Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

6 Jászsági Extra----Jászberény 1993. május 4., kedd Termálszállót terveznek Jászberény határában is van bőven a föld kincséből, a termálvízből. Az Újerdő­ben lefojtott kutak várják, hogy hasznosításuk végre elkezdődjön. Az önkor­mányzat most úgy határo­zott, hogy - több ajánlat kö­zül - az Amerikán Apprai­sal Magyarország Kft.-t bízza meg egy termálszálló megvalósíthatósági tanul­mánytervének elkészítésé­vel. A terv 650 ezer forintba kerül majd, s augusztusra el keli készíteni. Támogatás az egyházi óvodának Év végén a Gólya óvodát a református egyház meg­vette. Most kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy a város olyan elvek alapján támogassa az egyházi óvo­dát, mint ahogy az egyházi iskolát. Ennek lényege, hogy az önkormányzat a központi költségvetésből származó, ún. fejkvótán túl is juttat az iskoláknak, óvodáknak pénzt. Az óvodák esetében ez az összeg évente és gyermekenként 19.600 fo­rint. A Gólya óvodába het­­venhárom gyermek jár. A testület számukra is bizto­sítja a pluszjuttatást, ami az idén mintegy másfél milliót jelent a Gólya ovi számára. Egyesületi kutatás A Jászberényi Tanító­képző Főiskola és-a Linzi Pedagógiai Akadémia kap­csolata többéves múltra te­kint vissza. Május 3-7-ig tíz ausztriai diák tíz jászberé­nyi főiskolással Jászjákó­­halmán végez közösen kuta­tómunkát. A falu egyesületi életét szeretnék alaposan feltérképezni. Jászok napja Az önmegváltás, a re­­demptió napja május 6-a. A jász települések, jász közös­ségek különböző módon készülnek erre. A Jászok Egyesülete május 6-án 17 órakor megkoszorúzza dr. Czettler Jenő akadémikus, az egyesület egykori elnö­kének Budapesten, az And­­rássy úton (a Köröndnél) lévő emléktábláját. A jász­berényi Városvédő és Szé­pítő Egyesület e napon tartja közgyűlését. A Zagy­vamenti Szövetkezet szék­házában 18 órakor találko­zik a tagság, ahol természe­tesen a jászok napjáról is megemlékeznek. Tüzoltóverseny Önkéntes és vállalati tűz­oltók jászsági versenyét rendezik meg május 8-án Jászladányban, a sportpá­lyán. Huszonkilenc csapat - gyermek, ifjúsági és felnőtt kategóriákban - méri össze tudását. A népes mezőny­ben nagy küzdelem várható a férficsapatok között, hisz 14 nevező van, a hölgyek viszont csak bemutatót tar­tanak, mert egyetlen csapat indul ebben a számban. A hagyományos tűzoltóver­senyt a jászíadányi önkén­tes tűzoltó-egyesület, a köz­ségi önkormányzat s a jász­berényi tűzoltóság közösen rendezi. Futófesztivál Május 9-én, szombaton 9 órától kerül sor a hagyomá­nyos kocogónapra. A Sza­badság téren lesz a gyüle­kező, nevezni 7.45-8.45 óra között lehett. Az útvonal sokak számára már ismert: Dózsa György út, Szent Ist­ván körút, Attila utca. „Egy szoknya, egy (lovagló)nadrág” Egy fess huszár(lány) ... Leesett a lóról?! Nem, le­dobta .. . Megbokrosodott a szegény paripa ... Biztos a nagy tömeg miatt. . . ... A csata egyetlen áldozata. Baleset volt. . . Egy karddal vé­letlenül megszúrták . . . Tud­tam, hogy valami gond lesz ... Ilyen és ehhez hasonló „rém­hírek” szárnyaltak Zsíros Krisz­tináról városszerte. Engem sem kerültek el a szóbeszédek, úgy döntöttem, hogy utána járok ezeknek. Telefonon próbáltam Krisztát elérni. A hívószámot nem volt nehéz megtudni, hi­szen csak édesapjának a nevét kellett keresnem, aki Jászbe­rény egyik legjobb fogorvosa. Élső próbálkozásom kudarc­cal végződött: „Kriszta csak há­rom nap múlva lesz itthon” ... - hangzott a szülői válasz. Egy kissé megdöbbentem (nem mer­tem megkérdezni Kriszta hollé­tét), talán mégis igaz valame­lyik „mendemonda”? Végül si­került személyesen is találkoz­nunk. Az első pillanatban meg­állapíthattam, külső sérülésnek semmilyen nyoma nincs.- Mi az alapja a városban felröppent - veled kapcsolatos - pletykáknak? Valójában mi tör­tént április 2-án?- Ézen a napon volt a város napja ünnepségsorozat egy ki­emelkedő eseménye, a lovasüt­közet, amelyen az ország ösz­­szes, említésre méltó történelmi lovasegylete részt vett. A Füri nevű lovam -„aki” a nyugodt természetéről híres - a bemu­tató megkezdése előtt egysze­rűen eldobta magát. Sajnos, ez az egész olyan gyorsan történt, hogy semmiképpen sem tudtam a borulást megakadályozni. A paripám ráfeküdt a jobb lá­bamra, ami nem kis fájdalmat okozott. A körülményekhez ké­pest szerencsés esés volt. Meg­bocsátok Furinak, nagyon ked­velem őt. A természet legcsodá­latosabb négylábú teremtmé­nye. Ha lehet, mutassuk be őt is: négyéves, heréit, fiatal állat; faj­tája: Furioso, színe: tűzött fe­kete deres. A Zagyvamenti Szövetkezet tulajdona.- Ha őszinte lehetek, szá­momra kissé különös, hogy egy fiatal, 17 éves hölgy a Jász Lo­vasbandérium tagja, a díjugra­tás sportág fiatal tehetsége . . .- Nekem abszolút természe­tes, hiszen a mi bandériumunk­nak több fiatal lány is tagja, és a sportágnak is van több junior tehetsége.- Mikor ismerkedtél meg a lóval, a lósporttal, a bandéri­ummal?- Három évvel ezelőtt a ba­rátnőm hívott meg a lovardába. Ezzel a látogatással egy új feje­zet kezdődött el az életemben, ma már szinte minden időm a lovaglásnak szentelem. A Jász Lovasbandériumnak és a Zagyva-menti SE díjugrató szakosztályának az elmúlt esz­tendőben lettem a tagja, illetve a sportolója. A szakosztályban az edzőm Fűzér Gábor. Ő maga is sikeres sportoló, a Kiskunhalasi Dózsa SE versenyzője. Nagyon sokat tudok tőle tanulni. Próbálom a díjugratás minden ismeretét el­sajátítani. Hétköznap naponta két-három órát edzek, hét végén - szombaton, vasárnap - dél­előtt és délután is kint vagyok a gyakorlópályán.- Ezek szerint a tanulásra ■ már nem is jut időd. Gondolom, a tanulmányi eredményeden is meglátszik, hogy a kedvtelé­sedbe, a hobbidba túl sok ener­giát fektetsz.- Tévedsz. A lovaglás mellett a jászberényi Lehel Vezér Gim­náziumban én szorgalmasan ta­nulok. A tanulmányi eredmé­nyemben semmi kifogásolható sincs, osztályzataim négyesek, ötösök. Valószínű a jogi egye­temre jelentkezem. Úgy érzem, nagy akaraterőm van, remélem, továbbtanulási terveim megvalósulnak, amel­lett a díjugratásban az erőmhöz mérten szeretnék jó eredmé­nyeket elérni. Van egy furcsa példaképem: a nagy népszerű­ségnek örvendő Bálint gazda. O nyolcvan-egynéhány évesen még mindig lovagol. Na, én is szeretnék ebben a korban még nyeregben ülni.- Szívből kívánom! Köszö­nöm a beszélgetést. Molnár Károly Korunk dilemmája Segíteni vagy nem segíteni? A hamleti kérdést így lehet ma megfogalmazni. A jelenlegi szociális gondoskodás nagy di­lemmája ez. A válasz pedig, hogy segíteni azt, aki kéri. Aki viszont nem kéri? Az kihullik a szociális háló ma még hatalmas lyukain. Amikor B-né történeté­vel megismerkedtem, első reak­cióm a segíteni akarás volt. Je­lenleg négy gyermeket nevel - több apától - egyedül, egy fia nemrégiben tragikus körülmé­nyek között halt meg. Most pe­dig 22 ezer forintot követel tőle az ÉMÁSZ. Pedig ő rendszere­sen fizette a villanyszámlákat. A sors keserves pillanataiban B-nét igazán nem hagyta cser­ben a társadalom. Sőt példásnak mondhatnánk a hivatalok maga­tartását. Két iskolás korú gyer­mekére rendszeres nevelési se­gélyt kap 1990 óta. Az önkor­mányzat 1991 tavaszán utalta ki azt a lakást, ahol gond van a vil­lanyszámlával. Most pedig, hogy az áramot is kikapcsolták B-né lakásában, levelet írtak az ÉMÁSZ-hoz: engedjék meg, hogy részletekben rendezze a tartozást. Sőt a tartozás első rész­leteként négyezer forint segélyt is adtak az asszonynak, amit fel is vett még húsvét előtt. B-né egy városi képviselővel egy cégnél dolgozik. Őt is segítséga­dásra kérte. A képviselő is köz­reműködött az ügyben. Ám a valóság az, hogy B-né lakásában nincs áram. Gyertyá­val világítanak. A gázon melegí­tenek vizet, lavórban „fürdenek” a gyerekek. A fürdőszobában amúgy sem lehetne. A kád meg­határozatlan színű. A mosdó­kagyló ripityára törve. A cserép­kályha teteje púpos. A kályha csempéi pedig hihetetlen össze­visszaságban tartják össze egy­mást. Vas ajtaja régen láthatott rendes tüzelőt. B-né azt mondja, fával meg szeméttel fűtöttek a télen. Meg hogy rendbe teteti a lakást hamarosan. A csupasz, kopott padló meghatározhatatlan színét nézem. Meg az ajtók szörnyű állapotát, a szedett-ve­­dett bútorokat, a táskás, repede­zett, máló falat. S a mosógépet, centrifugát, tévét, rádiót, meg a 60 literes hűtőszekrényt, s a nem működő boylert. Ennyi az összes elektromos készülék a háznál. S kezdem nem érteni a dolgot. A költözés után az ÉMÁSZ - akkor még átalánydíjas rendszer volt - havi 1250 forintos rész­számlát állapított meg. Ekkor 3,70 volt az áram díja, az éjsza­kai fogyasztásé - a villanyboyler - 1,90-be került. B-né nem rek­lamált, fizetett. Amióta havi el­számolás van, azóta 3300, 4500 forintos fogyasztás is előfordult nála. B-né nem reklamált, fize­tett. Csak azt a 22 ezer forintos számlát nem tudta kifizetni, amit tavaly augusztusban kapott. Az átalánydíj és a tényleges fo­gyasztás között keletkezhetett ekkora különbség. Az ÉMÁSZ-nál megtudom, hogy már tavaly megengedték neki: fizesse ki két részletben. Nem történt meg. Most már nem vár­hatnak tovább, perelik B-nét. Ugyanakkor a polgármesteri hi­vatal. s a képviselő kérését tole­rálják, elfogadjak az újabb rész­letfizetést. Mert hát ott a négy gyerek. Erre ők is tekintettel vannak. Ha a hivataltól kapott 4000 forintot befizeti - csekket is adtak ehhez -, visszakötik az áramot. Sőt eltekintenek a ki­szállási díj - 2000 forint - fel­számolásától is. Ami kétszeres költség lenne, ugyanis B-né le­szedte a plombát, visszanyomta a biztosítékokat, s használta az áramot. Másodszorra is leplom­bálták az órákat. B-né ekkor is próbálkozott, de az émászosok „trükkje” miatt áramtalanította a környéket. B-né nem tudja, mi történik körülötte, vele. Szerinte a cigá­nyok kapcsolták vissza az óráját. Ő nem ért hozzá. Úgy is néz ki! Faggatom, mégis, nem fűtöt­­tek-e hősugárzóval, hisz a cse­répkályhák szerintem életveszé­lyesek. Csak a fejét rázza. S nem érti, hogy lehet megint 1800 fo­rint a számlája, mikor kikapcsol­ták nála az áramot. Én sem ér­tem, hogy lehet ennyire tájéko­zatlan. Miért nem reklamált már két évvel ezelőtt a magas számla miatt. Miért csak most akarja bevizsgáltatni az órákat, hátha rosszak. Előfordulhat, hogy a kétszáz esetből ő az az egy, aki­nek tényleg rossz a mérője. De ehhez nem kellett volna a hú­szezres tartozást megvárni. Kétségek gyötörnek. Még egyszer kimegyünk az ÉMÁSZ szakembereivel megnézni az órákat. Elmagyaráztatom ma­gamnak. hogy lehetne elérni az áramlopást, tehát azt, hogy más használná B-né óráján keresztül az áramot. Én megértem, hogy ez kizárt. Csak B-né nem érti. Pedig valószínű, elfogyasztották azt a rengeteg energiát. Neki kell(ene) tudnia igazán, hogyan. Az elején sajnáltam ezt az asszonyt, segíteni szerettem volna. Aztán dühös lettem. Most pedig borzongok. Igen, tragikus annak a hét - ennyit szült - gye­reknek a sorsa, akik ilyen kö­rülmények közé születtek. Ilyen sötétségbe. Kiss Erika Madarak és fák napja A mezőgazdasági termőterül­tek kiterjesztésével - amely az ősi erdők elhódításával együtt járt - a madarak életfeltételei is rohamosan romlottak. Az 1870-es évektől a madárvéde­lem kérdése már nemzetközi szinten is napirendre került. Harminc évvel később, 1902-ben számos európai or­szág - köztük Magyarország is - aláírta azt a 16 cikkelyből álló szerződést, amely a „mezőgaz­daságra hasznos madarak vé­delmére” vonatkozott. E törvény szellemében szüle­tett gróf Apponyi Albert kul­tuszminiszter - aki 50 éven át Jászberény országgyűlési kép­viselője volt - 1906 áprilisában kelt körrendeleté is, amely va­lamennyi elemi iskolában el­rendelte a „Madarak és fák napjá”-nak megünneplését. Az ünnep méltó megtartását útmu­tatók segítették. A rendelet sze­rint e napon valamennyi vidéki népiskola, középfokú és szakis­kola tanulója ültessen virágot, díszfacsemetét. * Az első világháború éveiben az ünnep jelentősége háttérbe szorult, de a trianoni békediktá­tum után - amelynek következ­tében erdőink nagy részét elve­szítettük - ismét előtérbe került. A két világháború közötti idő­ben az elemi iskolák füzeteinek hátuljára sok hasznos dolgot nyomtattak. Az alábbi szöveget egy régi iskolafüzet hátuljáról másoltam le: Miként ünnepeljük a mada­rak és fák napját ? A madarak és fák napjának megtartását először Apponyi Albert gróf közoktatási minisz­ter rendelte el hazánkban a (26.12011906. számú rendelet­tel. Azóta megtartása minden évben kötelező. Az iskolák az ünnepély lefolyásáról részletes jelentést tesznek. A beérkezett jelentéseket a tanügyi hatósá­gok feldolgozzák, s illetékes helyre felterjesztik. Az Országos Állatvédő Egyesület az egész országból begyűlt adatok alap­ján összefoglaló évi jelentést ad ki „A madarak és fák napjáról szóló iskolai jelentések év­könyve” címen. A rendelet azért tűzött egy napot ünnepül az or­szágosfontosságú „ Madarak és fák” védelme céljára, hogy programot és irányt adjon az egész évre. Most, hogy orszá­gunknak fás és erdős részeit el­szakították tőlünk, még sokkal nagyobb fontosságú, hogy e célt iskoláink egész éven át szolgál­ják. A rendelet által kitűzött nap csak betetőzése az évi munká­nak. 1927. VI. 11. Muhoray György Marad-e örökség? Többször felvetődött már a jászberényi közgyűléseken, hogy mit hagynak örökül. Ma­rad-e valami a pillanatnyi gaz­dagságból, vagy üres kasszát és súlyos kötelezettségek rettene­tes terhét hagyják a következő testületre? A kérdés pedig azért időszerű, mert elfogyni látszik a privatizációs tartalék, sőt 50 milliós hitel felvétele is napi­rendre került. A privatizációs pénz - azaz a 277 millió, ami a Hűtőgépgyár eladásakor a telek „ára” volt - év elején már csak 140 milliós tételt jelentett a tartalék rovat­ban. Áz idei költségvetés vitája során is heves szócsata tárgya volt. Akkor úgy határoztak, ehhez nem nyúlnak hozzá. Szükséges ennyi tartaléknak lenni; a víz­művek működtetése, a közal­kalmazotti törvény hatásai előre nem látható kiadásokat jelent, s más, váratlan dolgok miatt is kell, hogy legyen tartaléka a vá­rosnak. Ä januári szándék feb­ruárra köddé vált. Azóta meg­vette a közgyűlés az Ifjúsági Házat, több „apróbb” kiadásra szavazott meg pénzt a tartalék­­keret terhére. Áprilisban újabb vita kereke­dett. mivel az intézmények sorra pénzért folyamodtak. A gazdasági, a kulturális bizottság vezetői észérveket vonultattak fel a túlköltekezés ellen. Ám nehéz nemmel szavazni, amikor a választók bizalma az út-járda-csatomaépítés megva­lósításakor teljesülhet be. Az in­tézmények - melyek állatkert­tel, művelődési házzal, vízmű­vel szaporodtak - fenntartása, az ott dolgozók fizetése nem érinti őket közvetlenül. Ezért a szavazáskor csak nyolc listás képviselő merte vál­lalni, hogy leszavazza a pótigé­nyeket. Á kerületi képviselők megszavaztak újabb 19 milliót az építőközösségeknek. Összes­ségében mintegy 50 milliót „költöttek" el a tartalékból. S még csak május elejét mutat a naptár.-KE­Az oldalt szerkesztette: Kiss Erika Fotó: Barát Károly és Korénvi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents