Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-30 / 150. szám

1993. június 30., szerda Kultúra — aktualitások 5 A tévé képernyője előtt A művészet hídverése ■ Keszthelyen Három kicsi sündisznó, pi­rosban, zöldben és kékben - az elmúlt héten esténként rendsze­resen jelent meg a képernyő­kön: a Balatoni Fesztivál emb­lémája, jelezvén, hogy Keszthe­lyen valami történik - valami új, valami jelentős, talán azt is, valami érdekes. Nem tudom, a rövid tudósításokból, valamint a szombat esti díjesőt hozó záró- ünnepség közvetítéséből mindez mennyire világlott ki, hisz e sorok írója nem láthatta az említett programokat, lévén, hogy személyesen vett részt a találkozó eseményein az újságí­rózsűri tagjaként. Józanul mér­legelve azonban állíthatom: Keszthellyel valami merőben új született a televíziós találkozók történetében. Hisz nem arról van szó, hogy néhány évnyi ki­hagyás után folytatódott most Festetics városában az, aminek húsz éven át Veszprém adott he­lyet, a hazai tévések szemléje, hanem olyan hídverésről, amely e régió, az úgynevezett Kö- zép-Európa konfliktusoktól, sőt háborútól is gyötört országai közötti szakadékokat igyekszik áthidalni a művészet eszközei­vel, erősítvén az együttgondol­kodás folyamatát. Ausztria, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia nemzeti lobogói lengtek a csodálatos ba­rokk kastély pompás parkjában egy héten át; azoké az orszá­goké, amelyek elhozták televí­ziós alkotásaikat erre a nemzet­közi megmérettetésre. Hat napon át peregtek a fil­mek a kastély báltermében és a velencei tükörteremben, melyek dús barokkos díszeikkel önma­gukban is lenyűgöző látványt nyújtottak, megcsodálhatta azt minden szépre fogékony ide­gen. Méltó helyet és környeze­tet választott tehát magának a nemes szándékú találkozó, egy­beesvén a házigazdák törekvé­seivel, akik a térség igazi kultu­rális központjává szeretnék tenni a szinte páratlan építészeti ritkasággal büszkélkedő várost, amelynek lakói ugyan mintha még nem érték volna fel gondo­latban egészen - kevesen láto­gattak el a fesztivál színhelyére - milyen lehetőséggel gazda­godhat általa a jelenleg inkább csak fürdővárosnak tekintett Keszthely. Meglehet, a fesztivál szervezőinek sem tellett erejük­ből a megfelelő hírelésre, hisz ami e kezdeményezés értékét külön is növelheti - szerintem - , olyan időben született meg, amikor maga a rendező televí­zió is belső feszültségekkel van teli, amikor különböző erők működnek benne egymás elle­nében is, amikor Dömölky Já­nos igazgatónak kivételesen hő­sies erőfeszítésekbe kerülhetett, hogy valamiképp tető alá hozza, majd hűséges társaival gyakor­lattá is tegye - akár gyanakvó vagy éppen ellenséges tekinte­tektől is kisérve - a nagysza­bású fesztivált. Nagyszabású, hiszen a részt­vevő országok televíziói két-két alkotással vehettek részt a ver­senyben, amely ráadásul több kategóriában is zajlott: felvo­nultak a tévéjátékok, a szóra­koztatóműfaj alkotásai, jelen voltak az aktuális és kulturális dokumentumműsorok, és részt vettek e találkozón a gyerme­keknek szánt művek is. Szinte áttekinthetetlen gazdagsága a televíziós műveknek, és még a kísérletezés is helyet kapott a programokban, az új utakat, eszközöket kereső művészek is bemutathatták munkáikat. így került egyébként Keszthelyre a nem éppen népszerű Közjáték egyik darabja is, s még díjat is kapott a nemzetközi zsűritől. Ez a tartalmi sokszínűség bizony áttekinthetetlenné tette a feszti­vál tartalmát, s talán a kezdeti sokat vagy nagyot markolás mohósága kisértett ebben, a kö­vetkezőkben feltétlenül érde­mes volna okosan szűkíteni a versenyfilmek körét, és céltuda­tosabban határozni meg a rész­vétel kereteit. A művek nagy száma miatt jóllehet áttekinthe­tetlenné vált a mezőny, s így azután nehezen lehetne olyan közös jegyeket keresni és ta­lálni, melyek egyaránt jellem­zőek az ebben a régióban szüle­tett alkotásokra. Valami azért mégis kiolvasható volt a látot­takból: a gyakori komorság, a borúlátó filozófikusság, főleg a tévéjátékokban és ezzel szem­ben szinte már természetesen a vidámabb hang hiánya. Akadt ugyan szatíra, méghozzá politi­kai, a szlovének követték el, címe Az elnök, de mi tagadás, ez sem az a humor, amely térsé­günkre jellemző lehetne, de még csak maradéktalanul nem is élvezhető, tekintettel képi és szövegbeli drasztikumára, „szó­tárában” a b-vel kezdődő, jól ismert trágárszavunk például az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés. Talán ha televíziónk műsorára tűzi - merthogy a fesztiválon bemutatott alkotá­sok zöme nálunk is képernyőre kerül, - akkor kiderülhet a néző számára is e szabadszájú film ízlésbeli turpissága. M rt nem­csak a díjnyertes művek, a többi versenyben részt vevő film is színesíti a jövőben a Magyar Televízió kínálatát. Ez ha úgy tetszik, a fesztivál hazai hoza- déka. Már két tévéfilmet mele- giben meg is nézhettünk: szom­bat este a Prix Balaton-nal ki­tüntetett osztrák szórakoztató filmet, vasárnap pedig az ugyancsak osztrák Capucino Melange került programba, mely szintén az említett díjat kapta. Aligha véletlenül, hisz ez utóbbi megjárta már a Monte Carlo-i televíziós fesztivált is, ahol neki juttatták a fő díjat. Mindkettő az osztrák kedélyes­ség, a harmonikus, nyugodt élet lenyomata, s így némileg ki is lógott a komorabb, súlyosabb levegőjű közép-európai társak sorából. Amilyen például a hor- vátok Rossz vér című alkotása, avagy az Ösvény a Dunán ke­resztül, a szlovákok nemzeti el­fogultságot is tükröző filmje. Viszont ők hozták a fesztiválra talán a régió atmoszféráját, gyötrelmes nyugtalanságát leg­emberibben megszólaltató al­kotást is, a különdíjjal elismert Külföldieket, Jaro Rihak líraian szép alkotását, amelyben egy idős emigráns különös „játékát” jeleníti meg, akiben ott él az el­távolító haza idegenségének, valamint az otthonhoz, a szülő­földhöz való ragaszkodásnak melengető érzése; az a kettős­ség, amely hány és hány itt élő, majd innen távozni kényszerülő ember sorsa, közös drámája. Némi rokonságot mutatott a mi hazai törekvéseinkkel a lengye­lek egyik versenyműve a do­kumentumfilmek kategóriájá­ban, közös vonásként talán ezt is meg lehet említeni, Jozef Gebski filmje, aki a Gulag szi­getcsoportról és az Oroszor­szágba száműzött lengyelekről már több játék- illetve doku- mentuiVifilmet készített. Az itt bemutatott Picasso lá­togatásához kapcsolódó, a se­matikus gondolkodást és a zsdanovi kultúrpolitikát lelep­lező filmje igazi sikert aratott. De jó is lenne mielőbb látni azt az olasz dokumentumfilmet is, amely az Egy nap a rendőrbíró­ságon címet viseli, s darabja egy sorozatnak, melyből eddig öt év alatt 135 epizód született; egy sorozatnak, mely tárgyila­gos képet kíván nyújtani az igazságszolgáltatásról. Ebben a részben egy „jeles” maffiózó áll, illetve ül a bíróság előtt, s az ő vallomása adja a film tartal­mát. Nincs itt semmiféle rész­rehajlás, kommentár, az alkotók csak rögzítik a történéseket, s ettől zseniális munkájuk. Itt a módszer lehet példamutató, amit akár át is lehet venni az olasz televíziótól. A fesztivál célja ez is, megismerni minél jobban egymás munkásságát, s akár tanulni is belőle. Tanulni persze nemcsak a művekből, hanem azokból az eszmecserékből is lehet, ame­lyek a fesztiválhoz kapcsolód­nak, pontosabban szerves részét alkotják. Például annak fontol­gatása, milyen is lehetne az ide­ális televízió, itt, ebben a régió­ban, Európának ezen a darab­ján. Sajnos, igazi közös gondol­kodás e tárgyban a megjelölt ta­nácskozáson a mérsékelt érdek­lődés hiányában ezúttal nem jö­hetett létre, így a jövőt tapogató eszmecsere a magyar televízió­zás gyakorlata körüli villongá­sokban merült ki, legfőképp a nemzeti tartalom mibenlétének firtatásában. Több hasznot, gondolatot, tapasztalatot hozott a televíziózás konyhájára a re­gionales hazai kérdéseiről rendezett nemzetközi vita, meghányvetése annak, hogy a központi televízió mellett mi­lyen helye és mekkora szerepe lehet a csupán egyes vidékekre tekintő regionális stúdióknak, mint akár jelenleg a pécsi, avagy a szegedi. Hol és hányra lenne szükség, és milyen legyen kapcsolatuk akár egymással, akár a nagytelevízióval, s vajon milyen alapelv nyomán alakul­jon ki a helyi, lokális televíziós rendszer velük összefüggésben. Hamarosan ugyanis több mint száz engedélyt ad ki a Művelő­désügyi Minisztérium a min­tegy 500-600 pályázó között, ami valóságos robbanást idéz­het elő a televíziós csatornák hálózatában. Több mint ötven alkotás ver­senyben, számos díj és különdíj, 350 résztvevő, szakmabeli hét országból, eszmecserék idő­szerű kérdésekről, s ráadásul több hangverseny és színházi előadás rögzítése, melyeket majd a képernyőn is láthatunk - együtt mindez, leszámítva a ne­héz kezdet szervezési és egyéb problémáit, az újszülött feszti­vál, mely Keszthely kastélyá­ban látott napvilágot, izmosnak mondható, ahogyan ez a tűzijá­tékkal végződő díjkiosztón el is hangzott, csak fel kell még ne­velni, hogy igazi „közép-euró­pai ember” váljék belőle. Valkó Mihály Capucino Melange: Josef Hader és Enrica Maria Modungno Beethoven­koncertek Három Beethoven-hangver- senyt tartanak az idei nyáron Martonvásáron, az MTA Me­zőgazdasági Kutatóintézetének parkjában. Az évadnyitó kon­cert július^24-én lesz, amikor a Magyar Állami Hangverseny- zenekar Howard Williams an­gol karmester vezényletével, Ardó Mária, Makk József, Ta­kács Klára és Bátor Tamás énekművészek közreműködé­sével a Leonóra-nyitányt, a IV. szimfóniát és a C-dúr misét tolmácsolja. Július 31-én Medveczky Ádám vezényli a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekart, amely Beethoven Fidelio-nyi- tányát, a C-dúr zongoraver­senyt, valamint a III. „Eroica” szimfóniát adja elő, Prunyi Ilona zongoraművész közremű­ködésével. Augusztus 7-én, az évad zárókoncertjén Erdélyi Miklós vezényletével és Kovács Dénes hegedűművész közre­működésével a Coriolan-nyi- tányt, a D-dúr hegedűversenyt és a III. szimfóniát hallhatja majd a közönség. Ä hagyományos, nemzetközi hírű koncertsorozat mellett az idén először kamarazenei elő­adásokat is tartanak a kutatóin­tézet parkjában, illetve a haj­dani Brunswick-kastély zene­termében. (MTI) Nemrégiben nyílt meg - mint azt megírtuk - Szolnokon a Mária utcában a százmillóba került menedzsercentrum. Az épület belső terét és külső falait Bedey Gábor kőszob­rász munkái díszítik. Elmondása szerint arra törekedett, hogy a szabályos vonalakat mozgalmas, rusztikus for­mákkal törje meg. Képünkön a díszkőt. Fotó: Novák. Félévszázados rendelkezések megújítás előtt A gyógyszertárak működtetése személyi jog lesz Utoljára 1943-ban dolgozták ki és 1948-ban fogadták el a gyógyszertárak felállításáról és működésük egyes szabályairól szóló tövényt, tehát csaknem félévszázadosak azok a rendel­kezések, amelyeket meg kell újítani és az élethez igazítani. A kormányülésen első olvasatban foglalkoznak a miniszterek - a témával kapcsolatos - az igaz­ságügyi és népjóléti tárca közös előterjesztésével. A patikákban önállóan vál­lalkozni akarókat, a gyártókat, a kereskedőket, no és a társada­lombiztosítás kasszáját is érzé­kenyen érinti a várva várt tör­vény. Magyarországon évtize­deken át kényes politikai kér­désként kezelték, kapható-e ol­csó és elegendő mennyiségű gyógyszer -, vállalván ezzel többek között a pazarlás, a rossz fogyasztói szokások kialakulá­sának veszélyét is. Az elmúlt hetek kormányülésein rendkí­vül éles vitákban fejtették ki fenntartásaikat a miniszterek a gyógyszerrel kapcsolatos AFA-kulcs kérdésében, nagy körültekintéssel és nem kevés Az újvidéki születésű Fehér László festőművész Természet- emlékek című tárlata tegnap nyílt meg a fővárosi Duna-palo­tában. Az alkotó ez év januárjá­ban az esztelen háború, az öl­döklés elől menekülve hagyta el szülőföldjét, és menekült Ma­gyarországra. Az 1955-ben született festő első budapesti kiállításán kis Huszonegy elítélt rab közül tizennyolc vehette át sikeres szakmunkásvizsga után a kosár­fonó és fonottárukészítő szak­munkásbizonyítványát hétfőn a Miskolci Büntetésvégrehajtási Intézetben. Az intézmény azzal a céllal indította a tanfolyamot, hogy a többnyire szakképzetlen elítél­tek kezébe olyan képesítést ad­jon, melynek segítségével, kü­lönösebb beruházás nélkül, hasznos tagjaivá válhatnak a társadalomnak. Az 50 napos képzés beindításához, amelynek aggodalommal foglalkoztak e sokirányú és bonyolult kérdés­sel. Hiszen a gyógyszerészet át­alakítása keservesen nehéz fo­lyamat, amelyben el kell térni a piacgazdaság általános szabá­lyaitól. A gyógyszertárakat, közvetetten a lakosságot nem szabad kitenni a piaci verseny szabadságából fakadó veszé­lyeknek. A tervezet megfogalmazza az állam felelősségét, s a korábbi állami feladatoktól eltérően fenntartja magának a gyógysze­részi tevékenység engedélyezé­sét, szoros szakmai felügyeletet gyakorol a gyógyszertárak mű­ködése és az ott dolgozó gyógy­szerészek felett. A törvényter­vezet feladatának tekinti, hogy lebontsa az elmúlt évtizedekben kialakított, erősen centralizált struktúrát. A biztonságos ellátás érdekében gondoskodik arról, hogy a gyógyszertár (ez kis fal­vakban éppen úgy fontos, mint a népes lakótelepeken) akkor is folyamatosan működjék, ha ve­zetőjének hibájából, vagy más okból zavar mutatkozik a mun­kájában. Az állami felelősség méretű, pasztell színezésű fi­nom akvarellképeit mutatja be. Fehér László képein az újvidéki táj természeti szépségeit örökí­tette meg. A tájak néptelenek, mintegy mementóként figyel­meztetik a nézőt arra, hogy az ember nem ura, hanem része a természetnek. A tárlat július 4— éig látható az V. kerületi Zrínyi utcában. (MTI) során a fogvatartottak elsajátí­tották, a szakmához szügséges gyakorlati és elméleti ismerete­ket, segítséget nyújtott a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Munkaügyi Központ és az Észak-magyarországi Regioná­lis Munkaerőfejlesztési és Át­képzési Központ. A tanfolyam résztvevőinek lelkesedését jól mutatatja, hogy volt aki büntetésének letöltése után tért vissza letenni a szak­munkás vizsgát, fogvatartásá- nak helyszínére. (MTI) érvényesítésének és az állami beavatkozásnak legfőbb esz­köze a személyes gyógyszertár működtetési jog (röviden sze­mélyi jog) engedélyezése. A személyi jog sok tekintetben hasonlít a koncesszióhoz, ga­rantálja, hogy csak azok a sze­mélyek működtethessenek gyógyszertárakat, akik képzett­ségükkel, szakmai gyakorlatuk­kal garanciát adnak a gyógysze­rellátás biztonságára. A tervezet a gazdasági társa­ságokat kizárja a közforgalmi gyógyszertárak létesítéséből és működtetéséből, kivételt csak a betéti társaságokkal tesz, azt is oly módon korlátozva, hogy a betéti társaság beltagja csak gyógyszerész lehet. Privilégiumot biztosít a gyógyszertáraknak a gyógysze­rellátás területén, cserében azonban olyan megszorításokat kell az egészségügyi érdekekre tekintettel elviselniük, amelyek a piacgazdaság más szereplői­nél talán elképzelhetetlenek volnának. Juhász Judit (Ferenczy Europress) Gazdasági mérnökképzés A hazai igényekhez igazodó és a nemzetközi normáknak is megfelelő gazdasági agrármér­nök szakot indít ősztől a keszt­helyi Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgaz­daságtudományi kara. Hetven fiatal jelentkezett, s közülük mintegy ötvenet vesznek fel az új szakra, amelynek két szintje lesz. Az elsőn - négyéves tanul­mányi idővel - okleveles gazda­sági agrármérnök diplomát, majd a három féléves második szint elvégzése után speciális szakdiplomát szereznek a hall­gatók. Összesen csaknem negyven­féle ismeretág kínál magasfokú tudást, s ezzel együtt szakoso­dási lehetőséget. Az új kurzus indítását a Phare- és a Tempus-program nyújtotta anyagi és szellemi erőforrások, valamint a notting- hami, a toulousi és a cordobai egyetemmel kialakított kapcso­latok tették lehetővé. (MTI) Természetemlékek ■ tárlat Elítéltek szakmunkásvizsgája 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents