Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
6 1993. június 22., kedd Jászsági Extra — Jászberény A németek örökké hálásak Ez a lehetőség elsősorban a fiataloké Fellépés előtt a barkócás lányok Villanyrendőr Jászberény régi problémája a 31 -es és a 32-es fő közlekedési út találkozásában a forgalom torlódása. A lakosok régen követelik az önkormányzattól, hogy az úgynevezett banki kereszteződést is villanyrendőr „védje”. Az önkormányzat eljárt a különböző hatóságoknál a lámpa létesítése miatt. A Közúti Igazgatóság, az illetékes rendőrhatóság, a közlekedési tárca és a város hosszas tárgyalásokat folytatott. Most úgy tűnik, megoldás előtt van a lámpakérdés. Az Uvaterv július elsejére elkészíti a kereszteződés terveit, ahol átalakításokat kell végezni. Terelő járdasziget, a biciklis közlekedés védelme s más kérdés is megoldást kíván. A tervek elkészülte, az engedélyek megszerzése után Jászberény városa megelőlegezi a költségeket, csak hogy még az idén legyen ott villanyrendőr. A Közúti Igazgatóság pedig majd visszatéríti a város részére a „gyorsításra” adott összeget. Jár-e járadék? Az új szociális törvény rendelkezik a munkanélküli ellátásból kikerülő állástalanok jövedelem- pótló támogatásáról. Ennek minimális összegét a törvény 4800 forintban határozta meg. A jászberényi önkormányzat rendeletében 5120 forintot biztosít. Ez az összeg nem sok. Az igénylők száma egyre emelkedik, nehéz dönteni. Pénz Paksról A Lehel Vezér Gimnázium diákjai évek óta sikeresen vesznek részt különböző környezetvédelmi, kutatási pályázatokon, versenyeken, vetélkedőkön. A Paksi Atomerőmű környezetvédelmi diákpályázatán többször nyertek díjakat a herényi diákok. A Paksi Atomerőmű Rt. vezetése elhatározta, hogy a rendszeresen kiemelkedő eredményeket elérő iskolák részére eszközfejlesztési lehetőséget biztosít. A napokban érkezett meg a levél, amely arról szól, hogy a debreceni Tóth Árpád Gimnázium és a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium érdemelte ki a paksiak támogatását. Százezer forintot utalnak át, amit bármilyen eszköz megvásárlására fordíthat az iskola. Húsz évesek A Jász Kertbarát Klub huszadik születésnapját ünnepli június 26-án. A Kossuth Tsz székházában találkoznak 10 órakor a klubtagok, ahol a sikereket újra felelevenítik. Az alapító tagok jutalmazására is sor kerül. A klub a jubileum alkalmából kiadványt is megjelentet, mely a két évtized tevékenységét veszi számba. Az oldalt készítette Kiss Erika Fotók: Faragó László Imre Lajos Tegnap beszámoltunk arról, hogy Jászberényben aláírták az észak-németországi Vechtával a testvérvárosi szerződést. Vechta Hamburgtól nem túl messze fekszik. Kisebb mint Jászberény, mintegy 8 ezer lakosa van, mégis sok irigyelni valót lát ott a magyar túrista. Rendezett városkép, tisztaság, iskolák, kórház, hangulatos utcák, kedves emberek. Az ünnepélyes eseményen mindkét polgármester röviden szólt arról, mi is a jelentősége egy ilyen testvérvárosi kapcsolatnak. Bemard Kühling azt mondta: „A német és a magyar népet ezer éves barátság köti. Még akkor is, ha a közelmúltban akadt néhány évtized, amikor ez a barátság meglazult. Mi tudunk békésen egymás mellett élni, egymás kultúráját megtermékenyíteni. Örök hálával tartozunk a magyaroknak, mert a berlini falból ők vették ki az első követ. Magyarország példát mutatott Európának 1989-ben, megmutatta, hogyan lehet egyesíteni szétszakított népeket. Ezt a németek sohasem fogják elfelejteni”. Kühling úr szavainak az a vastaps adott nyomatékot, amely szavait követte. Minv ahogy a Conselvével létrejött kapcsolat, úgy a vech- tai is a gimnazistákon, a diákokon alapszik. A nyelvtanulás, a világ megismerése minden fiatal vágya, célja, s ehhez őket hozzásegíteni a felnőtt társadaJúnius 7-én a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium könyvtárában nem tizenévesek készültek az órára, hanem ősz hajú idős emberek ülték körbe az asztalt: a 60 éve érettségizett „diákok” tértek vissza. A meghitt hangulatú beszélgetés egy egész napos, a régi időket visszaidéző program része volt, melynek kezdetén Nagy András igazgató köszöntötte az alma materbe visszatért diákokat. Ezután a legkisebbek, a nyolcosztályos gimnázium tanulói kedveskedtek énekkel, Burka Beatrix verssel, Petries Anna tanárnő pedig kedves lom kötelessége. A testvérvárosi kapcsolatok hosszú távon adnak lehetőségeket a fiatalok számára. Persze a hosszú „megtérülés” mellett vannak kézzelfogható eredmények is. A német vendégek közül Dieter Mertenz a Liska József Gimnázium és Erősáramú Szakközép- iskolának adott át ilyet. Kétszer tizenhat diákot fogad többhetes szakmai tanulmányokra, a legkorszerűbben felszerelt kézműves műhelyében, ahol elméleti és gyakorlati ismereteket is elsajátíthatnak. Mertenz úr már korábban is biztosított hasonló lehetőséget a szakközépiskola diákjai számára. Németországban egy alapítvány is segíti a szakmai képzést, továbbképzést, tapasztalatcseréket. Ennek az alapítványnak a támogatásával, és Mertenz úr közreműködésével valószínűleg még nagyon sok jászberényi fiatal megfordulhat a vechtai oktatóbázison. A nyelvtanulás, -gyakorlás mellett olyan információkat „kapnak”, melyek hosszú távon kincset érnek majd. Dr. Magyar Levente, jászberényi polgármester a szerződés jelentőségéről mondta: nagyon sokat profitálhat ebből a város. A környezetvédelmi szemléletmód, az a gondolkodás, gondoskodás, ami a németeknél már hétköznapi, nálunk elérendő cél. Ezt a szemléletet, hozzáállást a fiatalok, ha magukévá teszik, mi is előre léphetünk. A diákok lehetőségeinek szóval. Igaz, az osztálylétszám nem volt teljes, a huszonnyolc tanulóból már csak öttel találkozhattunk. Beszélgetésünk során sokat meséltek viszontagsággal, élménnyel teli életükről, hiszen mindenki más utat járt be: van közöttük rovartannal foglalkozó kutató, katonatiszt, pedagógus. Minket, mint diákokat, az is érdekelt, hogy akkoriban milyen volt a diákélet, s örömmel konstatáltuk, hogy a vélemény ma is ugyanaz: iskolába járni jó, tanulni már nem annyira. Vecsey Napsugár és Sebők Viola a Lehel Vezér Gimnázium III.d. osztályos tanulói biztosításán túl sokféle gazdasági kapcsolat is létrejöhet. A szemétkezelés technológiájának megvalósításában már lépések történtek. A vechtai rendszer alapja egy speciális őrlőberendezés. Ennek gyártása az Aprítógépgyár profiljába vág, valószínűleg meg tudnak erről egyezni. A módszer átvételében Jászberény referenciahely lehet. A térség több városa, Gyöngyös, Hatvan, Heves, Nagykáta s valószínűleg Árokszállás és Jászapáti is kapcsolódik. Ezzel a módszerrel a szeméttömeg egyhatodára csökkenthető, egy része hasznosítható a mezőgazdaságban. „Hazánk ma nagyon nehézr gazdasági helyzetben van. Épp ezért még következetesebben, még nagyobb energiával kell dolgoznunk, hogy a kátyúból kikerüljünk. Én úgy látom, a város számára kiút lehet egy testvérvárosi kapcsolat- rendszer, ami az élet számtalan területén megnyilvánulhat, az egyszerű polgárok szintjén is kézzelfoghatóan” - mondta dr. Magyar Levente. Régen a vezetők privilégiuma volt egy-egy külföldi kapcsolat, utazás, találkozás. Változik a világ! A delegációkban háziasszonytól a katolikus nőegylet vezetőjéig, vadásztól tűzoltóig, jogásztól orvosig, városvédőtől tánctanárig nagyon sokan vettek részt. Természetesen jászberényi partnereikkel, tehát az itteni, hasonló foglalkozású vagy beosztású emberekkel találkoztak a két nap során. Megbeszélést tartottak a városi bíróság, az ügyészség vezetői, a jegyző és helyetteseik. Érdekes különbség a köz- igazgatási rendszerben, hogy Németországban a város első számú vezetője a jegyző. A polgármester csak harmadik a sorban. Neki a politikai kérdések és a protokolláris feladatok megoldása jut. Minden érdemi kérdés és ügyintézés a jegyző felelőssége. A találkozók, megbeszélések légköre, a sok fiatal „egymásra találása”, az egri kirándulás, a táncestély, a magyaros vendég- szeretet mind az olaszok, mind a németek, de a vendéglátók számára is felejthetetlenné tették ezt a hétvégét. Viták, ötletbörzék Könyves vándorgyűlés A Tanítóképző Főiskolán kétnapos vándorgyűlést rendeznek június 25-26-án. A szervező a Hatágú Síp Alapítvány, Gutenberg János Könyvkereskedelmi Szakközépiskola. Hagyományteremtő céllal szervezik Jászberényben a kiadók és a könyvterjesztők találkozóját, s ehhez rangos programot, színvonalas előadásokat kínálnak. A két nap során bemutatkoznak a szakma önszerveződései és hivatalos fórumai, többek között a MKKE, a Magyar Könyvszövetség, a Magyar Könyvvásár, az Interbrighte. Pénteken délután az idei könyvhétről hallhatnak vitaindítót. Serfbzö Simon, a Felsőma- gyarország Kiadó vezetője és Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója közreműködésével. Szombaton 9 órától kerül sor a könyvtárak és a könyvszakma vezetőinek talákozójára. Piaci lehetőségekről, marketingötletekről, túlélési stratégiákról is szó lesz. A viták, ötletbörzék vezetésében két neves újságíró is közreműködik, Murányi Gábor és Lantos Gabriella, a rádió munkatársai. A szervezők várják a könyvszakmában érdekelt megyebéli szakembereket a hétvégére Jászberénybe, a könyves vándorgyűlésre. Ajándékcsere A testvérvárosi szerződés aláírásakor a protokoll szabályai szerint ajándékok átadására került sor. Jászberény egy hatalmas kerámiatálat - Ficzere Mátyás keramikus munkája - adott Bemard Kühlingnek, aki cserébe egy képet hozott magával, mely Vechtát ábrázolja. Átadott ezenkívül egy nagyon értékes papírt is. Ez arról szól, hogy Vechta 25 ezer márkát adományoz Jászberény javára. Jászberény is tett egy felajánlást. A Kodály-módszer elsajátítását teszi lehetővé évente egy-egy vechtai és conselvei pedagógus számára. Látszólag ez nem túl nagy ajándék. Ám ha jól belegondolunk, rájövünk, mégis az. A mostanság nálunk elfeledett Kodály-módszer meghódította a világot. Itt, Jászberényben pedig együtt van minden, ami a módszer megismeréséhez szükséges. A Tanítóképző Főiskolán oktatják, a hallgatók a Gyakorló Általános Iskolában maguk is gyakorolják. A Palotásy Zeneiskola pedig a hangszeres zene világában reprezentálja a módszert.- A keszthelyi reálgimnáziumban rajztanárom fedezte fel, hogy jobban rajzolok, mint a többiek. Külön is foglalkozott velem. Művészi pályára készültem, de családom anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. Később jött a háború. 1947-ben hivatásos katona lettem. Mindenfelé jártam az országban. Szolnokon szolgáltam, majd 1951-ben Jászberénybe helyeztek. 1956-ban nem tettem le a Kádár-esküt, ezért kidobtak a honvédségtől. Keserves időszak következett. A „bélyeg” rajtam volt, csak segédmunkásként tudtam elhelyezkedni. Itt maradtunk Jászberényben, akkor már három gyermekem volt. Az útépítőkhöz kerültem Szolnokra, ahol aztán a tudásom, a munkám bizonyított. Lassan elhitték, hogy nem vagyok „ellenség”, így a Közúti Igazgatóság jászberényi útmesterségé- nek vezetője lettem. Nyugdíjazásomig ott dolgoztam.- És a festészet?- Csak nyugdíjas koromban vettem újra ecsetet a kezembe. A tanácsnál dolgoztam nyugdíjasként, az útügyek előadójaként. A képeimet előbb a tanácsi dolgozók ismerték meg, volt, hogy a városházán bemutattam őket. Egyszer megkeresett Nagyné Koncz Éva, a Beré- nyi Műhely vezetője. Nagy örömmel csatlakoztam hozzáMiből telik? A testvérvárosi kapcsolatok „hoznak is a konyhára”, mert sok lehetőséget nyitnak meg, ugyanakkor sokakban felmerül, hogy másfél száz vendég fogadása, ellátása mibe kerül a városnak. A költségvetésben másfél millió forintot különítettek el a külföldi kapcsolatok finanszírozására. Ez az összeg nem túl nagy, de nem is kicsi. Az Európa Parlament testvérvárosi kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága biztosít pénzt már magyar városok számára is. Jászberény pályázat útján 3 ezer ECU-t kapott erre a célra. Ez közel félmillió forintnak megfelelő összeg. Ám az a 25 ezer német márka, amit a vechtai küldöttség magával hozott, szintén nem feledhető összeg. Mindezek persze csak a most és azonnal kézzelfogható számok, forintok. Egy ilyen kapcsolatnak igazi hasznát csak évek múlva lehet majd megmondani, s akkor sem biztos, hogy minden előny vagy lehetőség forinttal kifejezhető. juk. Szeretem a fiatalokat, közöttük én is megfiatalodom.- Senki se mondaná meg a korát, olyan fiatalos, olyan jó kondícióban van. Hogyan csinálja?- Én örök idealista vagyok. Jónak látom az embereket, szépnek a világot. Nem szeretek panaszkodni, nincs is miért. A 14 ezer forintos nyugdíjammal elégedett vagyok. Csak .ennél rosszabb ne legyen soha! Kicsit tornázom, megmozgatom magam naponta. Ennyi az egész. És dolgozom. Festek, faragok, rézdomborítást is csináltam. Most megismerkedtem a tűzzománccal is. Nagyon izgalmas dolog. Készülök a Berényi Műhely- lyel a július végi alkotótáborba, ami idén Farkaslyukon lesz. De ugyanúgy a június végi zománc- tanfolyamra, ami itt lesz Jászberényben. Ördög Margitkánál van egy jól felszerelt műhely, ott fogunk dolgozni. Sajnos a feleségem meghalt nyolc éve. Ő nagyon hiányzik. A gyerekeim nagyszerűek. Az alkotótársaim úgyszintén. Csoportos kiállításokon sokszor szerepeltem már. Egyszer a Lehel Vezér Gimnáziumban is volt egy tárlat, ahol a herényiek találkozhattak az én munkámmal is. Néha eladok egy-egy képet. Ez nem tesz gazdaggá, nem is az a célom! A hatvan éve érettségizettek találkozóján (balról jobbra) Lónyi Géza, Szádvári János, Vida Andrásné Novák Izabella, dr. Móczár László professzor és Papp János őrnagy. Érettségiztek 1933-ban Hajas Gyula vallomása Jónak látom az embereket, szépnek a világot Ritka dolog, hogy valakinek 81 éves korában kerüljön sor első önálló kiállítására. Márpedig Hajas Gyulával ez történt. Alighanem a Guiness rekordok könyvébe való az ő esete. A Jász Múzeumban rendezett tárlat képei: szép csendéletek, tájképek a Jászságról, egy-egy csendes út, a Zagyva megörökítése, portrék. Harmónia, nyugalom, béke, vidámság és szeretet sugárzik felénk. Amatör festő profi alkotásai. A közönség is értékeli a munkát. Nagy az érdeklődés. Sőt, öt festmény el is kelt. Egyiket Ausztráliába vitte egy hazánkfia, hogy ott is „láthassa” az alföldi tájat. Hajas Gyula élettörténetében benne van e század sok vihara. Lehetett volna művész. Valójában az is lett, csak másként mint a szokványos séma. Hajas Gyula, H. Bathó Edit és Buna Konstantin a kiállítás megnyitóján
