Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
4 1993. május 13., csütörtök A szerkesztőség postájából Lakbérháború Több hátralékost akarnak? Érdeklődéssel olvasgatjuk a lakbéremeléssel kapcsolatos cikkeket. Sokunkat derült égből villámcsapásként ért a szolnoki önkormányzat értesítése, amely szerint lakbérünk több mint 400 százalékkal lesz magasabb 1993. május elsejétől. Fellélegeztünk április 16-án, amikor az újságból megtudtuk: a köztársasági megbízotti hivatal szerint törvénysértő a lakbéremelés! Aztán április 22-én olvastuk a polgármester úr reagálását. 29-én pedig a Köztársasági Megbízott Hivatala vezetőjének nyilatkozatát. Tulajdonképpen csak bizonytalanságban élünk, mert most sem tudjuk, mennyit kell fizetnünk lakbérként. Egy biztos: a megállapított összeg nekünk észvesztőén magas! A polgármester úr szerint a vártnál kevesebb fellebbezést kaptak. Természetes, hisz az értesítés eleve kizárta azokat, akik lakbérrel, távfűtési vagy egyéb közszolgáltatási díjjal tartoznak. Márpedig ilyenek sokan lehetnek Szolnokon, mert korábban arról tájékozódhattunk: sok-sok millió lakbérrel, távfűtési díjjal tartoznak a bérlők: utóbbival a lakástulajdonosok is. Pedig akkoriban még nem volt ennyire szegény, elesett, kiszolgáltatott a nép! Évekkel ezelőtt viszonylag indokolatlan volt a nagymérvű tartozás, de most már az se tudja kifizetni a lakbért és „tartozékait”, akinek ez volt az első dolga, ha pénzt kapott. Egyébként az se kérhet támogatást, akinek van például egy rozoga Trabantja vagy egy kicsinyke ' hobbikertje. Persze, nem nagy segítség, ha valaki a 3600 Ft-os lakbérhez kap 200 Ft támogatást! . . . Sokan restellünk kérni, mert nem ehhez szoktunk. Inkább dolgoztunk, és beosztottuk a kis pénzünket! Egymás között vitatjuk: hogyan tovább, mert ha kifizetjük a négyszeresnél is magasabb lakbért, a villanyt, gázt. tévét, ennivalóra nem marad egy vasunk se a „magas” nyugdíjból és a „magas” bérből se! Április 30-án a Népszabadságban olvastuk a „Szolnok: variációk lakásövezetekre” című cikket. Ebben többek között azt nyilatkozta Várhegyi Attila polgármester úr: „...többen kifejezték, hogy ez az igazi igazságtétel: az elvtársak, úgymond, fizessék meg az annak idején általuk megszerzett legjobb lakások méltó bérét. Vagy ha ez nem tetszik nekik, nem győzik fizetni, kérjenek helyette olcsóbbat... egy-egy cserekérelemre szóló űrlapot is kiküldtünk mindenkinek...” Ami a cserekérő űrlapot illeti, köszönjük az előzékeny figyelmet. Ám az a gyanúnk, hogy azok az elvtársak, akikre célzott, már nem abban a lakásban laknak, amit „megszereztek”! Főleg a belvárosi, zajos-poros lakásokból igyekeztek mielőbb kacsalábon forgó házakba. Mi maradtunk, akik annak idején nem szereztük otthonunkat, hanem kaptuk - szolgálati lakásként. Később tanácsi kezelésbe került, s természetesen a bérlők is cserélődtek az évtizedek során. De nemcsak az önkormányzatnak kell szorosabbra fognia a nadrágszíjat. A lakbér - s egyebek - miatt nekünk is. Csakhogy bennünket megfojt! Május 2-án a TV 1-esen az Aktuális c. műsorban is a lakbér volt a „tét”. Elhangzott, hogy egyik nagyvárosban 80(!!) százalékkal emelték a lakbért, enynyi ELÉG a fenntartásra (oda kellene elmenni, tapasztalatokat szerezni); hogy a miénknél magasabb övezet is van - még ha egyelőre úgy tűnik, azok törvényellenesek. Szóba került továbbá az is: az önkormányzatok - közel a választáshoz - nem mernek az emlegetett 100-200 százalékos emeléshez nyúlni... Ezzel szemben a szolnoki önkormányzat nem mondható félősnek. Csak mi félünk, kiszolgáltatott nyugdíjasok, létminimum-fizetésből tengődő, kilátástalan helyzetben élő magyar állampolgárok, mert hovatovább teljesen lehetetlen helyzetbe kerülünk. (Tizennégy aláírás) A sóúton! Van egy út a megyében, amit sóút néven ismernek az arra járók. Azért hívják így, mert a középkorban ezen szállították az erdélyi sót Szolnokra, a nagy sóelosztó központba. Nos, ez az ezeréves út tavaly, év elején szilárd burkolatot kapott - sok ember nem kis örömére, hiszen ha Fegyvernekről Bánhalmára vagy Kunhegyesre igyekszünk, pontosan 11 kilométerrel rövidíti meg az utat. Csak mint mindenben, ebben is van egy kis bibi. A burkolat elkészült ugyan - több mint egy éve -, de mégsem szabad használni; mindkét végén ezt tábla tiltja, sőt, mint hallom, a bánhalmi végénél a rendőrök előszeretettel vadászgatnak azokra a rebellisekre, akik fittyet hánynak a tilalomra, s ráhajtanak. Csak találgatni tudom, hogy miért kell egy éve kerülni az utat: arra gondolok, hogy az átadásra kiszemelt miniszer avagy államtitkár bokros teendői nem engedték idáig átvágni a nemzetiszínű szalagot. Márpedig enélkül nem út az út? Ha arra járok, én mindenesetre bizony a sóutat választom - akár tilos, akár nem, mert 11 kilométer mégiscsak 11 kilométer! Imre Lajos Ne higgy ülik a szemünknek - ha a fü és virág helyén szemetet látunk, hogy nem zöldövezetben vagyunk. így járt I. L. törökszentmiklósi olvasónk is, aki a szolnoki Kereskedelmi Bank Rt. háta mögötti zsúfolt parkolóban a képen látható „zöldövezetre” állt. A közterület-felügyelők azonnal 500 Ft bírságot helyeztek kilátásba, s mivel igazságtalannak tartotta a büntetést, és nem volt hajlandó a helyszínen fizetni, az összeg akár 10 ezer forintra is rúghat. A szabály ugyanis kimondja, hogy az úttól, parkolótól szegéllyel leválasztott területre tilos felhajtani - attól függetlenül, hogy az milyen állapotban van. Tehát autósok, figyelem! Jó lesz vigyázni. (Fotó: I. Cs.) „Nem volt elég figyelmeztető a vérhasjárvány?” Ismét tömeges halpusztulás a Holt-Tiszán A „Horgászpanaszok nyomán” című, április 8-án közölt cikkükből arról értesülhetett a közvélemény, hogy a horgászoktól, többek között Veres Csaba olvasójuktól is érkezett levél a szerkesztőségbe, melyekben szóvá tették, kevés információt kapnak a horgászegyesülettől. Ez ügyben felkeresték, megszólaltatták Jánosi Imrét, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Intézőbizottság titkárát, aki tájékoztatásul számos dolgot felsorolt, többek között azt is, hogy miként kellene működniük a horgászegyesületeknek. Végezetül Jánosi úr ígérte, hogy az intézőbizottság kész bárkivel megvitatni a felmerült problémákat, és minden lényeges információt az Új Néplapban is közzétesznek ... Ez magában véve nem is rossz ötlet, de több mint egy hónapon keresztül hiába kerestem az újság hasábjain a horgászokat érintő, érdeklő bejelentést, tájékoztatást, nem találtam, nem olvashattam. Minden rendben volna? Aligha, inkább úgy vélem, valahol a bizalommal van baj. S miután váratlan fordulat történt, kénytelen vagyok a nyilvánosság elé tárni, hogy az alcsiszigeti Holt-Tiszán tömeges a halpusztulás, a víz teljes hosszában a dögszagtól bűzlik. Ezt a vízparton lakók, a halőrök és Jánosi úrék is hetek óta tudják; a történtekre elfogadhatatlan magyarázatot találnak ki, és sem a közegészségügyi hivatal, sem a vízügyi igazgatóság, de még a környezetvédelmi szervezet sem mozdul. Úgy látszik, a korábbi, kétszeri vérhasjárvány nem volt elég figyelmeztetés! Sipos András horgász Napjainkban külön „járvány” kelt lábra Orvosilag nem gyógyítható A jegyzetírásnak is vannak buktatói. Ez derül ki abból az olvasói hozzászólásból, amit április 29-én adtak közre: Kovács Imre a Látlelet cím alatt rendszeresen megjelenő jegyzetek) stílusát, tartalmát kritizálta, egyben hiányolta az esetenként felvetett társadalmi probléma megoldását - de legalább is a „receptet”. Magam is rendszeresen olvasom a szóban forgó jegyzetet, és az a meglátásom, hogy a sorok között föllelhetők bizonyos utalások a megoldására. Többnyire egy-egy megállapításban benne foglaltatik a „kikezelés” módja is. Állításomat nem szándékozom példával illusztrálni, ellenben említést tennék egy másik jegyzetről, ami több mint egy éve jelent meg az Új Néplapban - „Ki váltsa meg a rendszert?” címmel, és a téma ma is aktuális. E keddi jegyzetből egyebek mellett az derült ki, hogy az események alakulásában aktív szerepet játszanak az egypártrendszer elkötelezettjeinek - a rendszerváltást erkölcsilag-politikailag túlélő - képviselői. A rendszerváltás mechanizmusa valóban úgy hozta magával, hogy számos poszton megmaradtak a régi káderek. Változás csak annyi történt, hogy a döntések meghozatalában nekik is szem előtt kell tartaniuk az új értelmezést követelő, új tartalommal bíró jogszabályokat. S miközben formálódik a többpártrendszer adminisztrációja, az emberek felfogásmódja is alakul(gat). Ez utóbbi igen fontos időtényező, a tűréshatár mutatója. Államigazgatásunk munkájában sajnos mind több a hiányosság, a lakosság viszont tiszteletet parancsoló türelemmel, toleranciával veszi tudomásul. Ennek az a hátulütője, hogy esetenként a társadalmi passzivitás látszata, és érdektelenségre enged következtetni. (Lásd a szavazásokon való részvételek kis százalékát.) A kormány részéről legfőbb ideje volna respektálni a társadalmi kivárást és olyan intézkedéseket hozni, amelyek jó irányba terelnék népünk sorsát. Ennek módját mindenekelőtt a legfőbb vezetésnek kellene meghatároznia - már csak azért is, hogy társadalmunk mentalitása minél lendületesebb tempóban kigyógyuljon betegségéből. Szűkebb hazánk határain belül, napjainkban ugyanis különös járvány lábrakapása figyelhető meg, mely orvosilag nem gyógyítható, de emberileg annál inkább megszüntethető jelenségről van szó. Nevezetesen: a társadalmi együttélés minősíthetetlen leromlásáról. Talán nem tévedek, ha kijelentem, az elharapódzó kór előidézője a megviselt idegállapotú emberek hangulatában keresendő, illetve lelhető fel. Az emberek viselkedésében tapasztalható befeléfordulás, agresszivitás, az egymás iránti tisztelet hiánya és a rosszindulat egyéb megnyilvánulása senkinek sem használ. Mi több, felmérhetetlen károkat okozhat felnövekvő nemzedékünk életszemléletében is. Soraimmal nem kívántam védelmembe venni a Látleletet, illetve annak szerzőjét (talán egyik sem szorul védelemre), de a kritikus olvasói reagálással sem akartam szembefordulni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az olvsókat olykor irritálja az olyan téma, amely előtt tehetetlenül megtorpannak. Attól pedig, aki felveti a problémát, a megoldást várják, de legalábbis tanácsot reklamálnak. Pedig a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű. Attól tartok, a politikai csatározások korszaka még nem ért véget, sőt most kezdődött el. Legfeljebb az várható, hogy ezek a küzdelmek pozitív töltetűek legyenek, vagyis építő jellegű viták bontakozzanak ki - az ország javát szolgálva. Úgy vélem, a jegyzetírók fel vannak vértezve azzal a képességgel, hogy a pozitívumokra is reagálni tudnak, csak meg kell adni nekik a lehetőséget, s legfeljebb nem látleletet írnak, hanem helyzetjelentést. Nagy Dezső Jászjákóhalma Kerékpáros demonstrációt szerveztek A Föld napján ... Április 22-én kerékpáros demonstrációt szerveztünk, és a szolnoki városháza elé vonultunk, hogy Várhegyi Attila polgármester úrnak átnyújtsuk a petíciónkat. Ebben a következőket kértük: 1. A városban építsenek több kerékpárutat. 2. Vonják ki a forgalomból a zajos, füstös járműveket. 3. A megyeszékhelyen az eddigieknél több zöldterületet létesítsenek! Az eseményen visszaérkezésünkkor a Gösser söröző kínált meg bennünket üdítővel, amiért a Herman Ottó Általános Iskola diákjai nevében ezúton is köszönetét mondok Pálszabó Mihály úrnak, a Gösser vezetőjének. Kőhalmi Lívia a diákönkormányzat képviselője Küldjön egy képet! Templomszentelés - 1938-ban Nemcsak nekem, feleségemnek, született Szabó Zsuzsannának is kedves e kép, akinek igen jó a memóriája, de ennek ellenére sem tud pontosan visszaemlékezni: a kuncsorbai „Hangya” szövetkezet vezetőségéről közvetlenül 1920 előtt vagy utána készült ez a kép? Mindegy, csaknem velünk egy idős, és bizonyára mások is szívesen megnézik. Hodossy Mihály Kuncsorba A kuncsorbai templomszentelési ünnepséget örökítette meg ez a felvétel - 1938. május 14-én. (Én az énekkarosok között vagyok.) A „Hangya” szövetkezet vezetősége Hozzászólás cikkeinkhez Mielőtt véglegesen döntenének Jobbító szándékkal Az Új Néplap április 15-i számában közölt, „A belváros a helybelieké legyen!” című írással kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot, problémát felvetni. Dicséretes, üdvözlendő a városüzemeltetési iroda tervezgetése, törekvése, hogy szebb, portalanabb, zajtalanabb legyen a belváros. Elismerésre méltó az a tény is, hogy végre felismerték, a 4-es út elkerülő szakaszának átadásával csökkent a város autóforgalma. Kérdésem a következő: 1. A zajtalanabb belvárossal kapcsolatban mi indokolja, hogy a Szapáry úttól a Zagyva-hídig, balra nagy ívben nem lehet kanyarodni? Ügyanis a zaj szintet akkor csökkentenénk, ha az autósok nem kerülővel, lámpák előtt várakozva, hanem minél előbb elhagyhatnák a Kossuth Lajos utcát - nem beszélve a méregdrága benzinmegtakárításról. 2. A szebb, portalanabb belvárosért: munkakörömből adódik, hogy gyakran van elfoglaltságom a bíróság épületében, amihez a legröviebb megközelítés a Somogyi utcán vezet. De milyen az az utca?! Állítom, hogy ott tanyasi viszonyok uralkodnak. Egy kis záporeső után akkora a sár, a víz, hogy gyalog szinte járhatatlan. Nem lehetne legalább a gödröket betemetni, vagy ne adj’ Isten úgy megcsinálni, mint 2 éve a szomszédos dr. Balogh K. út jobbik felét? Ugyanis az utca másik, rosszabbik részét azóta sem fejezték be! Ki érti ezt? 3. Ami pedig az egyes utcák rendszeres tisztán tartását, a parkolást(?) illeti: szerencsére nem a felsorolt utcák által határolt területen belül lakom, de kérdem én: a Móra F. utat vagy a Petőfi S. utcát stb. nem kell rendszeresen tisztán tartani, csak a cikkben említetteket? S ha ott laknék, parkolójegyet kellene vennem azért, hogy megállhassak a saját házam előtt?! Gondolom, Önök is tudják, ez képtelenség és igazságtalanság lenne. Örülök a fejlődésnek. Dunántúl fejlesztésének, a Bécs-Budapest autópálya építésének, s hogy Győrből kb. egy óra alatt az Operaházban teremhetnek stb., de annak is örülnék, ha Kelet-Magyarországon, Szolnok megyei jogú város központjában bokaficam nélkül, nem sárral lefröcskölve, hanem tiszta cipőben tudnék eljutni a megyei bíróságig. Elvégre én is, mi is ugyanúgy, ugyanannyi adót fizetünk, mint a győri vagy a pesti emberek. Szeretném, ha a segítő szándékú észrevételemet nem értenék félre, és felhasználnák a döntés elkészítésénél. Dr. Kiss Árpád Az oldalt összeállította: Usankó Miklósné
