Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-29 / 149. szám
4 Gazdaság munkavállalóknak 1993. június 29., kedd Torzító adatok / Állás nélkül légüres térben A jövő: álláskeresési technikák oktatása Aki csak az adatokat nézi - miszerint a munkanélküliek száma fokozatosan csökken de nem gondolja át. hogy ez miként lehet, idő előtt kezd el örülni. Az egyre nagyobb számban lévő ..igazi" munka- nélküliek. akik már ellátásban sem részesülnek, .Javítják a képet", vagyis a statisztikai mutatót. Miért csal a látszat? Az ellátásból kiszorulok száma megyénkben június végéig meghaladja a tizenhétezer főt. A számítások szerint közülük csak hétezren találnak munkát, a többiek az ellátásból kies\-e kopogtatják majd az önkormányzatok ajtaját, mert ha egy-más- fél év alatt nem találtak munkát, ekkorra már teljesen reménytelennek látják azt. Egy részük még jogosult lesz jövedelem- pótló támogatásra, ami az éhen- halástól megmenti őket, de az élet emberi módon történő elviseléséhez már kevés. Szép számmal lesznek közöttük olyanok is - mintegy 2300-an akiknél feje tetejére áll a világ, mert már nem ők tartják el a családjukat, hanem a családjuk őket. hiszen még jövedelem- pótló támogatásra sem jogosultak. v Dr. Ábel Béla, a megyei munkaügyi központ módszertani osztályának vezetője folytatja a megkezdett gondolatsort: — Úgy tűnik, hogy az ellátásból réglegesen kikerülő emberek elvesznek a számunkra, a társadalom. de még önmaguk számára is. Lelki megrázkódtatást jelent, hogy nem tudják a megszokott módon családjuk megélhetését biztosítani, hatalmába keríti őket a reményvesztettség, a kiszolgáltatottság érzése, elveszítik önbizalmukat. Az önmagukról alkotott értékítélet annyira lecsökken, hogy alig marad esélyük a munkaerőpiacon való eredményes fellépésre. Ezek az emberek a társadalom peremére szorulhatnak. A munkaerőszolgálatnak eddig az volt a feladata, hogy a tömegesen jelentkező munkanélkülieket regisztrálja, nyilvántartsa és részére az ellátást biztosítsa. Most minőségi váltásra lenne szükség, amikor újfajta szolgáltatásokat is nyújtanánk a munkanélküliek részére. Erezzék azt, hogy ügyükkel valahol érdemben foglalkoznak, tartoznak valahová. A szolgáltatások - amiket szeretnénk bevezetni a munkát keresőket alkalmasabbá tennék arra, hogy azon a munkaerőpiacon, ahol kereslet alig van, önmagukat hasznosítani tudják. Az új módszerekkel ismét helyzetbe kívánjuk hozni őket. Ennek két fontos típusa van, az egyik a célzott minőségi közvetítés, a másik pedig a tanfolyam jellegű kiscsoportos álláskeresési technikák oktatása, ami kísérleti jelleggel már több kirendeltségen folyik. Aki az ellátásból kikerült, a napokban kapja kézhez azt a levelet, melyben segítőkezet nyújtva tájékoztatjuk lehetőségeiről. Az eddigi tapasztalatok alapján a megkeresés eredményes, kedvező visszhangot váltott ki. A személyiség fejlesztő tréning, a pszichológiai szaktanácsadás és a pályaorientációs tréning igen fontos, de csak annak érdemes elvégezni, aki el is „akar” helyezkedni, és ennek érdekében hajlandó a kapcsolattartásra és az együttműködésre. A munkaügyi szervezet a dolgozói létszámkeretet és a fenntartáshoz szükséges pénzt a regisztrált munkanélküliek arányában kapja. Ez az elv azonban nem számol az ellátásból kikerülőkkel. Dr Ábel Béla*sze- rint szemléletváltásra van szükség az apparátusban. A hatósági munkának át kell alakulni szolgáltató rendszerűvé. Ehhez a pénzügyi fedezetet is meg kell teremteni, amit ma még nem biztosít senki. Szabó Irén Mit érünk a piacon? A változásokkal egyidőben az elhelyezkedési lehetőségek változtak. Kinek előnyére, kinek hátrányára vált mindez, azonban sző szerint a piaci mechanizmus érvényesül ezen a területen is. Aki jobb vagy esetleg kevésbé jó. ám annál kiválóbb csomagolásban tudja kínálni magát, nos, az érvémye- sül. A legjobb és a legjobban fizetett állásokat tudja megcsípni. Igaz, ezekhez az állásokhoz csak személyzeti tanácsadócégeken - vagy ismeretségeken - keresztül lehet eljutni. Egy-egy ilyen vállalkozásnak éppen az a feladata, hogy a számos jelentkezőt megszűrje, az adott feladatra legjobban képzett és rátermett egyént válassza ki. Ez utóbbi szempont pedig a mai időkben fontosabb a megszerzett papíroknál. A rátermettségünket bizonyítanunk kell, fontos a jó fellépés, a jó önéletrajz, és még nagyon sok minden, melyet eddig sehol sem tanulhattunk meg. Még - sajnos - ma sem szerepel az iskolai oktatásban az elhelyezkedés fortélyainak tanítása. Helyette vállalkozások között választhatunk. Ennek finanszírozására azonban csak a megfelelő jövedelemmel vagy tartalékkal rendelkezők tudnak jelentkezni. Egy-egy tanfolyam elvégzése pedig nem jelent azonnali munkalehetőséget, még kevésbé biztos elhelyezkedést. Viszont fájó pont a nagy többség számára, hogy a szakmunkások és a középiskolát végzettekre nagyon kevés figyelem irányul. Számukra csak az üzletkötői munka létezik „egzisztenciális továbblépésként”, ez azonban sokszor becsapós, a „semmit” kell értékesíteni a szinte semmiért. A megoldást talán az átképzések jelentenék, illetve felkészítés saját magunk eladására. Erre még azonban - úgy néz ki - vámunk kell. A középiskolák pedig „ontják” a szakképzett, azonban elhelyezkedni nem tudó fiatalokat. - vági Első a humánszolgáltatás A munkaügyi szervezet - közte a szolnoki kirendeltség is - ez év tavaszától a humánszolgáltatás előtérbe helyezését tekinti első számú feladatának. Mindezt az is indokolja, hogy a foglalkoztatási törvény módosítása miatt egy évre rövidült a munkanélküli ellátás maximális időtartama. A munkanélküli ellátásból tömegesen kikerülő munkanélküli rétegekkel célzottan foglalkoznak. Prioritást élvező rétegként a segélyüket kimerítő pályakezdőket tekintjük. Ők jelenleg több mint négyszázan vannak. Ezeket a fiatalokat levélben Áprilisban a mezőgazdasági termelők felfolgozásra és to- vábbeladásra történt közvetlen értékesítésének árai az első negyedévben mértnél kevésbé, 1992 áprilisához képest 12,3 százalékkal emelkedtek. Az év első négy hónapjában összesen a tavalyinál 21,7 százalékkal magasabb áron vásárolták fel a mezőgazdasági termékeket. A növénytermelési és kertészeti készletek fogyásával, a primőr zöldségek megjelenésével ápri- éisban - a gyümölcsök kivételével - tovább emelkedett, az év egyharmadának elteltével éppen egyharmaddal haladta meg az előző év azonos időszakának értesítették, hogy keressék fel kirendeltségüket, s így tájékozódhassanak életútjuk alakulásáról. Jólesően tapasztalták, hogy közel 50%-uk bizalommal kereste fel az irodát és köszöne- tüket fejezték ki az érdeklődésért. Az általuk kitöltött kérdőívek feldolgozása során ismertté váltak az alábbi adatok:- 20%-uk munkaviszonyt létesített.- 10%-uk jelenleg sorkatonai szolgálatot teljesít,- 10%-uk felsőfokú oktatási intézményben tanul,- 60%-uk jelenleg is munka- nélküli (ebből 1/3-uk levelező tagozaton tanul) árszintjét. Ugyanakkor az élő állatok és állati termékek áprilisi árai csak kereken hat százalékkal az év első négy hónapjának átlagában 18,1 százalékkal voltak magasabbak az 1992. évinél. Szinte valamennyi fontos mezőgazdasági termék átlagára az 1992. évivel ellentétesen változott márciusról áprilisra. A búza és a kukorica termelő felvásárlási átlagára csökkent, a piaci ár növekedése azonban folytatódott. A három legfontosabb gabonanövény közül 1993 február-áprilisában a búzáért fizették átlagosan a legmagasabb árat a felvásárlók. Forrás: KSH A munkaviszonyban nem álló fiatalok döntő többsége dolgozni szeretne, ehhez a munkaügyi szervezet segítségét kérik. Örömmel értesültek arról, hogy új szolgáltatásaik egyikeként álláskeresési technikái elsajátítására nyílik lehetőségük. Ezen a tréningen megtanulhatják, hogyan kell megjelenni egy munkáltatónál, hogyan kell viselkedni, önéletrajzot írni, hogyan kell potenciális munkavállalóként megjelenni a munkaerőpiacon. Nem titkolt célunk, hogy ezzel a szolgáltatásukkal megnöveljék a fiatalok munkavállalási esélyeit. Élen a kistermelők Az ország zöldségtermelése az 1992. évihez képest 30 százalékkal kevesebb. Ä kistermelői gazdaságok szerepe tovább nőtt ezen a területen, a megtermelt zöldség 88 százaléka innen került ki. A gazdálkodók továbbra is a konzervipari felhasználásra alkalmas termékeket részesítették előnyben. Forrás: KSH Az oldalt szerkesztette: Vági E. Zoltán Termelünk - vajon mennyiért? Mit mutatnak a megyei adatok? Munkanélküliek és a rendszerváltás Csaknem ezer munkanélküli vett részt abban a szociológiai vizsgálatban, mely - elsőként az országban - a Megyei Munkaügyi Központ megbízásából, anyagi és szellemi támogatásával hamarosan zárul. A több százezres adatbázis minden bizonnyal átfogó képet nyújt majd a megyei munkanélküliség okairól és következményeiről. Mert nem csupán a hátrányos helyzetű térségekben élők - mint amilyen a tiszafüredi, a kunszentmártoni - helyzetével foglalkozik, hanem a választott minta a közel harminchétezernyi munkanélküli népességet reprezentálja. Ebből is származik az elemzés nehézsége. Az Ítéletek és vélemények sokfélesége mögött kell ugyanis megtalálni azokat az összefüggéseket, melyek az egyéni életsorsok szociális és kulturális hasonlóságában rejlenek. Bármennyire úgy látszik is, hogy a munkahely elvesztése csupán az egyéni életútban bekövetkező változás (azaz olyan törés, mely rendszerint egzisztenciális bizonytalansággal jár), a következmények mégis inkább csoportsajátosságokat mutatnak. Akár abban az értelemben is, hogy az egyenlőtlenségek mélyülését érzékeltetik; így a legfelül és legalul lévők közti távolság növekedését. Az egyenlőtlenségek mélyülnek. Még ha nem is mondhatjuk azt, hogy a rendszerváltás kizárólagos következménye a tömeges munkanélküliség, az mindennél nyilvánvalóbb, hogy a rögzült életkeretek, életstílusok és társadalmi helyzetek felbomlására elkerülhetetlenül hatott. Erre a megkérdezettek 71 százalékának az az ítélete, mely szerint a „teljes foglalkoztatottságot mindenáron fenn kell tartani”. Nyilván ebben a véleményben nem elsősorban az államszocializmus iránti nosztalgia játszik szerepet, hanem sokkal a létbizonytalanság, melyet a munkanélküliek nap mint nap átélnek. A helyzet paradoxona azonban az, hogy csaknem hasonló arányban állították a „felesleges munkaerő elbocsátásnak szüzességét”. De hogy ki számít fölöslegesnek, ebben az érzelmi indítékok sokkal döntőbbek annál, mintsem egy pillanatra is figyelmen kívül lehetne hagyni. Aki munkanélküli, bízvást gondolhat arra, hogy a volt munkahelyén dolgozók nála nélkülözhetőbbek lennének. S az sem véletlen, hogy a munkához olyan ítéletek tapadnak (egyebek között a rendes, becsületes munkavégzés), melyek a munkahelymegtartás feltételezhető biztosítékai. A megkérdezettek alig tíz százaléka nem értett egyet például azzal a kijelentéssel, mely szerint „azokat, akik nem dolgoznak rendesen, el kell bocsátani.” De még ennél is figyelemre méltóbbak azok a vélemények, melyek a rendszerváltás következményeire. irányulnak. Mert ha abból indulunk ki, hogy akár a két éve zajló változásokat a munkanélküliek 15 százaléka egyenesen rossznak, több mint negyven százalékuk pedig nagyobbrészt kedvezőtlennek tartja, s alig négy százalékuk elégedett a jelenlegi helyzettel, a válaszok szóródása egyértelműen a köz- vélekedést támasztja alá. Ami prsze csak annak a másik oldala, hogy a munkanélküliek élethelyzete másfajta vélekedést nem is tesz lehetővé. S még inkább árnyaltabbá válik az iménti állítás, ha azt is felidézzük, hogy a megkérdezettek szerint mely rétegeknek kedvezett a rendszerváltás. Felsorolásszerűen is elgondolkodtató a kialakult sorrend. A vizsgálatban résztvevők 31 százaléka állította, hogy elsősorban a gazdagoknak (beleértve akiknek már volt vagyona, tőkéje), 21 százalékuk a régi és új vezetőket jelölte meg, 10-10 százalékuk pedig a vállalkozókat és a különböző ügyeskedőket, spekulánsokat. Meglepő egyébként, hogy a diplomások, a magasabb végzettségűek majdnem a hetedik helyre kerültek. A nincstelenek még rosszabb helyzetben vannak. Csakhogy ahogyan a rendszerváltás előnyökkel jár bizonyos társadalmi csoportok számára, ugyanúgy hátrányosan érint más rétegeket. Ha annak fényében nézzük, hogy a munkanélküliek szerint kiket sújtanak a leghátrányosabban a gazdasági változások, szintén érdekes kép tárul elénk. A szegények, nincstelenek, alacsony jövedelműek szerepelnek az első helyen (közel 30 százaléknyian vallották ezt), a munka- nélküliek a második helyen (20 százalék), majd a harmadik helytől egészen a tizenkettedikig - alig számottevő eltéréssel - a nagycsaládosok, a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a szakképzetlenek, a pályakezdők stb. Bárki azt gondolhatná, hogy ez a rangsor valamiféle „szemérmes tartózkodást” jelez. Mert elvileg a munkanélküliek joggal vélekedhettek volna úgy, hogy a rendszerváltás számukra hozta a legtöbb hátrányt. S ez érthető is lenne, ha valóban nem lennének szegények és nincstelenek. De éppen a szociológiai vizsgálat eredményei igazolják, hogy a szegénység és a munka- nélküliség egymással nem helyettesíthető kategóriák. Bármennyire nehéz helyzetben is vannak a munkanélküliek, a kapott segély időlegesen mégiscsak gátat szab a nyomorúságos léthelyzetek újratermelődésének. Mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy a munkanélküliség önmagában nem jelent munkátlan életmódot. Habár erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, a mindennapi tapasztalatok alapján mégis erre következtethetünk. Más szempontból ugyan, de hasonlóképp valószínűsíthető következtetések fogalmazhatók meg arra vonatkozóan is. hogy a rendszerváltás politikai jellemzőiről milyen vélemények a meghatározóak. A közvetve használható adatok mindenekelőtt azt érzékeltetik, hogy inkább a hatalomváltás negatív következményeivel vannak tisztában. A teljes foglalkoztatottság megszűnését, a munkahelyek felszámolását a többség úgy értékeli, mint amely elválaszthatatlan kísérője a piacgazdaságnak. S ebből a szempontból az államszocializmus látszólagos „előnyei” is joggal befolyásolták a megkérdezettek ítéleteit. Ám a létbiztonság végzetes megrendülése miatt a rendszer- váltáshoz óhatatlanul a kiábrándultságot tápláló élmények tapadnak, melyek vélhetően akkor szűnnek meg, ha a munka- nélküliség enyhítését célul tűző gazdaságpolitika eredményeket tud felmutatni. A politika iránt közömbössé vált, letargiába süllyedt munkanélküliek ítélete is legfeljebb ennek hatására változhatnak meg. Ehhez viszont - mindenféle jóslás nélkül - hosszú időre van szükség. Kerékgyártó T. István A felmérés statisztikája Férfiak Nők összesen Férfiak Nők összesen egyetért nem ért egyet nem adott választ fő % fő % fó % 540 90,91 52 8,75 2 0,34 342 86,36 53 13,38 1 0,25 882 89,09 105 10,61 3 0,30 Az első táblázatm Férfiak ban a következő kér0 Nők désre adott válaszok ■ Összesen statisztikája látható: Azokat, akik nem dolgoznak rendesen, fő % el kell bocsátani? egyetért nem ért egyet nem adott választ fó % fő % fő % 410 69,02 183 30,81 1 0,17 289 72,98 103 26,01 4 1,01 699 70,61 286 28,89 5 0,51 M Férfiak □ Nők ■ Összesen tó % A második táblázatban a teljes foglalkoztatás mindenáron történő fenntartásával hányán értenek egyet, vagy sem.
