Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
1993. június 15., kedd Jászsági körkép 7 A tisztaság illatai „Melyik a legszebb vagy a legillatosabb? Magam sem tudom. Igazán nincs kedvencem, mindegyiket szeretem.” Mindenkinek van valami hobbija. Kinek ez, kinek az, és elég sokan hódolnak a „gyűjtögető hobbinak”. Az emberi leleményesség határtalan, ezt bizonyítja, hogy mi mindent lehet gyűjteni a bélyegen kívül. Jász- ladányban Cseh Istx’án is gyűjt bélyeget. De nemcsak azt! Négy éve adta a fejét szappan gyűjtésre. Hogy miért? Ritkaságot akart gyűjteni, olyat, amivel kevesen foglalkoznak. így döntött a szappan mellett. Amerre járt, s meglátott egyet a boltok polcain, megvette. Mára százhetvenféle szappan illatozik a polcokon. Vajon ki is próbálta őket? A legtöbbjüket igen, azoban a külföldiek közül nem sokat, mivel csak egy-egy darab van belőle. A származási helyek Algériától Kanadáig terjednek. A magyar gyártmányúak közül néhányat a boltok polcain már hiába keresnénk, eltűntek. A barátok és rokonok is szoktak hozni. „Tudják, hogy szívesebben elfogadok egy szappant, mint egy üveg italt.” A legrégebbről őrzött szappan - bár csak harminchárom éves - igazi kuriózum. Még saját kezűleg főzte az édesanyja útmutatásai szerint. Ez a két darab örök emlék marad számára. A szépség új arca Európához közeledő rohanásunk közben, melyet segítenek a települések kapcsolatai is, nem volna baj saját házunk táját rendbe tartani. Hiszen_ sokan jártak közülünk Nyugaton, talán a bevásárlásaik közötti néhány percben szét tudtak nézni: hogyan élnek máshol az emberek. Kertjeik, utcáik mennyire szépek, gondozottak? Nálunk ezen a téren is van tennivaló bőven. Nemcsak az idelátogatók kedvéért, hanem saját szemünk gyönyörködtetése miatt is. Mennyivel kellemesebben el lehet tölteni életünket egy általunk is szeretett környezetben. Ezzel szemben kevés olyan település van, ahol az utca képe szépséget, megnyugvást áraszt. Sok helyen a nemtörődömség látszik. Pedig ez nem kerül hatalmas pénzekbe, csak munkába. Vagy azt már csak pénzért végezhetünk otthon is? Ugyanis akár „csatlakozunk Európához”, akár nem, itt élünk, és itt is fogunk élni. Ezen sem fog más változtatni, mint annyi mindenen, ha magunk nem változtatunk rajta. Gyémántdiploma elismerésként Végig a szerencse vonalán A pedagógusnap alkalmából az országban, a megyében mindenhol köszöntötték a pedagógusokat. így volt ez Jászladá- nyon is, ahol Rigó Lajosnak a Jászberényi Tanítóképző Főiskola adományozta a gyémántdiplomát. Ezelőtt 60 évvel - 1933-ban - szerezte meg néptanítói diplomáját a Jászberényi Magyar Királyi Állami Tanítók Intézetében. A diploma megszerzése után nehéz évek következtek, állás nem várt rá. Egy évet katonáskodott, majd egy évig havi 20 pengőért házitanítóskodott Heves külterületén. A közbeeső időszakban pedig Szolnokon, a Tanfelügyelőségnél dolgozott. Persze fizetés nélkül. Helyettesítéseket vállalt napi egy pengőért, és minden olyan munkát, mely kapcsolódott a pályához. Mindezt azzal a - igaz magában - nem titkolt szándékkal, ha már egyszer a tűz közelében van, neki is fog jutni meleg. Három év után tudott végre elhelyezkedni, így 1936-ban került Ladányra, azóta is itt él és dolgozik. Tanított a háború előtt és után, megélt három rendszert. Úgy látja, sajnos nem sok kü-/ lönbség van a pedagógusok megbecsülésében, bármelyik időszakot is nézi.- A pedagógusok mindig a nemzet napszámosai voltak, de azért ennyire nem, mint most. Több erkölcsi megbecsülést érdemelnének. Életemben sok mindenben részt vettem. Megjártam a keleti frontot, és élve hazajöttem. Ötvenhatban kicsit besározódtam, de szerencsésen megúsztam. Köszönöm az akkori tanácselnöknek a mai napig is. Aztán éltem a mindennapokat. Ez életem rövid története. Mindig úgy éreztem, szerencsém van, és nekem csak követnem kell a szerencse fonalát.- A pályáról szép emléke mi maradt?- Nagyon sok volt diákomra emlékszem. Azonban a legnagyobb öröm számomra, ha megyek az utcán, és nagyon sokan megsüvegelnek. egyébként ezt a gyémántdiplomát nem érdemeltem ki, csak megéltem. A szívemet az első dobogtatta meg igazán, még 21 évesen. Települési partnerkapcsolatok Jászkisér a világkiállítás „háttérországa” lehet A megyeszékhely testvérvárosi kapcsolatai már nem számíthatnak kuriózumnak. A Jászság települései közül elsőként találkoztam Jászkiséren olyan kezdeményezéssel, hogy nem csak egy kapcsolatot kívánnak kiépíteni és fenntartani. Hogyan történt mindez?- Még a tavalyi évben ismerkedtünk meg francia - most már mondhatom nyugodtan - barátainkkal Abádszalókon, egy nemzetközi találkozón - kezdi válaszát Balogh György, a művelődési ház vezetője. - Volt egy szabadnapunk, ekkor eljöttünk haza, bemutattuk a községet. Beszélgettünk, és kialakult egy közvetlen barátság. Ennek az eredménye lett, hogy jelezték: szeretnének egy partnervárosi kapcsolatot kialakítani velünk.- Ezek szerint nem is a magyar fél szorgalmazta a kapcsolat felvételét.- Még sokan ellenezték is, mivel ez pénzbe kerül, és egyáltalán minek. Ettől függetlenül létrejött a kapcsolat hivatalos szinten is, majd egy négyfős delegációt hívtunk meg és fogadtunk december elején. Jászkiséren voltak négy napig. Megtörtént a visszahívás is, hogy majd látogatásunk alkalmával ratifikálni kell a kapcsolatot. Meghívásuknak pedig most, május 11-én tettünk eleget.- Melyik ez a francia város?- Észak-Franciországban, a belga határtól három kilométerre fekszik Saint Amand les Eaux. Ez egy tizenhétezer lakosú, nagyon fejlett városka. Megnéztük az iparterületüket is. Ha valaki nem tudja, hogy hányán élnek itt, akkor egy nagyvárosnak gondolja. Ólyanok ugyanis a körülmények. Ä környező településekről ide járnak dolgozni, egy ipari centrum alakult itt ki. Van hús- és fémiparuk is. Ez utóbbi minőségét jellemzi, hogy a New York-i Szabadság-szobrot ők újították fel.- Milyen közös elképzelésekről, segítségről vagy vállalkozásról esett szó?- Ez a kisváros az ásványvizéről híres. A világ minden tájára exportálják a szénsavmentes vizüket. Saját maguk palackozzák, naponta 300-350 ezer palack a kapacitás. Maga a palack műanyagból készül, melyet szintén helyben gyártanak. Említettem, hogy a víz szén- savmentes. Itthon - amikor ásványvízről beszélünk - mindig szénsavas vízre gondol mindenki. Nyugat-Európában nagyon sok ásványvíz fogy, hiszen ivásra szinte csak palackozott vizet fogyasztanak. Itt jelentkezett egy közös terv, még decemberben. Ez azt jelentené, ha a forgalmazási jogát megkapnánk Magyarország területére, akkor egy piackutatást végeznénk el. Az eredményétől függően akár itt - Jászkiséren(l) - palackoznánk vizüket. Ez azért jelentős, mert a világkiállítás idején igen sok külföldi ellátogat majd hazánkba. A szokás nagy úr - keresni fogják megszokott innivalóikat. Mi pedig tudjuk számukra kínálni mindazt, amit megszoktak.- Ez nagy terv, a megvalósulásához viszont sok mindenre szükség lesz még. A kint látottakat - gondolom - azonnal elképzelések követték. Mi lenne, ha nálunk ... Helyi erőforrás kihasználása- bármilyen területet is figyelembe véve - nem merült fel?- De, természetesen még látogatásukkor. Mint köztudott, Jászkiséren kiváló termálvíz található. Például az intézményeket ezzel fűtjük. A víz 87 C-fokos. Ennek kihasználása szerintük nagyon elenyésző, ugyanis a fűtési rendszerből kikerülve a víz még mindig 35-37 C-fokos, amit elengedünk a semmibe. Felvetődött - mivel náluk sem ismeretlen a fóliás termesztés -, hogy ezt a vizet még hasznosítani lehetne a fólia fűtésére, továbbá - lehűlve - locsolásra. Ez volt az egyik lényeges pont. A másik az infrastrukturális elmaradottság. Ebben az ügyben is szolgáltak meglepetéssel. A gázvezetés nagyon érdekli őket, csak egyetlen nagy probléma van: a technológia teljesen más, mint itthon. Azt mondták, hogy sokkal olcsóbban meg tudnák valósítani az egész gázprogramot. A probléma az, hogy míg mi gáz állapotban továbbítjuk, addig a franciák cseppfolyós állapotban vezetik egészen a lakásokig. Itt pedig egy reduktor beiktatásával - mint a gázpalack esetében- már kapcsolódhat is a lakás a rendszerre. Ezzel kapcsolatban folynak a tárgyalások, konkrét dolgot nem tudok.- Kulturális találkozón ismerkedtek meg. Ezen a területen is együttműködnek majd?- Igen, július 3-án és 4-én, a Visegrádi Várjátékokon, illetve augusztus 20-án fogunk talá- kozni. Ekkor itt töltenek majd néhány napot a községben.- Ügy tudom, nemcsak francia kapcsolatokkal rendelkeznek. Szintén Nyugat-Európából - Svájcból is kacsingatnak Jászkisérre.- Igen, a francia úttal egybekötöttük Niederlenz meglátogatását. Ez egy kétezernél lakosnál nagyobb kisközség. Még mielőtt elindultunk, előtte érkezett egy levél, hogy partnerközségnek választottak bennünket. Mikor összeismerkedtünk, rákérdeztünk: hogyan választottak ki minket. Jászkisért, hiszen annyi település van még az országban. Megtudtuk, hogy a község református lelkésze és a jegyzője rendszeresen jár Romániába segélyszállítmányokkal. Felvetődött egy magyar testvérvárosi kapcsolat kérdése is. A község vezetése úgy döntött, csak a Dunától keletre lehet a kiszemelt település. Azt nem tudjuk, hogy Budapesten kivel vették fel a kapcsolatot, viszont három község neve szerepelt egy Budapestről kapott adatlapon. Az adatlap teljes információt közölt rólunk attól kezdve, hogy ki a polgármester, egészen az aktuális problémákig. A látogatásunkat viszonozzák, a héten érkeznek hozzánk több napra.- Konkrét segítséget nem nyújtanak?- Gazdaságilag nem tudnak segíteni, hiszen ott is vannak problémák, melyeket meg kell oldani. Számos ötlettel viszont szolgálnak. Például itt van a termálvíz hasznosítása, illetve az ehhez kapcsolódó tanuszoda befedése. Utóbbiban talán anyagi segítséget is kaphatunk.- A kapcsolat elmélyítését hogyan képzelik?- A nyáron például francia barátaink családoknál fognak lakni. Sajnos Kiséren nincs is megfelelő szálláshely az elhelyezésre, és költségei is nagyok lennének. Még egy lehetőség a gyerekek csereüdültetése, igaz, ez még csak egy elképzelés a részünkről.- Sok sikert kívánok. Iskolanévadó Alsószentgyörgyön Egy tanító kötelessége A nagy kérdés: mi lesz vele a jövőben? Ötmillió forintos hulladék Egy szeméttelep nem lehet szép, ám annál hasznosabb. Főleg, ha a saját szemetünk „illatát” nem kell megszoknunk. Jászalsószentgyörgy centenáriumi ünnepségek sorozatát éli. Ebben az évben kétszáz éves a templom, és szintén ez évben van annak száz éve, hogy Lippay Lajos helyi lelkész kiadatta a község történetét. Ennek alkalmából szombaton a ballagási ünnepség keretében vette fel a helyi általános iskola Lippay Lajos nevét. A 100 éves centenáriumra a község önkormányzata - sok közreműködőnek köszönetét mondva - kiadta újra a község történetét megörökítő kötetet. Lippay Lajos Miskolcon született, majd Egerben szentelték katolikus pappá 1864-ben. Öt évig az egri egyházmegye különböző községeiben teljesített segédlelkészi szolgálatot. Lippay 1870-től kezd néptanítóként, majd főelemi tanárként, lelkészi hivatása mellett a kor ifjúságának oktatásával foglalkozni. „Részemről éltem fő feladatául tekintem korunkban a tanítói nehéz és fontos állásnak lelkiismeretesen megfelelni.” Bécsben 1873-ban részt vesz egy nemzetközi tanügyi tárlaton. A jászberényi római katolikus főgimnázium tanára, majd igazgatója lesz 1876-tól. Számos egyletnek, szervezetnek tagja lesz, köztük a Magyar Történelmi Társulatnak is, ugyanakkor Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei választott képviselő is volt. Rendszeresen publikál a „Jászberény és Vidéke” c. lapban, és különféle folyóiratokban is jelennek meg írásai. Történetírói tevékenysége az iskolája fennállásának 100. évfordulójára megírt története. Jászalsószentgyörgyre 1884-ben kerül, 15 év tanítói munkásság után - plébánosnak. A plébánosi munka mellett a község sokat köszönhet a kultúra és iskoláztatás területén tett erőfeszítéseinek. „Publicisztikai és történet írói tevékenységének kiemelkedő esztendeje az 1893-as év: a község római katolikus temploma fennállásának 100. évfordulóján ekkor jelenik meg „Jász-Alsó-Szent-György nagyközség történeti vázlata és templomának századik évfordulója” c. helytörténeti monográfiája” - írja dr. Törőcsik Zoltán - az iskola igazgatója - Lippay életrajzában. Horgászparadicsom Jásztelken valóságos horgászparadicsom található a mi- zsei Zagyva-holtágon. Több mint három kilométer igazi természet. Sokan járnak ide horgászni, a helyi horgászegyesület is 140 tagot számlál. Sajnos gondok is akadnak. A holtág ellenőrzése nem megoldott, sok az orvhorgász. Csak egy ember végzi társadalmi munkában, az pedig nagyon kevés. Sokszor meg is fenyegetik. A segítség elkelne a hivatalos szervek részéről is. Pedig a halállomány nagyon jó, az idén is telepítettek tíz mázsa méretes nyurga pontyot. Jó a természetes szaporodás is, bár ennek gátat száb az öntözés. Ugyanis félő, hogy ívás után a halikrák szárazra kerülhetnek. Ettől függetlenül nagyon kellemes környezetben hódolhatnak szenvedélyüknek a horgászok. Az oldalt írta és szerkesztette: Vági E. Zoltán A fotókat készítette: Illyés Csaba A megyei települések hulladékelhelyezési gondjairól és a problémáiról többször szóltunk. Köztük a jó megoldásokkal, az ügyben tett erőfeszítéseket sem felejtettük el. így Jánoshida is külön említést érdemel, hiszen ősztől üzemel majd az új szeméttelep. Létesítésének indulásáig sok mindennel meg kellett küzdeni. Még a tanácsi rendszer idejében is volt a jelenlegi megszüntetése miatt viharos falugyűlés. A telep ugyanis nagyon közel van a lakóházakhoz - csak egy út választja el a település egyik utcasorától, az itt élőknek nem éppen kellemes környezetet biztosítva ezzel. Hiszen ide került mind a szilárd, mind a folyékony hulladék. A változtatás érdekében tett lépések közül elsőként a folyékony hulladék lerakását szüntették meg, majd egy új szeméttelep építésének szükségessége fogalamazódott meg. Még 1990 tavaszán indult a beruházás. Az anyagi forrásokat pályázat útján biztosították. Az új szeméttelep már szabályszerűen, minden szakhatóság által jóváhagyott helyen épül, a községtől védőtávolságot betartva. Védőerdő sávot telepítenek. Egy vállalkozó végzi a jelenlegi és a majdani telep üzemeltetését is. Egyébként 1988-óta működik a községben a hulladékgyűjtés - hetente egyszer, minden hétfőn. Költségei sem nagyok, évente 350 forint a díj. A polgármesterrel, Molnár Ferenccel beszélgettünk minderről. Sajnos az örömbe üröm is vegyül. Hiszen legnagyobb gondjuk, hogy mi lesz ezzel a rengeteg szeméttel. Hova tesz- szik majd, és mit csinálnak vele? A most elkészülő telep elég lesz húsz évig, de utána? Tényleg! Mit tehetünk országosan a felhalmozódott hulladékokkal? Nem áshatjuk el mindet, egyszer elfogy a terület! Exportálni sem tudjuk - mint a fejlett országok -, hiszen nincs hova! A megoldás a jelen nemzedék vállán és kezében van, különben unokáink szemétdombokon fognak élni.
