Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-14 / 136. szám
4 1993. június 14., hétfő Nem lehetett volna jobb helyen... ? Sörfesztivál - forgalomeltereléssel Üdvözlendő az ötlet és az erőfeszítés, hogy Szolnok olyan várossá váljon, ahol a helybéli polgárok kellemesen tölthetik szabad idejüket, ahová az ország más részeiből is érdemes ellátogatni. Ezért tetszett a Sör- fesztivál címmel meghirdetett programsorozat gondolata is. Az ötlet ragyogó, a program műsorokban gazdag, változatos volt, és legyen városunkban minél több színvonalas kulturális-gazdasági rendezvény! A vasárnapi zenés Kossuth téri sörivászat is bizonyára sok embernek jelentett kellemes időtöltést - a fesztivál keretében, a városháza előtti forró, árnyékmentes aszfalton, ahol szünetelt a járműforgalom, nem jártak a benzingőzt árasztó autók, és a koromfüstöt okádó buszok sem! A főtéren néhány ebédlőasztal állt székekkel, az egyetlen - műanyag poharas! - sörkimérő a szedett-vedett alkalmatosságot, no meg használt ruhát árusító kereskedők között. így bizony nem csoda, hogy a téren már dél tájban - a jó kedélyű emberek helyett - műanyag poharak hömpölyögtek. A látvány nem igazolta a város határában deklarált állítást, miszerint európai település lennénk. Merre közlekedjenek a gépjárművek, hol folyjék a tömeg- közlekedés ilyenkor? Természetesen a város legszebb épülete, az ékszerdobozként emlegetett Szigligeti Színház még csaknem hófehér épülete előtt, a Táncsics Mihály utcában, és a Sóház úton - a Verseghy park árnyas fái mentén, hogy a Ti- sza-partjára sétálók is érezzék, itt kérem most rendezvény van, és nem is akárhol, hanem a város főterén, ahol vasárnaponként a legritkábban szoktak találkozni a polgárok! Tessék mondani, nem lehetne, lenne jobb, ha az ilyen és ehhez hasonló rendezvényt ott tartanák, ahová a hétvégi kikapcsolódásra vágyó emberek egyébként is elsétálnak? Ha sétájukat benzingőz, korom és zaj helyett zeneszóval színesítenék?! Az a hír járja, hogy a város főtere, főutcája, a Kossuth tér és út sétáló utca lesz. Legyen! Legyenek ott kultúrált pavilonok, s minden, mi szem-szájnak ingere! De azért a meglévő, pótolhatatlan értékeinket, a Ti- sza-partot, a színház utcáját se tegyük tönkre, amin egyébként sem a tömegközlekedésre méreteztek! Papp Gábor Szolnok Köszönet a gyógyításért A közelmúltban sajnos két súlyos baleset történt a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola Honvéd SE sportolói körében, amikor Simon László ejtőernyős és Csényi Gábor judos sportolóink versenyzés közben súlyos, életveszélyes sérülést szenvedtek. Mindkettőjüket a Hetényi kórházba szállították. Sportolóink lelkiismeretes, szakszerű kezeléséért, gyógyításukért a nyilvánosság előtt is köszöne- tünket fejezzük ki dr. Tóth-Daru Péternek, a kórház idegsebészeti osztály vezető főorvosának, és valamennyi munkatársának. További munkájukhoz sok sikert, és jó egészséget kívánunk. A Repülőtiszti Főiskola Honvéd SE elnöksége Vigyázz! Jön a TIGÁZ Gulyás Ernő kirendeltségvezető értesítést küldött, hogy az 1/77 (IV. 6.) NIM sz. rendelet értelmében a kötelező ötéves felülvizsgálatra június 17-én gázszerelőt várjak. Milyen gyorsan múlik az idő - gondoltam, de kétkedtem is. Szerencsére megtaláltam a legutóbbi felülvizsgálat számláját, amit 1991. május 6-án adott a TIGÁZ embere lakásomon, a gáztűzhely vizsgálati díjaként, plusz alapdíj fejében. Nosza, telefonáltam a 420-838-ra: miért jönnének, hisz ötévenként kötelez az anti- világi rendelet, s a legutóbbi épp 2 éve volt? Udvariasan meghallgattak, kérték a készpénzfizetési fogyasztói ellenőrzési számla számát, s mondták, ha a ház többi (10 emelet, 128 lakás!) lakója is telefonál, s bemondja számlája számát, természetesen nem lesz ellenőrzés. Tessék mondani, mi ez? TIGÁZ - Posta akció, vagy az úgyis agyonkeseredett emberek átverése? És lassan nincs ellene óvszer se! S. Júlia (Szolnok, Ady E. u. 16.) Szemét, gaz takarja a sírokat Több olvasónk tette szóvá, hogy a jászalsószentgyörgyi temetőben - a ravatalozó mögötti részen - már tonnaszám az elszáradt virág, a gally és egyéb hulladék; a szélső sírokat pedig teljesen betakarta a gaz. Észrevételük nyomán jártunk a helyszínen, s talán e kép láttán intézkednek az arra illetékesek. S ha másképp nem megy, akár a lakosság összefogásával, bevonásával tesznek rendet a temetőben. (Fotó: Mészáros) A szerkesztőség postájából „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek” István király-napok Jászapátiban A feleimben idézett mottóval, és az alsó tagozatosok szavalóversenyével nyitottuk meg iskolánk egyhetes rendezvény- sorozatát - annak tiszteletére, hogy felvettük az István király Általános Iskola nevet - május 25-én. Az ünnepséget délután a helyi művelődési házban tartottuk, ahol vendégeink között üdvözölhettük az iskola volt tanárait, a város elöljáróit, a „Tehetségért” alapítványunk fő támogatóit, a szülőket. A közönség nagy tetszéssel fogadta a 8. osztályosaink István a király c. rockopera alapján készült be- muatóját. Ezután dr. Mihályi István, városunk jegyzője avatta fel névadónk emléktábláját. A következő napon az alsósok városunk szépítésén dolgoztak, a felső tagozatosok az István király Kupa elnyeréséért, küzdöttek. Csütörtökön az alsósok a jászberényi Öregerdőben töltötték a délelőttöt, a felsősök pedig történelmi vetélkedőn adhattak számot tudásukról; délután együtt rophatták a táncot. Másnap sportoltak, strandoltak, alkonyaikor a szülőkkel együtt tábortüzet gyújtottak; a felsősök kulturális bemutatót tartottak, majd este diszkóztak. Szombaton „nyílt vadásznapon” voltunk, melyen iskolánk tanulói több értékes jutalmat vehettek át pályázataikért. Június 2-án vendégünk volt Ónodi Henrietta Európa- és olimpiai bajnok tomásznő, valamint edzője, Unyatyinszki Mihály. A találkozó élményét megosztottuk a város lakóival, hiszen a művelődési házban zajlott az esemény .. . Reméljük, mindenki jól érezte magát a programokon, s nőtt a közösség összetartó ereje. Urbán Béláné tanárnő Küldjön egy képet! Hadifoglyok - 1945. július 22-én A második világháborúban kerültünk fogságba, s ez a felvétel Romániában Ineu (Borosjenő) községben készült, 1945-ben, amikor a pinkotai táborból vittek bennünket munkára: búzát, kukoricát, bort, szappant, kávékeveréket, kaszát, kaszaköveket stb. raktunk ki a vagonokból, majd teherautóval szállítottuk a raktárakba. A fényképen lévő bajtársaim nevét sajnos részben elfelejtettem. Akikre emlékszem: bal szélen Bogdán - Dencsházáról, jobbról az első Török Kolozsvárról, mellette Szabó Székelyföldről, s akik ülnek, német hadifoglyok. Én balról a harmadik vagyok, mellettem - a negyedik - Kiss Béla Tiszafüredről. Kérem, aki magára ismer a képen, keressen meg soraival, hogy levelet válthassunk. Dr. Soós István (Szolnok, Fény u. 8.) Szoboravató után Köszönetét mondok az Új Néplap szerkesztőségének, hogy a június 5-i számban - Emlékezés szoboravató előtt címmel - az olvasókkal megismertette dr. Orosz Pál, volt karcagi hitoktató életútját. S mint az emlékmű állításának eszmei szerzője, részbeni kivitelezője, köszönetét mondok mindazoknak, akik ebben segítettek: Elsősorban Győrfy Sándor Munkácsy-díjas szobrász- művész áldozatos munkájáért, aki egyre szebbé teszi városunkat, a lakosság, egyházközségünk anyagi és kétkezi segítségéért. dr. Fazekas Sándor polgármesternek és a képviselő-testület messzemenő támogatásáért; köszönjük az ország minden részéről érkezett adományokat, a biztatásokat; Kele Pálnak, a pécsi belvárosi templom apát-plébánosának folyamatos segítségét, dr. Seregély István egri érsek úrnak, hogy jelenlétével megtisztelt bennünket és megszentelte Orosz Pál emlékszobrát. Végezetül a karcagiak nevében köszönöm, hogy Galsi János plébánost helyezték ide, aki Orosz Pál szellemében dolgozik, és nagy feladatot vállalt a befejező munkák megszervezésében. id. Kurucz István Karcag „Kérem, adják vissza...” Gyurika névre hallgat Lakásunkból - többszöri kísérlet után - sajnos a napokban sikerült a szabadba repülnie a kétéves papagájomnak. Gyurika névre hallgat, kékes szürke színű, emberszerető madár, és már 25 szót beszél. Gyurika a család, a szomszédok kedvence volt, és tudomásunk van arról, hogy a Tisza-parton egy férfi vállára repült, aki a Ti- sza-Zagyva torkolatánál átadta egy hölgynek. Kérem, jutalom ellenében adják vissza a drága kicsi papagájomat, s ha úgy akarják, a madárboltból másikat veszek helyette - kiválasztásuk szerint! A megtaláló, s az esetleges segítők szíves fáradozását előre is köszönöm. Szatmári Zsigmondné Szolnok (Gutenberg tér 1.) Expressz - ajánlva Rossz szomszédság: török átok Be kell vallanom, hogy kissé tanácstalan voltam, amikor lapunk egyik hűséges olvsójának a levelét a kezembe vettem. „Kutya világ” - ezt a címet adta panaszának T. J.-né, a nyugdíjas éveiben járó tiszafüredi lakos, aki férjével 24 éve költözött abba a házba, ahol még ma is laknak. „Nem vágyunk mi már nagyon másra, csak egy kis nyugalomra” - írja bevezetőjében. Es ez már több mint egy éve nem adatik meg nekik. Ez időtájt költözött utcájukba, történetesen házukkal szembe, egy fiatal házaspár-két kicsi gyermekével. No meg egy nagy farkaskutyával! A derék négylábú miatt kezdődött el az a perpatvar, ami még a mai napig is tart. „Nyáron a nagy melegben, ha kinyitjuk az ablakot, a kutyaugatástól egyáltalán nem tudunk aludni” - így hangzik az idős emberek papírra vetett panasza. Ezt tetőzi, hogy mára már három kutya él és ugat, ha kedve szottyan - a szomszédos portán. Hozzá kell tennem, hogy az előírásoknak megfelelően tartva, bár az idős házaspár állítja, hogy nem kapnak rendesen enni. De visszatérve az esetre: A kutyák létszámnövekedésével arányosan mérgesedett, mélyült, az érintettek zsigerei legmélyébe ivódott - egyre kilátás- talanabbá téve az együttélést - a viszály. A két család a polgármesteri hivatal meghallgtásán találkozott, ahol - tanúk előtt - tettlegességig fajult az ügy. Levélírónk ezt orvosi látlelettel is igazolni tudja, és bírósági perre vitték a dolgot. A „nyugdíjapasztó hercehurcának” a felek meghallatása után az lett a vége, hogy a bíróság lezártnak tekintette az ügyet. A gyors bírósági ügyintézést az is segítette, hogy T. J.-né nyugdíja nem éppen engedi meg, hogy peres ügyekre költsön. így aztán ott lezárult az ügy, de nem így a kis utcácskában. Igazi zsákutca -írhatom le most, melyből törvényekkel, jogszabályokkal, paragrafusokkal nemigen talál kiutat az ember, de talán még a megfordulásra van esély! Ez az egyetlen reményem, annak ellenére is, hogy tudom, ez idő alatt olvasónk férje súlyosan megbetegedett, agyembóliát kapott. Ezért mást nem tudok tanácsolni, pontosabban válaszolni, mint az alábbiakat: „Tiszteld az idősebbet” - tanították velem valaha. Nem szól máshogy az ige ma sem. Egy dolgosán leélt élet után, a megfáradt idős házaspár pihenni akar. Igazuk van! Az utca másik oldalán a fiatalok gyarapodni szeretnének. A kutyákat azért tartják, hogy védjék értékeiket. Meg aztán a gyerekekkel együtt szeretik is őket. Nincs jogom kételkedni állításukban. Nekik is igazuk van? Gyanítom, igen! Patthelyzet? Lehet, de úgy hiszem, ennek ellenére van még megoldás. Válaszomban előbb azonban még azt is le kell írnom, hogy szinte biztos vagyok abban, hogy valami egészen más váltotta ki ezt a szomorú szituációt. Persze a kutyák még ettől vígan ugatnak, ami zavarja az idős emberek nyugalmát. Mégis miért merem leírni, hogy ok és okozat is egyben a derék házőrző állat: Személyesen beszéltem a két „szomszédvárral”. Megkíséreltem „elszívatni velük a békepipát”, de még a dohányt sem engedték elővennem. Sejtések, kölcsönös vádaskodások, nyomdafestéket pirulva elviselő szókitörések gátoltak meg ebben. Kedves Szomszédok! Kérem, higgyék el nekem, hogy az lenne az egyetlen megoldás, ha öt percre - később talán még tovább is leülnének egymással beszélgetni. Türelmesen és higgadtan, kellő toleranciával egymás bajai iránt, előítéletek nélkül. Magyarán: normális emberi hangon, hogy a harag csituljon legalább egy kicsit. Ezért bátorkodom most példálózni, egy másik - éjszakánként néha szintén „fülbántóan” zajos állattal: „Fene vigye el a más macskáját, csak a mienknek ne legyen semmi baja” - szoktuk mondani tréfásan, ha nem kellő megértéssel, segítőkészséggel közelítünk embertásaink problémái iránt. Ezért azt tanácsolom Önöknek, hogy - ha képletesen is - simogassák meg a szomszéd macskáját, ha a portájukra vetődik. így emlékezni fognak majd arra a rövid időszakra, amikor még semmi bajuk nem volt egymással. Ez lehet a legjobb orvosság a török átok ellen. Abban a reményben, hogy megpróbálják, üdvözli Önöket: Ui.: Kedves Fiatalok! Egyszer mindenki megöregszik. Önök is! Hozzászólás cikkünkhöz Összefogással, segítséggel... Remény a viszontlátásra A Kis iskola - nagy tervekkel című, június 10-i cikket szeretném néhány gondolattal kiegészíteni: Való igaz, hogy egyetlen iskola költségvetése sem teszi lehetővé, vagy csak igen szűkösen az írásban említett kapcsolat anyagi finanszírozását, azonban sikerült találnunk a svéd tanuló- csoport megfelelő színvonalú vendéglátásáért, valamint a környezetvédelemért tenni akaró egyéneket, szervezeteket, akik és amelyek e feledhetetlen napok sikerét támogatták. Ezúton mondok köszönetét a Hozam Rt., a Mól Rt. , az Ideál Kft., a Szoltisz, a Ferrum Bt., az Elektrosoft Rt., a Vóíán, az ÉKV, a „Csóti-Pati”, a Privát Haszon Kft., a „Student” Hotel, az „Ozirisz” Kft., a szandasző- lősi konyha, a „Solami”, a „Bőr- tex”, a városi művelődési központ vezetőinek és dolgozóinak, a Varga Katalin Gimnázium diákjainak, a szandaszőlősi iskola táncosainak, iskolánk szülői munkaközösségének, s nem utolsó sorban nevelőtestületünk valamennyi tagjának. Talán ez az összefogás lehet a biztosíték és a remény a viszontlátásra. Dr. Sárkány Tiborné a Kertvárosi Ált. Iskola igazgatója Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
