Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

1993. június 17., csütörtök 5 Érdekességek A Föld védelmében tett lépéseink Aszteroidok száguldanak bolygónk felé A Föld hosszú története, a négymilliárd év, ameddig a tu­domány az élővilágra visszate­kinteni képes, telis-tele van globális katasztrófákkal, ame­lyek a növényzet és az állatvilág teljes kipusztulását okozták. Az elmúlt évtized tudományos ku­tatásai számos bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy ezeket a „világvégéket” nem a nagy ég­hajlati változások, jégkorsza­kok, vulkánkitörések, járvá­nyok okozták, hanem a Földbe csapódott meteorok és nagymé­retű aszteroidok. A pusztulást nemcsak maga a becsapódás okozhatta. A Time magazin a közelmúltban szen­zációs fényképet közölt az Ari­zona meteor becsapódásának a helyéről. Ez a meteor nyolcszáz méter átmérőjű bombatölcsért hagyott maga után, s ilyenfor­mán a kisebbek közé tartozott. Tavaly ugyanis meggyőző bi­zonyítékokat találtak arra, hogy körülbelül 65 millió évvel ez­előtt a dinoszauruszok pusztulá­sát egy hatalmas üstökös becsa­pódása okozhatta. Az üstökös, amely 165 kilométer átmérőjű óriáskrátert hagyott maga után, a mexicói Yucatán félszigeten csapódott be, s a katasztrófát még így sem a fizikai hatás okozta, hanem a fantasztikus mennyiségű por, mely a lég­körbe került, hónapokra elfátyo­lozta az egész földet és elvisel­hetetlen hőmérsékletzuhanást idézett elő, amelyben állatok és növények egyaránt elpusztul­tak. Egy közelmúltban megtartott londoni tudományos konferen­cián a legkomolyabb vita foly arról, vajon túlélheti-e az em­beriség a 2126-os esztendőt, amikorra a 6,4 kilomtéer átmé­rőjű Swift-Tuttle nevű aszteroid becsapódását várják. Utóbb megoszlottak a vélemények ar­ról, hogy ez a bomba elkerüli-e végül a Földet, de maga a ve­szély, hogy egyszer egy felénk tartó üstökös belerobban a pla­nétába, mindenki számára reá­lisnak tűnik. Következésképpen a tudo­mány keresi a kozmikus ka­tasztrófák elhárításának mód­jait. A kaliforniai Lawrencei Livermore laboratórium, amelyben Edward Teller pro­fesszor is dolgozik, s ahol a kozmikus védelmi rendszer ka­tonai részének kidolgozásán fá­radoznak, nemrégiben kozmi­kus bombázás címmel készíteti el egy tanulmányt, melyben a tudósok kijelentik, hogy az em­beriségnek ma már van lehető­sége az aktív védekezésre. Komplex technológiáról van szó, mely alapvetően az ameri­kai katonai „csillagháborús programra” épül és abból áll, hogy a rakétarendszerek elvben képesek időben felderíteni és megsemmisíteni közeledő asz- teroidokat és üstökösöket. Ez a munka bizonyos értelemben már folyik. Mint a Swift-Tuttle példája mutatja, a tudósok is­merik a közeledő aszteroidokat, illetve azok egyrészét. Igaz, mi­közben 100 ilyen kozmikus bombának a mozgását figye­lemmel követik, további min­tegy kétezernek csupán feltéte­lezik a létezését és ezek még to­vábbi felderítésre várnak. Eh­hez a NASA, az amerikai űrku­tatási hivatal egy javaslata sze­rint összesen hat darab 2,5 mé­teres teleszkópot kell felállítani. Ezeket kifejezetten az aszteroi­dok és üstökösök felismerésére specializálnák, s a felderített ob­jektumok adatai folyamatosan kerülnének a komputerrend­szerbe, mely ezen az úton kö­rülbelül negyedszázad leforgása alatt lenne képes feltérképezni az összes veszélyesnek minő­sülő földközeli mozgásokat, be­leértve a kisebb meteoritokat száz méteres átmérőtől felfelé. Ezek számát ma mintegy 300 ezerre becsülik, s felmérésük azért fontos, mert bármelyik okozhat ha nem is általános, de lokális katasztrófát, ha becsa­pódik a földbe. A közeledő üstökösök tehát felderíthetők, s ha ez időben megtörténik, a nukleáris fegy­verek lehetővé teszik idejekorán való megsemmisítésüket is. De a felderítés pontosságának rendkívüli jelentősége van, mert amennyiben a közeledő objek­tum túlságosan közel kerül a Földhöz, megsemmisítéséhez már száz megatonnás nukleáris töltet szükséges, ilyet azonban eddig még nem állítottak elő. Ilyenkor azonnal felmerül egy másik kérdés is: minek okoz nagyobb kárt a nukleáris rob­bantás, a közeledő üstökösnek vagy a Földnek? R.Z. (Atl.) Kisbolygók ütközése. Elképzelni is hátborzongtató, ha egyikük a Föld lenne. Reméljük, ez nem következik be. Civilek a bűn ellen A bűnözés az állampolgár, a társadalom érdekeit sérti. Vá­laszként a polgár védekezik. Megszervezi a hivatásos bűnül­dözést, de ha kell, maga is csa­tasorba áll. Napjaink érdekes tapaszta­lata, hogy amint erre az 1989-es egyesülési törvénnyel a lehető­ségek megnyíltak, teljesen spontán módon megalakultak a polgári önvédelmi szervezetek. Elsősorban azokon a helyeken, ahol a bűn érzékelhetően test­közelbe került. Az első csopor­tok a fővárosban jöttek létre, a XXII. kerületben, de hamarosan vidéken is gombamódra szapo­rodtak. Amikor 1990-ben 49 alapító taggal létrejött az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövet­sége, országosan már 223 ilyen szervezet volt ismert. Napja­inkban 516 szervezetben 25400 polgárőr van, akik tagjai az az­óta létrejött Országos Polgárőr Szövetségnek. Ezen kívül létezik még 200 olyan önvédelmi szervezet, amelynek tagjai nem polgárő­rök. Van egy, a polgárőrséghez közel álló szerveződés: a Szom­szédok Egymásért Mozgalom (rövidítve: SZEM). Ennek lé­nyege, hogy a szomszédok ösz- szebeszélnek: figyelnek egymás otthonára, különösen akkor, amikor a család rövidebb-hosz- szabb időre üresen hagyja azt. Nincs igazolványuk, nics tag­sági díjuk, nincs több joguk sem, mint bármely más állam­polgárnak. A polgárőr ennél többet vállal: tagdíjat fizet, rendszeres szolgálatot teljesít a lakóterületen, saját vagy társa kocsijával járőrözést vállal (leg­többször saját zsebe terhére). Nekik sincs szolgálati fegyve­rük, de igazolványuk már igen. Május 15 óta, mióta a Btk. 230/c. szakaszának új értelme­zést adtak, a polgári őr (bizton­sági feladatot ellátó, bár nem hivatalos személy) - közérdekű feladatot lát el, ezért büntető­jogi védelem illeti meg.- Az Országos Polgárőr Szö­vetség - mondja Zsombor György alelnök - a Magyaror­szágon tevékenykedő és mű­ködő lakossági önszerveződésű, bűnmegelőzési céllal létreho­zott szervezetek politikai pár­toktól független érdekképvise­leti, információs és érdekérvé­nyesítő társadalmi szervezete. Ez szó szerinti idézet az alap­szabályunkból.- Vannak-e már értékelhető tapasztalatok a civil bűnmege­lőzési mozgalomról?- Ahol az önkormányzatok, a rendőrség és az állampolgárok valóban egyet akarnak, s támo­gatják egymást, ott a polgárőr­ség és a SZEM segítségével át­lagosan 6-7 százalékkal vissza­szorul a bűnözés. Érdekes példa egy kis nyírségi község, Nyír- parasznya esete. Ott két ve­gyesbolt van, de korábban - kis túlzással - az egyik mindig zárva volt, mert sorozatosan be­törtek valamelyikbe. A polgá­rőrség megalakulása után ez megszűnt. 1992-ben Nyírpa- rasznyán egyetlen egy bűncse­lekmény sem történt. Aztán ott van a sajtóban híressé vált Két- egyháza, a retteget Csuár család portájának elhamvasztása. Sora­ikba nem egy roma legény is je­lentkezett, olyanok, akik épp úgy elítélik a törvénytelenséget, mint bármelyik más helybeli. Mióta működnek, tudomásom szerint itt sem történt bűncse­lekmény. Nem a bőr színe fon­tos, hanem az azonos értékrend, a közös tenniakarás.- A hangsúly a bűnüldözésen, vagy a megelőzésen van?- A polgárőrök járőrözésük­kel, puszta megjelenésükkel már a megelőzést szolgálják. Pesten, a XVI. kerületben volt az idén tavasszal egy veszedel­mes lakásbetörő banda. A kerü­leti rendőrkapitányság elemezte tevékenységüket, s valószínűsí­tette, hogy melyik napon, mi­lyen körzetben várható legköze­lebbi felbukkanásuk. A számí­tás napra, órára, helyszínre be­vált: a figyelésbe bevont polgá­rőrök riasztották a rendőröket, a banda lebukott.- Régebben az önkéntes rendőrök nem voltak túl népsze­rűek...- A polgárőrök támogatott­sága a sok szép eredmény elle­nére sem egyértelmű. Van olyan önkormányzat, amelyik a politika sikamlós talajára akarja vinni ezeket a szervezeteket vagy csak egyszerűen lenézi őket. Ennél is nagyobb gond, hogy a biztosítók semmiféle támogatást nem adnak nekik. Pedig érdekeltek lehetnének benne. Van a fővárosnak olyan kerülete, ahol tavaly előtt egy pár utcával határolt környéken több tucat autót loptak el. Ugyanott tavaly, a polgárőrség rendszeres járőrözésével, ez a szám 4-re csökkent. A biztosító - szándékosan nem nevezem meg - minderre csak annyit mondott: a meg nem történt bűncselekménnyel ő nem kalku­lálhat. Kérdem én: ha csökken a kár, az nem jó a biztosítónak? És felvetődik egy másik kérdés is: több, mint 25 ezer polgárőr és a SZEM sokezer tagja kap­csolódott be a társadalom vé­delmi rendszerében. Nem ér­demelnének egy kicsit nagyobb figyelmet? N. Gy. (Atlantic) Hazánk „képe” az óceán túloldaláról A CIA-nak elhiszik? A minap nyilvánosságra ke­rült, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA mit je­lentett a törvényhozásnak a kö­zép-európai országokról. A „cég” valószínűleg a hírszerző jelentéseket és a legális statisz­tikákat egybevetve fogalmazta meg értékelését. Miként látják az amerikai hírszerzők a térség helyzetét? Úgy vélik, hogy Lengyelor­szágban, Magyarországon és Csehországban tették meg a legnagyobb lépéseket a piac- gazdaság felé. S mit jelentettek külön Magyarországról? Azt, hogy az ország politikai és gaz­dasági stabilitása idevonzotta az elmúlt három évben a térségben beruházott nyugati tőke többsé­gét: 7,5 milliárd dollárból 4 mil- liárdot. Ezzel együtt is a CIA szerint nem mi, hanem Len­gyelország áll az első helyen a privatizálás ütemét, az árak li­beralizálását, bankrendszer kor­szerűsítését és a fizetőeszköz átválthatóságát illetően. Miért kell ismernünk az ilyenfajta jelentéseket? Főleg azért, mert az értékelésekből bi­zonyos fokig következtethetünk a címzettek, jelen esetben az amerikai döntéshozók magatar­tására. De rájöhetünk arra is, mire helyezzük a hangsúlyt a külföld tájékoztatásánál, hogy ezzel is hozzájáruljunk a rólunk alkotott reális kép kialakulásá­hoz. Végül mit tennénk mi hozzá a CIA jelentéséhez? Azt, hogy az Egyesült Államoknak és Nyugat-Európának egyaránt ér­deke a magyar átalakulás si­kere. Ahogy Magyarország számára ezeken az országokon át vezet az út a nyugat-európai integrációkhoz, ugyanúgy az USÄ és Nyugat-Éurópa szá­mára Magyarország fontos tranzitország a Kelet és a Bal­kán felé. Ezt a számunkra igen fontos szempontot a CIA-nak talán elhiszik... P.T. (Ferenczy Europress) 1,8 gyerek az átlagos családban Bizonytalan létfeltételek Még napjainkban sem telje­sen veszélytelen a szülés. Az ENSZ legutóbbi statisztikája szerint évente félmillió asszony nem éli túl - általában első - gyermeke világra jöttét. Nem a „szülés” lett bonyolultabb, sok­kal inkább az asszonyokat ve­szélyeztető hatások - a dozány- zás, a szeszes ital, a túl sok gyógyszer, a környezeti káro­sodások - erősödtek fel. A világszervezet statisztiku­sai szerint a halálesetek száma az elkövetkező években várha­tóan még emelkedni fog, hiszen mint több elmaradott országot érnek utói a civilizációs ártal­mak. A fekete földrészen élő asszonyok veszélyeztettségét növeli, hogy komplikáció ese­tén - a hatalmas távolságok és orvos híján - a szülő nők nem kapnak időben megfelelő segít­séget. Megfigyelték, hogy ahol val­lási indíttatásból vagy népese­dési okok miatt megszigorítják a mesterséges vetélés feltételeit, ott hirtelen megemelkedik az il­legális műtét közben elhunytak száma. A mondás - miszerint az asszonyok két dologéit képesek mindenre: azért, hogy legyen és azért, hogy ne legyen gyerekük - változatlanul igaz. Lengyelor­szágból, ahol nemrégiben meg­szigorították az abortusz feltéte­leit, az asszonyok a balti álla­mokba járnak küretre. A liberálisabb szabályozás hatására - mint például a nálunk január elsejétől hatályos tör­vény nyomán - rendszerint emelkedik a szülések száma. Magyarországon az év első ne­gyedében mintegy félezer asz- szony változtatott eredeti elké- pezlésén és a családvédelmi szolgálattól nem a művi vetélés engedélyezését, hanem a ter­hességi könyv kiállítását kérte. Az egész világon jóval keve­sebb gyermek születik napja­inkban, mint mondjuk két évti­zeddel ezelőtt. Akkoriban a fej­lett államokban 2,6, most pedig csak 1,8 a gyerekek átlagos száma családonként. A harma­dik világ országaiból korábbról nincsenek megbízható adatok, de a hajdani több mint tíz gye­rek helyett mára csak 5-7 gyer­meket szülnek az asszonyok. A szülések számában igazi változást csak a mainál jobb szociális feltételek eredmé­nyeznének. Elgondolkoztató, hogy nem­csak nálunk, hanem az összesí­tett nemzetközi statisztikák sze­rint is a lakáshiány, a megélhe­tés bizonytalansága miatt mind kevesebben lépnek házasságra. Az anyák szeretnék jó és biztos körülmények között felnevelni gyerekeiket. Ferenczy Europress „Hét főbűn”, mely beteggé tesz Szívbetegek, figyelem! A Boots nevű brit gyógy­szergyár nagy hasznot remélt egy nemrég kifejlesztett orvos­ságtól. A szívgyógyszerről azonban kiderült, hogy életve­szélyes! A Manoplaxot a múlt év szeptemberében dobták pi­acra. Az Egyesült Állomakban, Svédországban és Angliában közben orvosi megfigyelés alatt tartottak 3500 személyt, hogy a kapott eredményeket összegez­zék. Kiderült, azok a betegek, akik napi száz miligrammot szedtek belőle, hogy megszűn­jön a szív vérpangása, veszély­nek tették ki szervezetüket. A Boots nem kívánja kivonni az orvosságot a forgalomból, mert ha 75 miligrammra csök­kenti az adagot, állítólag nem lehet szó fokozott kockázatról. Ferenczy Az öregkori betegség és a ko­rai halál lényegében az életvi­telben elkövetett hét „halálos bűnre” vezethető vissza. Erre a következtetésre jutott dr. Lester Breslow orvos hétezer amerikai beteg sorsának vizsgálatából, íme, a hét főbűn: 1. Erős alkoholfogyasztás. 2. Dohányzás. 3. Túlsúly. 4. Rendszeresen 7-8 óránál több vagy kevesebb alvás. 5. Mozgáshiány. 6. Fegyelmezetlen nassolás. 7. Lemondás a reggeliről. Dr. Breslow szerint azoknál az embereknél, akik a hét „halá­los bűn”-t elköveték, kétszerese a kockázata annak, hogy idő előtt halnak meg, mint azoknál, akik maximum csak két terüle­ten „bűnöznek”. A rossz szoká­sokkal élő emberek öregkorban kétszer olyan gyakran szenved­nek súlyos betegségekben, mint társaik. A rokkantsági arány azoknál, akik a „halálos bűnö­ket” elkerülték, 12 százalék volt, azoknál viszont, akik leg­kevesebb négy rossz szokás rab­jai voltak, már csaknem 19 szá­zalékra rúgott. Breslow úgy véli, hogy a reggeliről való lemondás, a túl sok és a túl kevés alvás vagy a főétkezések között egy-egy fa­lat fegyelmezetlen elfogyasz­tása nem azonos módon ártal­mas. Ezek a szokások azonban „kaotikus életvitelre” utalnak, amelyben elhanyagolják az egészséget. Márpedig - állítja Breslow - „bizonyos szabály- szerűségek betartása az egész­séges és hosszú élet titka”. Ferenczy Europress Az oldalt szerkesztette : Vági E. Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents