Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

1993. május 5., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Egy este a Collegium Hungaricumban Kiállítás és koncert a horvát menekültek javára Tóvári Tóth István önarcképe A televízióban - úgy tűnik - alakulnak, alakulgatnak a dol­gok azaz a programok, amit ré­góta kívánunk. Persze gyökeres változásokról azért nincsen szó, de egyben-másban panaszolko­­dásunk mégsem volt hiábavaló: a sokakat régóta bosszantó Köz­játék végre „méltó” helyére ke­rült, már nem tolakodik főmű­soridőben élőnkbe, elkerült a késő esti órákba, sőt van úgy, hogy már az éjfélt is elüti, ami­kor a képernyőn megjelenhetik. A televízió vezetői végre meg­értették, hogy e különösen sajá­tos képzettársításokra épülő, vaskos bölcsességekkel ben­nünket nyakon öntő mutatvány, egy-egy rendező önkényes já­téka nem millióknak való. Bosszankodnivalónk azért még bőven akad, főleg beszéd dol­gában avagy helyesírási prob­lémák miatt. Két feltűnően fur­csa esetet említenék bizonyítá­sul az elmúlt napok műsorából. „Döbütálni” ? Az egyiket a sport magazin­jában hallottam, s Kopeczky Lajos követte el, mulatságos hi­bát ejtett, valakire azt mondván, aki kezdőként mutatkozott be sportágában, hogy: döbütál! Nem az a baj, hogy jó magyar kifejezés helyett a műsorvezető idegen szót használ, sajnos eléggé gyakori ez is a televízió­ban, hanem az eközben megmu­tatkozó finomkodás., Riporte­rünk olyan elegánsan akar fran­ciás lenni, hogy már ott is ö-zik, ahol az eredetiben a francia sem ejt ö-hangot. Ott ugyanis csak egy débuter létezik, így, é-vel, akár csak a magyar és-ben, de a döbütál sohasem fordul elő. Ennyit azért egy műsorvezető­nek illenék tudni. Minthogy rö­­kamiét ejteni is - ezt mástól hallhattuk - nyelvi botorság, hi­szen akiről e derék fekhelyet el­nevezték, őt is csak Récamier asszonynak nevezték. A másik, amiről szót ejtek, a rendszeresen jelentkező Sze­rencsekerékben történt: rosszul, helytelenül közölték a megfej­tendő nevet a hatalmas táblán, egy közismert zenés játék cí­mét, kötőjelet biggyesztve oda is, ahová nem kelletik, ahol so­hasem szerepel. Ugyanis, mióta írják a Csárdáskirálynőt két szóban, csárdásra és királynőre választván kötőjellel? Miféle szabály kötelezne bárkit is erre az írásmódra? Kicsinység, mondhatná va­laki, mire jó a kákán is csomót keresni. Igen. válaszolom, az volna talán, ha ez a kötőjel nem akadályozta volna meg, hogy a név megfejtőjének jó úton in­dulhasson el a képzelete, hogy helyes irányban működjenek a gondolatai. így azonban félre­vezették, sőt megtévesztettek bennünket is, akik a képernyő előtt igyekeztünk rálelni a jó megfejtésre. A játékos így vél­hetően egy nyereménytől esett el, mi pedig a sikeres megfejtés örömétől. Több komolyságot, pontoságot a játékba, kedves Szerencsekerék, ha már arra a sorsra rendeltettél, hogy vissza­térő vendégünk légy a képer­nyőn, aki egyébként is csupán szegényes másolata vagy a ha­sonló német játéknak, főképp nyeremények kínálatában. De a nyelvi modorosság sem válik dicséretedre. Mint ahogy egy-egy úgyne­vezett beszélőműsomak az, ha a műsorvezető hadar vagy pedig körülményes, ha túlbonyolítja a legegyszerűbbet is, miként az Aktuális hétfő esti adásában esett meg Lantos Gabriellával, aki a lakásgazdálkodás jelenlegi gondjairól, a bérlakások sorsá­ról szóló beszélgetésben nem tudott igazán világos képet raj­zolni, világos válaszokat kicsi­karni beszélőtársaitól, a túlzott szakszerűség, a fontoskodó bü­rokratikus nyelvezet kedvünket szegte, lelohasztotta a tárgy iránti érdeklődésünket. Sajnos, ez sem egyedi, korántsem fehér holló az ilyen típusú stúdió­­programok sorában.. A fentiek után egészen más­ról: arról, ami szép, kellemes, akár szóban, akár más formában jelenik meg a képernyőn. A legszebb asszony Mert ilyen pillanatok, percek, sőt félórák is adódtak. Azt hi­szem, sokáig emlékezhetünk például a Csengey Dénes emlé­kére rendezett szavalóverseny (döntő vasárnap este) győzte­sére, a Vajdaságból érkezett zentai Domány Zoltánra, aki döbbenetes erővel szólaltatta meg a szerbiai magyar kisebb­ség keserűségét és fájdalmát, de talán dühét is és sorsüldözöttsé­­gét, férfias keménységgel, meg­ragadó őszinteséggel és szépen zengő magyar nyelven. A szép szavakból, a költői szavakból ezen a vasárnapon egyébként a legszebbeket az édesanyák kap­ták. Több verses-zenés műsor­ral köszöntötte a televízió őket az anyák hagyományos napján. Elég, ha utalok a 2-es csatorna esti programjára, A legszebb szó .. ,-ra. De említhetem Cso­­óri Sándor talán legismertebb költeményét, az Anyám fekete rózsát, amely Funtek Frigyes előadásában hangzott el a Ked­ves versem sorozatban. Az anyák iránti tisztelet tes­tesült meg abban a versenyben is, amelynek tárgya a női szép­ség, s résztvevői kivétel nélkül gyermekes édesanyák, túl a harmincon, sőt a negyvenen is, s akár három gyermekkel is a „tarsolyban”. Milyen kedves, lelket melengető pillanat volt, amikor a döntő végeztével a színre léptek, anyjukhoz rohan­tak a kicsinyek, s ölbe kapva anyjukhoz simultak, s boldog mosolyban olvadt egybe anya és gyermek öröme. Ez a kép számomra a termékeny szépsé­get jelképezte meghatóan. Ti­zenöt érdekes, csinos, vonzó asszony a képernyőn, aki elju­tott a versengés során a csúcsra, s Bogyay Katalin mikrofonja előtt ki bátrabban, ki elfogódot­­tabban szóban is bemutatkozott. Tizenöt kiválasztott, akik igazi művészek, legalábbis a költő zsűrielnök, Páskándi Géza sze­rint, aki meg is fogalmazta: könnyű szép lánynak születni, de nehéz szép asszonynak ma­radni. Ez utóbbi, ha sikerül, igazi művészet. Érdekes az is, miért is vállalkoztak ezek az asszonyok a nyilvános megmé­rettetésre. Nem a túlzott hiúság hajthatta őket, volt, akit kollé­gái, kolléganői bátorítottak erre a lépésre, volt, akit egyenesen férje ösztönzött, s akadt, akit édesanyja nevezett be a Ma­gyarország legszebb asszonya címért folyó versengésbe. Vé­gül is az elsőséget egy móri ta­nárnő, Valter Tünde, egy ifjú mama szerezte meg, az érte, il­letve vele járó koronát az ő fe­jére illesztették, és ő kapta a 100 ezer forintos fődíjat is. De bő­ven jutott ajándékokból a tár­saknak is, és ez így volt emberi, ezt a humánus hangulatot erősí­tette a nők dícséretét zengő Páskándi-himnusz, vagy a szel­lem gyönyörűségét kifejező tánckettős. Ez a verseny pom­pásan érvelt amellett, hogy a szépség igenis megőrizhető. Miként a családi szeretet is, amire péntek este Vitray Tamás vetélkedője, az Ideális család mutatott játékosan példát; szép­ség és szeretet egy családi be­rekben - maga a boldogság. Röviden Szombat este láthattuk Gaál István „elfelejtett” filmjét, a Sodrásban című alkotást, amely harminc esztendeje készült, és annakidején friss szellemiségé­vel, rendkívül gazdag képi vilá­gával igazi mozisikert aratott. Hogy mi okból került most elő évtizedek múltán és miért sugá­rozta a televízió a második csa­torna műsorában? Az alkalmat nem árulták el nekünk, de igazi érték esetében kell-e valamiféle időszerősítő ok a sugárzásra? Semmiképpen nem. Igazi fel­üdülés volt ez a magyar film a képernyőn. Gaál Istvánról ke­veset hallani, nem lenne jó látni, legalább java filmjeit? Valkó Mihály Bevallom, hogy találomra ütöttem fel a bécsi telefonöny­­vet, amikor rátaláltam a Magyar Kulturális Intézet telefonszá­mára. A 24-05-81-es számon, tárcsázás után egy kedves női hang közölte velem, hogy már­cius 25-én este 18 órától Tóvári Tóth István, Munkácsy díjas festőművész kiállítása és Polgár Magdaléna koncertje lesz az in­tézetben. Nem volt más dolgom, mint hogy „engedélyt” kérjek az in-Portré a kolléganőről, Sajó Zsúról Új bélyegek A Magyar Posta Vállalat ma „Európai kortárs művészek” el­nevezéssel 17 forintos és 45 fo­rintos címletű bélyegsorozatot hoz forgalomba. A 17 forintos címletű bélyegen a paksi római katolikus templom belső képe, a 45 forintoson a Sevilla ,92 vi­lágkiállítás magyar pavilonjá­nak képe, Makovecz Imre épí­tészeti alkotásai láthatók. Az Állami Nyomdában több színű ofszetnyomással összesen 400 ezer fogazott példány készült. Ugyancsak szerdán jelenik meg a lengyel bélyeggyűjtési mozgalom centenáriumának al­kalmából a Polska '93 Koperni­kusz elnevezésű bélyeg kisív, amelyen nyolc 17 forintos né­vértékű postabélyeg és négy szelvény található. A 17 forin­tos postabélyegen a heliocentri­kus világkép korabeli ábrázo­lása látható. A kisív szélét egyebek között stilizált csillag­képek szegélyezik. A kisív 110 ezer fogazott példányban kerül forgalomba. Az idén harmadik alkalom­mal rendeznek rangos motoc­­ross versenyt a cserénfai cross­­centerben s ennek alkalmából a posta megjelenteti a 17 forintos címletű „Moto-cross VB Cse­­rénfa” elnevezésű bélyegét 450 ezer fogazott példányban. Az új bélyegeket a megjele­nés napján az első napi bélyeg­zőt használó postahivatalok a gyűjtők kívánságára lepecséte­lik. " (MTI) Megjelent a Cégkatalógus Megjelent a több mint 100 ezer budapesti és vidéki cég alapadatait tartalmazó új Cégka­talógus. A regiszter a cégbíró­ságokon bejegyzett, a Cégköz­lönyben már megjelent adatokat teszi a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A Cégközlöny és a Company Data Informati­kai Szolgáltató Kft. vezetői el­mondták: számítógép és tele­fonvonal segítségével a cégek adatai a kívánt rendszerben le­kérhetők a Company Data által működtetett, folyamatosan ak­tualizált adatbanktól. (MTI) tézet vezetőjétől az esemény megtekintésére. „Mindig örömmel vesszük, ha hír van rólunk a világban. Éppen ezért szívesen látjuk csü­törtökön este. Jöjjön egész nyu­godtan!” - hangzott a szívélyes invitálás, aminek örömmel tet­tem eleget. Kezdés előtt már 10 perccel ott voltam. A galériában egyre több magyar szót hallottam. Gyülekeztek az érdeklődők: Bécsben élő magyarok, meghí­vott vendégek, a magyar kultúra osztrák barátai. Az intézet igaz­gatójának, dr. Balázs Bélának köszöntő szavait már vagy nyolcvanan hallgattuk. Az ese­ményt megtisztelte jelenlétével dr. Ungár Dénes, bécsi magyar nagykövet, a megnyitó beszédet pedig dr. Losonci Miklós mű­vészettörténész professzor tar­totta. Meleg szavakkal mutatta be az 1909-ben Pressburgban született mestert. A 85-ik évében járó művész szuverén egyéniségét tükrözik alkotásai. „Képteremtményei nem szimpla tájak, nem portrék, hanem vallomások” - írta a kiál­lítás beharangozójában a Kisal­föld című újság. Valóban! A kék, sárga, zöld, rozsda-vörösbe hajló „vastag” színvilág a születéstől az elmú­lásig elkísér bennünket, mely utazás során végig velünk tart az ember. Tóvári mester élete összefonódott Győrrel, ahol ma is él. „Város és a művész egy­másra talált, ami elősegítette ezen nagyszerű alkotások létre­jöttét” - említette dr. Losonci Miklós. Ennek megbecsülése-Úgy tűnik: Szolnok zeneked­velő lakossága igazán szereti az opera- és operettslágereket, hi­szen a mostanában több ízben megrendezett, e műfajok leg­szebb dallamait, részleteit fel­vonultató koncertek minden al­kalommal táblás házat vonza­nak. így volt ez vasárnap este is: alig lehetett látni gazdátlanul maradt székeket; a Lovas Ká­roly által összeállított műsor és a neves előadógárda tartalmas szórakozást, szép élményt ígért az azt meghallgatni kívánónak. A színpadon elfoglalta helyét a Szolnoki Szimfonikus Zene­kar és Báli József vezényletével máris felcsendült a koncert első darabja: Rossini „Olasz nő Al­gírban” című nyitánya. Báli Jó­zsef az eredeti tervek szerint megosztva vezényelt volna Wilfried Koch-hal - azonban a német vendégkarmester sajnála­tos módon megbetegedett, s így a csaknem három óra hosszat tartó hangversenyt mindvégig a ként lett Tóvári Tóth István Győr díszpolgára, aki Bécsben is a magyar kultúra reprezen­táns nagykövete vojt. A program Polgár Magda­léna, pulai születésű előadómű­vész hegedűkoncertjével folyta­tódott. A fiatal, igen tehetséges szólista játéka. Sara Bryans-Cox, az 1975-ös salz­­bugi zongoraverseny nívódíja­sának kíséretével, valóban zenekar karnagya dirigálta. A koncert programján sorra hangzottak el Bizet, Csajkovsz­kij, Erkel, Gluck, Gounod, Mascagni. Ponchielli. Puccini, Rossini, Saint-Saens és Verdi operáinak talán legszebb részle­tei. Az áriák és zenekari részletek között a nagyszerű B aranyi Fe­renc sok érdekes ismeretet hor­dozó, sziporkázóan szellemes konferanszát élvezhette az ope­raest közönsége. A nagy sikert aratott hang­versenyen az opera talán legfé­nyesebb ifjú csillagai léptek színpadra. Hogy kinek melyik ária nyerte el tetszését - nos, ez igazán ízlés dolga. E sorok írója megkísérel ugyan rangsorolni, bár bevallja: nagyon nehéz a dolga, hiszen a műsor szinte minden darabja élményt nyújtóelőadásban hangzott el. A szolnoki szimfo­nikusok tolmácsolásában Mas­cagni: Éarasztbecsület című megkoronázta a szép estét. Mo­zart. Beethoven, Schubert, Pe­­jacevic és Bartók Béla műveit hallgatták a jelenlévők, akik önkéntes adományaikat a zág­rábi segélyszervezetnek utalták át, a horvát menekültek - főleg gyermekek - megsegítésére. Jó volt velük együtt lenni ezen az estén a Bécsi Collegium Hunga­ricumban. operájának Intermezzoja; a nagyszerű drámai szoprán. Szil­fai Márta előadásában Santuzza áriája - ugyancsak a Parasztbe­csület részlete; Szonda Éva, a szolnoki közönség kedvence előadásában Saint-Saens Sám­son és Delila című operájából a híres Csók-ária ragadta meg le­ginkább a kisebb malőr dacára is. A férfi-énekesekre térve, Réti Attila ezúttal Bizet Carmenjé­­nek torreádorjaként aratta a leg­több tapsot. A megnyerőén sokoldalú Bátor Tamás ifjú kora ellenére kitűnő Fülöp királynak bizonyult (Verdi: Don Carlos); Daróczi Tamás pedig az áriák áriája: a „Nessun dorma” tech­nikailag és zeneileg kifogásta­lan előadásával lopta magát le­ginkább a közönség szívébe. Az operaest minden előadó­nak megérdemelt sikert - az azt hallgatónak feledhetetlen szó­rakozást hozott. Szathmáry Judit P. M. Nagy siker volt Operaest a Szigligeti Színházban A Rágalom-ária Bátor Tamás-módra

Next

/
Thumbnails
Contents