Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 116. szám

1993. május 20., csütörtök Húszéves a Tisza-tó 7 Kulturális értékek a Tisza-tónál Az idegenforgalom további munkára ösztönöz A hagyományos paraszti építészet emlékei között tartják számon a poroszlói tájházat is nánai templomra jellemző (1752-ben épült). Nemes egy­szerűségével, kazettás mennye­zetével azonban figyelmet ér­demel a tiszaszalóki és a tisza­füredi református templom is. Kiemelkedő jelentőségű kultúr­történeti érték a sarudi későba­rokk Nepomuki Szent Já­­nos-szobor, mely az egykori fa­luközpont helyén áll. A barokk korszak legjelleg­zetesebb építménye a Sarud északi végén fekvő egykori Hídvégpuszta magtárépülete. A kőből és nyerstéglából készült épület a vármegye legnagyobb majorsági épülete volt valaha. A ma romjaiban is pompás eme­letes épület kovácsoltvas ajtói, oszlopos-boltozatos belső terei lenyűgözőek. A XVIII. század végén je­lentkező új stílust, a klassziciz­must templomok, kúriák, szob­rok, paplakok, parasztházak jel­zik. Ebben a stílusban épült a poroszlói református és a kato­likus templom, valamint a ti­­szabábolnai és a tiszafüredi ka­tolikus templom. Szép klasszi­cista hatású az oszlopos tomá­­cos tiszanánai és tiszafüredi re­formátus papiak is. Sarudon az 1812-ben készült Szenthárom­ság-szobor, Kiskörén pedig az 1835-ben állított Nepomuki sek: csak Tiszanánán és Újlő­­rincfalván találunk református vallású kisebbséget. A XVIII. századi újratelepe­­dés és újratelepítés emlékét őr­zik a települések központjának jellegadó építményei, a temp­lomok. Elsőként a római katoli­kus felekezetűek templomait kell megemlíteni. Ezek több­sége ugyanis Eszterházy Károly egri püspök-földesúr tervszerű, templomépíttető munkásságá­nak eredménye. Az egyházme­gye déli részének vegyes lakos­ságú vidékein - s mint láttuk, ilyen volt a Közép-Tisza-vidék is - sorra épültek a ka­tolikus templomok, plébániák - kitűnő, sok esetben a Lajtántúli tar­tományokból Egerbe telepített kőművesmes­terek, festők, asztalo­sok, szobrászok mun­kálkodása nyomán. Az egri püspöki kőmű­vesmesterek közül Francz József horvátor­szági származású, de Egerben letelepedett mester nevét kell első­ként megemlíteni. Az ő terveit és kivitelezői munkáját dicsérik a kiskörei, a tiszanánai és a sarudi katolikus templomok. Mindhá­rom nagyméretű, késő­barokk stílusú épít­mény. Különösen a sa­rudi templom méretei A múlt megmaradt emlékeit keresve érdeklődésünk közép­pontjába egyre inkább az adott tájra jellemző településformák, műemlékek és helyi védelemre érdemes építmények kerülnek. Különösen érvényes ez egy olyan vidéken - a Közép-Ti­­sza-vidéken és annak szűkebb térségében, a mesterséges Ti­­sza-tó mentén -, ahol a viharos történelmi múlt és az ember táj­formáló tevékenysége mara­dandó nyomokat hagyott. A Tisza-tó melletti 13 telepü­lés (Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszaszőlős, Tiszaörvény, Ti­szafüred, Kisköre, Tiszanána, Sarud, Újlőrincfalva, Poroszló, Négyes, Tiszavalk, Tiszabá­­bolna) kulturális értékeit lénye­gében véve három történelmi korszak emlékei jelentik. Érde­kes, sok vonatkozásban ellenté­tes értelmű „jelzések” ezek. A középkor építészeti emlékei ugyanis elenyésző számúak, mivel a XVI-XVII. században állandósuló török hódítások nyomán a települések zöme többször is elpusztult. A XVIII. század ezen a tájon az újratele­­pedés vagy újratelepítés idő­szaka. Ám ez a folyamat vi­szonylag lassú; spontán és ter­vezett mozzanatokkal, a refor­mátus és a római katolikus val­lásfelekezetek közötti ellentét­tel terhes. Ugyanakkor ez az a korszak, amely számos figye­lemre méltó építészeti értéket hagyott ránk. Templomok, plé­bániaépületek, kúriák, uradalmi épületek, szobrok őrzik az újjá­építés, a végleges letelepedés emlékeit. Viszonylag kevés jellegzetes építészeti érték utal az alig száz esztendővel ezelőtt kibontakozó polgárosodás időszakára. Ez természetesen egyáltalán nem véletlen. Vidékünk ugyanis - a terület „megyeszéli”, minden­kori periférikus fekvése követ­keztében - későn kapcsolódott be a modernizációs folyama­tokba. Településenként változó számú, műemléki vagy telepü­lésképi szempontból évtizede­kig alig méltányolt építmények jelzik ezt a korszakot. Az alig polgárosodott, agrárjellegüket hosszú ideig megőrző települé­seken azonban mára a paraszti lakóházak, gazdasági épületek száma is megfogyatkozott. Ideje tehát, hogy kisszámú, csak e tájra jellemző emlékeinket számbavegyük és védelmezzük. Elsőként a legkorábbi idő­szak építményeiről, illetve az ezeket megtizedelő török hó­doltság korának egy sajátos kö­vetkezményéről, a jellegzetes településszerkezetről essék szó. A középkort két fennálló épület és két, a terepen is jól látható építménynyom jelzi ezen a vi­déken. Ä tiszaderzsi román stí­lusú templomrom a XIII. szá­zadi templom maradványa. Vele közel azonos korú a tisza­füredi református templom DK-i oldalfalát képező falma­radvány, melyen az 1980-as években végzett feltárás nyo­mán jól láthatók a jellegzetes ablaknyílások. Poroszló belterü­letének DK-i végén a helybeliek még ma is megmutatják az egy­kori földvár nyomait. Ez az erődítmény védte a fontos tiszai átkelőhelyet: már Anonymus is megemlítette a vár fontosságát. Tiszafüred és Tiszaörvény kö­zött, az üdülőtelep szomszédsá­gában tárták fel hazánk egyik legjellegzetesebb Árpád-kori templomát. A kisszámú építészeti emlék ellenére főként írásos források bizonyítják, hogy a környék te­lepüléshálózata a török időkig jelentős mértékben eltért a mai­tól. Éppen a háborús pusztítá­sok a részbeni előidézői annak, hogy ezen a vidéken nagyha­tárú, egykori mezővárosok (Po­roszló, Tiszafüred), népes nagy- és középfalvak (Tiszanána, Kisköre, az 1896-ban egyesített Abádszalók) keverednek apró­­falvakkal (Tiszaörvény, Újlő­­rincfalva, Négyes, Tiszavalk). Ez a településhálózati sajátos­ság Alföld-szerte is elég ritka jelenség. Nagyon érdekes tényező, jel­legzetes helyi és kultúrtörténeti értéket képvisel egy-egy telepü­lés belső szerkezete, alaprajza. Ennek a jelenségnek az elem­zése a XVIII. századi újratele­­pedéshez illetve újratelepítés­hez visz közelebb minket. Fi­gyelmet érdemel, hogy a hal­­mazos, zegzugos szerkezeti elemek elsősorban a spontán módon benépesült, s így a XVIII. században zömmel re­formátusok lakta településeket jellemzik (Tiszafüred, Poroszló, Tiszavalk, Tiszaszőlős, Tisza­derzs, Tiszaszalók-belsőfalu). Tiszafüred, Tiszaszőlős és Ti­szaderzs esetében még az egy­kori, falu melletti Tisza-meder utcahálózat formáló hatása is jól kimutatható. Kisköre, Tisza­nána, Sarud, Újlőrincfalva, Né­gyes, Tiszabábolna, Tiszaör­vény keresztutcás, szabályos utcasarokkal jellemezhető falu. Ez nem véletlen, hisz e falvak népének letelepítésében döntő szerepet játszott az egri püs­pök-földesúr: a szervezett tele­pítés szabályozott beltelek ren­dezéssel is járt. Ezek a falvak katolikus népességű települé­A klasszicista stílusú, oszlopos, tornácos tiszafüredi Lipcsey-kúria épületében a Kiss Pál Múzeum található kiemelkedőek, hisz ez a temp­lom a legnagyobb azok között, melyeket Eszterházy püspök építtetett. A templomok festési, berendezési és szobrászati munkáit a legjobb egri mesterek (pl. Vittmann Antal, Huszár Fe­renc, Steinhäuser Antal, Schö­­nich Mátyás, Schmitt Ferenc) végezték. Igen jellegzetes ba­rokk építészeti emlék az id. Zwenger József által 1766-67-ben épített kiskörei plébánia, továbbá az 1776-ban készített tiszafüredi plébánia is. A barokk stílus a református templomok közül csak a tisza-Jelentős kultúrtörténeti érték a sarudi későbarokk Nepomuki Szent János-szobor Szent János-szobor őrzi a klasz­­szicizmus emlékét. A XVIII. század és a XIX. század fordulóján, majd a ké­sőbbi évtizedekben megélén­kült a nemesi családik kúriaé­pítő tevékenysége is. A valaha létezett klasszicista stílusú, osz­lopos tornácos kúriák közül azonban ma már csak két tisza­füredi, műemlékként számon­­tartott „kastély” létezik. Az egyik a vaskos tréfáiról híres fü­redi földesúr, Pankotay Józsa György kúriája a város Poroszló felőli szélén. A másik az 1840 körül épült Lipcsey-kúria (ma Kiss Pál Múzeum), ahol 1849. március 4-én és 5-én Kossuth Lajos is megszállt. Több, egykori jobbágypa­raszti lakóház is egyfajta „népi” klasszicista jelleget mutat. Ilyen például Tiszafüreden a Malom u.12. számú oszlopos tornácos ház (ma Fazekas Tájház). A múlt század világát, a hagyo­mányos paraszti élet- és lakás­körülményeket ma már arány­lag kevés ház őrzi vidékünkön. Érdemes azonban megemlíteni, hogy egyes településeken ezek az épületek, telkek, utcák vé­dendő értéket jelentenek. A polgárosodás időszakának épületeit hosszú évtizedekig nem méltányoltuk, pedig ezek a létesítmények ma is jelentős te­lepülésképi tényezők. Igaz, megjelenésük, számuk csak a nagyobb településeken lehet je­lentős, mindenképpen ki kell azonban emelnünk a századfor­duló körül épített középületeket (községháza, jegyzői lak, isko­lák). A településeket járva néhány szép eklektikus épületre is felfi­gyelhetünk. Ilyen például a kis­körei Kossuth utcán a község­háza és a rontott homlokzatú művelődési ház. Sajnos több ek­lektikus és szecessziós homlok­zatú épület lett átalakítás vagy lebontás áldozata. Ki kell azon­ban emelnünk a poroszlói sze­cessziós községházát, továbbá e stílus tiszafüredi emlékeit: a volt polgári iskolát, a városhá­zák Úgy vélem, kultúrtörténeti emlékeink és értékeink feltárá­sában, védelmében van még tennivalónk, azonban ez az át­tekintés is bizonyítja, hogy már eddig is értünk el némi ered­ményt. A Tisza-tó fejlődő ide­genforgalma további munkára ösztönöz. Dr. Vadász István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents