Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

1993. június 1., kedd Hazai tükör 3 Lejtőn az áruházi kereskedelem? A privatizáció újabb lépcsőjén Brückner Istvánnal, a Centrum budapesti ügyvezető igazgatójával beszélgetett munkatársunk az áruházi ke­reskedelemre, a szolnoki egy­ségre is kiható problémákról.- Hogyan érintették a jelen­legi gazdasági változások a Centrum működését?- Mi is ugyanabban a gazda­sági helyzetben élünk, ami minden cégre rányomja bélye­gét. Bebizonyítottuk, hogy nem hátrálunk meg a nehézségek elől. Nemcsak vállaljuk a ver­senyt, de szeretnénk dobogós helyen végezni. Elkészítettük három évi stratégiai célkitűzése­inket, megbeszéltük annak rész­leteit, azt, hogy a privatizáció­val összefüggő változásokra hogyan reagáljunk. Huszonöt áruházunk együtt küzd, hogy a legjobbak legyünk.- Mennyire elégedettek a szolnoki áruház működésével?- El kell ismemi, hogy a tár­saságéhoz képest a szolnoki csak szerényebb eredményt ért el. Úgy látjuk, hogy ebben a tér­ségben sokkal jobban elszapo­rodtak a kis egységek, és a bol­hapiac is érezteti hatását. Mind­ezt azonban nem nézzük tétle­nül, sok változást végeztünk. Átrendeztük az áruházat, na­gyobb alapterületre kerültek az élelmiszerek. Meg kívánjuk őrizni a tágas áruházi légkört.- A forgalomváltozás miatt kellett-e csökkenteni a dolgozók létszámát?- Igen, de egy részük spontán távozott. A tudatos létszámleé­pítés során pedig arra töreked­tünk, hogy az egész munkaköri keresztmetszetben ésszerű le­gyen a csökkentés, ami érintette nemcsak a kisegítő dolgozókat, de a vezetőket is. A dolgozók ebben a feltételrendszerben nem tudják az előző évi teljesítményt produkálni. A szakmunkások keresete 10-12 ezer forint, a kö­zépvezetőké 30-50 ezer, de en­nek nagyságát a munka meny- nyisége, a forgalom befolyá­solja. Ha nincs munkájuk, akkor érzik, hogy kevés.- Milyen szervezeti változta­tásokat terveznek?- Az országos hálózat áruhá­zai jelenleg kft.-ként működ­nek, melynek átalakítását ter­vezzük részvénytársasággá. A részvények 10 százalékát a dol­gozók vehetik meg kedvezmé­nyesen, 13,5 százaléka az ön- kormányzatoké, 40 százalék ke­rül eladásra külföldi és belföldi partnereinknek és a fennmaradó részt a tőzsdén keresztül kínál­juk fel hazai kisbefektetőknek.- A kereskedelem az a terület, amelyik a legegyszerűbben pri­vatizálható. Sok kis egység jött létre. Ez milyen hatással van az önök tevékenységére?- A versenyhelyzet hihetetle­nül kiéleződött, de ennek a terü­letnek a működőképességét még jobban sújtotta. Nehezebb körülmények között kell meg- küzdenünk a talponmaradásért. Az igazi versenytársak azonban nem az eddig ismert nagy és márkás cégek, hanem furcsa módon a bolhapiac, amely elter­jedt az utcákon, tereken. Mi mindent legálisan végzünk, így az adók, terhek viselése nálunk egyértelmű. A kezünkön ke- resztülmenő minden termékért kezességet vállalunk. A ható­sági ellenőrzés mégis nálunk az erősebb, néha már a dolgozók zaklatásának érezzük. Az illegá­lis árusokkal szemben erőseb­ben kellene fellépni. A főváros­ban a közterületfelelősök félnek tőlük.- A saját forgalmazásra meg­tartott terület egyre csökken. Mi ennek az oka?- A Centrum beépítése kény­szerintézkedés. Ennek személy szerint nem örülök, csak tudo­másul veszem. Olyan vállalko­zásokat fogadtunk be, melyek plusz szolgáltatásokat tudnak nyújtani. Az áruház egységes arculatát azonban meg kívánjuk őrizni. A shopok léte rövid távú átmenet, elsősorban nekünk kell a vevőknek szolgáltatni.- Mit tesz az üzlet a vásárlók megtartásáért?- Alkalmazkodnunk kell az árral és az árhoz kötődő minő­séggel. A nagyvevő pozíciójá­ból tudunk küzdeni ebben a na­gyon erős versenyben. Most a törzsvásárlói és a nyugdíjas ak­cióink folynak. Ennek során a törzsvásárlóknak júniusban gépkocsit sorsolunk ki, melyet Szolnokon az áruház közepén láthatnak. A mi szervezetünk nem oldhat meg egy országos problémát, de segíteni akar a nyugdíjasoknak. Szabó Irén Hídépítés párton belül és kívül Hívő szocialisták Szolnokon Életmentő táborozás Különösnek ígérkező ren­dezvény helyszíne volt a kö­zelmúltban a Szocialista Párt szolnoki szervezetének Tófe­nék úti irodája: itt találkozott az érdeklődőkkel a Magyar Szocialista Párt Hívő Tagoza­tának vezetője, Vankó Mag­dolna (foglalkozására nézve maga is újságíró) és Huszti János nyugalmazott unitárius püspök, aki hosszabb ideje igen aktív tevékenységet fejt ki a tagozatban. Hívők és szocialisták? Aki tá­jékozatlan, első hallásra fából vaskarikának vélhetné. A be­szélgetés során azonban kide­rült, hogy a tagozat ma már 1000 főt is meghaladó létszá­mot számlál. Persze nem volt ez kezdettől fogva így, hiszen nagyon sok „külső és belső előítélettel” ke- lett - részben még ma is kell - megküzdeniük. Megalakulá­sukkor - nem sokkal az 1990-es választások után, még a párt második kongresszusán - mind­össze öten voltak. Mára - párton belül és kívül egyaránt - na­gyobbrészt sikerült „polgárjo­got nyerniük”. Utóbbira példát jelentenek azok a sikeres talál­kozók, amelyeket a különböző egyházak vezetőivel szerveztek, s egyeztették nézeteiket. Akik- kal' tárgyaltak, kivétel nélkül egyenrangú félként fogadták el őket. E találkozók egynémely kritikusától hallatszott ugyan „némi ötvenhatozás és pufajká- sozás”, ezt azonban már csak azért sem „vehetik magukra”, mert a tagozat tagjainak nagy­többsége a fiatalabb korosztály­hoz tartozik. Valamennyien új MSZP-tagok, a régi MSZMP-nek jónéhányan éppen vallásos hitük miatt nem lehet­tek tagjai. Hogy miért éppen az MSZP-t választották, amikor több, ma­gát keresztényként definiáló párt is - valószínűleg - szívesen fogadta volna őket? Nos, ennek kulcsa a keresztény értékrend és a szociális érzékenység általuk vallott egybeesése. Példaként - és egyben előzményként - a XIII. Leó pápa által kiadott „Rerum Novarum” kezdetű en- ciklikát és a magyarországi munkás-f illetve szakszervezeti mozgalmon belüli keresztény­szociális hagyományokat emlí­tik. Akárcsak azt a tényt, hogy a nyugat-európai szociáldemok­rata, szocialista pártoknál magá­tól értetődő a hívő tagozatok működése. Nekik az Osztrák Szocialista Párt hívő tagozatá­val a legintenzívebb a kapcsola­tuk, amelyet maga Bruno Kreisky alapított. Ha a kereszténység tanítása a példa, miért nevezik magukat „hívő tagozatának? Egysze­rűen azért, mert nemcsak ke­resztényekből szerveződtek: vannak hívő zsidó, illetve kü­lönféle kisegyházakhoz tartozó tagjaik, sőt például szegedi szervezetüknek több tagja buddhista. Nincsenek ugyanak­kor jó véleménnyel a ma „diva­tos”, de igen zárt és szerintük jórészt társadalomellenes „szek­ták” többségéről, amelyekből egyetlen tagjuk sincs (nem is jönnének). Mindannyian "vala­mely egyház közösségéhez tar­toznak, ám itt „csupán hitüket és vallásukat, de nem egyházu­kat képviselik”, azaz a tagozat „teljesen ökumenikus”. Az Új Néplap azon kérdé­sére, hogy a tagozatok megjele­nése nem osztja-e meg - más pártokhoz hasonlóan - az MSZP-t is, nemleges a vála­szuk. Saját tagozatukat éppen- hogy kohéziós erőként fogják fel, erre tagjaiknak az átlagnál nagyobb türelme, nyitottsága teheti őket alkalmassá. Szeret­nének „a párt szociális lelkiis­merete” lenni. S nem utolsó sorban - vallásuk, hitük közös és nyílt vállalásának okán - „hídszerepet” is játszhatnak, azaz megkönnyíthetik az MSZP kommunikációját mindazon pártokkal, amelyek soraiban vannak hozzájuk hasonló embe­rek. Sz. P. A szükséges ismeretek és fel­szerelések hiányában évente mintegy négyszáz ember leli ha­lálát, és további sok száz stran­doló, vagy hegyek között tú­rázó, barlangokba lágotató em­ber szenved sérülést valamilyen okból. Mindezt elkerülendő hirdeti meg immáron harmadíz­ben zánkai tanfolyamait a Ma­gyar Életmentő Egyesület és a Magyar Vízimentő Szövetség. A jelentkezők a június 13- ától, illetőleg június 20-ától kezdődő egyhetes - önköltséges - táborokban alapvető ismere­teket szerezhetnek, többek kö­zött tűzvédelmi, hajózási, első­segélynyújtási, mentéstechnikai oktatásban részesülnek. Június 27 - július 4. között nemzetközi tábor helyszíne lesz Zánka. Erre a hétre idegen nyelvet beszélő fiatalokat várnak a szervezők, akik elsőként kapják majd meg az Életmentő Világszövetség hi­telesített nemzetközi érvényű diplomáját. Az oktatásban minden 16. életévét betöltött egészséges fia­tal részt vehet, aki megfelelően tud úszni, és vállalja, hogy két hét ingyenes mentőőri szolgála­tot teljesít a tanfolyamot követő 3 évben. Az érdeklődők a Ma­gyar Életmentő Egyesület irodá­jában - Budapest, 1093 Közrak­tár utca 24. II/9. - jelentkezhet­nek. (MTI) Keddi jegyzet Oda a szünidő? Ismerősöm tízéves gyereke utálja Radnótit. Eme negatív ér­zésének az az apropója, hogy tanulják az iskolában, és nem na­gyon érti a verseit. Mint ahogy a „daktilusokat” sem, amelyről ugyancsak szó van a suliban. Kérdem tőle, hogy esetleg Fekete Istvánról tanultak-e már? Azt mondja, hogy nem. Persze, rögtön meg is rovom magam: miért is tanultak volna, hiszen Fekete István világa közelebb áll hozzájuk. Mindez azért jutott eszembe, mert ugye, most készülődik az új oktatási törvény is. És a pedagógusok egy része (a tervezetet nézve) egyáltalán nem derül jókedvre. Tudják ők is, hogy a gyerekek túlterheltek, és hogy nagyon nehéz az iskolában, a meghatározott idő alatt „hozni” az anyagot. A szülők panasz­kodnak a szülői értekezleten, de mit tehet a tanár? Neki teljesí­tenie kell, ami a tervben szerepel. A tervezetet látva azért fáj a fejük, mert sokuknak az a véle­ménye, hogy még több terhet akarnak a gyerekeinkre rakni. Vannak, akik úgy vélik, az eddigi rendszerben nem is teljesít­hető majd a követelmény. Tehát vagy visszaállítják a szombati tanítási napot vagy a nyári szünetből csípnek el legalább egy hónapot. A minap éppen én is egy hasonló okfejtést hallgattam végig. Nem tudok mit hozzátenni. Mert az egész oktatásügyet úgy, ahogy van, rossznak tartom. Neurotikus gyerekeket „termel” és ez önmagáért beszél. ’ Vannak iskolák, ahol rendszeresen hamarabb kezdik az órát, mint kellene és a szünetből is elvesznek. A gyerekeknek sok­szor enni vagy vécére menni sincs ideje. Aztán jön a szünidő. Amikoris házi feladatokat kapnak, mert valamikor teljesíteni kell az előírt programot. Sehogy se bírok rájönni: miért „büntet­jük” a gyerekeinket? Miért kényszerítjük őket olyan dolgokra, amelyeket még a felnőttektől sem várnak el? Melyik felnőtt nem mehet ki a vécére a munkahelyén? Nem eheti meg az enni­valóját, ha éhes? Melyik felnőttet kötelezik arra, hogy a mun­kahelyéről az aktáit vigye el, és a szabadsága ideje alatt dolgoz­zon? Pedig gyerekeink nem butábbak, mint a művelt Nyugaton. Megállják a helyüket külföldi egyetemeken is. Ismerek olyan kisfiút, aki szinte egyik pillanatról a másikra Németországban folytatta a tanulást, és nemcsak könnyedén vette az akadályo­kat, hanem még jól is érezte magát az iskolában! Amit itthon nem mondhatott el. Talán kevesebb is elég volna. Az újításnak terheket kellene levenni a gyerekekről és ésszerűbben megválogatni, hogy mit mikor és hogyan terveznek be a tantervbe. A követelményrendszer csődjét híven jelzi az a kis beszélge­tés, amelyet a fent említett gyerekkel folytattam: „Mit tudsz Radnóti Miklósról?” -„Azt írja a könyv, hogy zsidó volt, és egy tömegsírban találták meg. Tessék mondani, mi az, hogy: zsidó? Nem értem, hogy mitől zsidók valakik, akik ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk?” Van egy olyan érzésem, hogy ha ismerősöm tízéves gyereke később „találkozott volna” Radnóti Miklóssal, akkor talán lett volna esélye rá, hogy megszeresse. Paulina Éva Természetvédelmi diák vetélkedő Ünnepélyes eredményhirde­téssel zárult Mezőtúron a GATE Mezőgazdasági Gépé­szeti Főiskolai Karán a Kaán Károly I. országos természeti és környezetismereti verseny dön­tője, amelyet az alföldi erdősí­tés atyja születésének 125. év­fordulójára rendezett a Refor­mátus Általános Iskola és a GATE Főiskolai Kara. Az ifjú természetbarátok or­szágos versenye, amelyen min­den megyéből és a fővárosból az általános iskolák legjobb 5. és 6. osztályos tanulója vett részt háromfordulóból, írásbeli, szóbeli feladatokból és terep- gyakorlatból állt. Célja volt, hogy az ifjú generációt köze­lebb hozzák a természethez, an­nak szeretetéhez, védelméhez. A díjakat dr. Tóth Albert or­szággyűlési képviselő, a Kör­nyezet és Természetvédő Taná­rok Egyesületének elnöke adta át a legjobb teljesítményt nyújtó tanulóknak. Az 5. osztályosok kategóriájában első helyen vég­zett Kovács Attila, a balassa­gyarmati Kiss Károly Általános Iskola tanulója. A 6. osztályo­sok vetélkedőjének győztese Simay Gábor, a miskolci 11-es sz. Iskola diákja lett. A győzte­seket és a résztvevőket Rakonc- zai Zoltán erdőmémök, a Sop­roni Erdészeti és Faipari Egye­tem docense, a zsűri díszelnöke is köszöntötte. E. S. /» SZOLNOK 3ÚKNUS 1- 12.- iO rii &£Murrnrorr tsr/yigkek xészL£TKÖL- UfteH eLő]5&fZEsr<£ /nűouriiSAtROUrifíróK a Kiállítás ideje alatt a Készlettől megvásárolt 2XjLf\ ßUTVROmti & cnqedmcnyt adu kik ( fO POMÜS IGAZI OTTHONT TEREMT Koalíció: menni vagy maradni? Beszélgetés KDNP vezetőkkel Május 27-én zajlott le Szol­nokon a Kereszténydemokrata Néppárt megyei szervezetének gyűlése. Az eseményen jelen volt dr. Szilágy iné Császár Te­rézia, a KDNP országos alel- nöke és Rótt Nándor országgyű­lési képviselő, a parlament kör­nyezetvédelmi bizottságának elnöke. Ekkor beszélgettünk ve­lük néhány - a pártot is érintő - aktuális kérdésről.- Alelnök asszony, eléggé szokatlan, hogy egy koalíciós párt ne értsen egyet a kormány gazdaságpolitikájával. Márpe­dig önök egy ideje különféle kri­tikus észrevételekkel élnek.- Valóban. Pártunk már az 1992 áprilisi kongresszusán deklarálta, hogy nem érthet egyet feltétel nélkül a kormány­nyal. Leginkább a privatizációt kellett és kell bírálnunk, ezen belül is a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén tapasz­talt rendellenességeket, ame­lyek főleg a vidék, a falusi la­kosság kárára történnek. Már­pedig közülük így is jóval na­gyobb hányad mint másutt - csaknem 30 százalék - a létmi­nimum alatt él. Ennek elfoga­dása egyszerűen nem fér össze pártunk alapelveivel. Éppen itt kellene prioritást kapniuk a kis- és középüzemeknek. Reméljük, hogy a kezdeményezésünkre alakult bizottság segítségével e tekintetben eredményeket érünk majd el.- Hogy vélekednek - mint koa­líciós partner - a közelmúlt MDF-en belül történt esemé­nyeiről: az ellentétek további mélyüléséről, Für Lajos alelnök lemondásáról?- Az MDF három platformjá­val már 1990-ben is választási gyűjtőpárt volt, ám, hogy ezek különbségei mikor súlyosbod­tak ilyen ellentétekké, nemigen állapítható meg. Úgy tűnik az egység ma már nem tartható. Ez azonban nemcsak pártbelügy, hanem koalíciós ügy is. A már említett véleménykülönbségek miatt már korábban is felmerült, hogy a KDNP esetleg kiváljon a koalícióból, ám a párttagság egységesen úgy döntött: bent kell maradni. Ha most az MDF szakadása bekövetkezne, fel­elősségünk, s egyben integráló szerepünk hihetetlen mértékben megnő, hiszen mi maradunk a koalíció „utolsó egységes bás­tyája”. Ha nem akarnak alapel­veink feladására kényszeríteni, meg is maradunk annak egészen az 1994-es választásokig.- A szakadást mi semmiképp sem szeretnénk - egészíti ki az alelnökasszonyt Rótt Nándor -. Mi ugyanis nem olyan MDF-el léptünk koalícióra, amelyben esetleg Debreceni József és elv­barátai a hangadók. Ezesetben át kellene a folytatást gondol­junk.- Hogy látják a párt megyei szervezetének helyzetét? Sokkal jobbnak, mint 1990-ben, de még mindig javít­hatónak. Az biztos, hogy a vá­lasztásokra valamennyi körzet­ben lesznek megfelelő jelöltek. Emellett feltétlenül megemlí­tendő a szevezet - országos ösz- szehasonlításban is - igen jónak minősíthető megyei rendezvé­nyei. Befejezésül Rótt Nándort, mint a környezetvédelmi bizott­ság elnökét kérdeztük:- Ismét fellángoltak a Sziget­közzel kapcsolatos viták. Ezek szakmaiak vagy politikaiak:- Tisztán szakmaiak. Cél a Szigetköz megmentése, amire nyolc műszaki tervet dolgoztak ki. Ezeket vitatják meg most a szakemberek. Azok a parlamenti felveté­sek, hogy a műszaki tervek szlovák „C-variáns” utólagos legalizációját jelentik, teljes­séggel megalapozatlanok. Ezt az ügyet nem szabad a politiká­val összekeverni.- Köszönjük a beszélgetést. Sz.P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents