surányi Zoltánné írja: „Az én nagymamám, Császár Lajosné 72 éves, de még mindig úgy pattan fel a biciklire, mint tíz évvel ezelőtt. Gyerekkorom legszebb éveit töltöttem nála, még mindig fülembe csengenek szavai, amik elmesélték, milyen cselédlány volt ő. Ma már a két kisunoka hallgathatja ezeket a történeteket. Nagyon szeretnénk, ha még sokáig közöttünk élne.” Patóné Urbán Mária: „Özv. Tóth Józsefné és Urbán Ger- gelyné fényképét küldöm el Önöknek. Mindketten nagyon kedvesek nekem. Egyikőjük édesanyám, másik a nagymamám, aki 86. évében jár. Ezúton szeretnék mindkettőjüknek erőt, egészséget kívánni.” ... aki csak jót és szépet ád! 269. Kardos Istvánné, Törökszentmiklós 270. Füri Györgyné, Tiszatenyő 271. Özv. Béres Menyhértné, Tiszakerecseny 272. Rácz Ferencné, Kisújszállás 273. Püspöki Lajosné, Kisújszállás 279. Nagy Jánosné, Mezőtúr 280. Özv. Dorogi Pétemé, Mezőtúr 281. Csányi Józsefné, Karcag 282. Turbucz Imréné, Vésztő 283. Fogarasi Ferencné, Szolnok 274. Tóth Lászlóné, Szolnok 275. Koczka Lászlóné, Jászberény 276. Özv. Sütő Gáborné, Szajol 284. Berta Jánosné, Szolnok 285. Pók Imréné, Szolnok 286. Császár Lajosné, Tiszaigar 287. Özv. Tóth Józsefné, Törökszentmiklós 277. Ulviczki Józsefné, Szolnok 278. Király Dezsőné, Kisújszállás 288. Urbán Gergelyné, Törökszentmiklós