Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
10 Az Új Néplap Tiszafüreden 1993. június 1., kedd Épül a városi gázvezeték A Rét utcában kezdték el a munkát. Képünkön: a fővezeték összehegesztés előtt. Füred egyre több pontján lát mostanában az ember feltúrt területeket. Sárga szalagokkal zárják le az utcákat. Megjelennek a földmunkagépek és aztán törik fel az utcát. Készül az árok. A lakosság véleménye megoszlik: Sokan szkeptikusak: „Ezek még három év alatt sem lesznek kész” - summázhatom véleményüket. Mások maró gúnnyal csak úgy odavetik: „Alig kezdték el a munkát, máris elszakították a vízvezetékeket. Ha így folytatják, több lesz a kár, mint a haszon.” Én bízom azonban a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat ígéretében. Minden kezdet nehéz, és a feltúrt utca valóban nem szép látvány. Ám egyszer vissza áll a rend és a betemetett csövekben gáz jut el a lakóházakba. Persze az sem baj, ha kevesebb víz- és szennyvízcsövet törnek el a munkagépek. Ennek ellenére az építkezés, akarom mondani vezetéképítés halad. Szerintem megfelelő ütemben. Remélem még idén az én házam eleje is fel lesz túrva és leírhatom „gáz van a Baross utcában.” Mindenesetre alig pár hete a szennyvíz miatt túrták fel az utcát. De hamar vissza állt a rend. Remélem így lesz majd a gázzal is. Mert városiasabbá válik így Füred, ami bizony néha egy kis bosszúsággal is jár. Jubilált a Kossuth Általános Iskola 1993. május 21-én fennállásának 25. éves jubileumát ünnepelte a Kossuth iskola. Fekete Sándor igazgató ünnepi beszédében megemlékezett a jogelőd, 80 évvel ezelőtt alapított Polgári Fiúiskola Tiszafüred életében játszott szerepéről is. Az ünnepség keretén belül két nyugdíjba vonuló pedagógus - akik az iskola alapító tanárai is voltak - Szikra Zoltánná és Végh Lukácsné miniszteri kitüntetést vehetett át több évtizedes pedagógiai szolgálataiért. Ma még hat alapító tanár dolgozik az iskolában, rajtuk kívül Fekete Sándor, Varga Ferencné, Nagy Csaba, Herbály Lászlóné, Szikra Zoltánná és Koczka Zoltán. Ők a városi polgármestertől értékes tárgyjutalmakat kaptak. Az ünnepség megható pillanata volt, amikor a volt polgári iskola, Füreden még ma is nagyon nagy népszerűségnek örvendő, idős pedagógusait Zem- lényi Zoli bácsit és Szigeti Ivijnt köszöntötték. A polgári iskola alapító igazgatójának, Kadocsa Bélának füredi sírját közvetlen hozzátartozói és az iskolai Diáktanács ko- szorúzta meg. Felejthetetlen nap volt ez diáknak, pedagógusnak, volt tanítványnak, - mindenkinek, aki részese lehetett az ünnepségnek. Talán pedagógiai szempontból az sem volt mellékes, hogy a mai gyerekek láthatták neves elődeiket, akik a 80 éves falak között rakták le sikeres életpályájuk alapjait. „Méltón a hagyományokhoz” - ez volt az alaphangja annak a levélnek, melyet Kadocsa Béla fia, dr. Kadocsa György néhány nappal az ünnepség után írt az iskola vezetőjének, de meleg hangon szólt a neves pedagógus tiszteletére rendezett megemlékezésről is: „Felejthetetlen napot szereztél egész családomnak - Biztosan át tudod érezni, mit jelent az, ha egy ember annyira szeretett, tisztelt és nagyon sokra értékelt apját a méltánytalan, a legkisebb elismerést is mellőző feledésből újra kiemelnek, és nyilvános elismerést kap szóban és írásban.” - majd később így fogalmaz: „Az ünnepség a legszebb polgári iskolai ünnepséget idézte fel” - Úgy hiszem ez a legszebb dicséret a szervezőknek. A féléves ünnepségsorozat jövő héten fejeződik be, addig bárki megtekintheti azt a dokumentumértékű kiállítást is, mely az elmúlt 80, illetve 25 év iskolai történéseiről szól. Egy pillanat, amiért érdemes dolgozni Morbid Nem tudom megállni szó nélkül! Mostanában - sajnos - egyre többször van dolgom a városi temetőben. írok a dologról, még akkor is, ha tudom, hogy az érintettek mérgezett nyilai engem céloznak majd meg:- A csend, az elmúlás birodalmába a végtisztesség szomorú kényszeréből, az elhunyt - barát, rokon, ismerős - iránti szeretetből ünneplő ruhába szoktak öltözni az emberek. Sajátságos a kép ilyenkor. Fekete ruha, frissen vasalt ingek . . . Szemben a ravatalozó nem is piszkos, hanem koszos ablaka. Maga a halottas kocsi sem éppen most jött ki az autómosóból. Kicsit most visszább húzom az agarakat: lehet, hogy az embereknek ez nem tartozik a munkakörébe? Lehet, hogy egyáltalán nincs elkülönítve rá pénz? Vagy a gazda személye nem tisztázott? Ezek csupán kérdések, amire „így van” válasz esetén azt mondom: a rendre, tisztaságra itt keríteni kellene egy órácskát. . . A jó érzés ezt kívánná meg. Nem mentegetőzésként írom, de higgyék el, engem a jó szándék vezérel, amikor e sorokat papírra vetem. Nem akarok én senkinek se rosszat. Egy dolog azonban még motoszkál a fejemben: A múlt héten is ott álltam a temetőben. Szemben a halottas kocsival. Néztem a vezetőfülke ablakát. Nézem és nem hiszek a szememnek: a visszapillantó tükrön ott himbálódzik egy, a butikokban vásárolható csontváz. Morbid! Uraim! Legalább a temetés idejére vegyék le onnan! Mert a hozzátartozók haragja lehet, hogy nagyobb lesz, mint az enyém. Az oldalt készítette: Percze Miklós Klukáné, dr. Pilishegyi Ibolya két évtizede tanít a tiszafüredi gimnáziumban. Húsz éve már annak is, hogy „istápolja” a gimnázium irodalmi színpadát. Lakásán naponta fordulnak meg azok a versszerető diákok, volt tanítványok, akik igényesek és „adnak” is szakmai tanácsaira. Három éve szervezi az iskola újságját is. Mindezt szigorúan társadalmi munkában. Május másodika biztos felejthetetlen nap lesz számára. Az erdőker- tesi, „Anyám Fekete Rózsa” szavalóversenyen tanítványai „taroltak”. A tiszafüredi gimnáziumban tanuló Elek Katalin és a füredi, de a Debreceni Református Gimnázium végzőse, Antal Katalin - vele csak hétvégeken foglalkozik a tanárnő - megosztva szerezték meg az első helyet a felnőtt kategóriában. „Ez volt az a pillanat, amiért érdemes volt dolgozni. Nagyon izgultam, de biztos voltam a sikerben. Ismerem őket jól, ezért Elek Katinak egy nagyon komoly, Kányády Sándor verset választottam. Á másik Kati egy vidámabb Molnár Ferenc részletet adott elő. Ott ültek mellettem az eredményhirdetéskor. Leírhatatlan volt az öröm” - idézi fel az eseményeket a 'tanárnő. Arra a kérdésemre, hogy mennyit vesz el az idejéből ez a társadalmi munka, nagyon szerényen így felelt: „Én azon fáradozom, hogy a vers, az irodalom, a színház a tanulmányi kötelezettségeken kívül is érdekelje diákjaimat. Szeretem csinálni, ezért nem számolom az időt.” Klukáné dr. Pilishegyi Ibolya lakását május 2. óta Lóránt János festőművész „Sziklás táj” című akvarell poszterja díszíti. Erdőkertesen kapta ezt a díjat, mint legjobb felkészítő pedagógus. Úgy hiszem az ismert művész jutalma nagyon jó kezekben van. Egy hegesztő Mannheimből Orosz József 1988-ig a Hajógyárban dolgozott. Nem volt rossz szakember. A fiatal hegesztőknek rendezett szakmai versenyeken legtöbbször dobogón végzett. Mégis úgy gondolta, hogy máshol próbál szerencsét. Siófokra került el a Kőolaj-Gázvezetéképítő Vállalathoz. Nem titkoltan abban a reményben, hogy egyszer külföldre kerül. így is történt. A többit már ő meséli el. Hogyan kezdődött?- Ereztem, hogy nem szabad sokáig a Hajógyárban maradni, ezért döntöttem a külföld mellett. Először Kuvaitba kerültem ki. Nem volt rossz - sokan irigyelték is érte (szerk.) -, de haza alig jutottam. Aztán jött a háború, ott Kuva- itban. Gondolom haza kellett jönnötök?- Még az „események” előtt beszélgettünk a feleségemmel. Két gyerekem van Éva 8 éves, Józsika 6. Még a háború előtt hazajöttem. Ezután Mannheim következett. Az sincs olyan közel?- Ide is a cégen keresztül jutottam ki. Négyen vagyunk ott Füredről. Érdekes módon mindnyájan a Hajógyárban dolgoztunk. Tény, hogy Mannheim is messze van, de innen legalább havonta, jobb esetben kéthetente hazajutok. Meg kell kérdeznem: meddig még? Sokáig lehet dolgozni távol a családtól?- Manapság mindenki össze akar szedni egy kis pénzt. Én mindig a szakmámban dolgoztam. Kinn is gázvezetéket építünk. Hogy meddig még nem tudom, de itthon akarom folytatni az biztos. így is terveztem. Itt összejön egy „kicsi”, hogy nyugodtan tervezzem a jövő- met. MégiS, mennyi az a „kicsi” ?- Megmondhatom, de úgy érzem jobb, ha nem teszem. Mindenkinek áll a „zászló”. Próbálják meg ők is! Nagyon keményen megdolgozunk mi ott azért a pénzért. Nagyok a követelmények is. Orosz József 5 éve döntött úgy, hogy a Hajógyár után szerencsét próbál. Több volt munkatársával ellentétben - sikeresen. Pár év még - aztán hazajövök - mondta. Várja a család, akiktől sokáig nem illik távol lenni. Annál is inkább, mert felesége ikreket vár. Novemberben már hatan lesznek.
