Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
8 Képriport 1993. június 25., péntek Esküszik a cigányprímás lánya A „bonyodalom” tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy két esztendeje Susa Attila az utcán meglátta Fehér Sándor kisebbik lányát, Ilonát. Mint általában lenni szokott, kezdetben a hölgy látszólag észre sem vette a fiatalember próbálkozásait, noha őszintén szólva az első perctől kezdve tetszett neki a fiú. A kapcsolatuk azután egyre komolyabbá vált és 1992 szeptemberében a magyar fiú, Attila, eljegyezte Fehér Ilonát, a cigányprímásnak, a helybeli képviselőnek a lányát. Jól meggondoltad ezt te Attila, tett egy eredménytelen kísérletet Ica, de maga sem gondolta komolyan, hogy erre nem a válasz. Mindez Tiszaburán történt, ahol egyre több az úgynevezett vegyes házasság. Végre beköszöntött a jeles nap. A vigadalomnak azért hosszú az előzménye, hiszen Fehér apuka szerint tavasz óta készülnek a lagzira, és kétszáz személyre főztek, terítettek a kul- túrházban. Három bégető múlt ki erőszakos halállal, ötvenhét tyúk fejezte be máról holnapra a kapirgálást, és egy százharminc kilós hízót is jobblétre kénysze- rített a böllérkés. Ennyit az étkekről . Közben a menyasszonyós házban is zajlott az élet: öltöztették, készítették a díszes esküvőre az ifjú hölgyet, és valamikor, délután kettő körül Juhász István vőfény uram elbúcsúztatta: „Isten veled szülői hajlékom Kiben eltöltöttem boldog gyermekkorom Kiben megtanultam az Istent imádni Nagyon sajnállak, de itt kell téged hagyni.” Ezután a zsúfolásig megtelt utcán gyalog indult a pár meg a násznép a községházára, illetve a temlomba. Azt mondták, lakodalmi menetet még ennyien nem csodáltak meg a faluban. Majd fényképezkedni Kunhegyesre repítette őket a kocsi. Este nyolcra a hosszú asztalokon gőzölgött az első fogás: csigaleves, főtt tyúkhússal. A mértéktartóbbja nem ette tele magát, mert hátra volt még a birkapörkölt: mellé természetesen bor, sör, pálinka. A talpalá- valót rokonzenekar szolgáltatta, és ropták is becsületesen, főleg az ifjabbak. Az idő éjfél felé járhatott, amikor az édesapa, aki harminchárom éve muzsikál, elkérte a hegedűt, és a lánya fülébe húzta a csodszép nótákat, dalokat. Sírt a hangszer, könnyek csurogtak a szemekből, búcsúztatta kisebbik gyerekét... Éjfélkor sült hús váltotta a birkát, és kivilágos virradatig mulatott a vendégsereg. A héthatárra szóló lakodalomnak a reggel vetett véget, és vitte haza a fáradt vendégeket. Mára már csak az emléke maradt meg annak az összejövetelnek, ahol Fehér Ilona fogadott örök hűséget szíve választottjának, Susa Attilának. Képriportunk segítségével, amelyet Nagy Zsolt készített, a tiszaburai esküvő néhány jellegzetes pillanatát szeretnénk átnyújtani kedves olvasóinknak. D. Sz. M.
