Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-20 / 116. szám
4 1993. május 20., csütörtök A szerkesztőség postájából Húszéves a Jász Kertbarát Klub Pro Urbe-díjat kaptak Ahogyan az iskolakezdés előtt... / Éretlenek a katonaságra A közelmúltban nagy öröm érte a város kertészeti hagyományait ápoló kertbarátokat. Jászberény önkormányzati képviselő-testülete két évtizdes, a város hírnevét öregbítő, érdekeit is szolgáló tevékenységünkért Pro Urbe-emlékérmet, és a kitüntetéssel járó 10 ezer forint pénzjutalmat adományozott. Az elismerést nagyra értékeljük és tudjuk, hogy ez a figyelmesség kötelez bennünket. Különösebb ígéretek nélkül, az eddigiekhez hasonlóan képzeljük el a jövőnket: A folytatásban a finomítás, a részletek gazdagítása következik, amit szívesen vállalunk. Mert a szorgalmas emberi munka, az emberek közötti barátság, a természet szeretete és védelme olyan érték, amelynek a megbecsülésére egy egészséges társadalomban szükség van. E helyen említjük, hogy „Húszéves a Jász Kertbarát Klub” címmel pályázatot nyújtottunk be a Sáros András Alapítvány kuratriumának. Állásfoglalásukban egyetértettek a választott téma feldolgozásával. Kedvező állásfoglalásukért a kuratórium tagjainak is nagyrabecsülésünket, köszönetünket fejezzük ki. A kertbarátokra jellemző szorgalommal elkészült a pályamunka, melynek nyomdai kivitelezését a Pető és Társa Nyomdaipari Szolgáltató Betéti Társaság vállalta - rövid határidőre -, és részünkre több ezer forintos árengedményt adott. Nekik, és valamennyi segítőnknek - a kertbarát közösség nevében köszönetét mondok: Lukács Gábor a Jász Kertbarát Klub elnöke Köszönet az önzetlen segítőknek Sikeres véradás Cserkeszőlőn Május 17-én véradást szerveztünk. s a polgármesteri hivatal egyik helyiségében felhívásunkra ötvenhármán jelentek meg, hogy beteg embertársaikon segítsenek. (Összesen 19,2 1 vért adtak.) A Vöröskereszt cserkeszőlői szervezet akciójához az önkormányzat, a helyi termelőszövetkezet, valamint Szokolai Lajos és Varga Károly nyújtott anyagi segítséget. Az esemény lebonyolításában pedig a nyugdíjas klub, a bölcsödé, az általános iskola dolgozói, és a vöröskeresztes aktívák működtek közre. A véradóknak, s mindazoknak, akik bármiben segítségünkre voltak, ezúton is köszönetét mondunk. A Vöröskereszt helyi szervezete nevében: Lászlóné Zsíros Mária Küldjön egy képet! A szolnoki első óvodában A megyeszékhely első, Kolozsvári úti óvodájában örökített meg bennünket ez a felvétel - 1932-ben. Középen Polónyi Jolán óvónő - sajnos már nem él -, fent daduskánk, akit ugyancsak nagyon szerettünk. Én az első sorban a hatodik vagyok. Balázs Józsefné (Vidra Erzsébet) „Menjek a fenébe?” Mert megnézte, miért fizet Ami a martfűi piacon történt velem a napokban, mélységesen felháborított, s úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül. Sokszor vásárolok ott, hiszen van választék, s eddig a kiszolgálás ellen sem lehetett kifogásom. Az eladók zömében kedvesek, udvariasak, az is előfordul, hogy a vevő megkóstolhatja az árut - mielőtt dönt a vásárlásról. Van egy fiatal házaspár, akiknél nemcsak friss, finom, bő a választék, de a mosolygást sem felejtették el; a mögöttük áruló bácsinak mindenkihez van egy kedves szava; az illatszereket árusító férfi sokszor viccel; a „Jonathán” eladója is udvarias, nem így az az idősebb „úri ember”, aki a minap nemcsak udvariatlanságról, hanem közönséges viselkedésről tett tanúbizonyságot. A nevét - bár időközben megtudtam - nem írom le. Remélem, magára ismer. Beteg volt a kisfiam, neki szerettem volna venni a nem épp olcsó almából. Szóltam az „eladónak”, hogy válogatok pár szemet, és majd azt megmérjük. Nem voltam cinikus vagy udvariatlan, de őt pusztán az a tény, hogy megnézem, miért adok ki pénzt, úgy kihozta a sodrából, hogy üvöltözni kezdett: Ne nyúljak hozzá a gyümölcshöz, mit nézegetem, nem válogatni kell, hanem kérni. . .! Amikor végre szóhoz jutottam, s megkérdeztem, miért ne nézhetném meg azt, amiért pénzt adok, azt válaszolta, hogy ő sem válogat a pénztárcámban; különben is tegyem le az árut és menjek a fenébe! Beismerem, erre én is mondtam egy cifrát, s otthagytam. Keserű szájízzel gondolok az esetre, és csak bizakodni tudok, hogy azóta talán rádöbbent; emberhez, kereskedőhöz méltatlanul viselkedett. K. A.-né Martfű Május 2-án reggel, a Vasárnapi újság című rádióadásban megszólaltattak egy nyugállományban lévő honvéd alezredest, aki arról nyilatkozott, hogy az utóbbi időben sajnos aránylag sok tényleges katona lesz öngyilkos, és ebben - európai szinten - a csúcson vagyunk; hogy az esetek többnyire a családi problémákra vezethetők vissza. E témával kapcsolatban viszont nem említette, hogy nagyon sok 18-19 éves fiatalember még nem érett a katonaságra, pedig szerintem ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az a véleményem, ha sok kisgyerek nem mehet még 6 éves korában iskolába, mert „nem iskolaérett”, ugyanúgy sok 18-19 éves fiatalember sem érett még meg a katonai szolgálatra. Tudjuk, hogy a bevonuló fiatalokra egyszerre zúdul a megpróbáltatás: elszakadtak a meleg családi fészektől, szeretteiktől, a fegyelem, az egymáshoz alkalmazkodás, a harci kiképzéssel járó feladat stb., amit nem mindenki tud egyformán elviselni, megemészteni. Előfordul, hogy a bajtársak olyan dolgokat mesélnek egymásnak, ami fokozza a szolgálatot teljesítő kiskatona feszültségét, és az éjszakai őrszolgálatban elhamarkodottan, meggondolatlanul cselekszik. Én 1941-ben vonultam be katonának - 3 hónap híján 22 évesen. Az önkéntesek 21 év alattiak voltak. Úgy látom, a mai fiataloknak az a céljuk, hogy minél előbb túl legyenek a katonaságon, s ennek bizony olykor nagy ára van. Szerintem a 20 év alatti fiatalemberek 40 százaléka még nem alkalmas katonai szolgálatra, s talán célszerű is lenne efölé emelni a bevonulási korhatárt. Sándor János Szolnok Sok-sok élménnyel gazdagodtak Egy hét Angliában Már több éve kínál lehetőséget a Kent School of English nyelviskola angolul tanuló, különböző nemzetiségű gyerekek továbbképzésére. Ezzel a lehetőséggel élt a közelmúltban - immár másodízben a szolnoki Kassai Úti Általános Iskola. A Kent School of English (KSE) egy tengerparti kisvárosban, Broadstairsben van, Londontól mintegy 100 kilométerre. A hosszú, Angliába vezető úton Kölnben és Brüsszelben is megálltunk, s megnéztük a híresebb nevezetességeket, pl. a kölni dómot és a brüsszeli Atomiumot. A Dunkerque francia kikötőből indulva hajóztunk át a La Manche csatornán Ramsgate-be. Innen már csak pár kilométer volt Broadstairs. A busz megérkezését azok a családok várták, akik az ott-tartózkodásunk alatt elszállásoltak minket. Délelőttönként iskolába jártunk, ahol játékosan tanultunk, a nap második felében pedig különféle érdekes programokon vettünk részt. Pl. kirándultunk Canterburybe és Londoba; részt vettünk egy agárfuttató versenyen (fogadhattunk is); egy délutánt töltöttünk Tides csodauszodájában. Testmozgásként bowlingoztunk és sportoltunk Broadstairs szabadidőközpontjában. Visszafelé egy délutánt Párizsban töltöttünk, ahol megcsodáltuk az Eiffel-tomyot és Champs-EIysées-t. Hosszú, fáradságos út után, de élményekkel gazdagon értünk haza. A szervező tanár néniknek ezúton is köszönjük a nagyszerű lehetőséget. Rácz László a Kassai Úti Ált. Iskola 7. o. tanulója Közbenjártunk Az eset felháborító Vajon mit érdemel az a bűnös - bár a jelek szerint nem egy ember vétke lehet - aki ahelyett, hogy elásta volna az elhullott jószágokat, az abádszalóki határba hordta? A magáért beszélő színes fotót az egyik olvasónk juttatta el szerkesztőségünkhöz a napokban, s többek között ezt írta: Elpusztult állatok tömege hever (tehén, malac, disznó, birka, s ki tudja, még mi minden ...) a Kunhegyes és Abádszalók közötti határban; az egyik dülőúttól pár méterre, és a lakott területtől csupán néhány kilométer távolságra - tovább fertőzve, szennyezve a területet, a nagyközség környezetét. A felháborító esettel Marek Györgyöt, az abádszalóki polgármesteri hivatal jegyzőjét, majd Erdei Andrást, a Szövetkezeti Holding igazgatóját is megkerestük, hiszen hozzájuk tartozik a terület. Nem tudtak róla, mi vittük az elképesztő, kellemetlen hírt, s mint azt a Holding igazgatója mondta, gazdaságukban több mint egy éve nem volt olyan mérvű elhullás, amit a csúfos helyszín mutatott. Megállapították, hogy az elpusztult jószágok nem a Holding Szövetkezet állattartásából származnak, azonban munkagépekkel - és az állattenyésztéssel foglalkozó két szervezeti egységük hozzájárulásával - azonnal elföldeltették, az ismeretlen elkövetők ellen pedig feljelentést tettek. Az önkormányzattal, a szövetkezettel, s természetesen olvasóinkkal együtt reméljük, a tettesek mielőbb kézre kerülnek, és elrettentő büntetést kapnak.-cs-Csatornázás - védőkorlát nélkül Újabb balesetre várnak? Martfűn, az ófalui részen vezetik a szennyvízcsatornát. Tavaly a védőkorlát és egyéb hiányosságok miatt sajnos két baleset történt ezen a helyen, mégsem tették meg a szükséges óvintézkedést. A Szolnoki Keviterv Akva Kft. az alvállalkozó, a generálkivitelező pedig a Budapesti UTB Kft. Személyesen szóltam a vállalkozónak, hogy legalább a veszélyesebb szakaszra tegyék ki a védőkorlátokat, de az volt a válasz: nem gondolom tán, hogy a saját pénzéből vesz korlátot? Nem tudom, kinek a pénzéből kell a balesetvédelmi eszközöket megvenniük, de arra gondolok: a vállalkozókra bizonyára kivétel nélkül vonatkozik az a jogszabály, mely szerint az utcai csatornázási munkafolyamatoknál - a balesetek elkerülése érdekében - meg kell tenniük az alapvető óvintézkedést. Tudomásom szerint a Rákóczi és a Kossuth út sarkára is csak úgy tettek védőkorlátot, hogy az útellenőrző szolgálat adott nekik kölcsön. Ezúton is kérjük az illetékeseket, sürgősen intézkedjenek - még mielőtt újabb baleset történne. K. S.-né Martfű Hozzászólás cikkeinkhez Sokat segített a megyei önkormányzat Sajnálattal vettem esze, hogy a „Szeptembertől új iskola fogadja a diákokat” című, az Új Néplap május 7-i számában megjelent írásban - feltehetően tévedésből - nem szerepel összegszerűen is az a támogatás, amit a megyei önkormányzatnak köszönhetünk. Az erről szóló tájékoztatásom helyesen így hangzik: Nagy segítséget kaptunk a megyei önkormányzattól, hiszen 1991-ben 3 millió forinttal, 1992-ben pedig 2 millióval segített bennünket, és ez elég volt arra, hogy el tudjuk kezdeni az iskolaépítést. Székács István polgármester Nagyrév A törvény bicebócasága Nyerészkedők a kárvallottak?! A „Kárpótlási ellentétek a Héki ÁG-ban - Földművelők, vagy nyerészkedők” című, május 12-i információ véleményünk szerint - kétségtelen jóindulata ellenére is - helytelen következtetésre készteti a tájékozatlan olvasót. A földalap-kijelölés eseményeiről ugyanis tudni kell, hogy az első kárpótlási földalap-kijelölést a JNK-Szolnok Megyei Kárrendezési Hivatal törvénytelennek minősítette, és átdolgozásra visszaadta az ÁG-nak. A módosított kijelölés 1992. május 26-án kelt elfogadó határozatát azért fellebbeztük meg, mert téves számításon alapult: a törvényes 8000 Ak helyett kárpótlásra csak 3300 Ak értékű földterületet tartalmazott. Elutasítás után az OKH-val szemben keresettel fordultunk a Szolnoki Városi Bírósághoz. A bíróság alaposnak (jogosnak) ítélte keresetünket, és a hivatalt új eljárásra kötelezte. Az ítéletet nem fellebbezték meg, így 1993.március 19-én jogerőre emelkedett. Ennek két hónapja, de az OKH még nem tett eleget az abban foglaltaknak. A megyei kárrendezési hivatal kettő, az országos pedig öt és fél hónappal lépte túl eddig (V. 12.) a törvényes határidőket, és a kétségtelen túlterhelés miatt csak a megyeiek számára van mentség. Hogy mennyire „nyerészkedők” a kárvallottak, erre szolgáljon egy példa: A régi tulajdonos a hárommillió Ft-ot érő belvárosi ház és 20 hektár termőföld elvételéért járó 450 ezer Ft értékű kárpótlási jegyen - az Alcsiszigeten - jó ha 4 hektár területhez jut árverésen. Ugyanakkor minél kevesebb földet jelölnek ki árverésre, annál több marad az egyesek számára előnyös privatizációra! Egyébként: a megyei kárrendezési hivatal és a szolnoki földrendező bizottság a közeli napokban küldöttséget meneszt az OKH-hoz, az intézkedések megsürgetésére! Sőt: Vincze Kálmán országgyűlési képviselőnk vállalta, ha májusban nem zárják le érdemben az ügyet, parlament elé viszi. A Szolnoki Érdekegyeztető Fórum és Földrendező Bizottság megbízásából: Bogdán Béla tag * Tisztelt Bogdán Úr! Mint az érdekegyeztető fórum és földrendező bizottság megbízottja, Ön a tájékozatlan olvasót még tudatlanabb állapotban hagyja, mert e levelében elfelejti megemlíteni, hogy a Héki AG alcsiszigeti kerületében mindössze 450 hektár alacsony Ak értékű föld maradt, ami épphogy elég az ott lévő szarvasmarha-szak - telep takarmányellátására. így ez a föld tartós állami tulajdonban marad. Valamint elfelejtette megemlíteni, hogy a Holt-Tisza partjából mintegy 2,5 kilométer vízparti területet jelöltek ki kárpótlásra, illetve az építendő 4-es útvonal melletti földsávokat is megvásárolhatják kárpótlási jegyért. Azt meg vegyék tudomásul: ha Önök nyaralótelket, illetve üzletileg hasznosítható területet akarnak vásárolni a Holt-Tisza vagy az új 4-es mentén, fizessenek Ak-ként 30-40 ezer forintot. Nem vonom kétségbe, hogy kárpótlási jegyük értékpapír, joguk van vele nyerészkedni, de a törvény bicebócasága az, hogy az Önök pereskedése miatt a Héki ÁG-hoz tartozó más településeken sem tarthatják meg a kárpótlási földek árverését. Említi a jogintézmények határidő-túllépését, azonban elfelejti megemlíteni azt, hogy az Önök pereskedése miatt, a különböző fellebbezések következtében, az árverések akár 3 évvel is elhúzódhatnak. Küldöttséget lehet meneszteni, ez azonban nem változtat azon - újra hangsúlyozom: jogos, de Önök által el nem ismert nyerészkedési szándékukat hogy a kárpótlási törvény végrehajtási szakaszát dilettáns módon szavazták meg. Egyetértés reményében:- span -Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
