Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-21 / 117. szám

10

Sport

1993. május 21., péntek

Tájfutás

Súlyos mosolyok

A belgiumi Eupen adott otthont a Nemzetközi Diáksport Szövetség által megrendezett tájékozódásifutó-világversenynek, melyen nyolc nemzet - Izrael, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Németország, Észtország, Belgium és Magyarország - fiataljai vetélkedtek. Hazánkat megyénk iskolaválogatottja képviselte húsz fővel.

A verseny egyéni viadal volt, de teljesítményükből csapateredményt is számoltak. A csapat öt főből állt, a legjobb három eredménye számított be a csapatversenybe.

A rangos esemény előtt a szervezők két edzéslehetőséget biztosítottak valamennyi résztvevő számára. A terep megegyezett az 1988-ban rendezett ifjúsági Európa-bajnokság helyszínével.

Megyénk diákjai az alábbi eredményeket érték el:

1976-77 fiú egyéni: 1. Juhász Roland, 2. Balogh Márk, 11. Balogh Péter, 13. Jakus Gábor (valamennyien jászárokszállásiak), 15. Török Viktor (Szolnok).

1976-77 leány egyéni: 1. Tajti Anikó (Jászapáti), 2. Tokaji Mónika, 5. Kecsmarik Anita, 19. Szabovik Szilvia (valamenyien szolnokiak).

1978-79 fiú egyéni: 14. Ballagó Tamás, 29. Várdai Zoltán, 33. Petró Árpád (valamennyi jászárokszállási).

1978-79 leány egyéni: 15. Tábor Judit (Szolnok), 21. Németh Mónika (Jászapáti, 24. Farkas Gabriella (Jászapáti), 28. Balogh Edina (Jászárokszállás).

1976-77 fiú csapat: 1. JNSZ megyei (magyar iskolaválogatott: Juhász Roland-Balogh Márk-Balogh Péter)

76-77 leány csapat: 1. JNSZ megyei (magyar iskolaválogatott: Tajti Anikó-Tokaji Mónika-Kecsmarik Anita)

78-79 fiú csapat: 5. JNSZ megyei (magyar iskolaválogatott: Ballagó Tamás-Várdai Zoltán-Petró Árpád).

1978-79 leány csapat: 4. JNSZ megyei (magyar iskolaválogatott: Tábor Judit-Németh Mónika-Farkas Gariella).

Kézilabda

Mezőtúron került megrendezésre a III. korcsoportos (7-8 osztályos) diákolimpia fiú, leány kézilabda megyei döntő 3-3 csapat részvételével. Fiúknál Tószeg, Szolnok Mátyás Kir. Á.I., Törökszentmiklós Kölcsey, lányoknál Kunhegyes, Kunszentmárton, Törökszentmiklós Kölcsey csapatai küzdöttek.

Eredmények: fiúk: Törökszentmiklós Kölcsey - Tószeg 16-13, Törökszentmiklós Kölcsey - Szolnok M. 26-17, Tószeg - Szolnok M. 18-14. A győztes Törökszentmiklósi Kölcsey országos területi döntőbe jutott csapat tagjai:

Révi Attila, Polgár András, Andrejka Zoltán, Csík Attila, Buczkó Róbert, Kelemen Gyula, Szuromi Attila, Polgár Tibor, Juhász Péter, Nagy Dániel, Nagy Zsolt, Pozderka László. Edző: Bertán István.

Lányok: Törökszentmiklós Kölcsey - Kunhegyes 11-10, Törökszentmiklós Kölcsey - Kunszentmárton 9-6, Kunszentmárton - Kunhegyes

24-17. A győztes Kölcsey csapattagok:

Asztalos Ildikó, Elekes Mária, Kun Adrienn, Mátravölgyi Mónika, Szikszai Helga, Szikszai Márta, boda Barbara, Fekete Orsolya, Csikós Anikó, Bognár Edit, Benedek Ildikó, Sándor Mariann, Romany Anett. Edző: Kiss Ferenc.

A kölcseys fiúk, lányok első helyezése a céltudatos évfolyamos képzés eredménye, amit bizonyít, hogy az előző évhez hasonlóan mindkét csapat újból kivívta az országos területi döntőn való részvételt, mely május 21 -23-án kerül megrendezésre Nyíregyházán.

Holló Ibolya

Az erőemelés igencsak gyerekcipőben jár még errefelé, pedig a szolnokiak szép eredményeket értek már el ebben a sportágban. Közülük is kiemelkedik egy hölgy, Holló Ibolya, nemrégiben megnyerte az országos bajnokságot, és pillanatnyilag a júniusi, Darmstadtban rendezendő EB-re készül.

De hogyan téved a súlyzók közé egy fiatal lány? Elvégre nem mindennapi dolog, hogy mázsás súlyokkal „játszadozzon” valaki. Négy évvel ezelőtt került le Ibolya először az edzőterembe. Persze előzménye is volt a dolognak, ő ugyanis már évek óta mindennap körbefutotta a Tiszaligetet. Egy reggel azonban kellemetlen élményben volt része, egy „mutogatás bácsival” találkozott. Ekkor

Atlétikai versenyt rendeztek a honvédség sor- és hivatásos állománya részvételével Szolnokon. Ä harmadik körzet bajnokságára rányomta bélyegét a hadsereg anyagi támogatásának csökkenése, a katonai sport színvonalának gyengülése. A 12 katonai egység csapataiban akadt olyan, amelyik nem tudott minden versenyszámban indulni.

Sorra szűnnek meg az országban elismert, jó nevelőmunkát végző katonaklubok vagy olvadnak be polgári egyesületekbe. Ilyen körülmények ellenére is a „sportok királynője” több mint százhúsz honvédet és hivatásos katonát csalt ki a Véső utcába. Szolnokról három, Ceglédről kettő, Egerből, Szentesről és más helyőrségből verbuválódott össze a népes mezőny. Az olimpiai versenyszámokon kívül speciális katonai váltókat is beiktattak a programba. A 4x800 méteres fegyveres váltó komoly fizikai állóképességet igényelt, mert a kánikula, a fegyver, a szabályos

döntött úgy, megtanulja megvédeni magát.

A futásról egy időre átnyergelt az úszásra, és időnként eljárt a Mátyás király úti edzőterembe. Azóta már ismét visszatért a futáshoz, de őrzőként - valamint húzóerőként - Bogár névre hallgató, valóban bogárfekete puliját is magával viszi.

Ulviczki Mihály, az erőemelők edzője és mindenese gyorsan felfedezte, hogy Ibolya jóval erősebb az átlagosnál, és rábeszélte, hogy induljon versenyeken. Az első OB-n szinte edzés nélkül lett második, utána zsinórban nyerte a különböző versenyeket. Az eredmények ellenére sincs irigylésre méltó helyzetben edzője, hiszen Ibolya nyáron nem hajlandó edzésre járni, és év közben is el-elfelejt lejárni a terembe, ha belemerül a rajzolásba.

Éppen ezért jelentett óriási meglepetést mindannyiuknak, mikor kiderült, hogy Holló Ibolyát beválogatták a magyar erőemelő válogatottba. Néhány hétig teljes erőbedobással kell dolgozni az EB miatt, utána aztán lehet pihenni a nyáron.

Hogy mi lesz utána? Azt egyelőre még Ibolya sem tudja. Mindenképpen folytatja, de nem biztos, hogy sokáig versenyszerűen. Most még csak Bogár jelenti a családot számára, ám később gondok lehetnek sportága miatt. Nem sok férfi szereti ugyanis, ha kiválasztottja erősebb nála... SZS

katonai öltözet (gyakorló és surranó) csak kiegészítője volt a táv teljesítésének. Az egyéni győztesek a szentendrei országos döntőn képviselhetik körzetük színeit.

Győztesek: csapat: 1. Szentes, 2. Cegléd, 3. Szolnok Vegyes Szállító Repülő Dandár; egyéni: súly lökésben, diszkoszvetésben: Fukszreiter András törm.; magasugrásban: Búzás Norbert honv.; 400 m gát: Tóth Zoltán honv.; kézigránát dobásban: Bendó Csaba honv. (mind Szolnok); 5000 m: Takács Tibor honv. (Debrecen); 400 m: Bálint Eduárd honv. (Eger), 800 m: Jakus József törm. (Cegléd); 200 m: Pusztai Gábor honv.; távolugrás: Virág Csaba honv. (Eger); 4x100 m: Eger; 4x800 m fegyveres váltó: Szentes; 3000 m akadály: Tamás Tibor honv. (Debrecen); 110 m gát: Valter Attila honv. (Szentes); 1500 m: Jakus József (Cegléd); hármasugrás: Sipkó István

honv. (Szentes); 100 m síkfutás: Dudás András honv. (Cegléd); 4x400 m: Cegléd. Sz. L.

Tamás (1-es) éppen előzni készül, hogy a végén győztesként üdvözölhessék

Katonai körzeti atlétikai bajnokság

Surranóban a „királynő”

Közmunkán a jégkorongozók

Hatszáz férőhellyel bővítik a lelátót

Bármennyire is a nyárelőt éljük, két és fél hónapja még azon izgultunk fagyoskodva, vajon sikerül-e a Lehel HC együttesének legyőznie a Ferencvárost a bajnoki döntő utolsó összecsapásán. A végül ezüstérmet szerzett kék-fehérek az utolsó sípszót követően már a következő bajnoki idényre gondoltak, vezetőik pedig azon nyomban megkezdték vagy inkább folytatták a csapat anyagi támogatásának szervezését.

Mivel a Hűtőgépgyár Kft., mint bázis, ötmillióról már korábban biztosította az együttest, elkezdődött további pénzforrások felkutatása. És aki keres, az talál nemcsak a közmondás szerint, hiszen a Lehel HC pályázatot nyert közmunka végzésére. Nagy Sándor gépészmérnök tervei alapján hamarosan hozzálátnak a jászberényi jégpálya korszerűsítéséhez és bővítéséhez. Az Építőmester Kft. műszaki felügyelete mellett a hatszáz férőhelyes bővítést maguk a játékosok fogják elvégezni, így 1,5 milliós munkabérükből december végéig biztosított a fizetésük, amely ebben a formában a tavalyihoz képest egyharmadával csökkenti a klub bérterheit.

Személyi változásokról is beszámolhatunk a vakációzó hokisoknál. A korábbi két utánpótlásedző, Havrán Péter és Szőke Péter csoportját az ősztől Alexander Vlaszov és Antal Zsolt, a második sor élcsatára veszi kezelésbe. Sütő Andrástól Rusvai József vette át a szakosztály irányítását, az új igazolások közül pedig a két miskolci jégkorongozó, Csíki Csaba csatár és Egyed Miklós hátvéd Jászberénybe települése látszik biztosnak. Éppen úgy, mint Bató András visszatérése, aki mint

köztudott, a vezető edzővel, Kereső Csabával történt nézeteltérése miatt vált meg tavalya csapattól.

Áz elnökségnek és a szakmai stábnak komoly fejtörést okoz az új szabály (csak három külföldi szerepelhet egy csapatban) betartása. Ugyanis a Lehel HC jelenleg négy kiváló ukrán korongozót (Mihonik, Szelihov, Vorobjev, Vodopjanov) mondhat magáénak, ám közülük valakinek hamarosan „kosarat” kell adni. A felkészülésről már most annyit lehet tudni, hogy a Lehel HC október 1-20-ig Belerussziában tartaná edzéseit, ahonnan hazatérve, folyamatossá válhatna a jeges munka.

Tudjuk jól, amíg ez bekövetkezik, még a „vénasszonyok nyarát” is magunk mögött kell tudni, nem beszélve a vakációról.

(ni)

Bizony a rangadókon kevésnek bizonyult a férőhely

Cselgáncs

A Magyar Honvédség Parancsnoksága május 29-30-án Nemzetközi Regionális Katonai Judoversenyt rendez Szolnokon, a Tiszaligeti Sportcsarnokban.

Magyarország 1991 májusa óta tagja a CISM-nek, mely a katona sportolók nemzetközi szervezete. Ezúttal egy nehézatlétikai sportág, a cselgáncs legjobbjai látogatnak a Tisza partjára.

Tíz ország tizenegy csapata, hetvenhét sportolóval vonul fel az egyéni és csapatversenyekre. Nem akármilyen hírnevű judokák érkeznek a küzdelmekre. Franciaország képviseletében például tatamira lép Yandzi Darcell, aki tavaly a Buenos Airesben rendezett junior világbajnokságon, majd a két héttel ezelőtt az athéni felnőtt Európa-bajnokságon nyert aranyérmet.

A belga Laats Philip ötödik lett a barcelonai nyári olimpián, míg a román Rusu Julian Európa-bajnoki-érmet vihetett haza az 1992. évi kontinensviadalról.

Két magyar csapat szerepel a nemzetközi B-kategóriás versenyként számon tartott versenyen, az A-válogatott közvetlen utánpótlását képező, jelenleg sorkatonai szolgálatot töltő juniorok együttese és a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola HSE gárdája.

A szurkoló szemével

Előrebocsátom, kedvenc sportágam a kosárlabda. Éppen ezért vívódtam sokat, megírjam-e levelem. Ami végül meggyőzött abban, hogy igenis meg kell írnom, a sport, azon belül a kézilabda szeretete. Bevallom, a kosárlabda mellett megkülönböztetett figyelemmel kísérem a jégkorong, a labdarúgás és a kézilabda eredményeit. Ez utóbbi sportágban zajló események kötötték le figyelmem. Röpke másfél hét alatt volt szerencsém látni az FTC-Vasas, a Vásas-Hypobank, a Törökszentmiklós-Kiskunmajsa és a Hypobank-Vasas mérkőzéseket. Anno Varga, Süvölt ős, Kovács P. játéka jelentette nekem az etalont, amikor Debrecenben tízezer szurkoló járt a találkozókra. Ezeken nőttem fel, ezek jelentették számomra az „anyatejet". A fenti mérkőzések láttán nagyon elszomorodtam. Kemény hangon úgy is mondhatnám, ez már nem sport, ez már nem játék, ez már az újkori gladiátorok, illetve gladiátornők küzdelme. Jellemezhetném úgy is, „első vérig".

Tudom, sokan azzal érvelnek, a kézilabda kemény, féifias sportág. Rendben van, ám legyen, de ne csapjon át brutalitásba! Valahol „elszaladt a ló”! Figyeltem, ötmásodpercenként szólt a bírói síp, a játék állandóan állt, alig történt valami. Úgy érzem, előbb-utóbb elveszíti így táborát e sportág, alig lesz nézője. A játék eldurvulásában nemcsak az edzők, játékosok felelőssége nagy, hanem a játékvezetőké is. Ami a TSE-Kiskunmajsa mérkőzés második félidejének végén játszódott le, az valami eszméletlen! Aki nem látta, nem hiszi el! Tőlem három méterre többször is, valósággal belegázolják a padlóba mindegy, melyik csapat játékosait, és a fekete ruhások egyáltalán nem ítéltek ellenük semmit! Véleményem szerint nincs egységes felfogás, mindenki saját szakállára vállalja fel az ítéleteket vagy nem ítéleteket. Ez káoszhoz vezethet! Vajon a nemzetközi vagy a hazai szövetség nem érzi a gondokat? Vagy olyan nagyok az összefonódások (lásd Prokop úr!), hogy nem mer senki lépni? Talán itt is be kellene vezetni, mint a kosátjabadában, hogy öt számú személyi hiba után kipontozódik a játékos, vagy csökkenteni kellene a pályán lévők számát? Ki tudja, melyik lenne a legjobb megoldás? Egy biztos. Néhány hónapra elvették a kedvemet a mérkőzésektől. Biztos lesznek olyanok, akik nem értenek egyet velem, és továbbra is látogatják a találkozókat.

Hölgyeim és Uraim! Vitatkozzunk, csapjanak össze a különböző nézetek! De csakis a kézilabda érdekében!

Balogh László, Szolnok