Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

10 Az Új Néplap Tiszafüreden 1993. június 1., kedd Épül a városi gázvezeték A Rét utcában kezdték el a munkát. Képünkön: a fővezeték összehegesztés előtt. Füred egyre több pontján lát mostanában az ember fel­túrt területeket. Sárga szala­gokkal zárják le az utcákat. Megjelennek a földmunkagé­pek és aztán törik fel az utcát. Készül az árok. A lakosság véleménye meg­oszlik: Sokan szkeptikusak: „Ezek még három év alatt sem lesznek kész” - summázhatom vélemé­nyüket. Mások maró gúnnyal csak úgy odavetik: „Alig kezdték el a munkát, máris elszakították a vízvezeté­keket. Ha így folytatják, több lesz a kár, mint a haszon.” Én bízom azonban a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat ígéretében. Minden kezdet ne­héz, és a feltúrt utca valóban nem szép látvány. Ám egyszer vissza áll a rend és a betemetett csövekben gáz jut el a lakóhá­zakba. Persze az sem baj, ha kevesebb víz- és szennyvízcsö­vet törnek el a munkagépek. Ennek ellenére az építkezés, akarom mondani vezetéképítés halad. Szerintem megfelelő ütemben. Remélem még idén az én há­zam eleje is fel lesz túrva és le­írhatom „gáz van a Baross ut­cában.” Mindenesetre alig pár hete a szennyvíz miatt túrták fel az utcát. De hamar vissza állt a rend. Remélem így lesz majd a gázzal is. Mert városiasabbá vá­lik így Füred, ami bizony néha egy kis bosszúsággal is jár. Jubilált a Kossuth Általános Iskola 1993. május 21-én fennállá­sának 25. éves jubileumát ün­nepelte a Kossuth iskola. Fekete Sándor igazgató ünnepi beszé­dében megemlékezett a jogelőd, 80 évvel ezelőtt alapított Pol­gári Fiúiskola Tiszafüred életé­ben játszott szerepéről is. Az ünnepség keretén belül két nyugdíjba vonuló pedagógus - akik az iskola alapító tanárai is voltak - Szikra Zoltánná és Végh Lukácsné miniszteri ki­tüntetést vehetett át több évtize­des pedagógiai szolgálataiért. Ma még hat alapító tanár dolgo­zik az iskolában, rajtuk kívül Fekete Sándor, Varga Ferencné, Nagy Csaba, Herbály Lászlóné, Szikra Zoltánná és Koczka Zol­tán. Ők a városi polgármestertől értékes tárgyjutalmakat kaptak. Az ünnepség megható pilla­nata volt, amikor a volt polgári iskola, Füreden még ma is na­gyon nagy népszerűségnek ör­vendő, idős pedagógusait Zem- lényi Zoli bácsit és Szigeti Ivijnt köszöntötték. A polgári iskola alapító igaz­gatójának, Kadocsa Bélának fü­redi sírját közvetlen hozzátarto­zói és az iskolai Diáktanács ko- szorúzta meg. Felejthetetlen nap volt ez di­áknak, pedagógusnak, volt ta­nítványnak, - mindenkinek, aki részese lehetett az ünnepség­nek. Talán pedagógiai szem­pontból az sem volt mellékes, hogy a mai gyerekek láthatták neves elődeiket, akik a 80 éves falak között rakták le sikeres életpályájuk alapjait. „Méltón a hagyományokhoz” - ez volt az alaphangja annak a levélnek, melyet Kadocsa Béla fia, dr. Kadocsa György néhány nappal az ünnepség után írt az iskola vezetőjének, de meleg hangon szólt a neves pedagógus tiszte­letére rendezett megemlékezés­ről is: „Felejthetetlen napot sze­reztél egész családomnak - Biz­tosan át tudod érezni, mit jelent az, ha egy ember annyira szere­tett, tisztelt és nagyon sokra ér­tékelt apját a méltánytalan, a legkisebb elismerést is mellőző feledésből újra kiemelnek, és nyilvános elismerést kap szóban és írásban.” - majd később így fogalmaz: „Az ünnepség a leg­szebb polgári iskolai ünnepsé­get idézte fel” - Úgy hiszem ez a legszebb dicséret a szerve­zőknek. A féléves ünnepségso­rozat jövő héten fejeződik be, addig bárki megtekintheti azt a dokumentumértékű kiállítást is, mely az elmúlt 80, illetve 25 év iskolai történéseiről szól. Egy pillanat, amiért érdemes dolgozni Morbid Nem tudom megállni szó nélkül! Mostanában - sajnos - egyre többször van dolgom a városi temetőben. írok a dologról, még akkor is, ha tudom, hogy az érintettek mérgezett nyilai engem céloz­nak majd meg:- A csend, az elmúlás biro­dalmába a végtisztesség szo­morú kényszeréből, az el­hunyt - barát, rokon, ismerős - iránti szeretetből ünneplő ruhába szoktak öltözni az emberek. Sajátságos a kép ilyenkor. Fekete ruha, frissen vasalt ingek . . . Szemben a ravatalozó nem is piszkos, hanem koszos ab­laka. Maga a halottas kocsi sem éppen most jött ki az au­tómosóból. Kicsit most visszább hú­zom az agarakat: lehet, hogy az embereknek ez nem tarto­zik a munkakörébe? Lehet, hogy egyáltalán nincs elkülö­nítve rá pénz? Vagy a gazda személye nem tisztázott? Ezek csupán kérdések, amire „így van” válasz esetén azt mondom: a rendre, tiszta­ságra itt keríteni kellene egy órácskát. . . A jó érzés ezt kívánná meg. Nem mentegetőzésként írom, de higgyék el, engem a jó szándék vezérel, amikor e so­rokat papírra vetem. Nem akarok én senkinek se rosszat. Egy dolog azonban még motoszkál a fejemben: A múlt héten is ott álltam a temetőben. Szemben a halot­tas kocsival. Néztem a veze­tőfülke ablakát. Nézem és nem hiszek a szememnek: a visszapillantó tükrön ott himbálódzik egy, a butikokban vásárolható csontváz. Morbid! Uraim! Legalább a temetés idejére vegyék le onnan! Mert a hoz­zátartozók haragja lehet, hogy nagyobb lesz, mint az enyém. Az oldalt készítette: Percze Miklós Klukáné, dr. Pilishegyi Ibo­lya két évtizede tanít a tiszafü­redi gimnáziumban. Húsz éve már annak is, hogy „istápolja” a gimnázium irodalmi színpadát. Lakásán naponta fordulnak meg azok a versszerető diákok, volt tanítványok, akik igényesek és „adnak” is szakmai tanácsaira. Három éve szervezi az iskola újságját is. Mindezt szigorúan társadalmi munkában. Május másodika biztos felejthetetlen nap lesz számára. Az erdőker- tesi, „Anyám Fekete Rózsa” szavalóversenyen tanítványai „taroltak”. A tiszafüredi gimná­ziumban tanuló Elek Katalin és a füredi, de a Debreceni Refor­mátus Gimnázium végzőse, An­tal Katalin - vele csak hétvége­ken foglalkozik a tanárnő - megosztva szerezték meg az első helyet a felnőtt kategóriá­ban. „Ez volt az a pillanat, amiért érdemes volt dolgozni. Nagyon izgultam, de biztos voltam a si­kerben. Ismerem őket jól, ezért Elek Katinak egy nagyon ko­moly, Kányády Sándor verset választottam. Á másik Kati egy vidámabb Molnár Ferenc rész­letet adott elő. Ott ültek mellet­tem az eredményhirdetéskor. Leírhatatlan volt az öröm” - idézi fel az eseményeket a 'ta­nárnő. Arra a kérdésemre, hogy mennyit vesz el az idejéből ez a társadalmi munka, nagyon sze­rényen így felelt: „Én azon fáradozom, hogy a vers, az irodalom, a színház a tanulmányi kötelezettségeken kívül is érdekelje diákjaimat. Szeretem csinálni, ezért nem számolom az időt.” Klukáné dr. Pilishegyi Ibolya lakását május 2. óta Lóránt Já­nos festőművész „Sziklás táj” című akvarell poszterja díszíti. Erdőkertesen kapta ezt a díjat, mint legjobb felkészítő pedagó­gus. Úgy hiszem az ismert mű­vész jutalma nagyon jó kezek­ben van. Egy hegesztő Mannheimből Orosz József 1988-ig a Hajó­gyárban dolgozott. Nem volt rossz szakember. A fiatal he­gesztőknek rendezett szakmai versenyeken legtöbbször dobo­gón végzett. Mégis úgy gon­dolta, hogy máshol próbál sze­rencsét. Siófokra került el a Kőolaj-Gázvezetéképítő Válla­lathoz. Nem titkoltan abban a reményben, hogy egyszer kül­földre kerül. így is történt. A többit már ő meséli el. Hogyan kezdődött?- Ereztem, hogy nem szabad sokáig a Hajógyárban maradni, ezért döntöttem a külföld mel­lett. Először Kuvaitba kerültem ki. Nem volt rossz - sokan iri­gyelték is érte (szerk.) -, de haza alig jutottam. Aztán jött a háború, ott Kuva- itban. Gondolom haza kellett jönnötök?- Még az „események” előtt beszélgettünk a feleségemmel. Két gyerekem van Éva 8 éves, Józsika 6. Még a háború előtt hazajöttem. Ezután Mannheim követke­zett. Az sincs olyan közel?- Ide is a cégen keresztül ju­tottam ki. Négyen vagyunk ott Füredről. Érdekes módon mindnyájan a Hajógyárban dolgoztunk. Tény, hogy Mannheim is messze van, de innen legalább havonta, jobb esetben kéthe­tente hazajutok. Meg kell kérdeznem: meddig még? Sokáig lehet dolgozni tá­vol a családtól?- Manapság mindenki össze akar szedni egy kis pénzt. Én mindig a szakmámban dolgoz­tam. Kinn is gázvezetéket épí­tünk. Hogy meddig még nem tudom, de itthon akarom foly­tatni az biztos. így is terveztem. Itt összejön egy „kicsi”, hogy nyugodtan tervezzem a jövő- met. MégiS, mennyi az a „kicsi” ?- Megmondhatom, de úgy érzem jobb, ha nem teszem. Mindenkinek áll a „zászló”. Próbálják meg ők is! Nagyon keményen megdolgozunk mi ott azért a pénzért. Nagyok a köve­telmények is. Orosz József 5 éve döntött úgy, hogy a Hajógyár után sze­rencsét próbál. Több volt mun­katársával ellentétben - sikere­sen. Pár év még - aztán hazajö­vök - mondta. Várja a család, akiktől sokáig nem illik távol lenni. Annál is inkább, mert felesége ikreket vár. Novemberben már hatan lesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents