Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

4 Munkavállalóknak 1993. május 4., kedd A legjobb kor - a legjobbkor Emberibb törvényre lenne szükség Előnyugdíjról a tb-választások ürügyén Megismerkedésünk Pálin­­kásné Nagy Katalinnal, a Mun­kaügyi Központ Kisújszállási Kirendeltségének.új vezetőjével olyan helyzetkomikummal in­dult, melyet bármelyik jótollú vígjátékszerző megirigyelhetett volna. Miután elmondtam jövetelem célját - miszerint portrét szeret­nék készíteni az új kirendelt­ségvezetőről - egy kedves, mo­solygós kislány leültetett, kávé­vei és üdítővel kínált; melynek elfogyasztása alatt kimerítően megtárgyaltuk az aktuális időjá­rási helyzetet. A témának azon­ban hamar végére jutottunk. Mikor már kezdett kínossá válni a kölcsönös, noha tagadhatatla­nul őszinte mosolygás, óvato­san megemlítettem, hogy sze­retnék délig végezni. „Az nagyon jó lenne - kapott a szón -, mert még nekem is rengeteg dolgom van.” Jó na­gyot szólt az a képzeletbeli tan­­tusz, mire földet ért.- Hány éves vagy?- Huszonegy - hangzott az öntudatos válasz, de a szemei KIÉT-ülés A közalkalmazottak és köz­­tisztviselők béremelésére ren­delkezésre álló 10 milliárd fo­rint elosztásáról tanácskozott hétfői ülésén a Költségvetési In­tézmények Érdekegyeztető Ta­nácsa. Ezt a 10 milliárd forintot a június 1-jétől esedékes béreme­lésekre lehetne felhasználni. A járulékokat leszámítva tényle­gesen 6,1 milliárd forint jut a béremelésre. Az Érdekegyeztető Tanács­ban meghozott tavalyi döntés szerint a pénzből egy kiemelt szakmai kör - ide tartozik az oktatás, az egészségügy, a kuta­tás, bizonyos művészeti, könyv­tári tevékenység - 1.451 forint átlagos havi béremelést kapna. Ennek kétharmadára, havi 998 forintos emelésre lenne jo­gosult az önkormányzati igaz­gatás. Egyharmadára, 539 fo­rintra egy másik szakmai kör tarthatna igényt: a mezőgazda­sághoz, az iparhoz, szolgáltatá­sokhoz, államhatalomhoz, ál­lamigazgatáshoz tartozó kiegé­szítő közalkalmazotti, köztiszt­viselői munkaterületen dolgo­zók. Az említett három szakmai csoportban átlagosan 1140 fo­rintos béremelést lehetne elérni. ÁVÜ-hírek Elkelt a Javszer Fuvarozó és Gépjármű-karbantartó Vállalat állami üzletrésze, 19 millió 950 ezer forintért értékesítette az MHB Részvénytársaság Befek­tető és Vagyonkezelő Leányvál­lalata. Az MRP szervezeté lesz a ceglédi Aranygallér Sütőipari Rt. Az erről szóló adásvételi szerződést alá is írták. A Közép-Európai Gazda­ságkutató és Tanácsadó Kft. közreműködésével értékesítet­ték a Csesztregi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat állami tulaj­donú üzletrészét. A vételár 40 millió 500 ezer forint volt. Gazdára talált a Fővárosi Ru­házati Szolgáltató Vállalat Jó­zsef körúti üzlete. A licitár több mint hatmillió forintot ért el. Az Alfa Marketing Rt. veheti meg a Közúti Gépellátó Vállalat egri ingatlanát, A bevételből a cég a hitelezőkkel szemben fennálló tartozását csökkenti. 26 millió forintért vette meg az új tulajdonos a Molitex Ke­reskedelmi Kft. VII. kerületi üz­letét. Elfogadta a közgyűlés a Sar­­kadi Cukorgyár Rt. mérlegét, és megerősítette az eddigi tiszt­ségviselőket. A társaságban az ÁVÜ 92 százalékban tulajdo­nos. A közgyűlés jóváhagyta az igazgatóság szigorú takarékos­­sági és költségkímélési prog­ramját is. (MTI) elárulták, roppantul élvezi a helyzetet. Sok mindent meg szokott kérdezni az ember a portréalanytól, de azt biztos nem, amikor akkor, ott kicsú­szott a számon:- Hogyhogy te? Miért éppen rád hízták a kirendeltséget?- Ezt nem tőlem kellene megkérdezni. Én álmomban sem gondoltam erre. És el sem mertem volna vállalni, ha a kol­léganőim, köztük Kiss Barna­­básné, Erzsiké - a kirendeltség előző vezetője - nem bíztat eme. Az ő segítségük nélkül semmire sem mennék. Dr. Zalahegyi Tivadamé a régi kolléganő jogán segíti ki Katit:- 1991 júliusában - egy évvel az érettségi után - került a ki­­rendeltségre. Gyorsan és lelke­sen tanult, és mindenkihez tü­relmes, kedves volt. Egy idő után kialakult az ügyfeleink azon köre, akik kifejezetten őt keresték. Az az igazság, hogy nálunk a türelemnek és a jó szónak sok mindent kell pótol­nia. A privatizáció gyakran hal­lott kifejezése mostanában a de­centralizálás, ami nem azonos a decentralizált privatizációval, de jó lehetőség arra, hogy ösz­­szetévesszék a kettőt. A manap­ság emlegetett decentralizálás arra a szándékra vonatkozik, hogy a nagyobb vállalatokat ki­sebb részelje bontva próbálják értékesíteni. Ez a szándék meg­lehetősen sok vitát váltott ki. s lényegében az a meggondolás húzódik meg mögötte, hogy a kisebb egységekre könnyebb fi­zetőképes vevőt találni, mint a nagyvállalatokra. A vagyo­nügynökség annak a megoldás­nak a híve, hogy ha nincs ked­vező vételi ajánlat egy válla­latra. akkor ésszerű, hogy egy­ségekre bontva kíséreljék meg eladni. Úgy vélik, hogy az egyes részek és az anyacég ezt követően is együttműködhetnek szerződéses rendszerben. Ezzel szemben vannak szakértők, akik szerint a magyar vállalatok nemzetközi léptékkel mérve még egyben is kicsinyek, ezért a szétdarabolás nem biztos, hogy növeli a külföldi befekte­tők érdeklődését. Az Állami Vagyonügynök­ség most azon az állásponton van, hogy azonos feltételek mellett a belföldi befektetők ajánlatát részesítik előnyben a pályázatok elbírálásánál. Azt igyekeznek szem előtt tartani, hogy az ajánlatok közül melyik az, amely a vállalat hatékony működését a legjobban garan­tálja, és azt a változatot fogad­ják el. Többször hangoztatták képviselőik, hogy nem céljuk a megcsontosodott vállalati szer­kezetet tovább konzerválni. Ez azt is jelenti, hogy ha például egy megrendült helyzetű válla­lat megvásárlására a dolgozók ajánlatával szemben egy tőkee­rősebb befektető ajánlata áll, inkább ez utóbbit választják. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­- Sokszor szükségük van azonban - gondolom - határo­zott, erélyes fellépésre is.- Azt hiszem, ha erre van szükség, ez sem okoz gondot - veszi vissza a szót az érdekelt. Ebben az édesapámra ütöttem. Rengeteg akaraterő, elszántság és bizonyítási szándék van benne. Kati abban az életkorban kapta meg a lehetőséget a bizo­nyításra, amikor arra a legna­gyobb szüksége van az ifjú em­bernek. Olyan időkben, amikor bizony az ilyenfajta lehetőség oly kevés körülöttünk.- Éppen az fog előre hajtani, hogy bíztak bennem, és ezért elvárnak valamit. De még ennél is fontosabb amit én várok el önmagámtól. Ez évtől kezdve a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Munkavállalási Tanácsadói Ka­rának hallgatója. És nem egé­szen mellékesen ifjú feleség, egy épülőfélben lévő ház váro­mányosa. Hát kérem, ilyen sokminden fér bele ezekbe az évekbe. Kálmán ják, hogy a decentralizált priva­tizációs programba sorolt válla­latokra beérkezett ajánlatok döntő többsége a cégek teljes privatizációjára vonatkozott. A decentralizált privatizáció keretében létrejött vállalatela­dások kétharmad részénél hazai befektető volt a vevő, és ezek között is jelentős részénél hazai befektető volt a vevő, és ezek között is jelentős részt képvisel­tek a vállalatok dolgozói. Nagy számban vettek igénybe egzisz­tencia-hitelt, és sokan éltek a kárpótlási jegy adta lehetősé­gekkel is. Egyre gyakrabban tesznek ajánlatot a Munkaválla­lói Résztulajdonosi Program szabályai szerint is a dolgozók. Várhatóan nagy érdeklődés lesz a privatizációs lízing iránt is, amelyre még csak néhány kísér­let történt. Ez utóbbi techniká­val a vagyonügynökség csak olyan vállalatok esetében kíván élni, amelyeket már meghirdet­tek eladásra, de nem sikerült rá­juk vevőt találni. Vagyonmérleg Egy privatizációs szakértő, aki cégével már 120 vállalat lét­rehozásában, illetve általakítá­­sában vett részt, határozottan ál­lítja, hogy a privatizáció ördöge is a részletekben rejlik. Mert az a folyamat, amelyen egy válla­latnak keresztül kell jutnia vagy sokszor inkább vergődik, hihe­tetlenül bonyolult és tele van buktatókkal. Először is fel kell mérni, hogy mi az, amit el kell adni. A vagyonmérleg elkészítése ön­magában is rendkívül kényes feladat. Sorsdöntő lehet a válla­lat szempontjából, hogy mek-Jelenlegi jogszabályaink sze­rint - nem számítva a rokkant­sági nyugdíjazást - két lehető­ség van arra, hogy a nyugdíj­­korhatár elérése előtt nyugdíjba lehessen menni. Egyik az úgy­nevezett korkedvezményes nyugdíj, a másik az előnyugdíj. Gyakran összetévesztik eze­ket, pedig fontos különbség van köztük. Míg a korkedvezmé­nyes nyugdíjat akkor lehet igénybe venni, ha a munkáltató vállalja, hogy megtéríti a nyug­díjat a Társadalombiztosítás­nak, addig az előnyugdíj - a fel­tételek megléte esetén - min­denkit saját választása szerint megillet. Melyek az előnyugdíjazás fel­tételei? Négy együttes feltétele van:- azt illeti meg, akinek az öregségi nyugdíjkorhatár betöl­téséhez legfeljebb három éve hiányzik,- legalább hat hónapja mun­kanélküli-járadékban részesül,- az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel ren­delkezik,- és részére megfelelő mun­kahely biztosítására, a képzés lehetőségét is beszámítva, nincs kilátás. Ez év február 1-ig tehát - az egyéb feltételeknek megfelelő - 52. évüket betöltött nők és 57. évüket betöltött férfiak voltak jogosultak erre. Az Országgyűlés az 1993. évi VIII. törvénnyel azonban módosította a nyugdíjkorhatárt olymódon, hogy 1995. január 1-től az 56. évet betöltött nő jo­gosult a nyugdíjra, majd pedig két évenként egy-egy évvel nö­vekszik a nyugdíjkorhatár 2001-ig, amikor is a 60 évet be­töltött nő lesz arra jogosult. Ez azt jelenti, hogy az a nő, aki a törvénymódosítás hatály­balépése után, az idei évben tölti be a 52. évét, az a jelenlegi 55. éves korhatárt tekintve jó­kora hozzáértéssel és előrelátás­sal számolnak a vállalat tulaj­donában és könyveiben sze­replő tételekkel, hogy miként tartják számon a lízingelt esz­közöket vagy a követeléseket. A szakértő a vállalattal közö­sen dolgozza ki az átalakulási tervet, amelyben ki kell térni arra, hogy mi az átalakulás célja, milyen módon tervezik a jövőben a cég gazdaságos mű­ködtetését, mennyire lesz jöve­delmező majd a vállalkozás. Számtalan formai és tartalmi feltételnek kell megfelelni.Ki kell dolgozni például a vállalat környezetvédelmi tervét. Ez is sok buktatót rejt magában, mert gyakran a cégek mai vezetői nincsenek is tisztában azzal, hogy a korábbi években milyen környezeti károk keletkeztek a cég területén - azt pedig általá­ban még kevésbé tudják, hogy a károkat miből és hogyan hozzák helyre. Nem kevésbé kényes a dol­gozók foglalkoztatási terve. A vagyonügynökség gyakran előnyben részesíti azokat az ajánlatokat, amelyek - főleg a munkanélküliség által súlyosan érintett térségeknél - foglalkoz­tatás megőrzésére ígéretet tesz. De, hogy az ígéretek mennyire reálisak, van-e rájuk garancia - az más lapra tartozik. Az átalakulást megelőző tár­gyalások másik nehéz terepe az önkormányzatokkal való egyezkedés, amely ugyancsak számos érdekellentét és vita for­rása'. Ha már létrejött minden érin­tettel az egyezség, akkor szám­talan okmányt kell csatolni a cégbejegyzéshez, ezek körül is támadhatnak bonyodalmak. De ha minden okmány és irat töké­gosult volna előnyugdíjra, de ha figyelembe vesszük, hogy mire eléri az 55. évét, akkor már 56 év lesz a nyugdíjkorhatár, akkor pedig erre nem jogosult. Van azonban olyan értelme­zés is, mely szerint a nyugdíj­­korhatár csak 1995. évben emelkedik meg, ezért jelenleg még az 55. évet kell figyelembe venni nőknél, illetve férfiaknál a 60 évet. A jogszabály értel­mezése még nem alakult ki, a Tásadalombiztosítási Főigazga­tóság még nem foglalt állást véglegesen. Csak remélni lehet, hogy kedvező álláspont alakul ki, bár elképzelhető egy törvé­nyi magyarázat vagy kiegészítő rendelkezés. Tisztelt Olvasó! Ezen a helyen általában a fontosabb jogszabályok ismer­tetésével foglalkozunk, de talán megbocsátható, ha most - a kö­zelgő társadalombiztosítási vá­lasztásokra is tekintettel - egy kis kitérőt teszünk, nem bírálat­nak szánva, hanem inkább helyzetértékelésnek. Az Országgyűlés mostani törvénymódosításával azok a nők, akik 52 évesen már lélek­ben felkészültek, hogy három év múlva nyugdíjba mehetnek, majd csak 58 éves korukban, 6 év múlva lesznek erre jogosul­tak. Nekem ez olyan, mintha 10000 méteres síkfutásnál 8 ezer méternél bemondanák, hogy mégis 12 ezer méter lesz a táv. Nem tudom, hogy hányán volnának képesek ezt teljesí­teni. Az ember az élete során az erejét beosztja: amikor még csak a „védett" korhoz közele­dik, mégegvszer ráérősít, ek­kora nőnek fel általában a gye­rekek, még útjukra kell őket bo­csátani, így hát kiad magából mindent. Amikor már közeledik a nyugdíjkorhatár, akkor már arra készül, és bizony sokszor letes is, akkor is hónapokba te­lik, amíg a cégbíróság bejegyzi az átalakult vállalat adatait. Többen állítják, hogy a cégbíró­ságok rendkívüli túlterheltsége és ebből adódó lassúsága már önmagában is akadályozza a gyors privatizációt. A decentra­lizált privatizációnál különösen sok kritika éri a cégbíróságokat, hiszen a szakértők díjazásának egyik előfeltétele a gyorsa­­ság.És ha már minden formasá­gon sikerült túljutni, akkor jön a tényleges privatizáció, az átala­kított társaság értékesítése. Ki lesz a vevő? Ha már eljutott egy vállalat abba a helyzetbe, hogy általa­­kult gazdasági társasággá, kö­vetkezhet a ténylege privatizá­ció, vagyis az értékesítés. En­nek is megvan a maga szigorú eljárása. Kezdve attól, hogy a vállalatról cégbemutató füzetet szokás készíteni, pályázatot kell kiírni, az ajánlatokat értékelni kell, és ha minden jól megy, vé­gül is sikerül eladni a céget. A tapasztaltak szerint egy ilyen ügylet átlagosan három-öt per lehetőségét rejti magában. Szigorú szabályai vannak pél­dául a pályázati hirdetésnek, amelyet könnyű megsérteni, és máris van támpont a perre, jta valaki - rendszerint egy vesztes pályázó - utólag meg akarja óvni a döntést. A legnehezebb feladat mégis az igazi vevő megtalálása, il­letve annak mérlegelése, melyik ajánlat a legjobb, melyik a leg­alkalmasabb arra, hogy a válla­lat biztos jövőjét garantálja. Jó ideje világossá vált már, hogy a vállalatok iránti fizető­kifáradva számolja a napokat. Tudjuk, az Országgyűlést a ne­héz gazdasági helyzet kénysze­rítette erre a törvénymódosí­tásra. De nem egyformán haszná­lódik el az emberi szervezet. Van, aki még a nyugdíjkorhatár után is bírja erővel és szívesen dolgozik - különösen a nagyobb jövedelem és nagyobb nyugdíj reményében. Mások pedig alig várják a nyugdíjkorhatár eléré­sét, mert miközben 25-30 évet ledolgoztak a cipőgyári szalag mellett vagy a gyermekzsivalyt túlkiabálva a hangszálaikat túle­rőltették, mint pedagógusok, eközben gyermekeiket felnevel­ték, a háztartás minden gondját ellátták, kifáradtak. Biztosan volna mód arra, hogy a törvény tekintettel le­gyen ezekre a körülményekre, és az egyének nehéz helyzetét is figyelembe véve emberibben szabályozzon akár úgy, hogy az előnyugdíjazás lehetőségét hozzáigazítja a megemelt nyug­díjkorhatárhoz (azzal, hogy to­vábbra is igénybe vehessék 52 éves kortól), hogy lehetővé te­gye a korábbi nyugdíjba vonu­lást - esetleg kicsit kisebb nyugdíjjal - vagy úgy, hogy azt ösztönözné, aki tovább akar és bír dolgozni stb. Május 21-én megválasztjuk a társadalombiztosítási önkor­mányzatok képviselőit. Nekik is címezzük ezeket a gondolato­kat. Mint önálló nyugdíjbiztosí­tási önkormányzat, akik csak ezekkel a kérdésekkel kell, hogy foglalkozzanak, úgy segít­sék a törvényhozókat, hogy mi­nél emberibb törvények szület­hessenek. Mi pedig, mint válásíztópol­­gárok, azzal tudunk magunkon segíteni, hogy elmegyünk má­jus 21-én a választásra és lehe­tővé tesszük az új szervezetek megalakítását. Dr. Szegedi Károly képes kereslet csökkent, ugyan­akkor változatlanul erős a nyo­más a privatizáció gyorsítása iránt. Ezért a kormányzat kü­lönböző módokon igyekezett a keresletet növelni, és olyan pri­vatizációs módszereket beve­zetni, amely kispénzű emberek számára is reális esélyt-ad a tu­lajdonszerzésre. így került sor az Egzisztencia-hitel (E-hitel) bevezetésére, majd feltételeinek enyhítésére, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) megindítására, és nem utolsósorban a kárpótlási jegyek fizetőeszközként való elfogadá­sára. Néhány kísérlet történt már a privatizációs lízing al­kalmazására, és szó van újabb technikák kidolgozásáról is (hi­teljegyek, részletfizetés). Miközben ezek a lehetőségek módot adnak a tulajdonosi kör szélesítésére, sok fejtörést is okoznak a privatizálandó válla­latok sorsáról döntő szakértők­nek. Mert a dolgok logikája folytán sokan úgy gondolkod­nak: ha valamit kárpótlási je­gyért is megkaphatok, miért adja érte készpénzt? Ha ked­vezményes feltételekkel, E-hi­­telben is meg lehet venni, miért adjak érte kárpótlási jegyet? És miért vegyek igénybe egyálta­lán hitelt, ha még kedvezőbb feltételeket is kilátásba helyze­tek? Mivel elég sokféle változat jöhet szóba a fizetésnél, nagyon átgondoltan kell mérlegelni, hogy melyik ajánlatot célszerű elfogadni. Feltéve, hogy több ajánlat is érkezik a felkínált vál­lalatra. Az eddigi tapasztalatok alapján azt is megfigyelték, hogy a magyar befektetők sok­szor nagyon is szemérmesek. A külföldiek - a piac értékeítéle­­tére hivatkozva - könnyedén mondanak ki olyan alacsony árakat, amekkorát a vállalat sa­ját emberei ki sem mernének ej­teni a szájukon. (Folytatjuk) Keserű bérmunka Az elmúlt évben az exportunk legdinamikusabban növekvő ága­zata - majdnem megduplázta dollárbevételünket - a bérmunka volt. Ez azonban nemcsak annak köszönhető, hogy jól dolgozunk, hanem az, hogy a nyugati cégek minimálbér alá próbálják csök­kenteni fizetésünket. Több mint tíz évvel ezelőtt Sopronban a Cik­lámen Ruhaipari Szövekezetnél -fő megrendelőjük egy oszrák cég volt, a magyar varrónők bár igaz, hogy szalagon, izzadságcsep­­pekkel fényesítve, de több forintot kerestek, mint az átlagos női munkaerő. Néhány nappal ezelőtt ha nem is megdöbbenve, de a magyar piaci viszonyokhoz jól alkalmazkodó nyugati tőkés bér­csökkentő erőfeszítéseiről is hallottam. Mit erőfeszítés? Tényekből indul ki, hat évvel ezelőtt alkalmazott gépészmérnökének fizetését, amit akkor még márkában fizetett, illetve gépkocsi használatát is nem az akkori alumínium forintunkba fizette, ma már konvertibili­tás felé törekvő valutánkban méri ki a járandóságot, illetve azt is különböző címszók alatt csökkenti. A magyarázat roppant egyszerű, mérnökök munkahely „ lelése” szinte lehetetlen, ezért megteheti,hogy az amúgy Európa-Szerte el­ismert gépészmérnök diplomát 13 ezer forint! hó értékelhesse. Vagy mi fizetünk a műszaki gárdánknak a megélhetéséhez szükséges nem nevetséges összeget, vagy a nyugati bagóért a mi államilag támo­gatott egyetemeink tudását szipolyozzák ki, mert a tudást eladni ma Magyarországon nehezebb, mint megszerezni, ha pedig a tudás pénzre váltásáról beszélünk, az eladó megaláztatása elkerülhetet­len.-span-Amit jó tudni a privatizációról III. rész Mi a vagyonügynökség szándéka?

Next

/
Thumbnails
Contents