Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-21 / 142. szám

1993. június 21., hétfő Sportextra 15 Sportoló családok Szigetiéknél ideális a légkör Fölényben a fiúk Szigeti papa a tréner A sport varázsának tulaj­donítható az a példásan harmonikus, ideális és de­mokratikus légkör, ami a Szigeti családban alakult ki. Jó lenne egyszer tanúja lenni azoknak a vacsora­S ebédkészítési időknek, or mindenki együtt van és közösen beszélik meg - néha vitatkozva, de általá­ban kitűnő hangulatban - egymás eredményeit. Kie­lemezve a hibákat is, mi­közben már a soron követ­kező feladatokra készülnek. Bár nem azonos sportágat űznek, de mindegyikben já­ratosak. Szigeti Sándor, a Szol­noki Olajbányász kézilabda szakosztályában az utánpót­lás kapus- és az ifjúságiak pályaedzője, felesége a MÁV Clijts-Coop NB I-es tekecsapatának versenyzője, Sándor fiuk az Olajbányász ifjúsági együttesének ka­pusa, Katalin lányuk pedig atletizált és tornázott, a tanu­lás miatt hagyta abba a ver­senyszerű sportolást. A csa­ládfő szolnoki, több sport­ággal próbálkozott. Futbal­lozott a Mezőgép gárdájá­ban is, amikor három megye KISZ-vezetőinek a találko­zóján megismerkedett fel­eségével, aki a Zirc Dudari Bányász NB Il-es együtte­sében kézilabdázott. De egy súlyos sérülés miatt be kel­lett fejeznie az aktív sporto­lást 1974-ben. Öt év múlva Szolnokra költöztek, kez­detben női csapatoknál edzősködött, az NB Il-es Spartacus szakvezetője is volt, később a Zöld Iskola fiú és leány csapatát taní­totta a kézilabda alapjaira. A kis kapus Sándor fia is nézegette papája tréningjeit, megtet­szett neki a kapusposzt és már hat éve halmozza a szebbnél szebb sikereket.- Az Országos Serdülő Kupában a harmadik helyen végeztünk, egyszer diáko­limpiái bajnokok voltunk, tavaly az Olajbányász junior csapatával, tizenhét évesen Teramoban, az erős nemzet­közi mezőnyben tizenhat együttes között az első he­Sanyi gyerek felvételire készül lyet szereztük meg. Az idén országos ifjúsági kupagyőz­tesek és magyar bajnokok lettünk - sorolta.- Négy évig egy hatodi­kosokból álló korosztállyal kezdtem, egy éve vagyok az ifjúságiaknál. Ha egy ifjú­sági csapatból hárman ma­gasabb osztályba kerülnek, ott már jó munkát végeztek. Nálunk a tizennégyes keret­ből nyolcán válogatott keret­tagok - jegyezte meg a papa, aki a kézilabda szakosztály utánpótlás nevelésének a ki­dolgozásánál bábáskodott. .-Az .is igaz, hogy egy apának mindig nehez, ha a fia is a játékosa. Tőle min­dig többet követelek. A csa­ládunkban pedig az a jó, hogy mindannyian csapat­sportágat űznek, közösek a sikerek, az örömök, megbe­széljük a gondolat, tehát azonos a téma. És nagyon sok jóbarátra találtunk. A hölgyeknél illetlenség korról beszélni, de Szigetiné érdekességként és tálán ta­nulságként is elmondta, hogy harminc éves kora után kezdett sportolni.- Az AÉV-nél dolgoztam, munkahelyi olimpiákon in­dultunk, előtte soha életem­ben nem tekéztem. Egyszer szóltak, álljak be, hogy ki legyen az NB Il-es csapat. Aztán, amikor Salgótarján­Anyuka harmincévesen kezdte ban egy országos területi versenyen második lettem, öt évvel ezlőtt, hívott a MÁV MTE. Megnyertük az NB Il-es bajnokságot, az első osztályba kerültünk, most az ötödik helyen végeztünk. Szerencsére a Clips-Coop Kft. támogat bennünket, így a működésünk biztosított. Egymás mérkőzéseire nem járnak, Katalin lányuk az egyedüli, aki izgalmak nélkül nézi a családtagokat. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy bár demok­rácia van a családban, min­denki önállóan intézkedik, bevásárol vagy készíti az ételt, a papa hatása pedig, hogy sportolnak. Szenzáció számba megy, hogy az Olajbányász ifjú­sági csapata tavaly óta 68 mérkőzést játszott es csak az Elektromostól kapott ki, Péccsel döntetlent játszott, a többit pedig megnyerte. Szigetine annak örül, hogy a szakosztályban tizenkilenc nő található, nem lesz gond az utánpótlás. Sándor pedig a Széchenyi Gimnáziumban érettségizett. Veszprémbe készül az egyetemre, a bio­kémia érdekli, s ha felve­szik, ott sportol tovább. De annyi biztos, hogy a ver­senyzést nem hagyja abba. Á munka már megkezdő­dött. A serülők Ljubljanába, a juniorok Teramoba ké­szülnek nemzetközi tornára. De abban bizakodnak, hogy az idén talán sikerül két hétre tábort verni a Kö­rös-partján egy kis nyara­lásra. (pataki) Hol folytatják a TSE kézilabdázói? Teremben vagy szabadban? Az NB I/B Keleti csoportjának ötödik helyezettje Tavalyhoz képest helyezés­ben elmaradt önmagától a Tö­rökszentmiklósi SE kézilabda együttese, de pontszában ugyanannyit (27) szerzett, mint egy esztendővel korábban. Hogy mégsem sikerült felka­paszkodni a dobogóra, az nem csupán a TSE-n és játékosain múlott, akik az ötödikként zárt bajnokság végeztével éppen szabadságukat töltik. A vezetés, mint mindenhol máshol, ezt az időszakot használja fel arra, hogy megtegye mindazon in­tézkedéseit, amelyek már a kö­vetkező évad jegyében történ­nek. Tóth András, a TSE szak­osztályvezetője is most lát iga­zán munkához, hiszen tanárem­ber lévén, a vakáció beköszön­tése némiképp a szabadidejét is megnövelte.- Úgy érzem ez a helyezés és teljesítmény az összes körül­mény figyelembe vételével reá­lis. Gyenge ősz után (11 pont), erős tavaszt (16) hagytunk ma­gunk mögött, s még előbbre léphettünk volna, ha a két dön­tetlent. amelyek (Csömör és Kiskunmajsa ellenében - a szerk.) máig érthetetlenek szá­momra, győzelemre tudjuk vál­tani - kezdte Tóth András, majd így folytatta: - az edzéslátogatás 95 százalékosnak mondható, igazolatlan hiányzás nem akadt, mégis azt kell mondjam: a jö­vőben nagyobb fegyelem kell a játéktéren és a kispadon egy­aránt.- Megváltozott állománnyal kezdtük a szezont. Mester elbú­csúzott, Laki és Szécsi sérülés miatt nem tudott csatlakozni, míg Bukta csak februárban, le­szerelését követően állt rendel­kezésre. Szép sikereink mellett csalódások is értek. Főleg a szövetség részéről, amely a megkérdezésünk és beleegye­zésünk nélkül önkényesen megváltoztatta a Szarvas elleni mérkőzésünk kezdési időpont­ját. Aztán pedig nem adott en­gedélyt Horváth András szere­peltetésére, ami az NB I. és NB I./B. versenykiírásai közti hom­lokegyenes különbségeket érez­tette velünk. Mindezekkel egy­ütt igen jóleső érzés volt ma­gunk mögött tudni a város kézi­labdát szerető lakóinak buzdítá­sát, ami sajnos nem Török- szentmiklóson nyilvánult meg.- Változik-e valamit a helyze­tük a következő bajnoki eszten­dőre?- Ha szabad így fogalmaz­nom: kettős támadást indítot­tunk. Először, öt másik gárdával (Kiskunmajsa, Újkígyós, Csö­mör, Balmazújváros, Csepel), amelyek szintén nem rendel­keznek fedett csarnokkal, közös levelet küldtünk az MKSZ-nek azzal a kéréssel, engedélyezze ismét a hazai mérkőzések sza­badtéri rendezését, s a verseny- kiírást annak figyelembevételé­vel készítse el. A másik „fron­ton” pedig újabb reménysuga­rak beszűrődése élteti a remé­nyünket, csak lesz egyszer csarnok Törökszentmiklóson. Tudóm jól, a gázfogadó, szennyvíztároló, telefonhálózat mind fontosabb, de azok befe­jeztével vélhetően az önkor­mányzat felénk tudja fordítani „tekintetét”. Egyébként a hely­szín kijelölése már megtörtént (4-es főút mellett, az új OTP után - a szerk.), sőt a tervezési költségekre hétszázezer forint rendelkezésre áll.- Ezek a gondok azért nem gátolhatják a csapat szereplé­sének folyamatosságát.- Nyugodtan leírhatja, az el­következendő öt esztendőben lesz NB l./B.-s kézilabda Tö­rökszentmiklóson, hacsak olyan objektív körülmény be nem kö­vetkezik, ami alapjaiban befo­lyásolhatja az egyesület műkö­dését. Nos, úgy tervezzük, né­hány idősebb játékosnak keve­sebb feladatot adunk a jövőben, és fiatalabbakkal frissítünk. Egerből, mint fiatal testnevelő Patocskai László lesz a játéko­sunk, irányító és beállós sze­repkörben. A sokszoros megyei bajnok atléta, Búzás Norbert is „beáll” a sorba, míg Felföldi Zoltán visszatérésével megol­dódik az ifjúságiak szakmai fel­ügyelete. Neki az lesz a közvet­len feladata, hogy két éven be­lül legalább 2-3 játékost felké­szítsen a felnőtt csapatban való szereplésre. Tudom, némelyek kész játékosok neveit is bedob­ták a köztudatba, éppen ezért le kell szögeznem: az említetteken kívül nem folytatunk tárgyalá­sokat további kézilabdázókkal.- Meddig tart a szabadság?- Augusztus első keddjén két hét szabadtéri alapozással kez­dünk, annak leteltével edző­mérkőzésekről is gondosko­dunk. Körvonalazódik már egy németországi túra, de a bajnoki rajt még egyelőre bizonytalan. Szerintem annak időpontja attól is függ, hogy terembe kénysze- rítenek-e bennünket újra vagy sem. Néder István Bulls az NBA-gyözelem kapujában összesítésben 3:1 arányú veze­tést szerzett az NBA-ben baj­noki triplázásra készülő Chi­cago Bulls az ötödik mérkőzés előtt. Jordan ezúttal 55 ponttal koronázta meg parádés teljesít­ményét, míg az év legértéke­sebb játékosának szavazott el­lenlábas „sir Charles” Barkley, aki makacs könyöksérüléssel is küszködik, 32 ponttal tartotta csapatában a lelket. A palánk alatti terület koronázatlan kirá­lyaként tisztelt „Air Jordan” mint kés a vajban közlekedett a phoenixi védők között. A ta­lálkozó mindvégig szoros küz­delmet hozott, így 30 mp-cel a lefújás előtt sem volt még biztos a „Bikák” sikere. Ekkor azon­ban Jordan ismét magához ra­gadta az irányítást, és kilátásta­lan pozícióból elért szenzációs kosarával véglegesen szerte- foszlatta a vendégcsapat remé­nyeit. A chicagói győzelem azt je­lenti: a Bulls óriási lépést tett affelé, hogy a Boston Celtics hatvanas évekbeli sikersorozata után ismét egyazon csapat nyerje három egymást követő bajnoki évben is az NBA- aranygyűrűket. A klubszintű profi kosárlabda világbajnoki címért versengő Chicago Bulls és a Phoenix Suns immáron negyedik alka­lommal csapott össze az NBA- playoff döntőjében. A hazai pá­lya előnyét élvező „Bikák” ez­úttal kihasználták a chicagói aréna hangulatát, és 111-105 arányban megverték a „Napsu­garakat”. A hazai pálya az 1993-as szezon rájátszásában eddig meglehetősen ritkán hozott chi­cagói győzelmet, ennek ékes bizonyítéka, hogy a Bulls utolsó 22, otthon játszott mérkőzésé­ből mindössze hat alkalommal diadalmaskodott. Miután Phoe- nixben kétszer is legyőzték el­lenfelüket. a Charles Barkley vezérelte Suns idegenben, drá­maian hosszúra nyúló csatában szépített. A negyedik találkozón azonban Michael Jordan ismét fantasztikusát produkált, így az Barkley (balról) a Suns vezéregyénisége Nairobi'. A Kenyai Atlétikai Szövetség fellebbezett az IAAF jogi bizottságához, és ebben a mezeifutó John Ngugi felmen­tését kéri. Az ötszörös mezei­futó világbajnok atlétát azért til­totta el az IÄAF négy évre, mert a versenyző megtagadta, hogy megjelenjen egy rajtaütésszerű doppingvizsgálaton. Szingapúr. A délkelet-ázsiai játékokon a 317 aranyéremből 161 talált már gazdára. A leg­eredményesebben az indonézek szerepelnek, 46 elsőséggel. A legjobb eredmény a női 200 m- es síkfutás győzteséhez, a fü- löp-szigeteki Maria Lydia de Vega Mercadóhoz fűződik, aki 23.37 mp-cel az Ázsiai Játékok rekordjánál is jobbat futott. Milánó. A lassúnak ígérkező gyógyulás első lépéseit teszi Marco van Basten. Az Arany- labdás holland focista frissen műtött bokájáról szerdán távolí­tották el a varratokat. Az ant­werpeni sebész, Marc Maertens viszonylag elégedett volt a kon­zílium eredményeivel, s mint mondta, van Basten a rehabili­tációt háromhetes gipszviselés után kezdheti meg. Genf. Az Európai Labdarúgó Szövetség rendkívüli kongresz- szusán teljes jogú tagként is­merték el Oroszországot, Uk­rajnát, Grúziát, Fehéroroszor­szágot, Örményországot, Szlo­véniát és Horvátországot. Ideig­lenes nyert, s már csak a FIFA formális engedélyére vár Cseh­ország és Szlovákia. A volt Csehszlovákiával egyébként je­lenleg 45 az UEFA tagállamai­nak száma, s a testület zöld utat adott a formális csatlakozáshoz nem európai országnak is, ne­vezetesen Izraelnek. Barcelona. Óriási érdeklődés kísérte az újdonsült olimpiai szám, a duplatrap versenyét a Barcelonában zajló koronglövő világbajnokságon. Az atlantai programba felvett számról neve attól dupla, hogy két gép egy­szerre repít egy-egy szétlövésre „ítéltetett” korongot. A látvá­nyos szám - főleg a férfiaknál - magas színvonalú csatározást hozott, hiszen az egyéni és a csapatgyőztesnek is világcsúcs kellett a sikerhez. A szenzáció­ból a magyarok is kivették a ré­szüket, a Bodó Zoltán, Gombos Károly, Kronome János össze­tételű trió a csapatversenyben bronzérmes lett. Sao Paulo. Ellopták a Sao Paulo SC székházából a Világ Kupát, amelyet a brazil labda­rúgó csapat decemberben nyert el Tokióban a spanyol FC Bar­celona 2:l-es legyőzésével. A felbecsülhetetlen eszmei értékű trófeát abból a vitrinből vitték el ismeretlen tettesek, amelyben másik 1500 serleget is őriztek. A Sao Paulo nehéz helyzetbe került, hiszen a kupát decem­berben magával kellene vinnie az újabb VK-döntőre. Ez már a második eset volt, hogy Brazíli­ában nyoma veszett ilyen tárgy­nak. Még 1983-ban a világbaj­noki címért járó Jules Rímet Kupát lopták el, s ennek |izóta is csak a másolatát őrzik a Mara- cana stadionban. New York. A női teniszspor­tot irányító szervezet egyhangú döntéssel zárta ki az év hátra­lévő világranglistás versenyei­ről a francia Mary Pierce hír­hedt édesapját, Jack Pierce-t. Az indoklás szerint profikhoz méltatlan magatartása miatt nem látogathatja a teniszstadio­nokat a kirohanásairól ismert szülő, akit a Roland Garroson a biztonsági emberek vezettek ki a nézőtérről, amikor leánya az amerikai Po elleni mérkőzését sorozatos bekiabálásaival za­varta. A WTA magatartási kó­dexe idén először terjed ki a já­tékosok mellett az edzőkre, hozzátartozókra, menedzse­rekre is, s Pierce-papa az első, akit így büntetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents