Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-04 / 128. szám
12 Hazai tükör 1993. június 4., péntek Az autonom közösségek szolgálata a célom Különleges szituáció alakult ki Jászberényben, a Déryné Művelődési Központban. Az igazgatói poszt betöltésére pályázatot írt ki az önkormányzat. Papp Imre - aki 20 éve vezetője az intézménynek s alapítója, vezetője a világhíres Jászság Népi Együttesnek - nem nyerte el saját állását. Helyette munkatársa, Sass István kapott bizalmat a képviselő-testülettől. A döntés azonban nagy meglepetést igazán nem okozott a városban. A közvélemény szerint Sass István tulajdonképpen szürke eminenciásként vezeti a művelődési központot évek óta. Most aztán az a helyzet, hogy Papp Imre egykori diákja - a gimnáziumban tanította -, akit ő hívott a Dérynéhez, átveszi tőle a „kormányzás” felelősségét.- Hogyan éli meg ezt a furcsa szituációt?- Pillanatnyilag még Papp Imre az intézmény vezetője. Az én megbízatásom július 1-től szól. Végül is egy intézménynek mindig az igazgató a vezetője, ő felelős minden döntésért. Való igaz, hogy én lehetőséget kaptam Papp Imrétől az önálló munkavégzésre, elképzeléseim megvalósítására. Már idekerü- lésemkor, 1974-ben is lehetőségem volt a pálya szépségeinek megismerésére. Rengeteget tanultam az itt dolgozó, s ma is Jászberényben, a kulturális szférában jelenlévő szakemberektől. Papp Imre elkötelezettsége a néptánc iránt lehetővé tett egy egészséges munkamegosztást az intézményen belül. Én szerencsésnek mondhatom magam, hisz népművelőként sok dolog megvalósításában vehettem részt. Mióta a kultúra finanszírozása megváltozott, szorító anyagi kényszer határolta be működési lehetőségeinket. Egyre inkább intézményi vezetési döntések érvényesültek az utóbbi egy-két évben. Végül is szerintem nem leszek Papp Imre főnöke. Az önkormányzat kulturási bizottsága az intézmények működésének átstrukturálását tervezi. Szó van arról, hogy a Jászság Népi Együttest leválasztják a művelődési központról. Ez esetben nem alakulhat ki főnök-beosztotti viszony, sokkal inkább a jó együttműködés két önálló intézmény között.- A pályázatok elbírálásakor, a kulturális bizottságban, az önkormányzatban is megfogalmazódott nyilvánvalóan egyfajta elvárás. A városnak óriási tehertétel az intézmények fenntartása. A Dérynében pedig sok a létszám. Lehet, hogy el kell küldeni embereket?- Vitatkozom önnel, ha nem haragszik ezért. Először át kell gondolni, hogy a városnak milyen kulturális értékei vannak, s ehhez milyen intézményi háttérrel rendelkezünk. Szám szerint lehet, hogy sok az intézmény, de a kulturális alapterület négyzetméterben mérve egyáltalán nem sok. Sajnos a ’70-es évek közepén itt nem épült meg az a kulturális centrum, ami most nagyon hiányzik. Az akkori vezetés gyengesége miatt a lehetőséget elszalasztottá. Akkor épült meg az Ifjúsági Ház önállóan a Hűtőgépgyár pénzéből. Most az a helyzet, hogy több kis intézmény van - Honvéd Jász Kaszinó (a volt Tiszti Klub), Ifjúsági Ház, Gyermekek Háza, Déryné Művelődési Központ -, melyeknek nincs klubövezete, közösségi életterei nem teremtődtek meg. Jászberény éneklő város, néptánc város és nem tudunk rendezni egy kórusfesztivált, egy igazi jó hangversenyt. Ezekre mindegyik intézmény alkalmatlan. Padláson, pincében rajzolnak, festenek, tanulnak nyelvet, hímeznek asszonyok, fiatalok. Szűkösek a terei a kis közösségeknek. Tehát lehet, hogy sok az intézmény, mégis kevés, nem jó az elosztása. Ezt a város közösségi élete is megsínylette szerintem. Ezért kell átgondolni mi az amink van, s ezt hogyan lehet jól működtetni.- Tulajdonképpen ezt a célt szolgálja az intézmények átvilágítása, ami most zajlott le.- Valóban így van. Szerintem hamis alternatíva az, hogy csa- tomázzon-e a város vagy kultúrára költsön. Egyszer a polgármester úr mondta, s nagyon egyetértek vele, hogy aki ma tehetséges fiatal, s ma akar ecsetet fogni a kezébe vagy táncolni, zenélni, annak ma kell megadni a lehetőséget. Hiába szólunk neki 15 év múlva, hogy most változtak a gazdasági lehetőségek, most lehet festeni. Akkor már ez nem fog érni semmit. Ma kell megteremteni a lehetőséget a kulturálódásra, s ez a mai vezetés felelőssége. Az intézmények átvilágítása is azt célozza, hogy a párhuzamosságot kiszűrjék, a lehető leggazdaságosabb megoldást megtalálják. Lehet, hogy kevesebb emberrel kell dolgozni, lehet, hogy több vállalkozó kedv szükséges ezen a területen is. De az önkormányzat továbbra sem adhatja fel ennek a szférának a támogatását. Visszatérve előző kérdésedre, a létszámproblémára: a Déryné Művelődési Központban most huszonegyen vagyunk. Népművelőként igazából négyen dolgozunk. A népi együttes zenészei s két főállású vezető táncosa - akik oktatók is - szintén itt vannak státuszban. Továbbá a főtéri s a Víz utcai épület kiszolgáló személyzete. Ha az együttest tényleg leválasztják - s ez teljesen logikus, hisz önálló profilú terület a néptánc - akkor egyáltalán nem maradunk sokan. A feladatokat s a feltételeket kell összhangba hozni, s ennek nem első lépése, hogy valakit vagy valakiket elküldjünk. Nagyon jó lenne, ha az önkormányzat kialakítaná új koncepcióját, s a szóban forgó szétválasztásokról, illetve összevonásokról döntene. Utána lehetne tiszta lappal indulni.- Népművelőként ön elismert szakember. Az 1991-ben kapott Népművelésért díj is ezt jelenti. Van-e ars poeticája, filozófiája, amit meg szeretne valósítani?- Egy dolgot mmindig is fontosnak tartottam: az autonom közösségek munkájának segítését. Pályám során ezekkel a közösségekkel mindig jó kapcsolatot tartottam. Ifjúsági klubtól a hímzőkig, kórusoktól a kertbarátokig. Mindig azt próbáltam, hogy segítsük őket, s ne irányítsuk. Tehát ne telepedjünk rájuk, de információval, szervezéssel segítsük munkájukat, hogy megvalósíthassák azt, amit ők szeretnének, jónak látnak. Ezeket a közösségeket ismét „közelebb kell hozni” a művelődési központhoz, mert úgy érzem, kissé eltávolodtak tőlünk az utóbbi időben. Az ő munkájuk szolgálata lehet a célunk. A másik dolog a nyilvánosság kiszélesítése, az információcsere lehetőségeinek bővítése. Az intézmény vezetésének társadalmasítására szeretnék olyan polgárokat megnyerni, akik ismeretekkel rendelkeznek a kulturális, az oktatási élet területén. Tippekkel, ötletekkel, tanácsokkal segíthetnék az intézmény munkáját, de akár a kulturális bizottság szintjére is eljuthatnának ezek az információk. Szeretném, ha a közművelődési intézmények között kialakulna egy érdekegyeztető, koordináló fórum, amely erősítené egy-egy intézmény munkáját, nem pedig a rivalizálás lenne napirenden.- Ez a nyitás azt feltételezi, hogy zártnak érzed most az intézmény munkáját?- Sajnos kifelé nem működünk igazán jól. A propagandamunkán van mit javítani. A régi Jászsági műsorfüzet, ami megszűnt, szerintem hiányzik, ezt is vissza kellene hozni, de más téren is lehet új megoldásokat keresni. Azt tapasztaltam, hogy a városi közéletben sem vagyunk eléggé jelen. Sokféle dologban tudnánk részt venni, munkatársaim szakértelmére, tudásunkra jobban igényt tarthatna a város. Lehet hogy nem is tudnak róla. Ez a mi hibánk. Remélem ezen is változtatni tudunk. Kiss Erika Egyre több gyermek válik rablók célpontjává Kisfiam, nem mégy sehova! Néhány esemény a fővárosban tíz nap rendőrségi krónikájából, május 11-21. között: B. László 14 és S. Zsolt 17 éves fiatalkorút 19.30-kor megtámadják. Elrabolják karórájukat és 40 forintjukat. Gy. Ric- hárdot (11 éves) a Práter utcában megtámadják, elveszik 200 forintját. L. Ferenc 9 éves gyermektől a Határ úti kiserdőben elveszik 10 ezer forintot érő BMX-kerékpárját. Sz. Andrástól (16 éves) a XII. Ráth György út és a Kékgolyó utca sarkán, világos nappal elveszik walk- manjét, karóráját. L. Pétertől (12 éves) a Népligetben, a Nyúldomb melletti részen elveszi 30 ezer forint értékű, spanyol gyártmányú Mountain bike kerékpártját. Az események fővárosiak. Friss, országos adatok még nincsenek, hiszen a megyék összesítésében a jobb áttekinthetőség kedvéért csak a súlyosabb bűn- cselekmények szerepelnek. Helyet kapnak azonban majd az évvégi statisztikában. Mint az ORFK bűnmegelőzési osztályán megtudtuk, az országos kép sem vigasztalóbb. „Kisfiam, nem mégy sehová!” - halljuk gyakran az aggódó szülőktől, s az óvatosság indokoltnak tűnik. Csakhogy ez nem lehet megoldás.- Sajnos, több gyermeket rabolnak ki, mint korábban - mondja Víg Lajos alezredes -. 1992-ben összességében rablást 3159 személy sérelmére követtek el az országban, 643-mal kevesebbet, mint 1991-ben, viszont míg tavalyelőtt ebből 180 volt a gyermekkorú és 390 a fiatalkorú sértett, addig ezek száma tavaly 207-re, illetve 376-ra nőttek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy idén ez a nagy, nemkívánatos tendencia tovább erősödik, a gyermekek, a fiatalkorúak még inkább célponttá válnak. Megtörtént eseteket elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a bűnözők az erőszakos bűncselekmények kategóriájában a kevesebb kockázatot jelentő célpontokat keresik. A gyermek gyakorlatilag védekezésre képtelen, ezért a támadó kockázata minimális. Tény az is, hogy a gyermekek tulajdonába egyre több nagy értékű, és orgazdáknál könnyen értékesíthető tárgy kerül. Egy jobb kerékpár értékét tízezrekben mérik. „Keresett cikk” a márkás óra, a Walkman is. A gyermekek, akik ha egy eseményen kívül vannak, remek megfigyelők, azonban élbizonytalanodnak, ha őket éri támadás, gyakran még a támadó korát, testmagasságát sem tudják megjegyezni.- Ha ezeket a bűncselekményeket a rabló oldaláról elemezzük, kiderül, hogy míg az átlagos rablások során felnőtt veszi el az értéket egy másik felnőttől, addig a gyermekek kirablói számos esetben maguk is gyermekek, fiatalkorúak vagy fiatalkorú felnőttek, akik általában csapatosan követik el a tettüket. Találkoztunk olyan jelenséggel is, hogy a támadók az iskolából hazainduló, jobban öltözött gyermeket követik. Ha alkalmas helyre érnek, kifosztják, lehúzzák róla a bőrdzsekit. Előfordult olyan eset is, hogy mikor a gyermek, hazaérve, ajtót nyitott, félrelökték, és még a szülő hazaérkezése előtt kirabolták a lakást.- Ha már megtörtént a baj, a rendőrség igyekszik elfogni a tetteseket. A rablások felderítése tavaly már 44,1 százalékban sikeres volt. Arra is törekszünk azonban, hogy a szülőkkel és magukkal az érintett gyermekekkel, fiatalokkal ösz- szefogva megelőzzük a bajt. Már tavaly összesen csaknem 400 ezer példányban adtunk ki füzetecskéket az először iskolába menő gyermekek szüleinek, az 5. osztályosoknak és a 14 éveseknek: mit tehet szülő és gyermek, hogy a kis emberpalánta ne váljék áldozattá, de ne kerüljön a bűnözők soraiba sem.- Summázva néhány jótanács, különös tekintettel a bűnözés jelenlegi alakulására, az előttünk álló nyári vakációra, az üdülés időszakára:- A kisebb gyerek lehetőleg látó- és hallótávolságban legyen. Lakótelepi szülők, szünidős nagyobb diákok, egyetemisták egyeztessék, hogy a játszótereken mindig legyen egy-két felnőtt! A gyerek kerékpárral ne menjen számára ismeretlen helyre, bármennyire is csábítja a felfedezés vágya, különösen az üdülők környékén. Legyenek a közelben barátai is, akik adott esetben segíthetnek. Ismeretlen ne tudja kifaggatni!- Ne hivalkodjon értékesebb holmijaival, ne vigye le azokat az utcára!- Ismeretlennek ne adja kölcsön a kerékpárját. Inkább kari- kázzon gyorsan haza!- A szülő ismerje azt a területet, ahol a gyermek tartózkodik. Jó, ha a szülők egymást is informálják az esetleges aktuális veszélyekről. Mindig tudják, hol található a rendőrség körzeti megbízottjának az irodája!- Konzultáljanak a rendőrökkel, s ha kell, kérjék a területükön működő polgárőrök segítségét is!- Amelyik gyerekkel lehet, beszéljék meg a szülők, hogy miért vigyázzon magára, hova fordulhat, ha baj van, s legyen óvatos az új ismerősökkel! Némethy Gyula Atlantic „Reggel” bácsi galambjai Éveken át, naponta találkoztunk vele. Már virradatkor útnak indult és görnyedt háttal, tipegő léptekkel haladva rótta a három kilométeres út porát. Korán kelő és mivel csak a reggeli órákban lehetett látni, ráköltöt- ték a nevet: Reggel bácsi! Nem haragudott érte, se keresztelőire. Mindig hangosan köszönt még azoknak is, akik nem viszonozták. Rendszerint az újságárus előtt találkoztunk vele, és kezében ott tiltakozott már a búzamezők friss terméke. Augusztus vége felé apámmal a határt jártuk, amikor a hajnali derengésben megcsörrent a kukoricaszár.- Vad lesz ebből, fiam - szólt az apám és vállához emelte a puskát. Lesben álltunk, vártunk. Egyszer csak előbb egy kalap bukkant elő, és megjelent Reggel bácsi.-Jó reggelt, Gergő! - köszönt apámnak és melegen kezet szorított vele. Régi ismerősök hangján ecsetelni kezdték nyugdíjas napjaikat.- Van-e még galambod? - kérdezte apámtól. Beszélgetés közben lelki szemeik előtt a szárnyasok százai szelték a levegőt, ezt csak ketten láthatták ugyanúgy, mint 1962-ben, amikor Debrecenben kedvelt galambjukkal részt vettek az országos versenyeken. Megelevenedtek az emlékek, egymás után sorakoztak a közös élmények, tapasztalatok.- Emlékszel még a téeszre? - kérdezte apám, és a dohányos dózniból megtömték a pipát. Velük együtt, képzeletben átszellemülve, látni véltem a traktoreke nyomán kiboruló fekete földet, amint olajos kezüket nadrágjukba törölték, és arcukon verejtékezett a nap heve. Ettől a naptól kezdve majdnem mindennap kiültek a terebélyes diófa alá kártyázni, beszélgetni. Az örömet fakasztó visszaemlékezést serkentette a pálinkát illatozó kulacs. Kortyolgatták a szilvafa bő termését, és ilyenkor jókat nevetgéltek. Tetszett a két öreg társalgása, csak a fiam elégedetlenkedett, mondván, hogy a nagytata dolga a vele való játszás. Nem lelte örömét a két egyívású bajtárs háborús kalandjainak térképezésében. A sors úgy hozta, külföldre kellett utaznom hosszabb időre. Onnan visszatérve, ideheza fel sem tűnt, hogy elmaradt apám öreg barátja. Az egyik napon megérdeklődtem, mi az oka Reggel bácsi távolmaradásának. Apám szomorúan mondta:- Rige Balázsnak hívták... - majd elhallgatott. Szomorú hangon a pajtába invitált. Egy halomnyi könyvre mutatott: - Neked akarta ajándékozni! - mondta. Apám napokig törölgette a könyvek poros fedelét, és amikor elkészült, újból kezdte. Apám napról napra egyre idősebbnek látszik... Gyermekkoromban mindig örömmel bújtam apám mellé az ágyba, és fejemet a párnába fúrva vártam a reggel hasadását. Bíztam abban, hogy örömet hoz a virradat. Amióta apám egyedül maradt, azóta szorongva gondolok a napkeltére, nehogy „valakit” elszakítson tőlem a reggel. Sisák Antal Legelésző tehenek a gyönyörű Berettyó partján (Fotó: Mészáros)
