Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

1993. június 17., csütörtök Sport 11 A „királyjelölt”: Antonio Alexe Az már az elmúlt hetekben is biztos volt, hogy Berkics László és Kmézic Zorán elkö­szön a Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabdacsapatától. A „király” külföldre szerződése - a francia másodosztályba ké­szült - felettébb bizonytalan, s mivel nem akar a két szék közt a földre esni, úgy tűnik, meg­egyezik a Csepel SC-vel. Kmé­zic már korábban megállapodott a Debrecen vezetőivel, az ő át­igazolólapjára gyorsan rákerült a pecsét. A héten aztán további három játékos intett búcsút a pi- rosa-feketéknek. Horváth Imre nem szeretne a következő sze­zonban csak második számú irányító lenni az állítólagos új Djurica Stan a Falcohoz ... szerzemény mögött, kihasz­nálva a lehetőséget, hogy lejár a szerződése, aláírt a Debrecen­nek, mely egyre komolyabb lé­péseket tesz egy „nagy” csapat kialakítása érdekében. Djurica Stan egy esztendeje érkezett a Tisza partjára, a kezdeti nehéz­ségek után remekül illeszkedett a gárdába. Védőmunkája egé­szen kimagasló a hazai me­zőnyhöz viszonyítva, nem oko­zott tehát csalódást. Mivel azonban csak két idegenlégiós szerepelhet a Szuper Ligában, illetve a magyar bajnokságban, létszám feletti lett. Itt-tartása luxus lenne, ezért a következő idényre az Olajbányász kölcsönadta a szombathelyi Falco együttesének. A harma­dik távozni szándékozó Kis Pé­ter, aki maga kezdményezte szerződése felbontását, még olyan áron is, hogy visszafize­tési kötelezettségét teljesíti egyesülete felé. Ismét nagysza­bású vállalkozásba kezd a fiatal center, így a kosárlabdára keve­sebb ideje jut. Ha minden igaz, ősztől az SZTE másodosztályú csapatában szerepel levezetésként. Sokáig a bizonytalanság fátyla borította az új idegenlé­giós személyét. Végre lehullt a lepel, Antonio Alexe, a román válogatott erőssége költözik jú­lius végén Szolnokra. A felnőt­tek mellett a kadett nemzeti csapat dirigense is, jelenleg a korosztályos Európa-bajnok- ságra készül hazájában. Hu­Horváth Debrecenbe távozott szónkét éves, 196(!) centiméter magas, az irányító poszton ké­pes a legjobb teljesítményre. A román bajnokság élmezőnyé­ben szereplő Nagyvárad első­sorban neki köszönheti előkelő helyezését. Ami nem mellékes, két esztendőre annyiba kerül az Olajbányásznak az új fiú, mint Horváth és Stan még egy évig való itt tartása. Elég nagy volt a mozgás te­hát a kosarasok háza táján. Ami a legmeglepőbb, a tavalyi „centerdömping” után nyártól mintha kicsit megcsappanna létszámuk, hiszen távozik Ber­kics, Stan, Kmézic és Kis Péter, Góbi, valamint Ivkovics marad csupán hírmondónak közülük. (géléi) Lovastorna Pénz hiányzik az EB-sikerhez A július 29. és augusztus 1. között Hágában megrende­zendő kontinensbajnokságra készül a magyar lovastoma-vá- logatott. A voltizsálók rendkí­vül fiatal szakágnak számíta­nak, mert egyrészt a versenyzők zöme is tizenéves, másrészt alig néhány esztendeje űzik Ma­gyarországon. Bár a „Legyen a ló a falu tornatérnél” - jelszó nem aratott átütő sikert, a válo­gatott egyre több szép és rend­kívül értékes helyezést ér el a különböző Világ Kupa-viada­lokon. Legutóbb Tarpataki Tamás nyerte a kaposvári for­dulót ebben a sorozatban. Az Európa-bajnokságra való felkészülés mégis komoly gon­dokkal jár. Mint Tatár András, az egyik legjobb versenyző el­mondta: még nincs együtt a pénz a kiutazáshoz. Most szponzorokat keresnek és igye­keznek reklámszerződéseket kötni. Nyugat-Európában ugyanis nagy publicitást kap a lovastoma, több viadalukat a te­levíziók is közvetítik. Ebben reménykednek a magyar volti­zsálók, hiszen ma már senki sem ad könnyen pénzt sportcé­lokra. Tatámé Laurencz Eszter szövetségi edző véleménye sze­rint a magyar csapat erősen fel­jövőben van. Ezt bizonyítja a két év előtti stockholmi vb-ne- gyedik hely. Hágában dobogó is lehetne. Ha pénzt tudnak szerezni. Cseh Sándor: A Szeged elleni vereség elindította a lavinát Befejeződött az országos első osztályú vízilabda-bajnokság alapszakasza, amelyben az Elektrosoft SE csapata a nyol­cadik helyen végezve csalódást keltett. Az őszi idény várakozá­son felüli, jó teljesítménye és harmadik helye után mindenki a folytatást várta. Ezzel szemben csupán három mérkőzést sike­rült megnyernie az együttesnek, az utolsó három fordulóban pe­dig átélte a pokol összes kínját. A rájátszás ugyan még hátra­van, de ebben már a Szolnok nem érdekelt, így Cseh Sándor vezető edzővel röviden áttekin­tettük a bajnokságot.- Ezt a bajnoki idényt, a tava­lyihoz viszonyítva, létszám- csökkentéssel kezdtük - jelen­tette ki a szakvezető. - Eltávo­zott Eschwig, Lihótzky, Molnár P., míg Kis T. és Dudás befe­jezte a játékot. Az objektív té­nyek tudatában az akkori szak­osztályvezetés és a játékosállo­mány a középmezőnyben, az 5-8. hely elérését tűzte ki célul. A bajnokság értékelését az őszi szerepléssel kezdem, amikor a csapat nagyon jó játékot nyúj­tott, s ez tizennégy pontban, va­lamint a harmadik hely meg­szerzésében fejeződött ki. A tavaszi fordulóra és az azt megelőző Magyar Kupára az együttes komoly, fegyelmezett alapozó munkán vett részt, amit sajnos megzavart a nagy beteg­séghullám. Szinte nem volt olyan játékos, aki ne kapta volna el az influenzát. Mohi és Magyar például két hónapig ki­esett a munkából. Mindezek el­lenére a Magyar Kupa mérkő­zéseken fegyelmezetten és jól játszott a gárda. A Cegléd le­győzésével a legjobb négy közé kerültünk, s az UTE ellen, hazai környezetben is kiemelkedő já­tékot nyújtottunk. Erre az idő­szakra esett az egyesület átala­kulása, aminek anyagi vonzatai sajnos nem hoztak változást a játékosok javadalmazásában. A tavaszi fordulóra az együt­Cseh Sándor nem ad a pletykára tes játéka fokozatosan elszür­kült, képtelen volt meglepe­tésre, mindössze a papírforma mérkőzések pontjait - mint a Cegléd, az OSC és a Szentes el­len - hozta. Ezután következett a Szeged elleni mérkőzés, ami­nek nagy volt a tétje, hiszen ek­kor még lehetőségünk volt a rá­játszásra, a legjobb négy közé jutásra. Az összecsapás a mi ve­reségünkkel végződött, s ez el­indított egy olyan lavinát, ami a gárda szétesését eredményezte. Számunkra az lett volna a legjobb, ha a Szeged elleni mérkőzés után vége a bajnok­ságnak, hiszen akkor megkímél­tük volna magunkat és a vízi­labdát szerető szolnoki szurko­lókat is ezektől a kellemetlen, szégyenteljes percektől. A jövőt illetően, a bizakodás reményé­ben, mindenképpen vissza kell gondolni az őszi idény jó sze­replésére. Ami az utóbbi hetekben elter­jedt pletykákat illeti, azokra Cseh Sándor nem akart kitérni. Feleslegesnek tartotta olyan ki­csinyes dolgokról beszélni, amiket egyesek felfújnak, to­vább rontva ezzel a csapat egy­ségét. A héten még játékos levezető edzések lesznek, június 21-től szabadságra mennek a játéko­sok, a bajnokság csak szeptem­ber végén kezdődik. Végül engedjenek meg né­hány gondolatot a krónikás­nak, aki csaknem minden mérkőzésen jelen volt: bizony, tavasszal, főleg idegenben, le­sújtó látvány volt a szolnoki vízilabdázók egysíkú, köny- nyen kiismerhető, minden el­képzelést nélkülöző, az ellen­félnek magát könnyen meg­adó, félénk, átütő erő nélküli, színtelen játéka. Hiányzott a virtus, a csapatot korábban jellemző ravaszság, trükk, technikai megoldás, az utolsó másodpercig lángoló győzni akarás, az időnként megcso­dált, látványos megoldás. Hol van már az az idő, amikor a lelátón másfél ezren izgultak és szurkoltak egy rangadón? Reméljük, hamarosan visz- szatér. (pataki) Kihelyezett elnökségi ülés Tiszafüreden Hárommillió az önkormányzattól A megyei labdarúgó-szövet­ség újjáválasztott elnökségének első kihelyezett ülésén dr. Mo- sonyi Géza nem titkolta, szeret­nek olyan településen dolgozni, ahol a labdarúgás népszerűsége emelkedő tendenciát mutat. Ti­szafüreden most rózsás a hangu­lat, a 80 esztendeje megalakult első labdarúgócsapat kései utó­dai szép jubileumi ajándékkal kedveskedtek szurkolóiknak. Első napirendként - nem vé­letlenül - a füredi együttes tájé­koztatóját vitatta meg az elnök­ség. Dr. Szabó Ottó, aki nyol­cadik esztendeje ügyvezető el­nöke a TVSE-nek, röviden ki­egészítette az írásbeli beszámo­lót, amelyből egyértelműen ki­derül, hogy a választóvíz 1992 szeptembere volt. Ekkor állt össze az a profi szemléletű és elszánt vezetés, amely szerve­zett és lelkes munkával, termé­szetesen a csapattal közösen, elérték a régen óhajtott célt: az NB III-at. Újabbként nem csu­pán a bentmaradást tűzték ki, hanem inkább a lehetőségekhez képest a legjobb helyezés el­érést. Mindezt annak figyelem- bevételével teszik, hogy milyen lehetőségekkel rendelkeznek. A jövőben alulról építkezve, kü­lönös figyelmet szentelnek az utánpótlás-nevelésre, amelyben nagy segítségükre lehet, a kö­zelben eredményesen működő kunhegyesi labdarúgóbázis. Nem megfeledkezve arról, hogy az egyesületnek Tiszafüred is­kolái felé is nyitni kell. Ferenczi Sándor kijelentette: a minőségi sportolást ma nem lehet társadalmi szinten megol­dani. Reméli, a város fiataljain kívül a szponzorokat is felbuz­dítja a magasabb osztályba lé­pés. Külön kiemelte az önkor­mányzat és személy szerint a Tanulságos vereség SZTE-Balassagyarmat 1-5 Lapzártánk miatt nem tud­tunk beszámolni a keddi, késő éjszakába nyúló lábteniszfor- duló végeredményéről. A tabellát vezető Balassa­gyarmat látogatott Szolnokra, hogy elmaradt mérkőzését be­pótolja a második helyezett SZTE csapatával. A két kiváló­ságát nélkülöző hazai gárda tar­talékosán és kevesebb játékos­sal volt kénytelen felvenni a küzdelmet, a legjobbjaival ér­kező listavezetővel szemben. Rangadó lett volna az összecsa­pás, de a körülmények összeját­szása miatt inkább „gyászme­netté” degradálódott a talál-, kozó. Novák ugyan hozta egyéni győzelmét, de a két pá­ros mérkőzés elúszott. Az első­ben meg kellett hajolni a nógrá­diak nagyobb tudása előtt, míg a másodikban Novák sajnálatos sérülése miatt feladásra kény­szerült a szolnoki duó. (Az első orvosi vélemény alapján csípő­keresztcsontja sérült meg egy rosszul sikerült fordulás miatt. Legalább egy hónapos kény­szerpihenőre lesz szüksége a felépülésig.) így már nem sok lehetősége maradt a megtizedelt vendéglátóknak. Sportszerű­ségből azonban jelesre vizsgáz­tak a fiúk, mert így is felvállal­ták a hátralévő játékot, attól függetlenül, hogy a végered­mény már nem volt kétséges. A hármasban Kántor, Ignácz, Tóth trió először játszott együtt. Nagy küzdelemben 0-2-re (11; 14) maradtak alul. Mivel a párosok közül az egyik lábteniszező kiesett és a hazaiaknál nem volt tartalékjá­tékos, így játék nélkül már 4-1-re vezettek a gyarmatiak az utolsó kettős mérkőzés előtt. A Tóth-Ignácz duó hattyúdala sem segített már, végül 5-1-gyel zá­rult a magyar lábtenisz országos bajnokság tavaszi utolsó fordu­lója. Sérülés és a meghatározó játékosainak hiánya miatt nem sikerült megszorítani a szolno­kiaknak az éllovast. e, t polgármester, Kovács István szerepét abban, hogy az együt­tesnek hárommillió forintot szavazott meg a testület. Kedvező a lakossági vissz­hang, a tavaszi szezontól a ki­tartó nyugdíjasok mellett szá­mos fiatal népesítette a lelátó­kat. „Sikereinket nem sajátít­hatja ki senki, ez egy igazi csa­patmunka” - szögezte le Fe­renczi úr. Annak a csapatnak persze tagja a polgármester is, aki elégedetten nyugtázta, hogy a növekvő érdeklődés mellett a rend és a fegyelem nem válto­zott, nincs randalírozás a mér­kőzések alatt és után. Minden pályázati lehetőséget megra­gadnak, s mivel igaz barátja a labdarúgásnak, töretlenül bízik abban, hogy egyszer végre talpra áll a sportág. A szomszédvár nevében a karcagi Bihari György elnök­ségi tag gratulált, és mint ahogy a támogatás összegének halla­tán félig komolyan megje­gyezte: — Szívesen elcserélném a polgármestereket. Jó tanács­ként figyelmébe ajánlotta a fü­redieknek, a húszas létszámú já­tékoskeretet szűknek ítéli, hogy az NB Ill-ban a szakmai munka színvonalát emelni kell. Kívül­állóként Kővári László hívta fel a figyelmet arra, az úgyne­vezett köztes korosztályokra nagyobb gondot kell fordítani még akkor is, ha a Góliát FC kis csapata, Bánfai István vezeté­sével az országos döntőn szép sikert ért el. A JB nevében Marosvári Csaba mondta el kedvező ta­pasztalatait és azt, hogy játék­vezetői szemszögből atrocitás­mentes térség Füred, jól mene­dzselt és fegyelmezett gárdát di­rigáltak ott a játékvezetők. Molnár Ferenc és Veres Ist­Debrecenben rendezték meg a II. Facar Kupa autós túraver­senyt, melyen újoncként rajthoz állt a Pintér-Rátfay szolnoki kettős is. Az első napon a gépátvétel után pályabejárásra mentek a versenyzők, majd rövid edzésre is lehetőségük nyílt. A rossz ta­lajviszonyok már ekkor megvi­selték Trabantjukat, de nem tu­lajdonítottak különösebb jelen­tőséget a zörgő hangoknak, pe­dig a kehelycső pillanatok alatt tele lett homokkal. Szerencsé­jükre az este folyamán sikerült „életet” lehelni a Trabiba, így nekivághattak a 150 kilométe­res távnak. Hetvenöt páros próbált sze­rencsét a két gyorsasági szaka­szon - mindkettőt háromszor kellett megtenni -, ebből hu­szonnégy volt egy kategóriában a szolnoki fiúkkal. A józsai er­dőt keresztülszelő pálya kísérte­tiesen hasonlított a kisbéri kat­lan „autógyilkos” területéhez. Meg is érezték a versenyautók, ván, a Jászság és a Kunság kép­viseletében adták át gratulációi­kat. Mindketten elismerték, hogy az 1992-93-as megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságot valóban a legjobb csapat nyerte. Második napirendként a jövő évi megyei bajnokságok és ku­pák versenykiírás-tervezeteinek megvitatására került sor. Az el­nökségi tagok igen aktív részvé­telével, majdnem mindenre ki­terjedően és természetesen számos módosítással került el­fogadásra a „Szentírás”. Míg a végleges forma és tartalom egy­séggé ötvöződik, csupán né­hány érdekes „cseppet” raga­dunk ki a „tengerből”. Érvek és ellenérvek hangzottak el a szombati és vasárnapi játékna­pok kijelölésével kapcsolatban. Elsősorban a játékvezetők apadó létszáma, ám eközben azért minőségileg is változó összetétele miatt. Megállapodás történt abban is, hogy a megyei II. osztály azonos időpontban, augusztus 15-én kezdi a követ­kező szezont; a nevezési díjakat 6 százalékos áfa terheli, csak­úgy, mint az óvási költséget. A versenybizottságban Rátfai Jó­zsef helyét ifj. Horváth Lajos vette át; a Labdarúgás Jövőjéért Alapítvány pénzeit a jövőben dr. Soós István helyett dr. Mo- sonyi Géza gondozza; az NB III-as Mátra-versenybizottság július 1-jével és Szabó József irányításával megkezdi munká­ját; a sárga lapokat a szövetség nyilvántartja; a szakszövetsé­gek szövetségénél való képvise­letet a jövőben dr. Sebők György helyett Czakó János látja el. A fegyelmi bizottság dr. Szabó Irma vezetésével és dr. Horváth Ferenc csatlakozásával erősödött, az edzőbizottság ve­zetője Szatmári János lett. (ni) a futóművek alaposan igénybe lettek véve. Időnként több száz méteren keresztül a váltóvédő lemezek csiszolták simára a ta­lajt. Mivel a második gyorsasá­gin sorra törtek össze a gépek, a versenybizottság már éppen a futam felfüggesztését tervezte, mikor szerencsére lehiggadtak a „pilóták”, így különösebb bal­eset nélkül befejeződhetett a vi­adal. Pintérék a hajrában egyre jobban megközelítették az éllo­vasokat, s végül a harmadik helyzettel azonos idővel értek célba. Az újonc páros kategória ne­gyedik, abszolút tizenhetedik helye mindenképpen dicséretes, hiszen rendkívül nehéz terepen maradtak versenyben. Eredmé­nyük értékéé növeli, hogy sok, rutinosnak számító kettős kény­szerült kiállásra. Ahhoz, hogy egyáltalában rajthoz tudott állni a Pintér-Rátfay kettős, köszön­hető a Solami Húsipari Rt.-nek, a Skanburger Kft.-nek és a Tóth Ford Service-nek. Autósport Újoncként negyedik Pintér Csaba alaposan megdolgoztatta Trabantját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents