Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-26 / 121. szám
6 Kunsági Extra----Kunhegyes 1993. május 26., szerda írta: D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zsolt Szenzációnak számít a felakasztható kínai ásópénz, amely a honfoglalás körül készülhetett, volt forgalomban a távoli országban. Ezenkívül őriz indiai, thaiföldi porcelánpénzeket is Csigabiga, gyere ki! Ugye csodaszép? Százhúszezer okmánybélyege, ötvenezer gyufadmkéje, húszezer csigája van Külföldi útjain arany helyett kagylókat, korallokat vásárolt Él Kunhegyesen, az Arany János utca egyik házában egy ember: Párdi Mihálynak hívják. Az eddig elsuhant hetvennégy tél hófehérre meszelte a haját, és talán van annak már ötven éve, hogy megszállott gyűjtő. Több oldalt tenne ki a lista miminden érdekli, mit is gyűjt, ezért csak dióhéjban néhány tétel a rengeteg közül. Akadnak könyvritkaságai, van 120 ezer okmánybélyege, köztük a világon a legelsők, amelyeket 1854-ben az osztrákok adtak ki. A polcokon ásványritkaságok: Líbiától Amerikáig, Lengyelországtól Erdélyig. A kíváncsiskodó megcsodálhatja nála a cápafogakat, azt a halat, amelyik vészhelyzetben felfújja magát, esetleg a rája fűrészfogait. Segítségükkel nevetve átszeli a cápákat is. Egyik féltve őrzött kincse az a 92 dekás gipszkristály, amelyet llosvai Varga István festőművésztől kapott. Gyócson találták kútfúrás közben. Akad még nála mamutfog, száznyolcvan darab csodaszép féldrágakő, temérdek kő- és bronzkori edény, szerszám, megtekinthetők az Árpád-házi királyok pénzei, thaiföldi porcelánpénzek, görög. Párdi Mihály római fizetőeszközök és a kínai ásópénz. A felsoroltakon kívül ötvenezer gyufacímke, Magyarország legelső papírpénzei 1759-ből. Szignetták, a bélyegek elődei 1780-tól. Az első világháború magyarországi hadifogolytáborainak a pénzei, mintegy húszezer csiga, sok-sok kitömött állat és a jó ég tudná felsorolni, még mi. Mellesleg labdarúgó-játékvezető is volt, és ma is messze földön híres gombaszakértő. Tagja a TIT-nek, a malakológusoknak, azaz a csigákkal foglalkozó szakembereknek. Nem kémiatanár, nem történész, se nem biológus, de kösse fel a textilt, aki ezen területeken nem szeretne lemaradni tőle. Állandóan úton vannak gyűjteményének a legcsodálatosabb darabjai. Hogy merre volt már kiállítása? íme néhány település: Szolnok, Balmazújváros, Derecske, Békéscsaba, Martfű, Tiszaföldvár, Békés, Szarvas, Nyíregyháza, Mezőberény, Mátészalka, Tiszaújváros, Putnok, Orosháza. Olyan ritkaságokat, érdekességeket őriz, amelyeket nagyon sok neves múzeum szívesen átvenne. Nem adja, bízik abban, hátha lesz majd nekik méltó helyük itthon. Kunhegyesen is. Misi bácsinak akad még egy érdekessége. Arról híres, ha nagy ritkán külföldre vetette a sors, arany, orkánkabát helyett legtöbbször korállt vagy valamilyen kőzetet, ásványt vásárolt. Éladni közülük egyet sem óhajt, hiszen ahány darab, annyiféle. Hogy meddig gyűjti még ezeket a csodákat, erre roppant egyszerű a válasz: vSzázon túl már abbahagyom”. Úgy legyen! Városi oldalunk gyűjteménye néhány érdekessége között tallóz. Ezeket a bankókat, államjegyeket még Ausztriában nyomták, de Magyarországon is forgalomban voltak, és a legelső papírpénzeknek számítottak. Hatójuk közül a legkorosabb Mária Terézia uralkodása idején, 1759-ben készült, a legfiatalabb pedig a kiegyezés előtt, 1866-ban Csak gyufacímkéből mintegy ötvenezer különbözőt őriz Ez a mamutfog legalább negyvenezer éves Mielőtt feltalálták volna a bélyegeket, korábban bélyeges papírokat, úgy nevezett szignettákat használtak. Annyi krajcárt, dénárt stb. kellett fizetni, ahány krajcár, dénár volt rajta. Ä legrégebbi szignettát 1600 elején bocsátották ki. Párdi Mihály birtokában 75 efféle bélyeges papír van. A legrégebbi 213 éves, a legutolsót a Rákosi-rendszerben, az ötvenes évek elején adták ki Féldrágakövekből száznyolcvanfélét gyűjtött össze eddig Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából Csak okmánybélyegekböl 120 ezer van neki. Közöttük a világon a legelső felragaszthatok, amelyeket az osztrákok adtak ki 1854-ben Magyar királyaink ezüstdénárjai 1116-tól 1673-ig Krétasün, kissé zilált állapotban. A Csendes-óceánban él. A szájánál lévő vastag tüskéivel általában mélyedéseket vés a kőzetekbe. Ebbe beleköltözik, a bejáratot nem tágítja, így életfogytiglan rabságra ítéli önmagát. Annyira beleágyazódik a kőzetbe, hogy csak kalapáccsal, vésővel fejthető ki. A tüskéivel iskolai táblára remekül lehet írni, rajzolni
