Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

1993. június 16., szerda Hazai tükör 9 SALMAN RUSHDIE, A HALÁLRAÍTÉLT ÍRÓ. Négy évvel azután, hogy Komeini ayatollah halálraítélté, száműzetésben, Angliában él. Az angol kormány ad számára védőőrizetet. Az író új könyvében a streszről ír, amiben él a világtól elzárva, magányában születik új könyve. Néha kilép otthonából - a közelmúltban Svédországban járt - de az elszigetelt­sége teljes. (FEB Foto) Mindannyian naponta tapasz­taljuk, hogy társadalmunkban a piacgazdaság felé haladva szá­mos új probléma vetődik fel. Elég bekapcsolni a televíziót, kinyitni az újságot, vagy talán csak kivenni a napi postát a le­velesládából, hogy etikátlan, félrevezető reklámokkal talál­kozzunk. A gazdasági élet hírei között is gyakran szerepelnek olyan vállalkozások történetei, amelyeknek gyors fellendülését kisvártatva csőd és kifizetetlen adóshad követte. A Bank és Tőzsde szakírója joggal állítja élére a kérdést: hol a határ üzlet és etika között a magyar gazda­ságban. A rendszerek versenyé­ből a piacgazdaság került ki győztesen. A kezdeti optimista hit azonban, miszerint a rend­szerváltással egy csapásra min­den jóra fordul, elhamarkodott­nak bizonyult. A tervgazdálko­dás kudarca jórészt azzal ma­gyarázható, hogy alig jutott tér az egyéni kezdeményezésnek és kockázatvállalásnak. Ma már ezek jelentőségét senki sem vi­tatja. Eközben a pénzügyi, szol­gáltató- és termelővállalkozá­sok és vezetőik az érdeklődés homlokterébe kerültek, és szá­mon kérik rajtuk az "etikus ma­gatartást". Mit kell értenünk az etikus magatartás fogalmán? A vállalatok, a bankok meg­ítélésében a gazdasági sikeres­ség mellett mind nagyobb súly- lyal esnek latba az etikai szem­pontok. Vezetőiknek rendel­kezniük kell azzal a képesség­gel, hogy fel tudják mérni dön­téseik etikai dimenzióit. Hosszú távon csak azok a gazdálkodók érvényesülnek, amelyek a jöve­delmezőség és az etika szem­pontjait össze tudják egyeztetni. A közvélemény hamar felis­meri, ha egy cég morális igé­nyességet mutat, valójában azonban csak azzal törődik, hogy "jó legyen a sajtója". A szándékosan félrevezető tájé­koztatás veszélyes lehet. Az etikai problémák abból fakadnak, hogy nem lehetséges az emberi együttélés valameny- nyi szféráját törvényekkel sza­bályozni. Ha azonban egy vállalat meg­ítélésében etikai szempontok merülnek fel, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a veze­tőknek egy adott gazdasági rendszerben több kényszerítő erejű tényezővel is számolniuk kell, ami egyszerűsítheti, de olykor meg is nehezítheti az etikus fellépést. Ezért a felelősségből a társa­dalomra is hárul. (MTI-Press) S. K. MJtB AD A LAN®*.«*1ényvedo , l cjvjedú'á"0 ,e"’:;ontYUwa! ÄoWanak az Háromféle faktorral készül (6,10,15). Kiválóan alkalmas a napsugárzás káros hatásainak kivédésére, míg a barnító hatás jelentős része megmarad. A Szegedi Bőrklinika által vizsgált krémben alkalmazott mai legkorszerűbb UV-sugárszűrők, „EUSOLEX"-ek igen intenzív fényvédelmet biztosítanak. A fényvédő faktoroktól függően a káros LÍV - B sugarak 90-100 %-át megkötik, a barnító UV - A sugarak 70 - 80 %-át átengedik. Az intenzív fényvédő hatás miatt fontos az egyenletes felkenés. Fogyasztói ára: F6:110 Ft, F10:130 Ft, F15:150 Ft. Gyártja és forgalmazza: Pharmasol Gyógyszergyártó és Gyógyszerkereskedelmi Vállalat, Szolnok Megrendelhető: Gyógytermék Raktár Szolnok, dr. Sebestyén Gy. krt. 2. Telefon és faxszám: 56/420-259 *27953/1H* A vámtörvény tervezetéről, a már elfogadott jövedéktörvény­ről, valamint az új vámjogsza­bályok alkalmazásának tapasz­talatairól tartanak előadásokat ma a MTESZ Technika Házá­ban. A konferenciát - melynek védnöke Szabó Iván pénzügy- miniszter - a Gazdálkodási Tu­dományos Társaság és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnoksága közösen szervezi. Az új vámtörvényt várhatóan még az idén elfogadja az Or­szággyűlés. (MTI) A tudatlanság útvesztői (Avagy - a ragadós példa nem biztos, hogy mindig jó) Nem győztem hallgatni a kínkeserves pana­száradatot. Közben Magyarország egyik ci­gánytelepének „lakóházából” egyre és egyre bújtak elő a népek, mert csak görnyedve juttat­hatta kíváncsiságuk őket a fényre. Kicsiket, na­gyokat egyaránt. Ruhájukon, arcukon, csupasz lábaikon kitörölhetetlenül lerakta névjegyét a vályogviskó komfortalan ínsége. Kíváncsisá­guk és elkeseredettségük nagyon is beszédessé tette őket. Nem volt szószóló, egymás szavába vágva bombázták felém dörgedelmeiket. Segít­séget vártak tőlem, miközben villámó gyűlölet vibrált a szemükben: „Azok amoda megkapták a pízt. Mi is lebon­tottuk a rígi házat és megípítettük az alapot, mert űk már a betonra megkapták az ípítisi köl­csönt. Nekünk meg nem adnak semmit. Miirt? Mondja meg!” - így szólt a konkrét kérdés. Felém, mert ott én egyben voltam az az építési kölcsönt megtagadó hivatalnok, az a hitelfelvé­tel lehetetlenségét megmagyarázni kívánó ügy­intéző, akik az „írástudó jólöltözötteket” jelen­tették elkeseredett beszélgető partnereimnek. Bevallom nem éreztem jól magam bőrömben. Volt ebben egy kicsi megszeppent szánalom, amit a szememnek is szokatlan nyomor váltott ki, de ott motoszkált fejemben az előítéleteimet kézzelfoghatóan igazolni látszó valóság is. En­nek ellenére próbáltam válaszolni, de előbb kér­tem az üggyel kapcsolatos hivatalos papírokat. Hozták is azonnal, már amit sikerült előkotor­niuk a vályogmenedékház rejtett zugaiból. Volt amit az egerek már félig lerágtak. Paragrafusos- tól, ügyintézéstől. Annyit azért sikerült kihá­moznom a nyomor iniciáléiból, hogy a hivata­los szervek, hatóságok nem követtek el hibát. Ám a válaszlevelekben, határozatokban a cigá­nyok számára olyan nehezen érthető szavak szerepeltek, mint a vagyoni fedezet, saját kere­set, önerős rész. Próbáltam észérvekkel erre apellálni, de a nyakasabbját nem sikerült meg­győznöm: „Pár íve míg fizettek - Zsigának, Jóskának stb. - az alapra. De sokan pízhez jutot­tak így.” - mondták. Hát bizony! Korábban ez könnyebben ment egy kicsit. Jött a pénz, ha volt munka és kész volt az alap. Ha baltával szándékosan levágta az ember a kisujját, akkor is fizetett a biztosító. Míg meg nem unta. Ám szükséglakások elége­tett parkettái, a pár hónap jómódját biztosító visszafizetetlen kölcsönök, szükségszerűen magukkal hozták a szigort. No meg sziklaszi­lárddá merevítették az évszázados előítéleteket. De én ezeket most próbálom elhagyni. Tételezzük fel, hogy esetünk tizenegynéhány főszereplője tényleg építkezni akar. Egyikőjük sem dolgozik, akkor honnan szereznek rá pénzt. A saját rész: a betonalap, az önerő: a kétkezük. Ők csak azt látták, hogy a Zsiga, Jani stb. sok pénzt vehetett fel korábban. Nem elég ez a re­ménytelenségben? Dehogynem! Tudatuk csak odáig jutott el, hogy ők is megpróbálják. Ez a példa nagyon jó eséllyel adoptálható országunk majdnem minden cigánytelepére, melyekről nagyon sokáig tudomást sem akartunk venni. És itt élnek még olyanok, akik kölcsönformában érkező gazdaságukkal varázsoltak valami „vá­lyogcsodát” a betonalapra és ezalatt, és után habzsolták a „cigányjólétet: Vásároltak, ettek, ittak, mulatoztak. Éltek. Később komoly fejfá­jást okoztak ezzel a legtöbb OTP-nek, kezes­nek, jóakarónak. Én azonban nem általánosítok, mert ha csak egy akadt közülük - szerencsére egyre többen lesznek -, aki komolyan, hátsó szándék nélkül akart építeni és jutott a fentiekhez hasonló hely­zetbe, azokat igenis kell sajnálnom. Sokkal töb­bet nem is nagyon tehetek. Ők valóban sirathat­ják azt a „rongyos régit”, mert a lerombolt há­zuk igazi, földi paradicsom volt a mostani, 2-3 négyzetméter/fő életteret biztosító vályogputri­jukhoz képest. Ám hosszú ideig ez lesz tudatlanságuk bünte­tése, ha csak a semmiből nem emelnek valamit a kész betonalapra. Igazi útvesztő ez, mely labi­rintusban a tudatlanság szakította el Ariadne fonalát. Vagy, ha a ragadós rosszpéldára hivat­kozók, akkor a könnyű pénzszerzés csábító le­hetősége. Tény, hogy a ragadós példa ,jössz” gazdái nagyon sokat tettek azért, hogy sokunk szótárá­ból kivesszen az a szó, melyet a XX. század vé­gén is úgy írunk le: együttérzés.-Percze Miklós­Nem mindegy, hogyan mérik Mekkora a nemzeti jövedelem? Talán semmi sem jellemzi jobban azt a tényt, hogy a köz­gazdaságtudomány egy szűk érdekcsoport tudománya, mint az, ahogy a gazdaságot méri. Egy ország gazdagsága az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem nagyságával mérendő, amit a szakmai zsargon GDP-nek ne­vez. Ez a mutató azonban a je­len formájában csak arra hasz­nálható, amire a nemzetközi pénzvilág szereplőinek van szükségük. A különböző orszá­gok nemzeti jövedelmét dollár­ban fejezik ki, ha össze akarnak hasonlítani. Az átszámítás alapja a valutapiacon kialakult árfolyam. Mi köze ennek azon­ban a valósághoz? A pénz értéke Az ugyan minden normális gondolkodású ember számára természetes, hogy az ő jöve­delmét nem azzal kell mérni, hogy pénzben kifejezett jöve­delméért mennyi dollárt ve­hetne, hanem azzal, hogy abból otthon mennyire futja. Az ál­lampolgár számára nem az a fontos, hogy a jövedelme mennyit érne Amerikában, ha­nem az, hogy mennyit ér otthon. A közgazdaságtudomány, a népszerű is, és ennek következ­tében a sajtó, a kommunikációs csatornák azt a nemzeti jövede­lemmérést használják minde­nütt, ami nem a jövedelmek vá­sárlóerejét, hanem azt hasonlítja össze, hogy azért mennyi dol­lárt lehetne venni. Mérőszám: a hazai vásárlóerő Minden szakember belátta, ha megkérdezték, hogy a jelen­legi módszer hibás, de nem vál­toztattak rajta. Én évtizedek óta állítottam, hogy a két módszer szerinti adatok szélső eltérései legalább tízszeresek. Ebből fa­kadóan a közgazdaságtan a nemzetközi összehasonlítások­ban mindmáig olyan módszert alkalmaz, amelynél néha a tize­despont helye is vitatható. Végre a politikusok határoz­ták el, hogy lépnek. Előbb az Egyesült Államok kormánya, majd a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is elhatározta, hogy kidolgozza annak a felté­teleit, hogy a különböző orszá­gok nemzeti jövedelmét a hazai vásárlóerő alapján vethessék össze. Most jelentek meg az első adatok. Kiderült, hogy Kína nemzeti jövedelme közel hétszer nagyobb, ha a hazai vá­sárlóerőt, és nem a dollár árfo­lyamát veszik figyelembe. Ezzel szemben Japáné alig fele. E két ország összehasonlí­tása esetén az általánosan al­kalmazott módszerrel szemben tizenkétszeres lett Kína nemzeti jövedelme, ha nem a devizakur­zus, hanem a tényleges hazai vásárlóerő alapján számolnak. Általában azon országok eseté­ben, amelyek később indultak meg a fejlődés útján, 4—6-szo- rosra kell növelni az eddig használt, dollárban kifejezett nemzeti jövedelmi mutatókat. Egész Ázsia részesedése a vi­lággazdaságból a korábbi mód­szer mellett 7, a reális vásárló­erő alapján 18 százalék. Ami kimarad a számításokból Mindez azonban csak a torzí­tás egyik tényezője. A másik az, hogy a szegé­nyebb országokban sokkal na­gyobb az olyan gazdasági tevé­kenységeknek a súlya, amit a nemzeti jövedelem számításnál nem vesznek figyelembe. A befőzés, a mosás, a takarí­tás, a betegápolás, a gyűjtöge­tés, stb. csak akkor nemzeti jö­vedelem termelő tevékenység, ha vállalati keretek között fo­lyik. Általában a fekete gazda­ság is nagyobb a szegényebb országokban. Ez is jelenthet 20-30 százalékos relatív leérté­kelést a kevésbé fejlett országok tekintetében. Mindezt lefordítva a mi konkrét esetünkre: Évek óta mondom, hogy az egy la­kosra jutó nemzeti jövedelmünk legalább kétszerese a Nemzet­közi Valutaalap és a kormá­nyunk által használtnak. Ennek tudomásulvétele fontos volna most, amikor a Valutaalap szá­ntónkén tőlünk a költségvetési hiány nagyságát, mégpedig úgy, hogy ne legyen nagyobb, mint a nemzeti jövedelem 6,5 százaléka. Ha reálisan számoljuk a nem­zeti jövedelmünket, akkor a mi hiányunk százalékosan sokkal ki­sebb, mint Görögországé, kisebb mint Angliáé vagy Franciaor­szágé. Márpedig, akik ezekhez az or­szágokhoz hasonló követelményt támasztanak egy teljes politikai és gazdasági átalakulás alatt álló, nyugati szomszédaihoz képest az elmúlt évtizedekben gazdasági téren tragikusan lemaradt ország elé, vagy szakmailag súlyosan tévednek, vagy a vesztünket akar­ják. Az első esetben vitatkozni kellene velük, a másodikban szembe kell helyezkednünk. (MTI-Press) Kopátsy Sándor Erkel—emléktáblát avattak Folklórkincs a színpadon Erkel Ferenc száz évvel ez­előtt meghalt ugyan, de kevés olyan magyar zeneszerző van, aki a nemzettudat megerősíté­sében, ápolásában, az értelmi­ségi lét felmutatásának szemé­lyes példájában olyan rendkí­vüli egyéniség lett volna, mint amilyen ő volt. Erkel munkás­sága magába foglalta az értel­miségi lét teljes skáláját: kom­ponált, tanított, igazgatott, kö­zéleti tevékenységet egyaránt végzett - hangsúlyozta Éekete György művelődési és közokta­tási helyettes államtitkár azon a keddi ünnepségen, amellyel a száz esztendővel ezelőtt elhunyt zeneköltőre emlékeztek. A ma­gyar dalmű megteremtője halá­lának centenáriumán emléktáb­lát avattak a régi Zenekadémia Andrássy úti falán. Erkel 1879 és 1886 között e házban lakott és irányította az intézményt. Az emléktábla Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotása. A tisztelet és a megemlékezés koszorúját helyezte el a szülő­hely nevében Pocsay Gábor, Gyula polgármestere, a fővárosi önkormányzatot Schneller Ist­ván főpolgármester-helyettes képviselte. A Magyar Állami Népi Egy­üttes „Vallomások” című műso­rával, június 2-től 6-ig a Kárpá­taljai Magyarok Kulturális Szö­vetségének meghívására Ung- váron, Munkácson, Beregszá­szon, Nagyszőlősön, valamint Técsőn vendégszerepeit. Ennek folytatásaként - a Kallós Zoltán Alapítvány meghívására -, jú­nius 7-től Erdélyben turnéztak. Szatmárnémetiben, Kolozsvá­rott, Széken, Tordaszentlászlón és végül a vendégszereplés utolsó állomásaként, június 11- én, Nagyváradon léptek fel. Mindenütt nagy sikert arattak. Ezt a hazatérést követő keddi sajtótájékoztatón Serfőző Sán­dor igazgató és Tímár Sándor művészeti vezető mondta újsá­gíróknak. Az együttes fontos céljának nevezték, hogy össze­gyűjtse, színpadra állítsa és be­mutassa mindazt a folklórkin­cset, amelyet a határainkon in­nen és túl élő magyarság őriz. Ugyanakkor színpadra állítják a magyarországi nemzetiségek folklórkincsét is. Ahhoz szintén szeretnének hozzájárulni, hogy a külföldön élő magyarság nép­tánccsoportjait képzett koreog­ráfusok készítsék fel. Tízl^t ps píika Vámszabályozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents