Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
1993. június 19., szombat Nézőpontok 5 Szombati jegyzet Kerékpárra, fel! Van egy jó barátom, amit valójában a néhai John Boyd Dunlop írországi állatorvosnak köszönhetek. 1888-ban fogta magát, és csövet hajtogatott egy nyolc milliméter vastag gumilemezből. Ezt fakorongra erősítette, és az egészet vászonszalaggal tekerte körül. Szelepként egy szoptatósüveg cucliját használta, majd futballpumpával felfújta. Megszületett a levegővel töltött kerék, amire néhány hét múlva Viktória királynő megadta a szabadalmat. A találmány nyugdíjba küldte a tömörgumis kerekeket, s forradalmasította - nagy lendületet adva neki - a kerékpárgyártást. Nagy dolog volt még ebben az időben - amikor Benz úr füstölgő masináinak éppen csak híre szállingózott - „a tovahaladás sebességének” e szerkezettel való növelése. Alig múltam tízéves, amikor édesapámmal már együtt kerekeztünk Szolnokról a Jászberény melletti Újerdöre, nagyszüleim tanyájára. S hányszor megtettük, megtettem egyedül később is ezt az utat. Egyik nap oda, másnap vissza. Szegény nagymamám, hogy hü- ledezett! Bizony nem volt könnyű tekerni a királydinnyés homokon - híre-hamva se volt még akkor a széles gumiköpenyű hegyi bringáknak -, nem beszélve a dűlőút mentén bólogató nagy tüskéjű akácfákról, melyekre, félve a defekttől, nagy sűrűn felpislogtunk. Életem szép emlékei közé sorolom be az egy évig tartó gyeses korszakomat, amikor menni még nem, csak ülni tudó tíz hónapos kislányomat magam elé ültettem a vázra szerelt kosárba, s napi programunk közé tartozott a világfelfedező kerékpáros kirándulás a kopár Széchenyiről a tiszaligeti növény-oázisba. Hűségesen szolgál azóta is jóbarátom, a Csepel gyártmányú félverseny kerékpár. Aztán tanárként négyszer adatott meg- számomra, hogy országos kerékpáros vándortáborokban leshettem a gyerekek örömét. Közel kétezer kilométer a drótszamáron ülve, a szelek szárnyán. Húszán egy oszlopban, nappal szigorú szervezettség, kőkemény menetszabályok, de laza esték, sok-sok tréfa, játék. Tákos, Csaroda, Tarpa, Pusztavacs, a Fertő-tónál haty- tyúetetés, szentgotthárdi hármashatár. Bicajtolás az erdei kék jelzésen fel. a soproni Ká- roly-kilátóhoz, majd suhanás(ok) le. A hegyre települt Monokról is, Kossuth szülőfalujából. Micsoda eufóriás hangulatok. És bukások... Szerencsére szerencsések. Nem veszélytelen jármű a kerékpár. Kiszámíthatatlansága a kétkerekű kormányzásból fakadó állandó oldalmozgásából ered. Minél kisebb a sebessége, annál nagyobbak az oldalra dőlések. Megállni pedig csak úgy lehet, ha vezetője leteszi a lábát, ami fokozott oldalra dőléssel jár. Sokszor nem veszik ezt figyelembe az autósok, de a bicajosok sem mindig körültekintőek. S megvan a baj. Még inkább megvan, ha a közlekedési szabályok betartása nélkül, esetleg ittasan - bár ne lenne olyan gyakori - vezeti kétkerekűjét tulajdonosa. így kanyarodott néhány éve autóm elé szemből, féktávolságon belül, a túloldali sávból érkezve egy kerékpáros. Mint egy gumilabda, úgy pattant a feje a szélvédőn. Csodával határos módon, agyrázkódással megúszta. Második születésnapját ünnepelheti azóta e napon. Örvendetes módon terjed a kenyérgőzössel, ezzel az abszolút környezetbarát járművel történő városi közlekedés. Szolnokon, a családi vállalkozásban működtetett „Marathon” két kerékpárüzlete - más cégek mellett - úgy az ínyenc, tö- möttebb pénztárcájúaknak, mint a szerényebb anyagiakkal rendelkezőknek is gazdag kínálatot nyújt vasparipákból. A kisgyerekeknek 4-9 ezer, a felnőtteknek 17-től 80 ezer forintig terjed a válaszöték, attól függően, hogy beéri-e valaki egy Schwinn-Csepellel - ami már jó minőség a szakeladó szerint is -, vagy az amerikai Diamond back markolatváltós, krómmo- libdén vázas, 21 sebességes bicaj felé, netalán- tán a Scott, Patai-Szabó, TREK, Gepida kerékpárok felé kacsingat, vagy egyenesen az osztrák alumíniumvázas - mindössze 12 kilogrammos- Heavy Tools-ot célozza meg. Népszerűek a mountainbike-ok (hegyikerékpárok), de a „jóízű” túrakerékpárok is. E becenév onnan ered, hogy vázelosztásuk rendkívül kényelmes kerekezést kínál. S ha már az. áraknál, a választéknál tartunk, nem vagyunk rosszabbak a környezetöntudatos ország hírében álló Ausztriánál, ahol minden ötödik (!) - négymillió kerékpár jut a hét és fél milliós népességre - osztrák rendszeresen nyeregbe száll, s ahol már a trek- kingbike-ok - a városi és hegyi bringák öszvére- a legnépszerűbbek, amelyeket 3500 és 15 ezer schilling (nyolccal kell szorozni) közötti áron lehet megvásárolni. Hogy ők miben jobbak? A szervezett városi kerékpárőrzésben kétségkívül. Grazban - ahol a közlekedők 15 százaléka „teker” - jómagam is láttam százas nagyságrendben parkoló kerékpáros tereket. S miben jobbak még? Meglepődtek kérdésemen a szolnoki biztosítók. A Hungária egyáltalán nem, az állami is csupán versenyzői státuszú bicajosnak biztosítja a drótszamarát. Pedig hát egy 80 ezer, de akár egy 20 ezer forintos gép is jócskán értéket kóstál. Sógoréknál ez a dolog is működik. Egy új bringa éves biztosítási díja 800 schilling körül van. S most következik jegyzetem végén a sluszpoén, ami ezúttal jó hír. Hivatalosan meg nem erősített pletyka-értesüléseim alapján remény van rá, hogy a volt négyes főút belvárosi szakaszán - a Tisza-hídtól az Eötvös-térig - a szélső sávok hamarosan leállósávként és kerékpárútként funkcionálnak. Ősz óta dolgoznak városunkban e forgalmi változás előkészítésén. Ezt szolgálta a közelmúltban végzett közlekedésszociológiai felmérés, illetve a lakásonkénti, családi kikérdezések a közlekedési szokásainkról. Megszűnik a kerékpáros társadalmat sújtó - volt négyes által megtestesített - demarkációs vonal? Ha így lesz, ügyvéd ismerősömnek sem kell az F. Bede utcából indulva reggelente a fél várost megkerülni, hogy eljusson az Ady Endre úti irodájába. Amit sokszor nem is tesz meg, mondván, legrövidebb út az egyenes. Közeleg az óra, amikor bátran mondhatjuk: lóra! Akarom mondani: kerékpárra, fel! A BÁNHEGYI DŰLŐBEN. A jászok mindig szerették a természetet, a kertet és a virágokat, még a tanyájuk elejét is virágokkal ültetik be. Tukora Sándor az Aprítógépgyár gépkocsivezetője Jászfelsöszentgyörgyön a bánhegyi dűlőben két holdon kertészkedik családjával együtt. Érdeklődésünkre elmondta, hogy kutat fúratott, s így az aszályos idő ellenére is jónak ígérkezik a termés. Fotó: - nzs „En az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” - példabeszédek Hollandia nincs is olyan messze Mikola István nagytiszteletű urat a tiszavalki református templomban kerestem. A parókia ajtaja zárva volt, de az ablakában lévő cédula felvilágosított, hogy hasonló esetben hol találhatom meg. Az angol nyelvű információ a tiszabábolnai orvosi rendelőhöz irányított. Nem csak engem, mert így kezdődött: „Kedves Holland Barátaim”. Igazolni láttam jövetelem célját, ugyanis eljutott hozzám a hír, miszerint a nyári turistaszezonban gyakran idegen szótól hangos a valki református templom. Tiszafüreden nyaraló holland turisták látogatnak ide vasárnaponként misézni. Elindultam tehát Tiszabábolnára, ám még az utcán - a biztonság kedvéért - megkérdeztem egy éppen arra járó helybélit:- Nem látta véletlenül a lelkész urat?- Tessék elmenni a polgármesteri hivatalhoz, és ha talál ott egy kék autót, akkor biztos ott lesz. Itt van pár méterre. Elmentem, és mivel az autó ott állt, be is léptem a hivatalba, ahol egy hölgytől szintén Mikola nagytiszteletű úr holléte felől tudakozódtam:- Úgy tudom, hogy átment Négyesre, de várjon, megkérdezem pontosan - válaszolt a hölgy, majd bekopogott egy ajtón. En kint vártam, de hallottam minden szót: Barabásról • Enschedebe- „A polgármester úr ugye délig Négyesen van?” Mikor kijött, közöltem a hölggyel, hogy biztosan félreértett, mert én a nagytiszteletű urat keresem. Tájékozatlanságom mosolyt csalt a hölgy arcára, majd udvariasan felvilágosított: A két személy egy és ugyanaz! A lelkész úr Négyesről éppen hazafelé tartott, amikor összefutottam vele. Öt-tíz mondatban gyorsan elmondtam, hogy miért is keresem. Mikola úr, aki most polgármesteri teendőinek tett eleget Négyesen, nem zárkózott el a beszélgetéstől, amire már a tiszabábolnai lakásán - felesége itt körzeti orvos - került sor. Ott még nagyon sok érdekes dolgot tudtam meg. Talán ezért is húzódott el következő diskurzus az esti órákig.- Magam bereti születésű vagyok - kezdi önmaga bemutatását Mikola István. Édesapám református lelkész volt, így aztán egyenes úton jutottam el a debreceni kollégiumba. Itt ismertem meg a feleségemet is, aki a „mesebeli” Hencidáról került Debrecenbe. Hasonló indíttatással, hiszen az ő édesapja is református lelkész volt. Igazi diákszerelem volt a miénk, aminek házasság lett a vége. A teológia elvégzése alatt született két gyerekünk. Emiatt két évet ki is kellett hagynom. ’71-ben a füszért rakodó- munkása voltam, ’75-ben pedig a detoxikáló ápolója. Kényszerpálya volt ez a javából, de később ennek a két évnek nagyon sok hasznát vettem. Mindenesetre így csak 1976-ban végeztem. Feleségem ezalatt elvégezte az orvosi egyetemet és a Szabolcs megyei Barabáson kapott állást. En is itt kezdtem el lelkészi pályámat. 1988-ig itt is maradtunk.- Első találkozásunk alkalmával említette, hogy ebben az évben kerültek ki Hollandiába. Akkor ezt még úgy illett mondani, disszidáltak. Miért?- Erre nagyon röviden úgy tudok válaszolni, hogy olyan élethelyzetbe kerültem, ami elősegítette ezt a döntést. Olyan feltételeket szabtak lelkészi munkámhoz, mely ellen lelkiismeretem tiltakozott. Lányom már középiskolás volt, fiam pedig 7. osztályba járt. Nagyon nehéz volt velük megértetni, hogy miért is megyünk Hollandiába. Mégis, különösebb előkészületek nélkül elindultunk. Értékeink nagyobb részét így nem is tudtuk magunkkal vinni.- Hollandiát végállomásnak tekintették?- Nem. Úgy gondoltuk, hogy később angol nyelvterületen, Kanadában vagy Ausztráliában te- lepszünkTe. Am mivel Hollandiában voltak ismerőseink, először oda mentünk ki. Közelebbről Enschede-be, ez egy 50-60 ezer fős, református kisváros. Itt nagyon segítőkészek voltak az emberek. A gyerekek azonnal iskolába kerültek, ahol - külön miattuk - angolul is leadták a tananyagot. Itt, a „kétpapos” gyülekezet egyik helye volt csak betöltve, ezáltal családom helyet kapott - jóvoltamból - a parókián. Mindemellett akceptálták azt a döntésünket, hogy nem akarunk végleg kint maradni. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem gyakoroltam hivatásomat, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Ezek után a nagytiszteletű úr hosszasan ecsetelte hollandiai létük minden fontos mozzanatát. Érdekes logikai összefüggésekkel magyarázatot kaptam a német-alföldi házak nagy ablakaira, rációra felépített, szigorú üzleti magatartásra, a tenger közelségének életmódformáló hatására, a hit gyermekkortól felépített és gondosan ápolt hétköznapjaira, a barátság, a közösségi lét fontosságára. Annak sem vettem kárát, hogy új ismereteket szereztem a németalföldi reformáció Magyarországra gyakorolt jótékony hatásáról, a két kis nemzet történelmi szálakra építkező jó kapcsolatáról, amit a céhlegények, művészek, vándordiákok alapoztak meg. Am engem a történet további része még jobban érdekelt: Kanada és Ausztrália helyett Tiszavalk- Tudom, hogy 14 hónapot töltöttek csak kint. Visszatértek Magyarországra. Hogy történt?- Miközben intéztük a továbbutazásunkkal kapcsolatos dolgainkat, természetesen kaptunk híreket otthonról is. Hozzájutottunk magyar barátaink révén újságokhoz, rendszeresen hallgattunk rádiót. 89-90 fordulójára már le is mondtunk eredeti tervünkről. Boldogan döntöttünk úgy, hogy hazatérünk. Bence fiunk már Magyarországon született.- Ahol aztán Ön pár hónap alatt villámkarriert futott be. Mesélne erről is?- Borsodgesztre, sógoromék- hoz jöttünk haza. Ők korábban jártak kint nálunk Enschedében, Illés Lajosék - a népszerű Illés együttes vezetője (szerk.) - Trabantjával. Lajos felesége, Makkai Lilla Egerlövőn volt református lelkész. Hozzátartozott a mezőkövesdi és a tiszavalki gyülekezet is. Már ekkor felvetődött annak a gondolata, hogy nem költöznénk-e esetleg Valkra. Megnéztük a parókiát, ami tetszett, és úgy döntöttem - az esperes úrral történt beszélgetés után hogy elvállalom a lelkészi teendők ellátását. Ebben persze az is közrejátszott, hogy tetszett a környezet, és Tiszavalk tiszta református község. 1990. március 1-jén kezdtem el a szolgálatot. Kezdetben ideiglenes helyzetnek tekintettük, de menet közben nagyon megszerettük ezt a kis falut.- Tiszavalk pedig Önöket. Olyannyira, hogy ősszel már Ón a falu polgármestere is.- A demokratikus változásokban részt kívántam venni, de egyáltalán nem volt célom, hogy polgármester legyek. Ám a választások előtt felkerestek, hogy elvállalnám-e megválasztásom esetén a funkciót. Rajtam kívül még egy jelölt volt. Igent mondtam és szavazáskor személyem mellett döntöttek, így lettem mellékállású, tiszteletdíjas polgár- mester. Én ezt a kettős hivatást szerencsésnek találom. Az emberek mindkét „hivatalomban” felkereshetnek. Ugyanígy sokat segített lelkészi munkámban, hogy orvosnő a feleségem. Az emberek testi és lelki bajait így együtt tudtuk és tudjuk orvosolni. Hétvégén útra kelnek- Engedje meg, hogy visszakanyarodjak Hollandiához. Nyaranta, istentisztelet idején hollandok töltik meg a templom egyik szárnyát. Hogy kerül a turista Füredről ide?- A hollandok nagyon szeretnek kempingezni. Hozzánk legközelebb Tiszafüreden van nagy kemping. Kint sok családdal kötöttünk barátságot. Ők, ha lehet, meglátogatnak bennünket. Volt olyan is, aki Szlovákiából tett kitérőt. A jellemző az, hogy 10-15 család összefog és lejön a Ti- sza-tóhoz. Ilyenkor én kétnaponta meglátogatom őket. Nagyfiam ki is szokott költözni hozzájuk. Vasárnap, a misén a valki templomban találkozunk. Itt aztán - kicsit újszerű ez a magyar egyházi szokásokhoz képest - gyakran gitárkísérettel hirdetik az örömöt. Utána egy csésze kávé mellett beszéljük meg a templomban elhangzottakat. Jó hangulatban, közvetlenül, bár hozzáteszem, hogy holland barátaim igen alapos vallási ismeretekkel rendelkeznek. Nyaranta aztán kirándulásokat szervezünk számukra. Buszt bérelek a füredi Volántól. Eljutunk Szilvásváradra, Aggtelekre. Gyakran jönnek velük magyar családok is, akikkel a kempingben ismerkednek össze. Sajátos, leírhatatlan hangulata van egy ilyen napnak. Idén, egy tiszai hajókirándulást tervezek, egészen fel Tokajig.-Ne haragudjon, de meg kell kérdeznem. Mi ebből az Ón haszna? A dolognak elsődlegesen az emberi oldala a fontos. Ám nem titkolom, hogy pénzbeni adományaikkal gyarapítják az egyház- közösségünket. Nem is oly rég holland barátaim vetették fel, hogy időszerű lenne az orgona felújítása. Egy egri mester végzi majd el a munkát, a költségvetést már kiküldtem Hollandiába. Nagyon bízom pozitív válaszukban, hiszen korábban még azt is felajánlották, hogy Hollandiából küldenek ide orgonaépítő mestert. Úgy érzem, ezzel is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy két kis nemzet jó kapcsolata tovább erősödjön. Mindemellett soha nem fogom elfelejteni amit az enschedei gyülekezet értem és családomért tett. A lelkész polgármester, aki egyben a Tisza-tavi önkormányzatok szövetségének is tagja, természetesen nem feledkezett el Tiszavalk közéleti gondjairól sem, de a kisfalusi lét összes gondját, baját magánviselő problémakör, amit még tetéz, hogy a település nagyon is a Ti- sza-tó perifériájára esik, any- nyira szerteágazó, hogy egy új fejezetet érdemel. Annak a reményében búcsúztam el a lelkész úrtól, hogy talán ennek megtárgyalására is sort keríthetünk a közeljövőben. Percze Miklós A kis Bence keresztelőjén
