Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-21 / 117. szám
6 Szolnoki Extra 1993. május 21., péntek Városlakó embere vők Szúnyogok, paklincsok és más fenevadak Vérszívók. Rusnya állatok. Ráadásul úgy szaporodnak, mint a nyű. Bármerre járok az utóbbi napokban Szolnokon, mindenki azt kérdi: miért nincs szúnyogirtás? íme az összeturmixolt vélemények: „Hogy csípné meg a polgármestert! Másra van pénz? És felhőként hömpölyögnek! Képzelje el, harisnya, szoknya, pulóver... minden volt rajtam aminek csak lennie kell, s ezek még azon keresztül is agyoncsíptek! Úgy feldagadtam, hogy papa előtt is szégyelltem magam. Megpróbáltam én sósborszeszt, svédcseppet. mindent. Végül az útifű főzete segített. 6-8 óra kellett annak- is, hogy helyrehozzon. Azóta valamelyest szalonképesebb vagyok.” Ozsvárt Lajosné szolnoki nyugdíjas pedagógus kullancsvésszel kapcsolatban keresett meg minket. (Fotós kolléganőnk szerint paklincs eZ a kullancs, ami nem kevésbé életszomorító, de főként az állatokba telepszik be.) Ahogy mondja, ’90 óta már több ízben felhívta az illetékesek figyelmét irtásukra. A Holt-Tisza parti Ágnes utca, a Gázfogadó környéke. úgy tapasztalja, teljesen elfertőződött. Viszik innen magukon mindenfelé e rusnya élősködőket a kutyák, macskák, madarak és egyéb élőlények. Eszembe jutnak a Bolha-madárról írott verssorok: Egy szoknyában lakott a bolha,/ Soha semmire nem volt dolga./[ Nem ivott mást csak vért,/ És nem fizetett lakbért. De ne fessük falra az ördögöt, bolhák még nincsenek (úgy elszaporodva) városunkban, ámbár a Mátyás király úti patkányok negyedik generációs nemzedéke, ahogy hallom, feladta a titkos föld alatti konspirációt. Esténként kezdenek feljönni a térre. Az írás tréfás, polgártársaink kérése - az eddiginél hatékonyabb szúnyogirtásra, s ahol kell, kullancstalanításra - komoly. Fotó: Mészáros János Simon Cs. József Egyszeri kiállítás Sárkány Sándor már hoszszú idő óta nem állított ki Szolnokon, s hogy miért, ennek megvolt az oka, mint ahogy a kiállítást megnyitó beszédében is utalt rá, az avantgarde létjogosultságáéi és jelentőségéről beszélt. Seregnyi szolnoki fiatal és idősebb örökifjú gyűlt össze pénteken este nyolc órakor a Művésztelepen, hogy meghallgassa Dián Róbert gitárjátékát, s Jenei Gyula verseit Kuthy Patrícia és Vidéki Péter előadásában. A képeket, melyek között van szőnyeg és csipkészsebkendő nagyságú is, több művészettörténész is megszemlélte, Sutyi meghívást kapott budapesti kiállításra. A péntek esti randevú, a gonddal festett képek mind ajándék voltak Perfalvi Tündének, Sárkány Sándor múzsájának. Milyen az ideális nő? Válaszolnak a férfiak Udvariassági sorrendben a férfiak következnek, egy dicsőséges szépségű tavaszi napon nyilatkoztak arról, milyen a vágyuk, álmaik nője. A Kossuth téren sorban állnak a taxik, lehajolok az egyik ablakhoz, a középkorú férfi ráérősen könyököl, hosszas gondolkodás után:- Olyan nincs. Igaz, nem is kerestem. Kiss István vállalkozó már nevét is adta mondanivalójához: - Szép, csinos, jól öltözött. Nem árt, ha egy kicsit okos is. Elengedhetetlen, hogy a főzéshez is értsen. Szigeti Zoltánt a játékgépek mellől szólítottam el. Egy kicsit elpirult a kérdéstől, de örömmel válaszolt:- Olyan, mint a feleségem, rendelkezik mindenféle erénynyel, nekem ő az igazi. A fiatalember, Horváth András kézilabdázó dögös napszemüvegben, kétméteres termettel: - Megmondom őszintén... a hosszú combok, az igen. A hosszú haj, az dominál. Ismerek nagyon sok olyan lányt, aki hosszú hajú, de nem túl jó alakú, ez kompenzálja. A szakértőségtől még persze messze állok, de megfordultam már néhány körben. Szemben bottal botorkál az idős bácsi, bemutatkozom, az Új Néplap munkatársa vagyok.- Már?- És mondja, kedves uram, milyen az ideális nő?- Olyan nincsen - rázza a fejét. - Veszekedős, követelőző mindegyik.- A nevét szabad tudnom?- Aaaazt nem. Hadititok. Betérvén az áruházba, Furcsa Alfonz kulcsmásolóhoz fordultam, regélje nekem el, milyen az ideális nő.- Szép.- Ennyi? Semmi más követelménynek nem kell megfelelnie? Nem baj, ha pocsékul főz, ha rátarti?- Nem. Csak szép legyen. Az ifjú hátrakötött hajjal áll a könyvespultnál, három perc gondolkodási időt kért.- A külső nem számít. Csak a bensője fontos, hatalmas szeretet sugározzon belőle. A következő interjúalany éppen hamburgert majszolt, ezért kissé alkalmatlannak éreztem magam, de szívesen mondta:- Szép, jó teste van, megértő, hűséges, a főzéstudománya pedig legyen tökéletes. Megmondta a nevét, amit most elhallgatok, mert utánam szaladt és kért, hogy ne írjam meg, mert az asszony „kiakad”. Varga Erik, festőművész:- Egyszerre anya, egyszerre kurva, egyszerre jó barát. A pasi cigarettával a szájában és bőrjakóban álldogál, láthatólag szemlélődik. Az ő válasza:- Eszméletlen az ágyban. Csilléi Béla újságíró: - Véleményem szerint az ideális nő az, aki a férfit nem árucikknek, dolgozógépnek, rabszolgának tekinti, hanem legalább ugyanolyan értékű embernek, mint önnön maga. Óriási tévhit, hogy a nő a férfinak öltözik. Egy frászt. A nő a másik nőnek öltözik, úgyhogy a férfiak mérvadóként nem szerepelnek ebben a körben. Narancshegyek mögül bányásztam ki a fiút, aki azt mondta:- Én nem tudom. Elfogult vagyok, ezért csukott szemmel járkálok az utcán. Egyébként jobb legyen az ágyban, mint Madonna. Talán ez a válasz volt a legérdekesebb, miután rövid időre maga elé meredt:- Fúú..., most inkább ne, mindjárt jön a feleségem. Nyakkendős, öltönyös úriember:- Aki a főnökének is tud néha kedveset mondani. Diákforma fiatal, kerek napszemüvegben, rágógumit csócsálva, átbök a túloldalba:- Az ni. BL. Adalék a Zagyva környezeti állapotához Nem ártana egy behajtani tilos tábla Múlt hét szombaton óriási eső esett Szolnokon. A vízcseppek fátyolkendőt vontak a fényképezőgép optikája elé, mégsem tudják eltakarni a látványt, mely felháborítóan csúnya, és - büdös. A Zagyva folyóba, a gyaloghídtól alig száz méterre a szombati esőzés alatt, amikor szinte senki sem járt az utcán, nagy mennyiségű, embertől származó szennyvíz ömlött a Zagyvába. Az eresztés felszíne habos volt, mint ahogy az a képen jól kivehető, színe pedig elütött a folyó megszokott víz színétől, szóval jóval sötétebb volt. A Víz- és Csatornamű Vállalat munkatársa. Mészáros Pál lapunknak nyilatkozott az ügyben: Olyan óriási mennyiségű csapadék hullott aznap, hogy a kertészeti átemelőben lévő szivattyú kapacitása nem bírta el, így a záporkiömlőn keresztüljutott a szennyvíz a folyóba, öt-hatszoros hígításban, így - tulajdonképpen - nem károsította az élővizet. Pénz hiányában nem tudunk nagyobb szivattyút építeni - mondta Mészáros Pál. A Zagyva partja jelenleg nem csak sétáló és horgászpálya, hanem motorosok és autósok krosszpályája. Felverik a port, a csendet, nem ártana egy behajtani tilos táblát elhelyezni a vasúti hídtól a gyalogúidig - ez Hernádi B. György legfontosabb észrevétele. További gond, hogy a múlt hónap 24-25-én a halak a kiöntésekben leívtak, erre 26-án, a két hete szinten tartott vízszint a kiskörei elzárás miatt 2 nap alatt 1 métert esett, így az ikrák szárazra kerültek. A jászkeszeg egyik legjobb ívóhelyén ívási időben pedig meg kellene tiltani a kisszerszámos halászatot, és a horgászatot is, mert ilyenkor a megengedettnél jóvál többet 20-30 kilót visznek el a bódult halakból. B.G. Fotó: Szabó Éva Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szsabtuk, hogy találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest, Szolnok város mely részletét ábrázolják a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. Múlt heti feladványunkat csak három szolnoki olvasónk tudta helyesen megfejteni: a kép bal felső sarkában látható a Gösser söröző épülete, a Kossuth utca 15. sz. alatti ház párkányán található a szobrocska. Az épület eredetileg a Weber család tulajdona volt, akik ott vendéglőt is üzemeltettek. A nyertesek: Sarudi Lajos, Szegedi Györgyné és Major Sándor, akik szerkesztőségünkben átvehetik ajándékaikat. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtését. A Tisza halála ...pedig nyugodt voltam egész nap, mégis akkor este azt álmodtam, hogy nem volt víz a mederben. Teknősbéka nagyságú repedések között kerestem a vizet, áfák mind beléborultak, gyökereik felfelé meredeztek, a törzsek kettéhasadtak, az évszázadok gyűrűit nem számolhattam, a levelek nedv nélkül elszáradtak...eltűnt a város vonzása. Kétségbeesett voltam. Hol a Tisza? Mélységes, szomorú, világvége hangulatomban elindultam fölfelé, a folyásiránnyal ellentétesen, legalábbis úgy emlékeztem, valamikor arról hömpölygőit a szőkeség, valahonnan a Kárpátokból. Valamikor, régen a feszített víztükörbe szívfájdalom volt belecsobbantani az evezőlapátot, és felkavarni az élesség festette képet, a képben szokatlan perspektívában álló puha, gömbölyű fákat és bokrokat. Almomban fegyver nem ropogott, uniformisban nem építettek rögtönhidat, emberek nem kiáltoztak segítségért, marhák nem bőgtek hangosan a szomjúságtól, hidat senki sem akart robbantani, egyszerűen csak nem volt Tisza. Nem tudom, Krúdy Gyula vagy Freud doktor mit szólna ehhez, maga az álomtény nekem ijesztő és figyelmeztető. Kócos
