Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

1993. június 1., kedd Sportextra 15 Köztéma volt az MTE szereplése Thomann Antal mindig szívesen jön Szolnokra Neve összeforrott a két évtizeddel korábbi sikercsapattal. Az MTE futballistáival olyan váratlan eredményeket ért el, ame­lyeknek hallatán az ország minden pontján felkapták a fejüket. Pedig „csak” NB I. B-ben szerepelt a gárda, mégis a szolnoki éveket megelőzendően az Egyetértésnél és az U-válogatottnál, később pedig Szombathelyen és Csepelen edzősködő Thomann Antal immár másodízben ugrott el csopaki szőlőskertjéből a Ti­sza Szállóba, hogy egykori tanítványaival elbeszélgessen a „hős­korról”. Mint húszonkét esztendős ismerősét (és talán mint szakmabelit?) feljogosított a társalgás tegezéses formájára.- Anti bácsi! Miért szereted- még mindig ezt a csapatot?- Nemcsak az együttest sze­rettem meg, hanem a közönsé­get is és annak azt a 2-300 fős törzsét, melynek tagjai otthon és idegenben egyaránt buzdítot­ták a fiúkat. Ez annyira kellett nekünk, mint színésznek a taps, hiszen ők sem tudnak meglenni a közönség éltető rajongása nélkül. Szolnokon akkoriban olyan tábor állt mögöttünk, amelyik színe a tenyerén hor­dozta a csapatot. Köztéma volt a városban az MTE szereplése. A játékosok megbecsült embe­rek voltak, mert nem csapták be szurkolóikat.- A Tisza-parti „feszültség­ből” jutott a későbbi „akkumu­látor" működéséhez is pályád során?- Igen. Szerencsémre Szom­bathelyen folytattam, azt a vá­rost szívem másik csücskének is nevezhetném, tehát a két Sz-be- tűs településen pályafutásom legszebb éveit töltöttem.- És a válogatottnál?- Nézd! Az utánpótlás korú­aknái negyvenkétszer játszották el a Himnuszt a játékosok tiszte­letére, amitől ugyanannyiszor lettem libabőrös, de egy klub­csapatnál az edző maga faragja a spillereket, ott alkotnod kell, míg a válogatottnál kapott játé­kosokkal kell dolgoznod.- Ne haragudj, de mióta meg­ismertelek, semmit nem válto­zott a lelkesedésed, lendületed, pedig a hatvanöt is elhaladtad kevéssel. Ennyi energiával a magyar labdarúgás kátyúba ra­gadt szekerét kellene tolnod. Erre nem gondolsz?- El kell mondjam, edzői pá­■1^1 „Másabbak a mai játékosok” lyám utolsó egy-két évében gyakran rosszul lettem, sőt el­ájultam. Már akkor fél lábbal az orvosi egyetemen voltam, hát megkérdeztem belgyógyász ba­rátomat, mit tegyek. Ne csináld tovább! - hangzott a határozott válasz, ezért áttértem a tanári pályára, s a mai napig nem men­tem nyugdíjba. Még annyit a focival való szakításról: én vol­tam az első olyan edző Magyar- országon, aki pert nyert klubbal szemben, méghozzá olyan el­len, amelynek bázisa nem akármilyen gyár volt: a Vörös Csepel. Akkor eldöntöttem: a családom egzisztenciája ne a kisfröccsök számától, a bírói részrehajlásoktól és a hozzá nem értő sportvezetők hangula­tától függjön.- Szerinted mindezek miatt stagnálunk ennyire mélyen?- Sokkal több tényező össze­tevője miatt, ezekből kettő fon­tosat mondok. Az utóbbi húsz évben előretörtek olyan sportá­gak, amelyek feltételekben töb­bet tudnak nyújtani már a ser­dülő és ifjúsági játkosoknak is, mint a fociban. Az MLSZ na­gyon régtől fogva csak papolja az utánpótlásnevelés fontossá­gát, de érte nem tesz. Pedig a profi labdarúgó iskola lenne ma a legjobb üzlet. A Milanerró ezért jött létre, és aki „felhoza­talból” nem üti meg azt a szin­tet, amire az AC Milan igényt tart, még jó pénzért eladható.- Egyszer sem húzott vissza a szíved a kispad környékére?- A kispad izgalma, feszült­sége ötvenen felül nem volt számomra veszélytelen, arról nem beszélve, hogy a különórák fizikailag is fárasztottak. Min­dig hiányzott az öltözők hangu­lata, a spillerek agyafúrtsága, kisvárosi viselt dolgaik kitár­gyalása.- A mai játékosok nem ilye­nek?- Másabbak. Teljesen külön­böző az erkölcsi támogatásuk, mint húsz esztendeje. Akkor egy kisvárosban komoly hírne­vet, dicsőséget lehetett szerezni a labdarúgáson keresztül. Ma meg egyszerűen nem tudok megjegyezni egy csapatot, mert szinte fél szezononként cseré­lődnek a játékosok, fölveszik a pénzt és tovább állnak.- A borodat kóstolgatva azt állítják a fiúk, hogy kiváló edző létedre pincemesterként is meg- állnád a helyed.- Nagyon kedvesek a gyere­kek. Azt hiszem, azt is szív- vel-lélekkel csináltam volna. Csopakon kilencszáz négyszö­gölön szüretelem minden ősszel a hegy levét. Ez most a hobbim, ha lehet mondani, lopóra cserél­tem a futball labdát. Ha arra jársz, bármikor szívesen látlak egy pohárkára.- Köszönöm, azt hiszem a nyáron élek a meghívással. Néder István. Egy nő a férfiak cirkuszában Carmennek nincsenek előjogai Nemcsak az autó- és motor­sport megszállott zsurnalisztái ismerik (és kedvelik) Agnes Carlier-t, a Marlboro szu- per-sajtófőnökasszonyát, vagy Ann Bradshow-t a Williams- től. Sokuk barátja Vanessa Gorgen, a szendvicsgyártók ki­rálynője, s még sorolhatnánk a méltatlanul gyengébbnek neve­zett nem kiváló képviselőit a Forma-L,. sokak által cirkusznak nevezett világából. Mert sokan és egyre többen forognák a benzingőzös sportág berkeiben. Tavaly, igaz csak néhány tréning erejéig, még hölgyversenyzője is volt ennek az ízig-vérig huszadik századi sportnak. Ám, hogy női csapat- vezetője lett volna egy Forma-teamnek? Ilyenre még a legöregebb Forma-1-rókák sem emlékeznek. így aztán az első­ség dicsősége ezen a poszton Carmen Ziegleré, a Sau- ber-csapat team-manageréé. A kedves mosolyú ifjú hölgy véletlenül került a férfiak ben­zingőzös világába. Tizenhat évesen, rögtön az iskola után a Mercedesnél kapott állást, de se teste, se lelke nem kívánta az autósportot. Szívesebben dol­gozott volna a konszern golf­vagy teniszügyeivel foglalkozó részlegeiben, ám ott már min­den hely foglalt volt. Szerencsé­jére (?) a sportmarketing volt a szakterülete és véletlenül éppen abban az időben újította fel a csillagos márka az autósport-te­vékenységét... A Gruppe C-ben, éppen a Pe­ter Sauber vezette csapattal igyekezett a Mercedes a szakág csúcsaira kapaszkodni. Sikerrel. Világbajnokságot nyertek, nem is egyet! S Carmen megked­velte az autósportot. Csapattársai pedig megked­velték őt. Ráadásul megtanulták respektálni a szorgalmát, ráter­mettségét. Soha nem igényelte, hogy „női előjogokkal” illessék, ugyanúgy dolgozott, mint bár­melyik férfi kollégája, csak olykor eredményesebben. Nem csoda hát, ha a Forma-1-be is magával hozta Peter Sauber, aki kimondva vagy kimondatlanul a Mercedes szálláscsinálója az autósport legmagasabb osztályában. A státuszszimbólum-1 uxuskocsi- gyár nem kockáztathatja nim­buszát, egy esetleges kudarc csúnya árnyékot vetne a stutt­gartiakra. Ezért úgy döntöttek, hogy ha már biztos a siker, csak akkor tűzik ki a csillagos emb­lémát, csak akkor adják nevüket is a versenyhez. Addig Sauber úr és Carmen kisasszony a „fe­dőszervük”. Carmen szerint semmi külö­nös nincs abban, hogy a Forma-1-ben dolgozik. Ugyan­úgy rendel repülőjegyet, szál­lást vagy alkatrészt, mintha bárhol máshol lenne a munka­helye. A technikai dolgok nem rá tartoznak, s mint mindennek, női mivoltának is megvannak a jó és rossz következményei. Ám ő igyekszik csak az elő­nyökre figyelni. Közben akaratlanul és észre­vétlenül - megteremti a követ­kező csapatvezetőnők karrier- lehetőségeit is. (roóz) (Ferenczy Europress) Carmen Ziegler Peter Arballo szerint Mindenre van megoldás Peter Arballo Á múlt héten hazánkba érke­zett Peter Arballo, az USA Mozgássérültek Sportjának igazgatója, San Antonióból. A mostani látogatás előzménye, hogy tavaly Bukarestben egy nemzetközi konferencián meg­ismerkedett a Szolnoki Moz­gássérült Egyesület tagjaival. Akkor elmondta, hogy szeretne eljönni Magyarorszgára és meg­ismerni az itteni mozgássérült sport helyzetét. Vendégünk harminc éve au­tóbalesetet szenvedett, ezért ke­rült tolókocsiba. Először elkese­redett és nagyon sajnálta magát. Aztán látott egy műsort a TV-ben a paraolimpiáról és el­határozta: sportolni fog. Szívós mukával íjászatban az élme­zőnybe verekedte magát, majd később újabb sportágakkal is­merkedett meg. Ma teniszezik, pingpongozik, kosárlabdázik. Ennél jobb al­kalmat elképzelni sem lehet az amerikai mozgássérültek hely­zetének megismerésére. Erről kérdezősködtünk. Először is, ha valaki mozgás- sérültté válik, a kórházakban és rehabilitációs intézetekben kü­lön hangsúlyt fektetnek arra, hogy a betegek megismerjék le­hetőségeiket, például a sporto­lásban. Ha valaki épít egy köz- intézményt és az nem közelít­hető meg tolókocsival, 10-20 ezer dollás bírságot kell fizet­nie, és a mulasztást 30 napon belül pótolni kell. Könnyebb lakáshoz jutniuk és a tömegköz­lekedésben is jelentősen figye­lembe veszik érdeiket. A rok­kant nvugdíj ott sem elegendő - 600-800 dollár havonta -, tehát dolgozniuk kell, de szerencsére a vállalatok szívesen foglalkoz­tatnak mozgássérülteket. A to­vábbtanulásban is minden kapu nyitottabban áll előttük. Vi­szonylag „könnyű” ma Ameri­kában egy mozgássérült élete, mert komoly gondoskodást, tá­mogatást kap az államtól. Peter Arballo egy kétnapos konferen­cia és egy budapesti mozgássé­rült tenisz-, úszás-, vívás- gye­rekverseny megtekintése után megyénk mozgássérültjeivel ismerkedett a Milléri Szabadidő Központban. Közös istentiszte­let után könnyű vacsora követ­kezett, majd a legalább hatvan főnyi lelkes kis csapat ellepte a sportpályákat. Vendégünk rög­tönzött bemutatót tartott ping­pongból, kosárlabadából és te­niszből. Köszönjük Önnek, Peter Ar­ballo, hogy a saját példáján ke­resztül megmutatta nekünk, hogy az élet nehézségeiből is lehet kiutat találni, és tolóko­csiban sem lehetetlen teljes és boldog életet élni. Erdei Hegymászóbázis Szolnokon? szült a nagy „mű”, azóta több középiskolás viadalt rendeztek, és ősszel már az országos ver­senynaptárba is bekerül. Áz MHOE - Magyar Hegy­mászók Országos Egyesülete - szervezésében márciusban alap­fokú tanfolyamot indítottak a Ruhaipari Szakközépiskolában, melyre „külsős” hallgatókat is szívesen láttak. Az elméleti órák után gyakorlati oktatásban részesülnek a leendő alpinisták, vizsgájukra e hét szombatján kerül sor a Csobánka melletti Oszolyon. Ahhoz, hogy a közel jövőben már ne felnőtt korban kelljen megtanulnia az alapvető ismereteket a mászás szerelme­seinek, egy bázist szeretnének kialakítani a RISZI DSK tagjai. Legelőször az óvodákat kere­sik fel képviselőik, hiszen öt-hat évesen sokkal könnyebb lenne elsajátítani a különféle mozgéselemeket. A csupán bordásfal méretű „óvifal” kiala­kítása nem emésztene fel horri­bilis összeget és használatához sem kell szaktudás. Ezt köve­tően az általános iskolákon lesz a sor, tanulóik azonban a gya­korlati foglalkozások mellett már elméleti oktatásban is ré­szesülnének. Utolsó stádiumban szeretnének kialakítani egy „profiknak” szánt klubot, mely­nek létszáma az évek folyamán rendszeresen szaporodna. Mivel a következő téli olim­pián a hírek szerint bemutató jelleggel jelen lesz a műfalmá­szás is, talán könnyebben talál­nak támogatót ötletükhöz a szolnoki hegymászók. Az érdeklődők Lapu Bélát kereshetik Szolnokon, a Ruha­ipari Szakközépiskolában (Áchiin A. u. 12-12), illetve az 56/426-036-os telefonszámon egészen június végéig. (géléi) Ha valamelyik távoli ismerő­sömnek arról mesélek, hegymá­szó szakcsoport alakult két esz­tendővel ezelőtt Szolnokon, igen furcsán néznek rám. S tu­lajdonképpen igazuk is lenne, hiszen ki gondolná, hogy az Al­föld kellős közepén életképes lehet egy, a sziklákhoz, maga­sabb hegységekhez kötött egye­sület. Pedig, mint példájuk mu­tatja, próbálkozásukat teljes si­ker koronázta. Ugyan a nyolcvanas években létezett egy SZHBTE elneve­zésű hegymászó szakosztály, ám vezetőik megnövekedett munkahelyi elfoglaltsága miatt hamarosan feloszlott. Lapu Béla nem nyugodott bele a cso­port megszűnésébe, és mint ta­nárember, igyekezett „megfer­tőzni” diákjait különleges szen­vedélyével. Szerencséjére nem­csak tanulói voltak vevők a Szolnokon szokatlannak szá­mító sportágra, hanem iskolája a RISZI vezetése is támogatta elképzeléseit. Olyannyira, hogy lehetőségeihez mérten anyagi­lag is segítette a közel félmilliós beruházással felépített mászófa­lat. Öt nap múlva - június ötö­dikén - lesz egy éve, hogy elké­A biztonsági kötelek életet menthetnek A nyeremények átvehetők! A Challene Day sportnap al­kalmából tárgynyereményeket sorsoltak a rendezők, s közülük jó néhányat még nem vettek át gazdáik. Bizonyára az éjszakai fáradalmakat már kipihenték a „kihívottak, ezért értesítjük őket, hogy a Tiszaligetbe kisé­tálva átvehetik ajándékaikat. AMFÓRA ajándékcsomag. Nyertesek: Bálint Piroska Szol­nok, Ék u. 4., Urbán Ariel Szol­nok, Bajcsy Zs. u. 3.. Kiss Tí­mea Szolnok, Rákóczi u. 44., Katona Mária Szolnok, Sirály u. 15., Bernáth Orsolya Szolnok, Kisfaludy u. 25., Ábel Berna­dett Szolnok, Czakó u. 16. Express RT ajándékát nyerte: Szabó Sándorné Szol­nok, Bajcsy Zs. u. 16. IV/19. A SŐLÁMI ajándékát nyer­ték: Csörögi Brigitta Szolnok, Barta u. 7., Derne Anita Szol­nok, Krúdy u. 69., Makai Péter Szolnok, Gerle u. 15., Bárány Péter Szolnok, Hild V. u. 13. X/83., Feit János Szolnok, Szandaszőlős, Szandai u. 9., Marosfi Judit, Szolnok, Vágó­híd u. 6., Törőcsik Ágnes Szol­nok, Kossuth u. 16., Báli Renáta Szolnok, Rózsa F. u. 8. II/6. A BŐRTEX ajándékát nyer­ték: Szapkó Zsolt Karacag, Ka- csóh P. u. 69., Szabó Irén Szol­nok, József A. u. 42. STELLA D’ORO ajándékát nyerték: Sztori Balázs Tápió- szele, Vörösmarty u. 21/a, Gá- csi Richard Fegyvernek, Ady u. 28/a, Zs. Szabó László Tószeg, Hunyadi u. 4/a., Nagy Attila Szolnok, József A. u. 23., Fá­bián Barbara Szolnok, Sarló u. 7. IV/25. Egyéb nyeremények tulaj­donosai lettek: Papp Ferenc Szolnok, Körte u. 4L, László Péter Szolnok, Rózsa F. u. 5., Sándor Andrea Szolnok, Orosz Gy. u. 3. V/22., Molnár Zsolt Nagykáta, Liszt F. u. 7., Várko- nyi Jánosa Szolnok, Fazekas u. 28., Fábiánná Halmai Ildikó Szolnok, Sarló u. 7., Bálint Pi­roska Szolnok, Ék u. 4. Szolnokon a Tiszaligetben, a Városi Sportcentrum főépületé­ben vehetők át a nyeremények munkanapokon, 8-16 óráig. Diákkézilabda A törökszentmiklósi Hunyadi Úti Általános Iskola négy fiú és négy leány csapat részvételével kézilabda tornát rendezett. Eredmények: fiúk: Tisza- püspöki-Tm.Hunyadi 13-19, Tm. Petőfi-Örményes 8-7, Tm. Hunyadi-Örményes 20-9, Ti- szapüspöki -Tm. Petőfi 14-14, Örményes-Tiszapüspöki 14-24, Tm. Hunyadi-Tm. Petőfi 20-7. Végeredmény: I. Tm. Hunyadi 6, 2. Tiszapüspöki 3, 3. Tm. Pe­tőfi 3, 4. Örményes 1 pont. A torna gólkirálya: Németh Menyhért (Tm. Hunyadi) 32 góllal. A torna legjobb kapusa: Türmer Krisztián (Tm. Hu­nyadi). Kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak: Tóth györgy (Tiszapüspöki), Kiss János (Tm. Petőfi). A győztes csapat testnevelője: Kiss Sándor. Lá­nyok: Örményes-Fegyvernek 7- 8, Tm. Hunyadi-Tiszapüspöki 18-0, Tm. Hunyadi-Örményes 17-0, Fegyvemek-Tiszapüspöki 8- 5, Örményes-Tiszapüspöki 14-13, Fegyvemek-Tm. Hu­nyadi 5-13. Végeredmény: 1. Tm. Hunyadi 6, 2. Fegyvernek 4, 3. Örményes 2, 4. Tiszapüs­pöki 2 pont. A torna gólkirálya: Vincze Andrea (Tm. Hunyadi) 27 góllal. A torna legjobb ka­pusa: Kovács Andrea (Tm. hu­nyadi). Kiemelkedő teljesít- ipényt nyújtottak: Papp Ildikó (Örményes), Pelyha Anita (Fegyvernek). A győztes csapat testnevelője: Treznyák György. A játékvezetők - Mester Attila és Gyányi Sándor - kiemelke­dően bíráskodtak, mint a TSE NB I/B-s együttesének egykori kiválóságai. A miklósi kézi­labda utánpótlása a jelek szerint folyamatosan biztosított, szere­tik a gyerekek a sportágat, amelyben természetesen tanára­iknak is érdemeik vannak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents