Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

4 Közös használatú útjaink! A földhöz jutottak figyelmébe Mint ismeretes, kárpótlási tövényeink a végrehajtás fo­lyamán állandó változás alatt álltak és állnak, minek köszön­hetően értelmezésük is változó, mondhatjuk: bizonyos esetek­ben eléggé sajátságos. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a kedvező módosítást nemcsak a földrendező bizott­ságok, hanem a megyei kárpót­lási hivatal is olykor a kedvez­ményezettek kárára értelmezi. Ezúton is szeretnénk egyér­telmű tájékoztatást adni a földhöz jutók számára, még­pedig az 1992-es L törvény 5. paragrafusának módosító erejé­ről - az 1992. évi, II. törvény utakra vonatkozó előírásait ille­tően. A már említett, módosító ha­tározat szerint az érintetteknek nem kell megfizetniük a gaz­dálkodó szervezet számára a közös használatú utak megépí­tésével kapcsolatosan felmerült költségeket. E költségek mér­téke gazdálkodó szervezeten­ként más és más összeget takar, de mindenesetre a tulajdonba, illetve használatba vevők szá­mára nem elhanyagolható költ­ségmegtakarítást fog jelenteni. Ezzel párhuzamosan az érin­tettek figyelmébe ajánljuk azt is, hogy a földalapok kijelölé­sekor kimutatott, egy hektárra vonatkoztatott meliorációs költségekből - az utak megépí­tésére fordított költségeken túl - le kell vonni a kijelöléskori ér­ték, illetőleg a tulajdonba, hasz­nálatba vétel ideje közötti időre elszámolt amortizációs költsé­geket is. Mindezekre tekintettel kívánjuk, hogy az érintetteknek legyen sikerük, melynek érde­kében mi érdemben állunk szolgálatukra - a birtokunkban lévő, felsőszintű dokumentu­mok alapján. A Független Kisgazdapárt jászberényi szervezete nevében tisztelettel kívánunk bort-bú­­zát-békességet: Dr. Fenyvesi Máté titkár Kasza Antal elnök A babánál nincs károsodás Végre megnyugodhattak Unokánk - Faragó Dórika -, aki 1992. október 22-én szüle­tett a mezőtúri kórházban, saj­nos rá három napra rendkívül súlyos állapotban került - dr. Jaksics Ilona doktornő jóvoltá­ból - a szolnoki Hetényi Géza Kórház intenzív gyermek és ko­raszülött osztályára. A dr. Vá­mos Jolán főorvosnő vezette osztályon heteken keresztül küzdöttek unokánk életéért, sorsának jobbra fordulásáért. Az odaadó és rendkívül lelkiis­meretes munkájuk következ­ménye, hogy most, a féléves ko­rában végzett kontrolinál ki­mondhatták: a babánál nincs ká­rosodás. Ezek után tudtunk mi is végre megnyugodni. Talán másoknak úgy tűnik, egyszerű esetről írunk, mi azt érezzük, szükséges, hogy a fő­orvosnő és kollégái felmérhetet­len értékű gyógyító munkájáért a nagy nyilvánosság előtt fejez­zük ki hálánkat, s mondjunk kö­szönetét. „A Faragó nagyszülők” Túrkeve i .w/.zwiS - ti\2 ';it> >ßbfi33Sl-líiinA „Sajnáljuk, hogy olykor bosszantottuk” Köszönet az osztályfőnöknek A pedagógusnap közeledté­vel a nyilvánosság előtt szeret­nénk köszönetét mondani Ma­jomé Bíró Éva tanárnőnknek, a Tiszatenyői Általános Iskola VII. osztály osztályfőnökének azért a fáradhatatlan, odaadó munkájáért, amit egész évben értünk tett. Hogy az iskolában töltött évek felejthetetlenek, emlékezetesek maradjanak számunkra, energiáját, szabad idejét nem kímélve, szeretettel, lelkesen szervezte, szervezi a tanulmányi kirándulásokat, a táborokat; szponzorokat keres - gondosan figyelve arra is, hogy az utaztatásunk, ellátásunk a szüléinknek minél kevesebbe kerüljön. További odaadó, lelkiismere­tes munkájához jó egészséget, sok sikert kívánunk, és sajnál­juk, hogy az év során néhány­szor felbosszantottuk. A VII. osztály tanulói (huszonhatan) Tiszatenyő Küldjön egy képet! Önkéntes tűzoltók - 1950-ben A múlt hónapban, április 17-én emlékeztünk arra a szörnyű, tragikus tűzesetre, ami 100 éve, 1893-ban történt Jászladány­­ban, és az évfordulón megkoszorúztuk Szent Flórián szobrát. A fenti kép a hajdani önkéntes tűzoltókról készült - 1950-ben, de sajnos már csak négyen élünk: Fekete Mátyás, Kalmár Gábor, Kolonisz István és én, aki az álló sorban bal­ról jobbra a negyedik vagyok. Csík István Jászladány A kibicnek semmi sem drága A Tisza partján ... A szerkesztőség postájából „Csaknem agyvérzést kap­tam” - Éljünk a Tisza-part adottságaival cím alatt olvastam ebben a rovatban (április 26.), B. A. monogrammal azt a leve­let, melyben a tisztelt olvasó a Tisza-part jelenét és jövőjét ille­tően, s a korábban közreadott tervekről, elképzelésekről fej­tette ki véleményét. Ehhez sze­retnék néhány gondolatot fűzni. Szerintem a Tisza-partra ter­vezett üzletközpont létesítése még nem konstatálható tény­ként, a konkrét hasznosításáról sem született döntés, hiszen erre utalt a polgármester úr is, aki bizonyára éppúgy aggódik a te­rület jövőjéért, mint a tisztelt levélíró. S persze „kinek a pap, kinek a papné” - tartja a köz­mondás, így nekem például tet­szik a Tisza-part képben is meg­jelenített terve; a környeze­tünkbe, a városképbe illőnek tartom, és örülök, hogy végre megmozdult valami... Számtalan sétám során sze­met szúróan tapasztaltam, hogy a nyilaskereszttől kezdve a sok­féle ocsmányságig, minden tar­kította a düledező és romos Ti­­sza-parti épületeket, a rendezet­len területet határoló faelemes kerítést. Egyetlen környezetbarát, de főleg hozzáértő szakember sem azonosulhat azzal, hogy a Hő­sök szobra környékén minden maradjon a jelenlegi állapotá­ban. Az is igaz, hogy a városé­pítés majdnem olyan, mint a labdarúgás: mindenki ért hozzá, ahány ember, annyi elképzelés, hiszen a kibicnek semmi sem drága. Egyesek gyakran han­goztatják - sértett érdekük iga­zolására - a környezetvédelem fontosságát, csak éppen nem látják a fától az erdőt. Szeren­csére szakmailag nem ők dön­tenek. Természetesen mindannyi­unkban él a félelem a környe­zeti ártalmaktól, a levegőszeny­­nyeződéstől. Igazi megoldás ta­lán az volna, ha a Tisza-part vi-A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megyei szervezete április 30-án műso­ros estet adott a jászberényi Pro Humanitate Klub tagjai részére - a városi könyvtár helyiségé­ben. Megemlítem, az előadás szervezésében nagy része volt dr. Baranyi Imréné Miks Má­ria megyei titkárnak. A kölcsönös szívélyes kö­szöntés után az előadást Sep­­rőssy Gárán György, a Jászkun­ság baráti körének titkára nyi­totta meg - ismertetve az ’’Óda a fényhez” című, a vak és gyen­­génlátó költők, írók antológiá­ját. Ezután kezdetét vette a mű­sor - a szolnoki Varga Katalin Gimnázium I. osztályos diák­jai és Palásti Tibor közremű­ködésével. Utalva a címre, az említett könyvből novellákat, verseket adtak elő, és hatása alatt lelki szemeink megnyíltak, szinte látókká váltunk; A szigeti kaland vak leánya és orvosának tragédiába torkolló története lé­tatott területe teljes mértékben parkosítható lenne; a galéria és a református templom közti te­rületet szanálhatnák. Gondo­lom, a város pénzügyi helyzete ezt nem engedi meg - hosszabb távon sem. Ez a megoldás egyébként biz­tosan többe kerülne, mint az Új Néplapban ismertetett. Arról nem is szólva, hogy mit nyújt­hat a városnak a közcélú vállal­kozói beépítés. A légszennyeződés egyik fő forrása a gépkocsik számának folyamatos növekedése. Ezt megállítani talán senki nem ké­pes. Akkor mi a magoldás? A mélygarázsok építése, ami a vi­lág nagy városainak legelfoga­dottabb formája! A Tisza Szálló építői bezzeg tisztában voltak a Tisza-part ér­tékével — írja az olvasó. Éz igaz, de hol voltak akkor a gépko­csik, s a a város lakossága sem volt több 25 ezernél. Az a véleményem, hogy a Ti­sza-part várható kialakításánál, rendezésénél elsődleges szem­pont volt a környezettel való kapcsolat, annak védelme, a funkciók közcélú dominanciája, a Tisza-parti értékek őrzése, erősítése. Bízzunk abban, hogy az álta­lunk választott önkormányzat pillanatnyi anyagi érdekek nél­kül hoz döntést a Tisza-part részletes rendezési tervéről; hogy nyilvánosságot ad, támo­gatja az ezzel összhangban álló önszerveződő, közérdeket szol­gáló kezdeményezéseket. A Tisza és a Zagyva kínálta területre a kedves olvasó is ké­szíthet tanulmánytervet - ha ott látja álmai szállodáját, ami az Expóig még megvalósítható. Bizonyára összhangban lesz a környezetvédelem és az önkor­mányzat által is jóváhagyott ál­talános rendezési tervvel. Aggályait megértve, én mégis egy üzletközpont megva­lósítására szavazok. Tenyeri István lekben rendített meg bennünket, és eszünkbe juttatta szomorú sorsunkat. De volt vidámabb, szívet-lelket gyönyörködtető előadás is: a Fáni csikóról szóló, amit novella. Az előadást Palásti Tibor hangulatos har­monikaszóval festette alá; végül maga is több részt adott elő - a tőle már megszokott kiváló tolmácsolásban. A diákok lélekben gazdag, intenzív felkészítését Kondor Erika tanárnőnek köszönhetjük. S az a véleményünk, hogy édes hazánknak sok ilyen, a magyar irodalmat megszerettető peda­gógusra volna szüksége. Deo gratias! Hálánk és kö­­szönetünk mindenkinek, aki ezt az élményekben gazdag, szí­vet-lelket gyönyörködtető és sorsunkon enyhítő előadást nyújtotta nekünk. Sándor Gyula a Pro Humanitate Klub vezetője Jászberény Laposodó pénztárcánkból sajnos egyre nehezebben tudjuk kifizetni a borsos vízdíjszámlát. De mit tehetünk? Mosni, főzni, fürödni stb. létszükséglet. Aki­nek pedig kertje is van, öntöz­nie kell, mert különben nincs ér­telme a vetésnek, palántázás­nak. Közben panaszkodunk, hogy a víz nemcsak drága, sok­szor a minősége is kifogásol­ható. Mert ugye a talaj mély ré­tegéből nyert víz csak megfe­lelő szűrés és fertőtlenítés után kerülhet a hálózatba? S azt hi­szem, ismét eljutottunk a kör­nyezetszennyeződés témájához. Országos nyavalya, hogy a házak udvarán lévő emésztő­gödröket ún. „elengedéses” módszerrel építették; a ritkán rakott téglák között, vagy a be­tonba ütött lyukakon keresztül a szennyvíz a talajba szivárog, bele a hajszálerekbe, majd a fő vízgyűjtőerekbe. Ehhez még hozzájárul az is, hogy sokan hypót, sósavat, egyéb drasztikus tisztítószert használnak, és a lú­gos felmosóvizet egyszerűen ki­­löttyintik az udvarra. A környe­zetszennyezés ártalmai között említhetem még, hogy sokan az útmenti árkokba dobálják a hasznavehetetlen akkumulátort; egyes gépjárművezetők félreeső helyen engedik le a fáradtolajat. S akadnak olyan emberek is, akik drága vízszűrőt szereltet­nek a csapokra - miközben földjeiket körültekintés nélkül műtrágyázzák, a kapálást pedig vegyszeres gyomirtással helyet­tesítik! Mindez a környezet szennyezéséhez, a tiszta víz előállítási költségének növelé­séhez vezet. Ideje lenne, hogy ezekre a dolgokra is jobban oda figyel­jünk - míg nem késő! Nemes Sándorné Alattyán Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné 1993. május 17., hétfő Feledhetetlen élmény volt „Óda a fényhez” Expressz - ajánlva A vidéki gyerekek mostohák? A megyeszékhely rendelőintéze­tének (SZTK) felújítása miatt a vi­dékiek gyerekgyógyászatát először a volt pártház épületébe helyezték, amit elfogadhatónak tartottunk, de azt már nem, hogy a közelmúltban a Hetényi kórház bőrgyógyászati épü­letébe rakták - panaszolja levelében az egyik szajoli édesanya, s kérte, nevét a lapban ne közöljük. Szóvá tette még: ha vonattal érkeznek Szolnokra, a lázas gye­rekkel kénytelenek a József Attila úti buszmegállóba gyalo­golni; aztán előfordul, hogy a kiegészítő vizsgálatok miatt az SZTK-ba kell menniük, majd a leletekkel vissza a kórházba - drága buszköltségen, nem beszélve a sok időről, fáradságról. Tekintve, hogy a társadalombiztosító csak a vidéki utazást té­ríti, előfordul, hogy a helyi közlekedés többe kerül, mint a be­utazás. Ennyire mostohák lennének a vidéki gyerekek? - kér­dezte keserűen olvasónk. Ami a gyermekrendelés kihelyezését illeti, igaza van a szajoli édesanyának, s a problémáját őszintén megértjük - mondta dr. Kiszely János, a Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet he­lyettes igazgató-főorvosa, akivel ismertettük az előző sorokat, és kértük, adjon választ a kérdésre. Többek között arról tájékoz­tatott, hogy a rendelőintézetben tart még a felújítás, és a volt pártházból azért kellett a gyermekrendelést a kórházba telepíte­niük - átmenetileg -, mert a korábbi 1000 Ft/m2 bérleti díjat 10 ezerre emelték. Mint látjuk, ezen a területen is a piaci viszo­nyok érvényesülnek, azonban ilyen magas összeget a kórház - a mindenki előtt jól ismert anyagi helyzetében - nem adhat bér­leti díjra. Ezért döntöttek úgy, hogy addig, míg a gyermekszak­rendelés nem kerülhet vissza az SZTK-ba, a kórházban kap he­lyet - előreláthatólag a jövő év közepéig. Addig is a szülők szí­ves megértését kéri. Egyébként gondoltak a beteg gyerekek családját terhelő uta­zási kiadásokra. Felkeresték a társadalombiztosítót, és próbál­tak megoldást találni a helyi utazási költség elszámolására, de a jogszabály sajnos nem teszi lehetővé. (Országosan ezt sehol nem számolhatják el a betegek.) Arról azonban szó sem lehet - mondta -, hogy a beteg gyereket ide-oda küldözgessék, hiszen a kórházban mindenféle vizsgáltot el tudnak végezni! Kedves Olvasónk! A fóovos úr végezetül ígérte, ha pontos dátummal megírja, beteg gyermekével mikor kellett ingázniuk a kórház és az SZTK között, utánanéz, mi több, intézkedik, hogy ilyen sajnálatos eset ne fordulhasson elő. Bizalmát köszönjük, s ha még beteg a gyermeke, mielőbbi gyógyulást kívánunk. Üdvözlettel: ^ j Országos nyavalya Drága és rossz az ivóvíz Pótkocsikkal Jó kis raktár? Több olvasónk tette szóvá, s kérték, örökítsük már meg egy képpel is, hogy a megyeszék­hely piaccsamokánál, a Cent­rum étterem mögötti parkoló­ban, több hete két pótkocsi áll - mozdulatlan. Talán állandó helyet bérelnek? Ahogyan a kép is mutatja, a pótkocsit raktárnak használják. Nem rossz ötlet, és tulajdon­képpen nem is lenne vele semmi baj, ha nem azon a terü­leten, az egyébként is nagyon szűkös, kátyús - már-már gaz­dátlannak tűnő - parkolóban terpeszkednének! (Fotó: Illyés Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents