Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
1993. június 8., kedd Jászsági körkép----Jásztelek 7 K özeli helyzetkép Ha végigmegyünk a putrisoron Segítsetek! - mert tovább zuhanok Jásztelken található a megye egyetlen összefüggő cigánytelepe. A község lakosságának 18 százaléka cigány, melyből 75-en még jelenleg is itt élnek, a telepen. A 18 putri jellegű épületekben - alig 16-25 négyzetAz önkormányzat minden tőle telhetőt megtesz a telep felszámolása érdekében. Van már néhány család, aki segítségükkel új, jobb otthonhoz jutott. De az anyagi lehetőségek szűkösek. A gyermekek helyzetén tud méteren, öten-hatan zsúfolódnak össze. Gyerekek, fiatalok, öregek - egyaránt. Az évek során egyre több család költözött el, de akik maradtak, azoknak az elköltözés csak illúzió lesz még jó néhány segíteni abban, hogy biztosítja számukra a napközis ellátást, minimális összegért jutnak napi egyszeri főétkezéshez. Egyébként a telepen sokan éheznek. Ottjártunkkor kérdeztük: mit főznek ebédre? Semmit. Nem ebédelünk - volt a válasz. évig. Építkezni vagy lakást vásárolni nem tudnak, hiszen valamennyien családi pótlékból, szociális segélyből élnek. Legtöbbjüknek munkaviszonya már évek óta nincs, ezért munkanélküli járadékot sem kapnak. Szakképzettséggel nem rendelkeznek, de sokuknak még a 8. általános iskolai végzettségük is hiányzik. Ennek javítására senki sem vállalkozik, nincs is rá igény. Az elhelyezkedési lehetőség így szinte egyenlő a nullával, már csak azért is, mert a községben a termelőszövetkezeten kívül egyetlen munkahely sincs. Ennek sorsa azonban nem különbözik egyetlen másik téesztől sem, így egészen biztos, hogy munkát nem a telepen élőknek fog adni elsősorban. A legelszomorítóbb viszont az a hozzáállás, melyet több helyről megerősítettek, és tapasztaltunk is. Az, hogy saját maguk háza táján sem tartanak rendet és tisztaságot, hogy bármilyen kezdeményezést szinte azonnal elutasítóan kezelnek. Mindezt a gyerekek bánják meg. A tanulás, a felemelkedés lehetőségét maguk a szülők rabolják el csemetéik elől. Nem engedik őket tanulni, a háztól elmenni. Pedig sokuk számára a jövő így kilátástalan. Kényszerpályán mozog a telep szinte minden lakója. A dolgosabbak idény- és alkalmi munkát vállalnak, ami szinte arra kevés, hogy a család jóllakjon. Sajnos sokan a bűnözés útjára léptek. Erről letérni a legnehezebb. De a jövő érdekében tenniük kell valamit, mert a helyzet csak romlani fog, nem pedig javulni. Sajnos a felnőttek nem tudnak a körülményeken változtatni. A képviselő testület feladatául tűzte ki a telep felszámolását, ennek érdekében helyi Jóléti Szolgálat Alapítványt hozott létre - „Emberhez méltóbb körülményekért” elnevezéssel. Az alapítványt 50 ezer forintos összeggel nyitották meg. Ez sajnos semmire sem elég, ezért minden ehhez kapcsolódó pénzalaphoz pályázatot nyújtanak be. Eddig nem sok sikerrel. Pedig az elképzelésük jó. így, amennyiben pénzhez jutnak, alacsony komfort fokozatú lakásokat építenének belőle. Az építkezés közösen történne a telep lakosságának bevonásával. A helyi polgármesteri hivatal biztosítaná a szakembergárdát, míg a többiek a munkaerejüket adnák. Ekkor lehetőség nyílna közhasznú munkások foglalkoztatására is - az építkezésen belül. De sajnos ez még egy ideig csak terv marad. A felnövő korosztályok ele- settsége a szüleikhez képest még tovább nő. Ez ellen az ön- kormányzat és cigány szervezetek hiába próbálnak megtenni mindent, a szülők a kezdeméA községben is működik cigányszervezet. Banya Dezsővel, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Cigányok Független Érdekvédelmi Szervezetének helyi vezetőjével beszélgettem, mi az, amit tenni tudnak társaikért.- A szervezetünk központja Jászfényszarun van. Három községben működik a szervezet, itt Jásztelken, Jászfényszarun és Jászfelsőszentgyörgyön. A három községből 240 a tagok, míg összesen 1500 a cigánylakosság létszáma. Még csak egy éve alakultunk, így különösebb tevékenységről beszámolni nem tudok.- Országos szervezettel van kapcsolatuk?- Természetesen, van kapcsolatunk politikai pártokkal és és országos cigányszervezetekkel is.- Milyen segítséget kapnak?- Az újságot kapjuk ingyen, a szervezet csak a költségvetésből részesül anyagi támogatásban.- Mire elég ez a pénz?- Csak a szervezet működésére. Néhány rendezvény megvalósítására, például sportösszejövetelre, gyerekek táboroztatására.- Megfogalmaztak olyan jellegű feladatot, hogy egy ilyen telep felszámolásában a szervezet rész vállalna? Itt nem csak anyagi segítségre gondolok. Továbbá, esetleg gyerekek tanulásának támogatására. nyezéseket elutasítják. Hogy miért? Konkrét választ nem adott rá senki, csak találgatások történtek. Talán féltik gyermekeiket. Mitől? Hiába a pénz, hiába a lehető- A szervezetünk programjában szerepel a továbbtanulás, illetve a tehetséges cigánygyerekek támogatása. Ez utóbbinál a hagyomány ápolását is értem. A telep felszámolásában nem tudunk anyagi segítséget nyújtani, viszont egyéb segítséget bármikor tudunk adni. Jeleztem a helyi polgármesteri hivatalnak is, ha a telep felszámolására sor kerül, társadalmi munkában készek vagyunk a segítségre.- Milyen támogatottsággal rendelkeznek? A társaik, akik nem tagok, elismerik tevékenységüket?- Nagyon szomorú, de nem. Sajnos azt kell mondjam, hogy annyira buták, hogy nem értenek meg semmit. Önteltek. Nem érdekli őket a jövő, mindenki csak a pénzbeni segítségre vár. Pedig egyik napról a másikra nincs belőle semmi, hiába kapnak. Egyszer van egy lehetőség egy gyerek számára, hogy elmehet kirándulni. Mi finanszírozzuk, mi szervezzük. A szülő viszont nem engedi el. A tagok közül is - itt a telepen 47-en vagyunk - csak hatan engednék el a gyereküket.- Miért nem engedik el?- Nem tudom.- Nem tudják meggyőzni a többieket?- Nem, mert azt mondják, hogy a pénzt én költőm el. A szomorú az, hogy egymás köség a továbbtanulásra, a tehetséges gyerekek fejlesztésére. Az ellenállás nagyobb, bár semmi áldozatot nem kérnek a szülőktől. Csak egyet: engedjék el gyerekeiket. A válasz: NEM! zött sem tudunk elbeszélgetni, mert az első mondat végén már a megszokott beszéd hangzik el. Nehéz tenni valamit. Nekem lassan elegem lesz belőle.- Szélmalomharcot vív? Banya Dezső cigányvezető- Mondhatom. Sajnos mondhatom. Egyszerűen nem lehet beszélni velük, hogy emberibb arcot öltsenek. Először egymás között kellene emberibb módon viselkedni, hogy kiléphessenek ebből a környezetből. Ha ez megtörténne, akkor mindenki másképp állna az ügyhöz. Úgy a hivatal, mint a többi ember. De itt nem csak a magyarokat értem! Hiszen lehet egy cigányember is igyekvő, dolgos. De itt a hónap majd minden napján ott vannak a hivatalban segélyért. így ezt nem lehet csinálni. Az ember kifuthatja a lelkét, mégsem érdekel senkit. A múlt évben is bementem az általános iskolába, megkérdeztem: a cigány tanulók közül ki szeretne tovább tanulni? Természetesen olyan, akinek a tanulmányi eredményei ezt lehetővé teszik. Elmentem két szülőhöz és azt mondták: „Van neked is családod. A Te gyerekedet küldd el tanulni!” Ez a szomorú, ha valakinek ingyen nem kell szakma a gyerekének a kezébe. Hogy a gyerek ne itthon lófráljon egész nap, egész éjjel, hanem próbáljon meg emberi módon viselkedni majd és élni. Pedig a telepen, a nyolcvan gyerekből ötvenbe életet lehet látni. Érdemes lenne velük foglalkozni, többre vinnék, mint szüleik. De ilyen hozzáállással sajnos a bűnözés útjára lépnek sokan vagy elvesznek az életben. De a hiba nem a gyerekekben, hanem a felnőttekben van. Az oldalt írta : Vági E. Zoltán Fotó : Illyés Csaba A telep legidősebb lakója dédunokájával. Közülök vajon ki éri meg a telep újjászületését vagy az elköltözést? Az egész telepen egyetlen gondozott kertet lehet látni. Farkas Imre megtermel magának sok mindent. A többiek miért nem dolgoznak? Farkas Imre: „Mert lusták.” Az épületek egy részét csak az imádság tartja meg. A legszükségesebb javításkat végzi csak el. A telepről kikerültek helyzete változik. Aki a faluban lakik, annak háza ápolt, kertje rendbe van. Még a parabola antenna sem „luxus”. Telepfelszámolási elképzelések Emberibb arcot kell ölteni 1
