Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-11 / 134. szám
Szupernagyi Mint korábban már ismertettük, a május 20-ig beérkezett fotókat folyamatosan, beérkezési sorrendben közöljük. A pályázat végén a fotók beküldői között értékes ajándéktárgyakat sorsolunk ki. Díjat ajánlott fel: A szolnoki Stílus Férfi-Női Divatáru Jókai, Baross úti üzlet tulajdonosa (5.000 forintos vásárlási utalvány). További felajánlásokat is várunk, köszönettel elfogadunk. Óh, nagymami, drága nagymami... Péter Bea Napsugár azt írja nagymamájáról: „O a motorja, szíve-lelke, össze- tartója a családnak. Hétévesen maradt árva, az anyai szeretet hiánya a mai napig elkíséri, de O ránk gjtzda- gon szórja szeretetét. En elsőszülött unokája vagyok. Volt időszak az életünkben, mikor ő nevelt, de a mai napig is segít édesanyámnak, hisz szüleim 11 éve külön élnek. Szinte naponta találkozunk, hozza finom főztjét, sütijét. Megigazítja a ruhákat, kerteszKedik. Régebben szépen hímzett, csodaszép népi tányérokat festett. Papával együtt kevéske nyugdíjukból mindig gondolnak ránk, sokszor mindennapi megélhetésünket is ők biztosítják. Inkább ők mondanak le az ételről, a finom falatokról, csak nekem, nekünk több jusson. Önfeláldozó, a családjának, gyermekeinek, unokáinak el. Igazi Szupemagyi! Azt kívánom a sorsnak, hogy még nagyon sokáig éljen közöttünk egészségben! Szeretném boldognak látni az arcát majd a dédunokái körében is, ne csak az én mesémből tudják meg, milyen egy igazi, határozott, szerető szupemagyi, az én kedves mamám: Bálint Kálmánná.” Dobos Attila Mezőtúrról ezzel kezdi levelét: „Az én édesanyám a legdrágább édesanya és nagymama, de nagyon szomorú. Sírva olvasta végig az április 30-i „Szupemagyi” c. rovatot, ezért határoztam el, hogy meglepetést szerzek neki. Három fiút nevelt fel, van két bátyám, akik már családosak. Én 21 éves vagyok, itthon lakom édesanyámmal. Férjét, drága jó apánkat elveszítettük, hat éve, 49 éves kprában hirtelen meghalt. Édesanyám 15 éve rokkantnyugdíjas. Befejezetlen házzal és 500 ezer forint OTP-kölcsönnel maradt özvegyen. Imádja a gyermekeit es unokáit. Fentieket azért részleteztem, hogy érthető legyen, miért szomorú. Ő mar nem tud adni, csak szeretetet, aggodalmat bánatos szívéből. Május 20-án volt 56 éves. Az újságon keresztül is szeretnék hosszú, boldog életet kívánni bátyáim és unokája nevében, kívánjuk, sokáig éljen közöttünk. Árnyai Etelka édesanyja Budapesten él. Természetesen ez nem kizáró ok, hogy szerepeljen pályázatunkon. Leveléből idézünk: „Édesanyámnak két gyermeke van, testvéreim Németországban él. Én Szolnokon lakon), részemről 9 unokája van. Édesanyám nagyon jó, szerető, megértő és igazságos. Szeretném, ha a Néplapban is megismernék.” Végh Krisztina leveléből: „Nagymamám, Kovács Andrásné 70 éves. Nagyon szeretném, ha a képe megjelenne, mert ő valójában második anyámnak nevezhető. Szüleim elváltak, és a nagyszüleim nevelnek kétéves koromtól.” Nemes Tünde Tiszafüredről egy verset küldött: „Pákoliz István: Mamának. Hogyha virág lennék, ölelnélek jó illatokkal / Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal / Hogyha mennybolt lennék aranynappal, ezüstholddal / Beragyognám életedet csillagokkal.” Nagyné Kovács Krisztina Kovács Imrénéről írja: „Az itt látható fényképen a világ legszuperebb szupernagyija látható. Három fiú- yermeke, 6 unokája (3 fiú, lány), 1 dédunokája van. Számára nincs lehetetlen. Június 1-jén volt 68 éves. Kívánom, hogy még nagyon sokáig élvezhessük szeretetét. Szerintem a legnagyobb konty is neki van, amit eddig láttam.” Birgés Imréné Lipák Jó- zsefneről írja: „Nagyon örülök ennek a sorozatnak. Az édesanyámat, jobban mondva a nevelőszülőmet szeretném bemutatni. Én 8 éves koromban kerültem hozzájuk. Hálás szívvel gondolok vissza arra a sok szépre és jóra, amit tőlük kaptam. Sajnos az én apukám már nem érhette meg, hogy anyukám megjelenjen az újságban, mivel ő már 6 éve meghalt. Nagyon szeretem anyukát, és két lányom is imádják őt. Nem is tudom szavakban kifejezni, mennyi jót kaptam tőlük, és két saját gyermeküktől. Amíg élek, örök hálával tartozom nekik, amiért befogadtak engem és a testvéremet, s úgy neveltek beit nünket, mint a sajátjukat. Ő az én igazi édesanyám [” Bíró János írja: „Édesanyám 79 éves kora ellenére a reményt fel nem adva vívja mindennapos harcát a betegségek és az élet mindig megújuló támadásai ellen. Szakadatlan lelkesedéssel próbál segíteni családunkon, amiért nagy hálával tartozunk neki. Hányatott életének tapasztalatait okulásunkra nagyon sokszor elismétli. Fia, menyei, unokái és dédunokája nevében kívánom, éljen sokáig boldogságban, egészségben.” Barbara és Pisti édesanyja és nagymamája fényképét iy beküldte. Üzenetük: „Édesanya! Köszönjük a szeretetet, a türelmet, innen üzenjük, hogy imádunk! Nagyinak köszönjük, hogy annyit segít nekünk, kívánunk neki jó egészséget.” ... aki csak jót és szépet ád! 114. Hegyi Jánosné, Törökszentmiklós 115. Bálint Kálmánná, Abony 116. Özv. Dobos Lajosné, Mezőtúr 119. Ványi T. Józsefné, Budapest 120. Nyeső Jánosné, Kengyel 121. Kovács Andrásné, Szolnok 117. Özv. Boros Imréné, Tiszaderzs 118. Kocsis Mihályné, Fegyvernek 122. Özv. Kecskeméti Sándorné, Tiszafüred 123. Kerepesi Vendelné, Kuncsorba 124. Pásztor Ferencné, Kuncsorba 125. Mogyoródi Györgyné, Tiszaföldvár 129. Borbély Sándorné, Mezőtúr 130. Bíró Jánosné, Zagyvarékas 131. Lázár Mihályné, Szolnok 132. Lőrincz Istvánná, Szolnok 127. Kovács Imréné, Kunhegyes 128. Lipák Józsefné, Jászberény 126. Zabolai Imréné, Bánhalma SZUFEFTVA. <3 y I
