Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-24 / 119. szám

1993. május 24., hétfő Sportextra 11 Tenisz OB II. SZUSE - Szegedi Kinizsi 5:4 Hálátlan időszakban volt elnök Beszélgetés Sándor Jánossal Legerősebb összeállításuk­ban érkeztek Szolnokra a sze­gediek, így egyértelműen ők voltak a találkozó esélyesei, hi­szen játékosai a magyar rang­sorban lényegesen előrébb ta­lálhatóak, mint vendéglátóik. Ennek ellenére Radóczék bíztak a hazai pálya előnyében, s mint később kiderült, nem hiába. Akárcsak múlt héten, ezúttal is négy egyéni győzelmet szerez­tek a szusésok. Petőfi gyors, precíz játékkal könnyedén verte (6-2, 6-2) a ranglistán harminc hellyel előtte álló Könczölt. Újhidi ismét megőrizte veret­lenségét (6-4, 6-2), igaz, most egy pályával hátrébb szorult, mivel az érettségiző Kolláth Attila már a csapat rendelkezé­sére állt. Neki volt talán a leg­nehezebb dolga, nem is boldo­gult a néhány éve még első osz­tályú minősítéssel rendelkező Kanalas ellen (3-6, 1-6). Tanka és Radócz meggyőző magabiztossággal szállította a tőlük elvárt győzelmet (6-2, 6-3, ill. 7-5, 6-2). A párosok küzdelmeinek megkezdése előtt 4:2-re vezettek már a szolno­kiak, s ez azt jelentette, egyetlen újabb siker esetén valóra válik álmuk, a csak titkon remélt végső diadal. Az állandó első és harmadik kettős mellett az egyetemista Szász Kolláthtal vállalta a középső találkozót. Szerencsére nem sokáig kellettt izgulni, a Petőfi-Újhidi duó pil­lanatok alatt bebiztosította a SZUSE győzelmét (6-1, 6-3), mely remélhetően újabb lökést ad az újonc gárdának. Kolláth Attila érettségi vizsgái után visszafoglalta helyét a csapatban Homok helyett Férfi kézilabda NB I. B-csoport Hargita KC - Törökszentmiklós 22-31 (11-14) Hajdú Zoltán A magyar-görög sorsdöntő női röplabda junior vb-selejtező mérkőzés előtt a kistestvér „odaszemtelenkedett” a nagy elé. Megmutatta, ő is helyet kö­vetel magának a sportélet forga­tagában. Igaz, itthon még nem olyan népszerű, mint ahogy az égi csatornákon látni lehet kül­földön, ott ugyanis több ezren tapsolják végig a strandröp­labda-találkozókat. A szolnoki Komplex EC ma­gyar bajnok párosa megmutatta az érdeklődőknek, nem ok nél­kül kacérkodik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a sportág felvételének gondolatával. Hajdú Zoltán és Gulyás Fe­renc napi öt-hat órán keresztül, a Tiszaligetben kialakított ver­senypályán speciális izom- és ütőerő-fejlesztő gyakorlatokkal készül a szezonra. Nagy a cél, mert a hatfordulós országos bajnokságon kívül júniusban utazhatnak Hágába, majd Olaszországba az EB-re és szeptemberben a magyar strandröplabdasport úttörőiként először Kínába. Legnagyobb gondot az jelenti a fiúk felkészülésében, hogy nincs igazi vetélytársuk ide­haza. A röplabdabajnokságban pallérozodó játszótársak mind­össze levezetésnek tekintik a nyári négy hónapot, mikor a Grand Prix-jellegű bajnokságot rendezik. Tehát a kistestvér még a gyermekcipőjét próbálja kinőni. Az idősebbektől függ, hogy en­gedik-e, vagy csak a cipő orrát hagyják levágni. Budapest, 50 n., v.: Nádasdi, Tóth TSE: Fejes-Zsíros 1, Sípos 3, Kocsis 1, Medgyesi 2, Gu­lyás 9, Baranyi 3. Csere: Tajti (kapus), Danyi 7, Bukta 3, Csuti 2, Búzás. Edző: Kocsis Lajos. Egész héten új elemek beikta­tásával készült a miklósi gárda, Kocsis edző főleg az átlövők eredményességének növelését tűzte ki elérendő célként. Ezt a törekvést a mérkőzés teljes egé­szében visszaigazolta, hiszen a viszonylag alacsonyabb védőfal ellen jól érvényesültek a TSE magas emberei. A tudatos elő­készítések által a szélsők és be­állósok is jobban helyzetbe hozhatóak voltak. A törökszentmiklósiak mindvégig átgondoltan, higgad­tan játszottak, az első perctől kezdve folyamatosan növelték előnyüket. Gulyás nyitotta a gó­lok sorát, a nyolcadik percben már 6-2-re, a tizenkilencedik­ben 10-7-re vezettek a vendé­gek. Félidei háromgólos elő­nyük megnyugtatónak tűnt. Fordulás után gyorsan dűlőre vitte a a találkozót a TSE. Bara­nyi és Danyi villanásai, Bukta gyorsasága aranyat ért. Fokoza­tosan elhúzott a vendéggárda, és ezúttal igazi csapatjátékot produkálva - amelyet tetszetős gólok fűszereztek - nyerte a mérkőzést. Nem volt egy súly­csoportban a két együttes, az első osztályt is megjárt hazaiak még csak megnehezíteni sem tudták Gulyásék dolgát. Jók: Csontos, Mikula, Éles, ill. az egész csapat Hajik Szolnok egyik legpatinásabb egyesülete a MÁV-ból és MTE-ből hetvenkilencben egy­­gyé ötvözött MÁV MTE. Ki­lenctagú elnökségének élén az elmúlt öt esztendőben (’87-’92 decemberig) Sándor János állt, kezdetben mint a Járműjavító igazgatója, januártól azonban mint a kft. formát választott, vasúti vagonokat is felújító tár­saság első számú vezetője. Sportelnöki megbízatásáról ön­ként mondott le, ezért az első kérdés teljesen nyilvánvaló: - Miért?- Az egész vasúti támogatási rendszer megváltozott az elmúlt esztendő végén, a MÁV már nem tudta támogatni az egyesü­letet, ez volt az egyik ok. Má­sodsorban pedig, az önálló vál­lalkozással az én feladataim is megszaporodtak. Ezért úgy gondoltam, hátha sikerül az egyesületnek olyan elnököt és elnökséget találni, aki és amelynek tagjai jobb lehetősé­geket kínálnak. Még működő­képesen adtuk át teendőinket az utódoknak, maga az egyesület és a kombinát olyan helyzetben van, hogy nagyobb feladatok végrehajtására alkalmas.- Ön nem egy hálás időszak­ban állt a MÁV MTE élén, ha mást nem említek, a legnépsze­rűbb sportág, a labdarúgás soha meg nem élt mélységbe ereszkedett.- Két dolgot tartok a magam, illetve környezetem kudarcá­nak. Az egyik, Szolnokon nem sikerült elfogadtatni azon tö­rekvésemet, miszerint arra az egyesületre kellett volna építeni a versenysportot, amelynek lé­tesítményi költségeit nagymér­tékben átvállalja egy támogató, mint tette ezt a MÁV. Vallom, a sportra fordított összegeket eb­ben a formában lehetett volna a leghatékonyabban felhasználni. Másik bánatom a labdarúgás tényleges visszaesése. Okai kö­zött említhetem a hozzá értők eltávolodását, a fiatalokat nem sikerült megtartani és azt, ebben a sportágban látszódik meg leg­jobban a pénztelenség a bázis­szervek megritkulása miatt. Remélem, az új elnökség szponzorok felkutatásában is sikeresebb lesz. Egyet azonban Legfeljebb várospolitikai kérdés a sport (Fotó: Novák) tudomásul kell venni: az egye­sületek munkáját a fociszerep­lés alapján ítélik meg az embe­rek.- Ha már említette az új el­nökséget, megjegyzem, négyen kooptáltak öt személyt közgyű­lés nélkül. Mégsem az alapsza­bály eme rendelkezésére lennék kíváncsi, hanem arra, hogy ön szerint az egyesületnek mindig a hatalmon lévő politikai és gaz­dasági erők képviselői irányába kell nyitni? Miközben az életké­pes szakosztályok már jó ideje a piacgazdaság mechanizmusa szerint dolgoznak.- Szerintem legfeljebb vá­rospolitikai kérdés a sport. Iga­zán nem hiszek az üzleti alapon működtető versenysportban, persze Magyarországon. Itt nem annyira fizetőképes a társada­lom, hogy abból meg lehessen élni, persze nem az úgynevezett hobbisportágakat figyelembe véve. Szerintem az egyesületi struktúrának van jövője, de oly módon, hogy egy állandó támo­gatási szint mellett az eredmé­nyességet lehetne differenciál­tan elismerni. Alapköltségeket pályázatokon elnyerni, nem tar­tom szerencsésnek, mert nem lehet tervezni, s az alapokat rendíti meg a pénzek elmara­dása.- Némi kitérő után a vélt ér­demeket se hallgassuk el!- Talán az jó, hogy egyetlen szakosztályt sem kellett meg­szüntetni, előrelépésnek számít az ökölvívók és birkózók fo­lyamatos nevelő munkája, a női kosarasok szereplése, a tekézők hullámzása után a csúcsra jutot­tak, és ne feledjük az atlétákat, akik fennállásuk óta a legjobb eredményeket érték el. Annyit még hozzá kell tennem: rendkí­vül jó kapcsolatom volt az egyesület valamennyi dolgozó­jával.- A Véső utcai sporttelep a maga uszodájával, futófolyosó­val, szaunájával, éttermével, já­tékcsarnokával, teniszpályáival, konditermével, nem utolsósor­ban szállodájával és füves pá­lyájával így egyben, szinte min­den igényt kielégítő kombinát. Nincs-e annak veszélye, hogy hamarosan a privatizációs fo­lyamatok egyik áron aluli „por­tékájává" válik?- Úgy gondolom, ennek nincs veszélye, bár némelyek tehetnek kísérletet a megkapa­­rintására. Annyi féle szervezet­nek, vállalatnak a pénze és ráa­dásul társadalmi munka fekszik benne, hogy a teljes kisajátítás nem lenne jó. Azt azonban el­képzelhetőnek tartom, hogy a MÁV átadja működésre idősza­kosan, mint ahogy júniustól az óvoda és bölcsőde is üzemelni fog az önkormányzat felügyele­tével.- Az egyszemélyes kft. mikor lép a támogatók sorába?- Ebben az évben semmikép­pen, hiszen a MÁV nem enge­dett nyereséget tervezni. Ha a zár feloldódik, akkor a sport nagyobb támogatásával is sze­retnénk foglalkozni, addig is megadunk minden kedvez­ményt a nálunk dolgozó ver­senyzőknek. Létszámleépítés­nél figyelembe vettük jelenlétü­ket, a régiek számára pedig visszavonulásuk után nyújtunk munkalehetőséget.- Van-e ajánlása az új elnök­ség felé?- Amit felsoroltam mint ku­darcokat, azt ők valósítsák meg. A társadalmi támogatásról a magánvállalkozók felé nyissa­nak jobban, felhasználva sze­mélyes kapcsolataikat, és talál­janak a labdarúgó-szakosztály­nak tőkeerős támogatót már csak azért is, hogy az egyesüle­tet legalább úgy jegyezzék a jö­vőben, mint régen. Néder István Biliárd Bajnok lett a „Fő-Grizzly”, ötödik a csapat Rózsa Norbert ausztrál lesz? Szenzációs magyar vo­natkozású hírrel lepte meg a sportvilágot a Reuter német hírügynökség. A legfrissebb információk szerint Rózsa Norbert, a 100 m-es mell­úszás világcsúcstartója, a barcelonai olimpia két­szeres ezüstérmese bejelen­tette, hogy az ausztráliai Perth-ben kíván letelepedni, és az 1996-os atlantai olim­pián már új hazájának szí­neiben szándékozik rajtkőre állni. A huszonegy éves úszó jelenleg ideiglenes, sportte­vékenységre vonatkozó tar­tózkodási engedéllyel végzi edzéseit Gerry Stachewicz edző irányításával az auszt­rál városban. Stachewicz véleménye szerint nem je­lenthet különösebb gondot, hogy Rózsa Norbert az ausztrál válogatott tagjaként versenyezzen az atlantai öt­karikás játékokon, azt azonban kétségesnek tartja, hogy a jövő évben megren­dezésre kerülő világbajnok­ságon a jelenleg magyar ál­lampolgárságú sportoló Ausztrália éremgyűjtemé­nyét gazdagítsa. A hírhez nehéz bármit is hozzáfűzni, de nem ártana elgondolkodni azon, vajon egy sikeres, fiatal sportem­ber miért jutott arra az elha­tározásra, hogy csak így szabadulhat meg az őt kö­rülvevő negatív szenzáció visszahúzó hatásaitól. Tavaly júliusban Grizzly né­ven új biliárdklub alakult Szol­nokon, amelynek versenyzői el­indultak az ez évi kisgolyós pool-biliárd magyar csapatbaj­nokságon, végül nem is akármi­lyen eredménnyel, meglepe­tésre ötödik helyen végeztek. Ezt követte az egyéni viadal, melyen még szebb sikereket ér­tek el a Grizzly Klub tagjai. A csapatbajnokságban nyújtott teljesítményük alapján a har­minckét legjobb biliárdozó szállt harcba az egyéni bajnoki címért. Kettős szolnoki siker született, hiszen az alig tizenöt esztendős Balogh Gábor ne­gyedik helyezett lett, míg a bili­árd őshazájából, Angliából származó Salánki Julian az aranyérmet szerezte meg. Szombaton este kedves ün­nepség keretében köszöntötték a sikeres versenyzőket. A Peli­kán Szálló emeletén lévő klub­ban gyűlt össze a teljes gárda. Vezetőjük és szponzoruk, Ba­logh László - aki elsősorban az Olajbányász hívei körében volt eddig ismert - meleg szavakkal köszönte meg a játékosok telje­sítményét. Bizakodva tekinte­nek a jövő felé, s a következő szezonban talán a csapatbajnoki cím sem elérhetetlen számukra. SZ. L. Gulyás jól használta ki magassági fölényét A Grizzly Klub ötödik helyezett csapata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents