Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

4 Megyei tükör 1993. június 5., szombat Újra termel a Szolnok Papír (Folytatás az 1. oldalról) Néhány vegyiüzemet már ko­rábban be kellett zárni a térség­ben. A Szolnok Papír bezárása a munkanélküliség további emel­kedését, a vásárlóerő csökkené­sét, a magasan kvalifikált mun­kaerő elvándorlását vonta maga után. A bezárás hatása még Duna­újvárosban is érzékelhető volt, mivel az egyik legnagyobb vevő kiesése miatt az ottani cel­lulózgyártást időnként le kellett állítani. Tudjuk, hogy mennyire fontos a gyár működése a régió számára, és felelősséget is ér­zünk érte ugyanúgy, mint a ma­gyar iparért. A kormánnyal folyó tárgya­lásaink során is hasonló be­nyomást nyertünk, ezért készek vagyunk a termelést újra beindí­tani.- Meg tudja már most mon­dani, hogy mikortól indul meg a termelés?- Terveink szerint vevőinket már júliustól szolnoki papírral fogjuk kiszolgálni. A térség számára mindez azt jelenti, hogy nemcsak a szolnoki papír­gyárban jönnek létre új munka­helyek, hanem az egész munka­helypiacot lendületbe hozzuk. Gondoljon csak például a szállí­tásokra. ami a szállítási vállal­kozások, vasút, posta megélén­külését vonja maga után. Ugyanúgy lehet számolni azzal is. hogy Dunaújvárosra is pozi­tív hatásai lesz, mivel ott újra megkezdődhet teljes egészében a szalmacellulóz-termelés. A mezőgazdaságot is támogatja, mivel Dunaújváros az egyik szalmafelvásárlója. Gondoljon csak ebben az összefüggésben a környezetre is. A szalma elégetése nemcsak a föld mikroorganizusaiban tett kárt, hanem fölöslegesen sza­badított fel kéndioxidot is.- Az ön akkori nyilatkozata szerint a bezárás mellett a ma­gyarországi kedvezőtlen keret- feltételek miatt kellett dönteni. Ezek az alapvető feltételek most hirtelen megváltoztak? Mi az konkrétan, ami megváltozott, ki mire volt hatással? Mik lehet­nek azok az okok, mikor min­denki tudja, hogy ma is ugyan­úgy mint korábban, vannak föl­ösleges kapacitások, amelyek alapján hirtelen pozitív ered­ményre lehet számítani? Ugyanis csak ilyen jellegű felté­telezések adhatnak okot a gyár újbóli megnyitására.- Mint ahogyan már elmond­tam, több oka van annak, hogy újra megnyitjuk a gyárat: mi, ezalatt a B és B és a Szolnok management-jét ugyanúgy ér­tem, mint sajátmagamat, az utóbbi hónapokban eredményes megbeszéléseket folytattunk a magyarországi illetékesekkel. Az volt a benyomásunk, hogy ezen szervek támogatásával számíthatunk arra, hogy Ma­gyarországon megindul az ipari fejlődés. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy mind a pénzügyi, mind a külkereskedelmi és ipari tárca fokozottan érdekelt abban, hogy ez a szabályozás megtör­ténjen. Abban a reményben, hogy a magyar kormány iparé­lénkítő intézkedéseket fog hozni, a termelés beindítása mellett döntöttünk, bár végleges írásos dokumentum nincs a ke­zünkben. Mivel az EG-hez való köze­ledésnek egyik alapvető felté­tele egy jól működő ipar, bí­zunk abban, hogy a kormány a megígért intézkedéseket való­ban meg fogja hozni. Lehet, hogy nem volt igazán helyes rögtön a sajtóhoz fordulni, a közvetlen tárgyalások talán cél­ravezetőbbek lettek volna.- Annakidején beszélt arról is, hogy bizonyos strukturális változások elengedhetetlenek a magyar papíriparban - ezeket még mindig feltétlenül szüksé­gesnek tartja?- A magyar papíripar prob­lémája abban rejlik, hogy a kü­lönböző gyárak termékskálája rendkívül sokrétű, így az egyes telephelyeken a termékenkénti készlet nemzetközi viszonylat­ban túl kicsi. Az elmúlt időszakban‘mi sem voltunk tétlenek. Közösen olyan jónevű tanácsadókkal, mint Jaakko Pöyry és a Boston Consulting Group kidolgoztunk egy olyan koncepciót, amely nemcsak Szolnok, az egész ma­gyar papíripar tekintetében is előnyökkel szolgál. A koncepció pozitívan hatna a munkahelypiacra is az érintett régiókban.- Mit tartalmaz ez a koncep­ció? Ez azt jelenti, hogy új mun­kahelyeket hoznának létre?- Ha a Dunapack és a Szol­nok Papír cégeken belül szerke­zeti változásokat tudunk végre­hajtani a koncepció keretében, akkor mindenképpen! Minde­nekelőtt azonban szeretnék hitet tenni a telephelyek mellett. Azonban sürgősen szükség van a telephelyeken a specializáci- óra és a koncentrációra. Fel kell hagyni az eddigi vegyeskeres­kedéssel. Ezzel csak szétdarabolódunk a különböző telephelyek között. Jelenleg olyan szituációban va­gyunk, amikor az import nö­vekszik, az export pedig stag­nál. Ütőképes piacszervezeteket csak kitűnően megszervezett és specializált termelés mellett le­het felépíteni. Át kell térni a termelési centerekről az értéke­sítési centerekre, a költségcen­terekről a profitcenterekre. Gyakorlatilag mindez a kö­vetkezőt jelentené: Szolnokon koncentrálnánk a famentes, má­zolt és natúrpapír gyártását, mi­vel nemzetközi viszonylatban csak azok a gyárak versenyké­pesek, amelyek kapacitása eléri az évi 100 ezer és 600 ezer tonna közötti mennyiséget. így a dunaújvárosi fehérpapírgyár­tás a maga éves 50-60 ezer ton­nás kapacitásával hosszú távon nem ésszerű. Ezért javasoljuk, hogy a gé­pet át kell alakítani testli- ner-termelésre és ezzel együtt Dunaújvárost fel kell készíteni a hullámpapír-alapanyag terme­lésére. A szolnoki termelés újra­indításával nagyobb mennyi­ségű cellulózra lesz szükség, ami azt jelentené, hogy Duna­újvárosban megnőne a szalma­cellulóz-termelés is. Ha ezeket a strukturális vál­tozásokat így végre tudjuk haj­tani, akkor minden telephely egy-egy speciális terméket fog gyártani. Csak így tudunk elképzelni egy jól működő, exportorientált magyar papíripart. Az, hogy a növekvő papírexporttal és a csökkenő importtal kedvező ha­tást lehet kifejteni a magyar ke­reskedelmi mérlegre, azt hi­szem, hogy Magyarország szá­mára még az EG-hez való köze­ledés időszakában is döntő érv lehet. A múltba tekintve mindenki megérti a jelent „Egy dolgot kell akarnunk” Farkas László, 36 éves fiata­lember. Tizenöt éven keresztül Szarvason, a tangazdaságban dolgozott, mint középvezető. 1990-ben került közeli kapcso­latba a politikával. Még egy év sem telik el, amikor a tiszaburai Lungo Drom cigányszervezet képvise­lőjeként küldött a Roma Parla­menten. Itt választják meg a Firosz (Fiatal Romák Országos Szö­vetsége) elnökének. Azóta „ta­nulja a demokráciát”, mint so­kan mások ebben az országban. Pontosabban idézve őt: „Ma Magyarországon demokráciá­ban tanulhatnak politizálni a ci­gányok. Korábban sok beleszó­lásunk nem volt, így a gyakorla­tot is most kell megszerez­nünk.” Hogy meddig jutottak el a há­rom év alatt? Farkas László er­ről is nyilatkozott lapunknak.-Lényegében most két szerve­zetet is képvisel. Nem jelent ez túl nagy lekötöttséget? Gondo­lok itt arra elsősorban, hogy egy országos elnöki pozíció ad azért elég munkát.- Egyáltalán nem tartom ket­tősségnek. Itt Burán és az or­szágban is egy a fontos minden cigányembernek: egy dolgot kell akarnunk.- Éspedig?- Ennek a kisebbségnek van múltja. Arra kell törekednünk, hogy legyen jelenünk és jövőnk is. A múltba visszatekintve mindenki megérti jelenét és tudja tervezni a jövőt.- Szerencsés dolognak tartja, hogy száznál is több cigány- szervezet van az országban?- Sokan összekeverik ezeket a szervezeteket a pártokkal. Mi is a kisebbségeknek nyújtott ál­lami támogatásokból dolgo­zunk, teljesen társadalmi mun­kában. Úgy érzem, hogy a céljaink azonosak, csupán a megközelí­tés módja más. De ’90-ben, a választások idején is volt több mint 50 párt. Valahol ez termé­szetes is.- Lehet, hogy butaság amit kérdezek. A Firosz a cigány Fi­desz?- Mindenki megkérdezi ezt tőlem. Tény, hogy 14 éves kor­tól 40 éves korig lehet valaki a szervezetünk tagja. Ám nekünk is vannak - szerencsére - szim­patizánsaink. Ez kell is, mert pályázatok útján szerezhetünk pénzt. Nekünk a pályázatok megírá­sát is tanulnunk kellett. Vissza­térve a kérdésére, van hasonló­ság, de hangsúlyozom mi nem vagyunk párt. Ebben látom a legnagyobb különbséget.- Lehet, hogy megharagszik rám a következő kédésért. Hogy is tudom ezt „finoman” megfo­galmazni? Budapesten ugyan­úgy látják a cigányok helyzetét, mint itt falun?- Értem, hogy mire gondol, éppen ezért haragról szó sincs. Én lentről ismertem meg a dol­gokat. Egyet szeretnék leszö­gezni: cigányvezétők között is megvan az a rossz szokás, hogy a hivatali szék károsan befolyá­solja cselekedeteiket. Ám nem ez a jellemző. Tény, hogy például Tisza- bura nagyon speciális helyzet­ben van. Itt a túlélés jelenti a legnagyobb feladatot a cigány lakosságnak. Rossz a szociális helyzet. Ha súlyának megfelelően, előtítéletmentesen foglalkozunk a kérdéssel, csak akkor tudunk eredményt elérni. Ám ez na­gyon hosszú és rögös út. Például ma 90 millió jut csak a szervezetek támogatására az egész országban. Mi nem sze­dünk tagdíjat, mert az emberek­nek egyszerűen a kenyérre kell a pénz.- Van programtervezetük a jövőre ? Hogyan oldható fel ez a feszültség?- Ha korrekt akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy én is csak sejtem mi a járható út. Természetesen azonban van konkrét programunk. Az ala­pokról elindulva kell egy mintát adnunk. Az esélyegyenlőség megte­remtését már gyermekkorban biztosítani kell. Ha ez sikerül, akkor lesz lehetőség egy „em­beribb” életleélésére. Ez azonban, mint már koráb­ban mondtam, egy nagyon hosszú út.- Köszönöm a beszélgetést.-P­ÁRUBEMUTATÓ. A Tisza Coop Kft. 27 áfész által alapított nagykereskedelmi kft. (élel­miszer és vegyiáru profilban), melyet 4 megye áfészei és azok boltjai alkotnak. Tegnap délelőtt Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban árubemutatót rendeztek a bol­tosok részére. A mintegy 400 boltvezető a helyszínen adhatta le megrendelését a kö­vetkező negyedévre. Képünkön Gazdag Sándor ügyvezető igazgató köszönti az áru­bemutató résztvevőit -nzs­Nem a Vadnyugatról, de... Farmerek tapasztalatcseréje Mezőtúron Mezőtúron a GATE Főisko­lai Kar „Zsindelyes” fogadója ad szállást egy hétig annak a ti­zenegy fiatal farmergazdának, akik tapasztalatszerzés céljából érkeztek az észak-franciaor­szági Picardie megyéből Ma­gyarországra. A csoport vezetőjétől, Grégo- rie Matthieu-tól az alábbiakat tudtam meg.- Magyarország olyan régiója Európának, ahol a mezőgazda­ság átmeneti időszakát éli. Cso- #!f ös 4 jiiunkas^vízés..^ipjj, P’áW'i .?. W*# .. mezogazdasagot jellemezte, es láthattuk a mezőhéki Táncsics téeszben. De a magyar gazdálkodásban természetszerűleg benne van a szorgalom és a tenniakarás, amivel a privatizáció időszaká­ban - mint azt tette Papp Ferenc, mezőtúri pulykatenyésztő - vál­lalkozásába belefog. Franciaországban a kis par­cellákon való gazdálkodásnál a modernizáció magával hozta, hogy az emberek egyre távo­labb kerülnek egymástól, csak a saját egyéni céljaikat nézik. A magyar gazdálkodók er­kölcsi előnye - az, hogy kapcso­latokat teremtenek, é* segítik egymást - követendő példa számunkra. Mi viszont átadhat­juk tapasztalatainkat a kis par­cellákon történő gazdálkodás­sal, és a gépek alkalmazásával kapcsolatosan.- Mekkora területen gazdál- kodnak, és mit termelnek?- Mindannyian száz-kétszáz hektáros - ez Franciaországban már nagy méretnek számíjt - te­rületen növénytermesztéssel foglalkozunk. Ezen belül is a gabonafélék­kel. Termelési szerkezetünk ,50 a|é;£t teszi fei ja buzaj 20 százalékát a cukorrépa, ltj) szá­zalékát a repce - melynek [olaját traktorok hajtóanyagaként használjuk -, kis mennyiségben az árpa és fontos, termesztett növényként a takarmányb(j)rsó.- Merrefelé jártak, és n\i sze­repel még a programjukban?- Az első napon a hagyomá­nyos termelési szerkezetijei is­merkedünk meg a mezjőhéki Táncsics téeszben, ahol kőmoly szakmai megbeszéléseket! foly­tattunk az’ értékesítési-beszer­zési problémákról, és összeha­sonlítottuk az árakat, majd este Mesterszálláson hagyományos, igen hangulatos birkavadsorán vettünk részt. Szerdán Tokajhe­gyalján, a híres tradíciókkal rendelkező borvidéken jártunk, csütörtökön pedig a szállásadó GATE Főiskolai Kar agrárokta­tási rendszerét, a laboratóriu­mot, a kutatórészleget és az in­tézmény új sportcsarnokát te­kintettük meg, valamint Gyo- maendrőd mellett a hat gazdál­kodó által üzemeltetett spárga­telepet. Pénteken a Hortobágyi Nem­zeti Park, a Pásztormúzeum és a debreceni városnézés szerepel a programunkban. , Szombaton Budapestre megyünk, majd Gödöllőn megtekintjük a Me­zőgazdasági Gépmúzeumot. Vasárnap pedig Báli Istvánnal, az Agria szervezet elnökével és Király Istvánnal, aki a mezőtúri Kertészeti Szövetkezet elnöke és a Kertbarátok Szövetségének vezetője, mezőtúri városnézé­sen veszünk részt, és felkeres­sük a dévaványai túzokrezervá­tumot. Hétfőn délben repülőre ülünk. Szeptemberben pedig várjuk a gazdálkodókat, szak­embereket., oktatókat, hogy be­mutassuk franciaországi gazda­ságainkat. Czikkely Anna Átadták a bíróság épületét Karcagon 1991 őszén kezdődött a Kar­cagi Városi Bíróság épületének felújítása teljes födém- és tető­cserével, majd ’92. szeptember 8-án hozzáláttak a belső felújí­tási munkákhoz. Az 52 milliós beruházás - melyet az Igazság­ügyi Minisztérium és a városi önkormányzat fedezett - május 20-án fejeződött be. Kotjszerű fűtésrendszert alakítottak ki. Az ügyészség és a bíróság dolgozói tegnap vették hivatalosan js bir­tokba az épületet. Az ünnepé­lyes átadáson megjelent dr. Matheidesz Ilona, az Igazság­ügyi Minisztérium igazságszol­gáltatási hivatalának vezetője, dr. Fábián Lajos, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Nánási Il­lés, a megyei bíróság elnöke és dr. Fekete Jenő megyei főü­gyész.- de ­Dr. Tóth István, a Karcagi Városi Bíróság elnöke mutatja be az újonnan átalakított épületet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents