Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-28 / 148. szám

1993. június 28., hétfő Sportextra 9 Régi idők focistája Toldi ellen megnyerte a fejpárbajt Nagy Béla tősgyökeres szol­noki. Családjában dédnagypa- páról az unokákra szállt a labda­rúgás szeretete. Édesapja, Nagy Antal 1923-35 között a Szol­noki MÁV KÖLASZ I. osz­tályban szereplő csapatában futballozott, többek között az amatőr válogatott Zsemlye, és Tasi László társaságában. Utóbbinak az egyik fia olimpiai válogatott kerettag kosárlab­dázó, a másik pedig labdarúgó lett. Nagy Béla, mint az akkori MÁV legtöbb játékosa, a Jár­műjavítóban a géplakatos szakmát tanulta Pintér Fecó, Gulyás István és Szűcs Sándor társaságában. A Szent László Kupa országos iskolai bajnok­ságban 1938-ban bejutottak a legjobb 16 közé, a csapat zömét a Járműjavító tanulói alkották. Ebben az évben került az NB I-be a Szolnoki MÁV. Az ifjú­ságiak mindig előmérkőzést ját­szottak, így lehetőség nyílt a példaképektől ellesni a játék fortélyait. De nemcsak tőlük ta­nultak, hanem az edzőktől is.- Véber Lajos volt akkor az edző, aki az MTK-ban játszott. Remek érzékkel minden játé­kosnak megtalálta az igazi posztját, neki tulajdonítható a nagy MÁV kialakítása. Szűcs és Csabai például csatárt, Faze­kas szélsőt, Selmeczi pedig cen- terhalfot akart játszani. Mind­egyiket meggyőzte, hogy hol a helye és igaza lett - emlékezett vissza. Az NB I. létszáma 12 volt, a visszacsatolt területek után emelték fel 14-re. A csapatok­ban pedig tizenötös volt a keret, cserére nem nyílt lehetőség. A pénteki edzést követő kötelező összetartáson és vacsorán kije­lölték a vasárnap pályára lépő tizenegyet és azon már nem is változtattak. A vásárnapi mér­kőzéseket is - mindegy hogy győzött vagy vesztett a csapat - vacsora követte. A játékosok a fejlődésük alapján kerültek feljebb a rang­létrán. Előbb a háromban, majd a kettőben játszottak, és csak azt^ követte az első gárda. A MÁV-ban Nagy Vilmos, Nagy Ferenc és Nagy Béla is tagja volt a keretnek, utóbbi így kapta a Nagy III. nevet. A másik edző, „Passzoláskor rettegtünk” akire szívesen emlékszik vissza, Móré János volt.- A technika és a taktika taní­tásának a mestere volt. A szer­dai edzőmeccseken felcserélte a csapatrészeket. Az első csatár­sora a második védelme előtt játszott vagy fordítva. Az edzé­seken zsinóros labdával gyako­roltuk a fejelést. Először száz- nyolcvan centire függesztette fel, aztán tíz centiként emelte két méterig. Ezzel nemcsak a fe­jelést gyakoroltuk, hanem az el­rugaszkodást is. A passzoláskor pedig rettegtünk. Ha Móré lábá­tól csak tíz centivel távolabb szállt a labda, nem nyúlt érte. Pontosan a lábához kellett tenni. De így tudott pontos ke­resztlabdát adni a balhátvéd Kispéter a jobbszélső Szántó­nak - jellemezte Mórét, majd elmesélt egy esetet:- Nem tűrte a sztárkodást, Szűcsnek is letörte a szarvát. Az újvidéki mérkőzés előtt anyagi követeléssel lépett fel, amit nem teljesítettek. Szűcs emiatt távol maradt. De mivel katona volt, és a párancsnoka, Kürti,, száza­dos imádta a futtballt, saját zse­béből kifizette amit Szűcs kért. El is utazott Újvidékre, de Móré nem állította be. Én helyettesí­tettem és 5-1-re nyertünk. Nagy III. nem ekkor, hanem előtte, a Beszkárt ellen, 18 éve­sen játszott először az NB I-ben és akkor is 5-1-re győztek. Még egy kedves emléke:- Legszívesebben a Karácso­nyi Kupára emlékszem, amit 1943-ban rendeztek az Üllői úton a Nagyvárad, Kispest, Szolnoki MÁV és az FTC rész­vételével. Móré edző János napi hangulatban közölte, hogy Szűcs lesz a középcsatár, jóma­gam pedig centerhalfot játszok. Az alkatilag magasabb és erő­sebb Toldit kellett fognom és hála a sok gyakorlásnak, rendre lefejeltem. Szűcs két góljával 2-1-re nyertünk, s a mérkőzés végén Toldi gratulált, mondván, a fejjátékot megnyerted. Valót­lan az az állítás, hogy Toldi durva volt. Sportszerűek voltak a mérkőzések, engem tíz év alatt egyszer sem állítottak ki. Dr. Sárosit és Zsengellért tartja a legintelligensebb játé­kosnak, a harmadik kitűnő edzőnek pedig a szimpatikus Bodolát, akinek a jóságával visszaéltek. Olyan vezető pedig mint Romhányi Ferenc volt, több nem lesz. A MÁV a há­ború után kezdett bomlani. Szűcs, Nagy F., Laborcz és Kispéter a fővárosba távozott, mások az MTE, vagy a Bp. Lo­komotív csapatát választották. Nagy III. 49 NB I-es mérkőzé­sen játszott. Hívták 1943-ban Losoncra is, de a családi köte­lékek Szolnokon tartották. Me­sélte még, hogy edzéseken a felső kapufára állított sörösüve­get, a kapufa tövénél elhelyezett labdát kellett eltalálni, így gya­korolták a pontos lövéseket. Edzősködött a Postásnál, a Fá­soknál, Szászberekén. Kedves emléke még a Forgalomnál el­töltött hat év, amikor a megyei II-ből az NB III-ig haladtak, olyan játékosokkal, mint Cselé- nyi, Donka, Pálmai, B. Nagy és Pusztai Tamás. Fia nem örökölte az apa te­hetségét, de az unokák közül a 15 éves Róbert a Vegyiművek egyik erőssége, míg a 12 éves Dávid remek játékos és nagy Fradi-szurkoló. Szerinte is nagy hiba, hogy megszűntek a város­részek csapatai, ahonnan áram­lottak a tehetségek. Ma elké­nyeztették a játékosokat, érthe­tetlennek tartja a napi két edzést is. Ezzel a játékosok elszakad­tak a munkahelyüktől és a szur­kolóktól. Igaza volt Vébemek, aki azt mondta: nem szabad, hogy a játékosok csömört kap­janak a labdától. (pataki) A sporttörvény hajnalán Folynak az előkészületek Hogy kell-e sporttörvény, az ma már nem képezi vita tárgyát a parlamenti képviselők között. Ám annak megalkotásáról annál több polémia folyik a külön­böző pártokon belül is. Az SZDSZ részéről Fodor Tamás képviselő kezdeményezett be­szélgetést a minap Szolnokon, a helyi sportéletben járatos veze­tőkkel. Dr Nádori Lászlónak, az országgyűlés Sportalbizottsága elnökének segítségével tapasz­talatgyűjtést kezdeményezett abból a célból, hogy melyek azok a legégetőbb gondok, ame­lyek veszélyeztetik a sportolók jelenét és jövőjét. Bevezető tájékoztatójában Dr. Nádori László azt kifogá­solta, hogy a sport szinte vala­mennyi területe szabályozatlan, nincs törvényi garancia. Véle­ménye szerint csak preferenci­ákban gondolkodva lehet meg­találni a kiutat. Ezek közül az állam vállaja fel az emberek sportolásához szükséges inf­rastruktúra és az olimpiai sze­replés költségeit. Az önkor­mányzatok, az egyesületeket le­számítva, álljanak a lakosság rendelkezésére, mert ahol élénk a sportélet, ott kevés a „tébéfo- gyasztók” . Az egyesületeknek nincs perspektívájuk, pótkölt­ségvetésről pedig álmodni is merészség. Két pénzforenyhít- het a gondokon. Két hét múlva lehet pályázni a Sport Alapít­vány pénzére, s hamarosan a Nemzeti Sport Alap is átalakul alapítvánnyá, amely forintjai­nak hetven százalékát az OTSH elkülöníti a válságos helyiben lévő egyesületek megsegítésére. A hozzászólások során szá­mos olyan javaslat és ötlet hangzott el, amelyek beépíthe­tők a készülő sporttörvénybe. Néhány példa: legyen társa­dalmi kontroll az OTSH-nál; a megyei sporthivatalok szerves részeivé kell váljanak a me­gyéknek, ne centrális szerve­zetként működjenek; módosít­sák az adótörvényeket a sport- támogatások segítése céjából; az adósságokat tisztességesen fizető egyesületek kapjanak kárpótlást a nagy tartozásokat felhalmozókkal szemben; nor­matív támogatásokat kell előírni alapvető feladatokra; a „mű­helymunkát” olimpiai ciklu­sokra bontva kell finanszírozni; engedjék el a tartozó egyesüle­tek büntetőkamatait és dolgoz­zák ki a törlesztés elviselhető módozatait; az utánpótlásneve­lés egy része közérdekű célokat szolgáljon; újra be kell vezetni a „visszaforgatás” rendszerét; a sporttörvény a családi szemszö­géből vegye figyelembe a mai sportolás árait; az oktatás ala­nyinál kell megkezdeni a szem­léletváltoztatást; a költségve­tésben sorrendet kell előírni; le­gyen alapkövetelmény a telje­sítménykényszer; az élsport ki­zárólagosan üzleti alapon mű­ködjön. Űtravalónak talán ennyi sem kevés a képviselők számára. A többi már rajtuk (is) múlik. Fodor Tamás, mint a sportért aggódó képviselő „Hol vár állott, most...” Kocsmasirató. Mindenféle pejoratív értelem nélkül, sikeres záróbulit tartott az Olajbányász SE Baráti Köre. Összejöttek a pártoló tagok, a sportklub szim­patizánsai, hogy a tiszaligeti fa­házban, tűz martalékává vált törzshelyüket „elsirassák”. Szinte mindenki, aki olajszur­kolónak számít -itt volt még Martfűről is-, hogy részvétük­ről biztosítsák a helybéli pi­ros-fekete híveket. A rendezők elképzelései között az is szere­pelt, hogy a kosár- és kézilabda bajnokságokban szereplő rivális csapatok szurkolóit is meghív­ják a megemlékezésre, de erre most nem került sor. Nemcsak a baráti kört érte ko­moly anyagi kár a tűz miatt, méginkább a Szabadidő és Tes­tedző Egyesületet is, melynek az irodája és a konditerme is odaégett. Ezért, szintén reszt­vettek a faház temetésén. A romok melletti parkolóban többszázan nosztalgiáztak pén­tek éjszaka. Emlékeztek a több napos bulikra, a nagy kártya- és biliárdcsatákra. Fátyolos sze­mekkel elevenítették fel, hogy hányszor de hányszor kötöttek itt fogadásokat, kiket igazolnak, kiket engednek el a csapattól, mi lesz a hétvégi fordulón, ki fog játszani. Laci, Kukás, Béla bácsi, Dudi és Zsolti a volt kocsmatulajdonos már vagy még nem látja, hogy egyszer felépül egy klub a Tiszaliget- ben, ami a baráti köré lesz. Nem érzik az egyesület és mások tá­mogatását pedig ők a klubért, a csapatért már sokat áldoztak. Abban mindenki egyetért, hogy csak a pályához közel szabad felépíteni a leendő objektumot. Hiszen a nagy sportmúltttal rendelkező angolszász orszá­gokban is az arénák tőszom­szédságában találhatók a szur­kolói „pub”-ok. Hajnalig tartott a kollektív szomorkodás. Hangulatoldó­ként három rockzenekar alkalmi koncertjével zárult az egy éve újjáalakult baráti kör, jelentős korszakát lezáró kocsmasirató. A jelkép leégett. Most ro­mok, hamu, elüszkösödött tör­melék foglalja el a helyét. Még nem tudni mit szándékoznak ide építeni. Azonban a szurkolói szándék megvan a folytatásra, az új felépítésére, csak kérdés, hogy ezt, mindenki így érzi-e? Sz.L. Oldalháló A boci már nem szomorú A fotón látható páros ujjú pa- tással, mint tombolatárgy- gyal ismerkedtem meg a jánoshidai futballpályán. Boci barátomról már első látásra le­olvastam, avatott értője labda­rúgásunknak még akkor is, ha csupán alig néhány hónapja bökdösi púposodó homlokával az anyját. Alapállása is egyértelmű érdeklődéséről tanúskodot. Far­kával akár a fel-, s alá rohangáló kissé túlsúlyos partjelzőt is le­gyezhette volna. Törődött is az­zal, hogy ki lesz a következő gaz­dája, s hogy milyen sors vár reá? Egyáltalán nem foglalkoztat­ták efféle gondolatok, szeme sar­kából egészen mást láttam olykor Nekem mindegy ki az MLSZ-elnök kivilanni. A bemelegítésnél még nyugodtan heverészett a vaskeretes utánfutón, de amikor Ma­rosvári bíró útjára indította a labdát, felegyenesedett, jó né­hány ott bámuló helyi kis srác nagy riadalmára. Később rájöt­tem - mert ő már jóé lőre tudta - Szabó Imre csapatát nem tudja megszorítani az NB III. Mátra-csoportjának tavaszi sikercsa­pata, a Karcag. így aztán különösebb izgalmak híján az MLSZ-közgyűlésre próbáltuk terelni figyelmünket, de most már közösen. Boci barátom gondolatátvivő készülékén keresztül közölte ve­lem, hogy most már tényleg újítani kellene valamit, mert válo­gatottunk utóbbi években nyújtott teljesítményei még az ő hét- rétü gyomrát is kezdik megfeküdni. Szomorúan konstatálta, már megint nélkülünk rendeznek jövőre világbajnokságot, négy meccsenként cseréljük a kapitányt; a nemzetközi kupák első forduóit követően automatikusan búcsút intünk; a festőkből és kamionsofőrökből, valamint szakácsokból verbuvált izlandiak móresre tanítanak; a görögtüzeket nem mi gyújtjuk a Népstadi­onban. No meg az, hogy a bundázáson tetten ért edző (kétszer kapitány is volt) ismét a magyar játékosokat próbálja rávenni a tisztességes, becsületes munkára. M íg javában folyt közöttünk a néma diskurzus, mikor a vi­ruló arcú nyertes megjelent, mint új tulajdonos. Boci barátom egykedvűen mustrálta, mondhatni tudomást sem szerezve róla. Nem izgatta, kinek a farzsebébe kerül marha­levél. Nagyobb volt az ő fájdalma annál, mintsem az idegen is­tálló szénaillatáról ábrándozzon. Ám amikor megtudta, hogy a győztes jánoshidaiak asztalára kerül hamarosan, mintha meg­könnyebbült volna. Lerázta magáról a magyar foci minden ba­ját, önzetlenül kínálta fel úszóját levesnek, lábszárát tartárral tálalva, combjait pörköltnek, bőrét pedig ágy előnek. Örült, hogy a helyi foci sikeréhez legalább ennyivel hozzájá­rulhatott. (ni) Ezekből a romokból kell újrakezdeni Párizs.Tovább gyűrűzik a bajnok Olympique Marseille és a kiesett Valenciennes együt­tese körüli megvesztegetési bot­rány a francia labdarúgásban. Az ügy legújabb fejleménye, hogy a rendőrség vizsgálati fog­ságba helyezte Jean-Jacques Eydeliet, a BEK-győztes Mar­seille középpályását. A két csa­pat még május 20-án játszott egymással bajnoki mérkőzést, hat nappal a Marseille BEK- döntőbeli fellépése előtt. Az ügyészség adatai szerint Chri­stophe Robert, a Valenciennes játékosa és két másik társa a ta­lálkozó előtt 250 000 frankot vett át Eydelietől. Az informá­ciók szerint a pénzt később Ro­bert szüleinek házában helyez­ték biztonságba. Eydelie letar­tóztatása előtt újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy mindenféle felvilágosítással készséggel áll a hatóság rendelkezésére. Bükfürdő. Különleges szép­ségversenynek adott otthont Bükfürdő, ahol a többfordulós rendszerű Miss Leviís Euro Sport sportszépe választásra ke­rült sor. A vetélkedésen nyolc nemzet tizenkét szemre is tet­szetős sportolónője vonult fel a zsűri előtt, köztük két magyar Prima tornásznő, Balogh Éva és Kolozsi Ágnes. Az első fordu­lóban végül a horvát ejtőernyős hölgy, Jadranka Zaradic végzett az első helyen, megelőzve Ko­lozsi Ágnest. A harmadik Moira Precali, az olaszok tűzről pat­tant kézilabdázónője lett. Indianapolis. Kitűnő ered­mények születtek az Egyesült Államok-beli Indianapolisban rendezett nemzetközi atlétikai gálán. Az amerikai Gwen Tor­rence a női 400 méteres síkfu- jásban a , világ, .idei ,lqgjQt>b eredményével győzött, csak­úgy, mint az úr .OISulLivan a fér­fiak 1 mérföldes versenyében. A győztesek: férfiak: 110 m gát: Courtney Hawkins 13.25 mp 400 m: Butch Reynolds 44.37 mp 100 m: Dennis Mitchell 10.12 mp 800 m: Terril Davis 1:47.34 p 3000 m: Bob Ken­nedy 7:50.76 p 200 m: Michael Johnson 20.16 mp 1 mérföld: Marcus OÍSullivan (ír) 3:54.48 p - a világ idei legjobbja magas: Patrik Sjöberg (svéd) 2.30 m rúd: Kory Tarpenning 5.61 m távol: Mike Powell 8.49 m diszkosz: Randy Heisler 61.00 m. Nők: 100 m gát: LaVonna Martin-Floreal 12.78 mp 3000 m: Lynn Jennings 8:57.45 p 800 m: Meredith Rainey 2:02.92 p 100 m: Gail De vers 11.12 mp 400 m: Gwen Torrence 50.37 mp - a világ idei legjobbja ma­gas: Tanya Hughes 1.90 m súly: Connie Price-Smith 18.51 m. A nem jelölt nemzetiségű ver­senyzők mind amerikaiak. Bécs. A normálsúlyú magyar kétpárevezős, Mitring Gábor és Dani Zsolt az osztrák és az uk­rán válogatott előtt elsőként evezett a célba a századik bécsi nemzetközi regattán. Keresztes Károly és Darvas Zsolt a köny- nyűsúlyú kétpárevezősök me­zőnyében az osztrák és a len­gyel válogatottat megelőzve meglepő fölénnyel, magabizto­san győzött. Két második helyet is szereztek a magyarok női kétpárevezősben Ferenczy Dóra és Kapócs Anikó révén, vala­mint a Szögi, Fazekas, Lődi, Petrity összeállítású férfi négy- párevezős jóvoltából. Róma. Az olasz főváros adott otthont ezen a hétvégén az atlé­tikai Európa Kupában érdekelt legjobb kilenc nemzeti váloga­tottnak, amelyek a nőknél és a férfiaknál egyformán az úgyne­vezett Szuper Liga-döntőben vetélkednek. A szombati ver­senynap legjobbjával a britek olimpiai szuperbajnoknője, Sally Gunnell rukkolt ki, aki fantasztikus eredménnyel, 53.73 mp-cel, a világ idei leg­jobbjával lett első a 400 méteres gátfutásban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents